Áprilisi Front

Út az akarat optimizmusához

„Nem abban hiszek, hogy a jövő feltétlenül jobb lesz, abban hiszek, hogy nagyban mi alakíthatjuk”

Izgalmas könyv jelent meg a napokban a Partvonal Kiadó gondozásában. A Térkép a jövőhöz című kötet Meskó Bertalan orvosi jövőkutató munkája, aki ezzel a könyvével afféle társadalmi kísérletbe kezdett annak érdekében, hogy jobban fel tudjunk készülni az ismeretlen, szorongató jövő kihívásaira. Vajon meg tudja-e változtatni egész társadalmak gondolkodásmódját? A jelenre való fókuszálásról el tudja-e terelni az emberek gondolatait a jövőorientált gondolkodásmód felé? A könyv szerzőjével ennek a vállalkozásnak a nehézségeiről és a jövőkutatás lehetőségeiről beszélgettünk.

Mr. Szotyi mit fog csinálni, ha megbukik?

A teljesen esélytelennek tűnő pártokra leadott listás szavazatok biztosan nem járulnak hozzá az ellenzéki mandátumok számának növeléséhez.

Papp Sándor Zsigmond: Keleti furcsaságaink

Most már egy ideje a nyugati világ egyik bástyájában élek, és egyre élesebben látom a magammal hozott identitás furcsaságait.

Hajlik vagy törik? – André Goodfriend és Kocsis András Sándor levelezőkönyve

Két szerző levelez „a világ gyémánttengelyéről”, vagyis a világot összetartó normákról, elvekről. Amelyek – a humanizmus és a felvilágosodás értékei, a szabadság, a szolidaritás, a világ jobbíthatóságába vetett hit – éppen felbomlani, érvénytelenedni látszanak, némely vezérek látványosan tagadják is őket. Változásról vagy végső pusztulásról van szó? 

Újabb határvonal a klímapolitikában – Az EU 2040-es kibocsátáscsökkentési céljai és politikai dilemmái

Miközben a politikai alkuk a következő hónapokban zajlanak majd, egy dolog világos: a 2040-es célszám nem pusztán technikai számítás, hanem az európai projekt egyik identitás-központú vitája. Arról szól, hogy a kontinens hajlandó-e továbbra is éghajlat-politikai éllovasként fellépni – vagy a választói elégedetlenség, a gazdasági félelmek és a geopolitikai bizonytalanságok hatására visszavesz a tempóból.

Fény az éjszakában

Az ötvenegy esztendős Frank Sinatra 1966. július 19-én Las Vegasban feleségül vette a nála éppen harminc évvel fiatalabb – napjainkban a nyolcvanadikat taposó – Mia Farrow-t. Huszonnégy hónappal később, amikor a művésznő Roman Polanski Rosemary gyermeke című filmjét forgatta, Sinatra azzal küldte ügyvédjét a forgatásra, hogy közölje, mi a helyzet: elválik.

Egy sztrókos története

A közelmúltban – Semmelweis Ignác születésnapján – ünnepeltük a magyar egészségügy napját. A központi ünnepségen köszöntőt mondott a kormány egészségügyért felelős államtitkára. Beszédében megköszönte az ágazatban dolgozók áldozatos munkáját, és bizonyára kitüntette, megjutalmazta azokat, akiket arra érdemesnek tartott. Szerencsére sokan vannak, akik rászolgálhattak erre. Ahogy az is szerencse, hogy a kisebbséget képviselik azok, akik valamilyen oknál fogva – talán a megbecsültség, vagy a gyógyításhoz szükséges feltételek hiánya miatt – nem az esküjük szellemében végzik munkájukat.

Idegzsába lázító

Sándor Péter mestere a színpadi eksztázisnak. Hamar felfokozott hangulatba tud kerülni. Hitelesen jelenít meg idegzsábákat, magukból könnyen kivetkőzötteket, akikben gyorsan felmegy a pumpa, akik társadalmon kívüliekké válnak, és emiatt akár hajszálon lóg az életük.

A „Pankrátova” magyar fogadtatása

Anna Pankratova magyar kapcsolatai a korábban bemutatott szovjet történész fénykorára esnek. Az általa szerkesztett „A Szovjetunió története” tankönyv magyarul a 9. szovjet kiadás alapján 1950-ben jelent meg a Szikra Pártkiadó jóvoltából. A szakma azonnal elragadtatott hangon reagált rá.

Patak Márta: Visszatérés a labirintusba

Nem sok időbe telt – igaz, sokáig nem is kellett élveznem az intézményt –, hogy egész jól kiismerjem magam a Honvédkórház labirintusában Erős felütéssel kezdődött az év, rögtön az első munkahéten szívműtét. 

