Ezek már csak azért is szorosan összekapcsolódnak, mert együttesen meghatározzák, hogyan lehet a mai túlcentralizált, kizárólag hatalom- és lopásközpontú erőtérből kikerülve, emberközpontú és a „fontos dolgok helyben történnek” irányba vinni az ország szekerét.
A soron következő írások „segíteni” szeretnék ezt a munkát, hiszen a jövőbeni, a Tisza Párt által elképzelt (felvállalt) választási rendszer bemutatásának is komoly szerepe lehet egyes „Tiszán túli” pártok meggyőzésében, abban, hogy csatlakozzanak a Tisza vezette Április Fronthoz (Iker Károly: Áprilisi Front. Szép Szó, 2025. 07. 19.) és cserébe ne induljanak önállóan a 2026. évi országgyűlési választásokon. (Természetesen ehhez a Tisza szándékára is szükség lenne, aminek momentán nyoma sincs, sőt.) Ehhez a most kimaradó pártoknak azt kellene látniuk (abban kellene bízniuk), hogy 2030-ban nem kerülnek még egyszer a mostanihoz hasonló csapdahelyzetbe, és akkor már újra önállóan is indulhatnak a mai ellenzék győzelmét nem veszélyeztető módon. Az ideális forgatókönyv persze az lenne, ha a Tisza Párt mihamarabb nyilvánosságra hozná a saját tervezeteit – az adóelképzelésekhez hasonlóan –, amelyeket a választások után (feltéve, hogy az ellenzék megszerzi a mandátumok kétharmadát) egy Demokratikus Kerekasztal keretében vitathatnának meg az országgyűlésbe bejutott (optimális esetben egyedül a Tisza) és a kívül maradt pártok (DK, MSZP, MKKP, Momentum) – még a parlamenti beterjesztés előtt. (A fentieknek sajnos ellentmond, hogy Magyar Péter pár hete kijelentette, hogy a választási reform nincs az új kormány top 50 prioritása között. Ez szerintem politikai hiba, és biztosan nem erősíti a bizalmat a Tisza Párt iránt.)
Az elmúlt hetek sajnálatos igaztalan vádaskodással telített fejleményei miatt fontos leszögezni, hogy a leírtak nem a Tisza Párt javaslatai, hanem éppen ellenkezőleg, a Tisza részére (is) íródtak.
Nem rajtam múlik, hogy mit fontolnak meg belőle. Magamról meg annyit, hogy nem voltam, nem vagyok a Tisza szakértője, továbbá se kutyája, se macskája. Azaz a leírtak bármilyen „összemosása” a Tisza Párttal, színtiszta szándékos csúsztatás lenne. Sajnálom, hogy ma már ilyen „disclaimer”-eket kell írni egy szakmainak szánt cikk bevezetőjébe.
Induljunk ki a következő alapelvekből:
1. Semmi sem indokolja, hogy a Fidesz és személyesen Orbán Viktor korlátlan hatalmát fenntartó, megalapozó, egyfordulós és a győztest túlkompenzáló, továbbá mesterséges egyéni körzethatárokat kijelölő rendszer továbbra is fennmaradjon.
2. Semmi sem indokolja, hogy a rendszerváltáskor kialakított vegyes rendszert (listás és egyéni választó körzetes) tisztán listás, vagy tisztán egyéni körzeteken alapuló rendszer váltsa fel, mert ezek valamelyik pártnak súlyosan sérteni fogják az érdekeit.
3. Semmi sem indokolja, hogy most már tucatnyi választás tapasztalataival felvértezve ne térjünk vissza a a 2010-ig alkalmazott keretrendszerhez – csökkentett mandátumszám és országgyűlési létszám mellett
4. Semmi sem indokolja, hogy a már most is elérhető informatikai eszközök és elektronikus ellenőrzés helyett egyes választói csoportokra mesterségesen kialakított szavazási módokkal, közöttük diszkriminálva (levélben szavazók, külföldön külképviseleten szavazók) különbséget tegyünk.
5. Érdemes és szükséges éppen az egyenlő méltóság és azonos esélyű hozzáférés alapján egyszerűbbé és ellenőrizhetővé tenni az ajánlások rendszerét és a kisebbségek képviseletét.
6. Semmi sem indokolja, hogy az országgyűlés lecsökkentett létszámát visszaduzzasszuk a korábbi 386 főre.
Javaslatom a 2014. előtti vegyes választási rendszer leképezése egy feleakkora országgyűlésre. Így az országgyűlési képviselők száma a korábbi 386-ról 193-ra csökkenhetne, anélkül, hogy bármilyen más szabály és arány érdemben változna.
A konkrét javaslatok
Nem változik:
– a korábbi vegyes (kompenzációs) rendszer;
– az 5 százalékos küszöb.
Változtatási javaslatok:
– Az egyéni körzetek száma a korábbi felére, azaz 176-ról 88-ra csökken.
– A korábbi 20 területi (megyei, budapesti) választókerület száma 8-ra csökken, mert mindegyik területi listás választókerület azonos egy-egy Európai Uniós tervezési-statisztikai régió (NUTS 2) területével.
– A nyolc területi listáról a korábbi 152 helyett maximum 76 képviselői helyet lehet betölteni.
– Az országos (kompenzációs) listáról 58 helyett 29 mandátumot osztanak ki, a 2014 előtti szabályok alapján.
A választási rendszer alapelemei nem változnának, ám egy lényeges módosításra mégis szükség van, ugyanis a korábbi megyei listák a létszám felezése esetén már csak számtani okokból sem tarthatóak fent.
(Hat olyan megye is lenne, ahol a megyei listákról csak két mandátumot lehet kiosztani, szinte lehetetlenné téve a kisebb pártok mandátumhoz jutását a területi listákról.) Ezen a gondon logikusan segíthet a megyei listák átalakítása regionális listákká. Egy-egy régióhoz három-három megye tartozna, kivéve az önálló Budapestet, és Pest megye (HU12) is önálló régió lenne.
A régiós listák alkalmazása még azzal a nem elhanyagolható előnnyel is járna, hogy erősítené a régiós szemléletet a politikusokban és a választópolgárokban egyaránt. Ráadásul teljes mértékben megfelelne annak az önkormányzati reformelképzelésnek is, amit a következő cikkemben fogok bemutatni.
A javasolt módosítások még egy problémát is megoldhatnának: az egyéni választókörzetek (EVK) jelenlegi aránytalanságát.
A fennálló aránytalanságokat nem lehet toldozással-foltozással kijavítani, ugyanakkor a EVK-k számának megfelezése automatikusan kikényszeríti a rendszer teljes újratervezését. Ebben a regionális gondolkodás megint segíthet, hiszen az új – az átlagos értékhez közelálló választópolgárt magában foglaló – EVK-k kialakításánál nem kell tekintettel lenni a jelenlegi megyehatárokra.
A folyamat során először a tervezett 88 EVK-t kell a választópolgárok létszámával arányosan felosztani a régiók között, majd az egyes régiókban kell kialakítani az új EVK-kat. Nagyon fontos a folyamat „top down” jellege, hiszen, ha csak mechanikusan összevonnánk két szomszédos korábbi EVK-t, akkor megint évtizedekre konzerválódna a korábbi súlyos aránytalanság.
Javaslatom szerint a választójogi törvényben kellene elvi éllel rögzíteni, hogy a mindenkori kormány felelőssége, hogy az egyes EVK-hoz tartozó választópolgárok száma nem térhet el 5 százaléknál nagyobb mértékben az átlagtól. Átlagosan 91.600 választópolgárral számolva, az alsó határ 87.000, a felső határ pedig 99.200 fő lenne.
Kanizsa után félútonÁprilisi FrontA választójogi rendszernek még legalább négy, gyakran vitatott problémájára is érdemes javaslatokkal élni:
– az ajánlások rendszere;
– a kisebbségek képviselete;
– a külföldön élők, vagy dolgozók szavazati módja;
– a pártfinanszírozás módja.
Jelen cikk keretében csak az első három kérdésre szeretnék megoldási javaslatot tenni.
Bizonyára minden olvasó emlékszik egy korábbi botrányra, amikor a választási bizottság több párt jelöltjét is kizárta egy pótválasztás jelöltjei közül, arra hivatkozva, hogy az ajánlások zöme fénymásolt volt. Ez az eset nem volt egyedi, de rávilágított a teljes ajánlási rendszer tarthatatlanságára. Itt is csak az egyszerűsítés segítene.
A jelenlegi országgyűlési ajánlási rendszer meglehetősen bonyolult. Jelenleg 500 érvényes ajánlás kell ahhoz, hogy egy egyéni jelölt elindulhasson egy EVK-ban. Ezt az 500 ajánlást minden szervezetnek, így a parlamenti pártoknak is minden alkalommal össze kell gyűjteniük, ami az ő esetükben inkább csak formalitás. Sokkal egyszerűbb a feladat az európai parlamenti választásoknál: „A listaállításhoz legalább 20.000 választópolgárnak az aláírásával hitelesített ajánlása szükséges.”
A „ceteris paribus” elv alkalmazásával azt javaslom, hogy az EVK-k helyett elég legyen régiónként összegyűjteni 3.000 ajánlást ahhoz, hogy egy párt a régión belül minden EVK-ban jelöltet, és értelemszerűen régiós területi listát állíthasson. Ráadásul az ajánlások összegyűjtési kötelezettsége alól mentesülnének azok a pártok, akik a legutolsó országgyűlési választásokon országosan megszerezték a pártlistákra leadott szavazatok legalább 5 százalékát.