A szabad akarat csupán egy illúzió?

Emberi mivoltunk talán legfontosabb jellemzője, hogy szabad döntési képességgel rendelkezünk. Vagy ez csupán elménk önámítása, és valójában nem tudunk kitörni sem a fizikai okság zárt világából, sem a génjeink általi meghatározottságból? 

Páratlan páros

Örökzöld gyepen

Tompa Imre: Lehetett volna

Papp Sándor Zsigmond: Zsaruk

Nálunk tagadhatatlanul apám volt a rossz zsaru. Ő képviselte a szigort, ő szabta ki a vétkei­mért járó büntetést, amit aztán maga is hajtott végre, így vonva össze a családban a hatalmi ágakat. Anyámat, mint jó zsarut, viszont meg lehetett puhítani, nála a kellő pillanatban és a kellő megbánással engedményekre lehetett szert tenni, például hogy szombat este mégis elmehessek bulizni, miközben a tanulmányi eredményeim erre nem jogosítottak volna fel. 

Válaszúton (Lengyel László, Sz. Bíró Zoltán és Szenes Zoltán beszélgetése az orosz-ukrán háborúról)

Miniszterelnök Úr! Téved!

Úrnak szólítottam, de ha valóban az lenne, nem tenne ilyesmit – meg még sokkal rosszabbakat is –, mint most, immár másfél évtizede.

Victor Hugo és Jean-Paul Sartre temetése

Mintha mindkettő illusztrációja volna a halállal szemben tanúsított magatartásformák történelmi változásának.

Rendszervisszaváltást!

Történik mindez 2025-ben, a Fülkeforradalom, a Nemzeti Együttműködés Rendszere, a magára kellő szerénységgel büszke Orbán-rendszer 15. esztendejében.

Nem sok hely van a világon, ahol annyira egymásra rétegződnek korszakok és kultúrák, mint Firenzében

Firenzei képeslap. 

Mintha elszaporodtak volna az ufóhívők ebben a kellemes atmoszférában

Spöttle is arról híres, hogy ufóhívő.

A teátrumlét császára

Érdekes produkciót dobott fel kínálatában az online-on követhető M3 archívumi csatorna.

Oroszországban minden korábbinál hangosabban fújják a győzelmi fanfárokat, pedig a harcmezőn egyáltalán nem az történik, amit Moszkvában megálmodtak

A birodalom kivéreztetése. 

Papp Sándor Zsigmond: Ének az esőben

Ekkor, ebben a pár zűrzavaros percben éreztem először azt, hogy végleg és végérvényesen megérkeztünk: otthon vagyunk. 

Báthori Csaba: Istenmérgezés

Közép-Európa egyik baljós körzetében, Budapest belvárosában egy vaskalapácsos férfi fényes nappal fejbe vág egy valamikori minisztert, akinek a fia jó ideje nyilvánosan azt harsogja: apja a Sátán küldötte, és ádáz ellenlábasa a jelenlegi kormányzat összes gyönyörű igyekezetének.

Piszkos tánc, sáros Phil

A Ronettes trió 1963. július 5-én rögzítette az emblémájává vált Be My Babyt. Az azóta eltelt hatvankét esztendőben – becslések szerint – több mint hárommilliószor (évente csaknem ötvenezerszer) játszották a számot a rádió- és televízióállomások műsoraiban.

Egy szabadtéri kávéház, avagy a hanglikán hit diadala a Nagykörúton

Csinos, három emeletes bérház a Ferenc körút 16., homlokzatát téglával borították, az első emelet tengelyében gyönyörű kovácsoltvas ráccsal óvott erkély díszeleg. Pest egyik leghíresebb embere volt itt a háziúr a XX. század elején, olyasvalaki, akinek a neve országszerte mindenkinek ismerősen csengett. Igaz, őt magát jóval kevesebben tartották számon, mint fő művét, a Vigadó előtti kioszkból kinőtt parkkávéházat – azaz a Hanglit. 

Top 10 durvaság

Igazán megdöbbenni ma már nehéz. 

Megcsalás és hazugság

A bohózatok zömének, a vígjátékok jelentős részének a megcsalás és az ezzel kapcsolatos hazugságözön áll a középpontjában. Ezek a központi problémáink? Netán ezek a legmulatságosabbak? Miért mozgatják meg furtonfurt a nevetőizmainkat? Miért okoz bizsergetően kellemes érzést, ha azt látjuk a deszkákon, hogy más partnere mohó vágyakkal, nagy energiákkal, furfangos találékonysággal félrelép? Miért röhögünk azon, hogy aki eddig megcsalt, totálisan felháborodik azon, ha őt is lóvá tették? Miért lehet több százas szériákat játszani az ilyesmiből?