A módosított rendszerben országos listát az a párt állíthatna, amely a nyolcból legalább négy területi választókerületben állított listát.
Nem kevésbé bonyolult a kisebbségek parlamenti képviseletének ügye. A jelenlegi rendszerben a nemzeti kisebbségek jelöltjei kedvezményesen nyerhetnek mandátumot, de ehhez az érintett szavazóknak át kell jelentkezniük a „rendes” választási névjegyzékből a nemzetiségi névjegyzékbe. Ezt az akadályt eddig csak a német kisebbség tudta megugrani, de 2026-ban valószínűleg lesz roma képviselő is.
Olyan megoldást kerestem, amelyik egyrészt biztosítja az elérendő cél (nemzetiségi képviselők megválasztása) megvalósulását, másrészt nem ütközik a pártok érdekeibe. Erre egy lehetőséget látok: a 2026. évi választási reform keretében elő kell írni, hogy az országos (kompenzációs) listán legalább három (pl. a 2., 4., 6.) jelöltnek valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozónak kell lennie. Ezzel az egyszerű módszerrel el lehet érni, hogy kb. 8-12 kisebbségi jelölt automatikusan bejusson a parlamentbe, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a parlamenti pártok dominanciáját, illetve a választópolgárok többsége által kialakított parlamenti erőviszonyokat. (Jogosan vetül fel a kérdés: ki tekinthető kisebbségi jelöltnek? A megoldás igen egyszerű: az a jelölt tekinthető az adott kisebbséghez tartozónak, akit az érintett országos kisebbségi önkormányzat annak elfogad.)
A harmadik kérdéskör a külföldiek szavazása. Ma az ún. külhoni magyarok egy nem túl biztonságos regisztrációt követően levélben is szavazhatnak, míg a külföldön élő, de magyarországi állandó lakcímmel is rendelkező honfitársaink akár szakadó esőben órákat állhatnak sorban valamelyik külképviselet előtt. Az ok egyértelmű és jellemző az állampárti logikára: a külhoni (pl. a székelyföldi) magyarok eddig 98 százalékban a Fideszre szavaztak, míg a külföldön dolgozó, képzett honfitársaink pedig az ellenzéki pártokra.
Javaslataim a következők:
– Megszűnik a levélben történő szavazás.
– Megszűnik a külképviseleti szavazás.
– Ügyfélkapu+ vagy DÁP regisztrációval bárki szavazhat elektronikusan az Ügyfélkapun keresztül (belföldön és külföldön is).
– Tekintettel arra, hogy ma már egy sor magyar bankban is lehet személyes jelenlét nélkül, videóazonosítással bankszámlát nyitni, ugyanez megoldható az Ügyfélkapu esetében is. Elvben lehetséges a külképviseleten (konzulátuson) történő Ügyfélkapu regisztráció megteremtése is.
– Aki rendelkezik magyarországi állandó lakcímmel, az a lakcíméhez tartozó egyéni választási körzet jelöltjeire és a területi listákra szavazhat személyesen, vagy elektronikusan.
– Aki nem rendelkezik magyarországi állandó lakcímmel, az – kivételesen – az országos kompenzációs listán szereplő pártokra szavazhat, két szavazattal. (Azért kettővel, mert általában minden választónak két szavazata van, de az állandó lakcím nélküliek nem tudnak egyéni jelöltekre szavazni.)
– Aki rendelkezik Ügyfélkapuval (bárhol is éljen a nagyvilágban), csak elektronikusan szavazhat, a kettős szavazás elkerülése érdekében. Ezért az ilyen személyeket a választási névjegyzékben külön csoportba kell gyűjteni. Személyesen csak az a személy szavazhat (kizárólag az állandó lakcíme szerinti választókerületben), aki rendelkezik magyarországi állandó lakcímmel, ugyanakkor a központi nyilvántartás szerint nem rendelkezik Ügyfélkapuval.
– Személyesen nem szavazhat az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó, lakcím és Ügyfélkapu regisztráció nélküli külhoni személy sem. Az országos listára csak elektronikusan lehet szavazni.
– Értelemszerűen megszűnik a szavazás előtti átjelentkezési lehetőség, hiszen az Ügyfélkapun keresztül bárhonnan le lehet adni a szavazatot.
– A biztonság kedvéért a választások kiírása és a második forduló lezárulta közötti időszakban Magyarországon új állandó lakcímet nem lehet regisztrálni. Bejelentés, vagy saját észlelés alapján a jegyző hivatalból törli a nyilvánvalóan hamis korábbi lakcímbejegyzéseket (pl. 40 külföldi kampányszerű bejelentése egy fogorvosi rendelőbe). A jegyző döntése bíróságon természetesen megtámadható.
A fenti javaslatok kifejezetten az egyszerűsítést és a lehetséges kompromisszumokat célozzák meg. Remélem, hogy megfontolásra kerülnek.
