Trump és Musk: nárciszok háborúja a technofeudalizmus előkertjében

Donald Trump és Elon Musk nagy nyilvánosság előtt zajló, látványos és csúnya szakítása, melynek során két hét alatt az űrrakétáktól az Epstein-aktákig mindent is egymáshoz vagdostak – tovább eszkalálja az amúgy is feszült, a káosz határán billegő világpolitikai erőtereket. Több amerikai elemző felvetette, hogy Musk akár J. D. Vance alelnökkel szövetkezve, a techelit háttértámogatásával, a Republikánus Pártot mintegy átfordítva, megbuktatni készül Trumpot, kihasználva botrányait, öregedését, kontrollálhatatlanságát. Trump ettől kvázi béna kacsává (lame duck) válna a ciklusa közepén, de arra mérget vehetünk, hogy ezt az elnök nem tűrné némán, ahogy arra is, hogy Musk egyhamar nem adja fel világuralmi ambícióit. Oldalt kell választani Orbán Viktornak is, aki most már nem lehet egyszerre mindkettőjük barátja és üzletfele.

Orbán-manőver a nemzeti kisbirtokon, avagy a nem éppen szuverenista életcél

A magyar köztévé egyik csatornáján fajsúlyos témájú, művészi erejű történelmi film megy. Ám egyszer csak a jobb felső sarokban felvillan egy fontosabb üzenet: „VOKS 2025. Szavazzunk!” Egy idő után eltűnik. Később megint felbukkan. Egy másik közcsatornán is, ahol éppen igényes dzsesszkoncertet adnak. Meg a többin is, amikor csak lehet. Mert most az a lényeg, hogy Ukrajna ne legyen az Európai Unió tagja. Teljesen megőrült a kormány, meg az ország, ha ezt tűri? Vagy az egész világ őrült meg?

Orbán Viktor ellen nincs választás, avagy merre induljanak a pártok?

Sokan vagyunk, akik mit sem szeretnénk jobban, mint demokratikus választásokon demokratikus pártok közül kiválasztani a számunkra rokonszenveset. Ha demokráciában élnénk, fejünk se fájna. De nem élünk demokráciában. Így minden tiszteletünk mellett sem értjük, ha a kipróbált (hazai és EP-parlamenti nekifutásokkal hétpróbás) ellenzék úgy tesz, mintha e formabontó rendszerben létezne számukra (közreműködésükkel) formális (szabályszerű) kormányváltás. Nem létezik. Az utolsó hajó 2022-ben ment el. Ahhoz, hogy a szabadság ismét virágozzon, kormányváltás kell, és rendszerváltás. Előbbire jelenleg egyetlen nagy ernyőpártnak van esélye, amelyik (legalábbis bázisilag) nem baloldali, nem jobboldali, nem liberális, hanem mind egyszerre. Jó válaszhoz jó kérdés kell: nem istenverte felelőtlenség-e további ciklusokat bízni a szabad Magyarországot elpusztító Fideszre? Miután egy újabb győzelem (főleg a Tisza felbukkanása és a végletes elégedetlenség miatt szigorodó Orbán-húzások miatt) akár évtizedekre dermesztené illiberális autokráciába az országot, a válasz: még mit nem! A Fidesz becsülete rég kitelt, az elégtétel ideje most jött el. Amitől még minden párt úgy és ott indul választáson, ahol akar, és mindenki eldöntheti, hogy értékekre szavaz, vagy kormányváltásra. Ha a kettő együtt menne, nem lenne miről beszélni.

„Kell, hogy valami hiba kerüljön a képbe”

Pápay Fanny szürreális grafikái egyszerre idézik meg a 80-as, 90-es évek színpompás klipesztétikáját, miközben képi megoldásukat tekintve nagyon is maiak. A művész számos helyszínnek tervezett külcsínt, legutóbb a Budapest Park színfalak mögötti részét álmodta meg, amelyet mi is megnéztünk vele.

Szedd magad, abonyi módra

Az ország egyre több zugába fészkeli be magát a „lila pázsit”, amit az utóbbi években például Abony is felvehetett helyi látnivalóinak listájára. Szabó Krisztina őstermelő a családjával öt éve gazdálkodik itt 2,1 hektáros területen, 19 ezer tő francia levendulával. Előtte nem is volt honos a levendula Abonyban, pár év alatt azonban kitartó munkával jól működő családi vállalkozást sikerült építeni rá.

„A magyarországi baloldal sokat ártott magának azzal, hogy a baloldalról beszél 15 éve, és nem Magyarországról”

Milyen üzeneteket közvetítenek felénk az épületek formái? Mennyiben befolyásolják, alakítják akár nemzeti identitásunkat? Hogyan él ezekkel a lehetőségekkel a mindenkori politikai hatalom? A többi között ezekre a kérdésekre keresi a választ Sudár Orsolya várostörténész, várospolitikai szakértő, aki a Szikra Mozgalom egyik alapítója volt, így saját politikai hitvallásáról is kérdezhettük.

Heti abszurd: Szent Lopótökszekta, avagy a közhangulat fokozódik

Haladunk, emberek, én azt mondom, határozottan haladunk. Vezetőink önvizsgálatot tartanak a fekete paravánok mögött, aztán a fényre lépve egymás után mutatnak rá a rákfenére. A közhangulat. Az az ellenség. 

Féltésnek mondják, de valójában bántalmazás

Nem csak ütéssel vagy szavakkal lehet bántani egy embert. Jól ismerjük a kapcsolati erőszak vagy a bullying jelenségét, de még mindig kevesen tudják, hogy létezik a bántalmazásnak egy alig tetten érhető válfaja. Az, amikor teljes anyagi függésben él egy ember, mert vagy nem lehet saját keresete, vagy ha van is, nem költhet belőle egy fillért sem saját kedvére. Erről a jelenségről, a gazdasági bántalmazásról egyre többet kell beszélni. Például azért, mert sokan talán fel sem ismerik, hogy nem az a helyes, ahogy jelenleg élnek.

Marabu: És tessék! A magyarországi változások lassan lekörözik a fantasyvilág elrugaszkodott kitalációit!

Marabuval, a PINKK oldal állandó karikaturistájával Vácott találkoztunk, hogy beszélgessünk az Ünnepi Könyvhétre megjelenő Animátum – Balvégzettől nem véd varázs című új regényéről (melynek szereplői kitalált alakok, hasonlóságuk a valósággal csupán a véletlen műve), de szóba kerültek a humor határai régen és most, az egyre mérgezőbb honi közélet és egy kis váci helytörténet is az egykori könyvtáros kutatásaiból.

Himpellérelv: a szél viheti Orbán Viktort

Kicsit kafkai ugyan, de képzeljünk el egy vasúti alagutat, lehet ez akár a szocialista szellem vasútja is, amiben több évtizedes mámoros ajkú derengés után meglátjuk az alagút végét, s amikor végre fényre derülünk, Kádár portréja helyett Orbáné díszlik a zeniten. Létezhetetlen szocializmus után fékezhetetlen nacionalizmus (népi demokratikus csöbörből illiberális vödörbe). A gond ugyanaz mindkettővel: csökönyös rögeszmék. Nem versengő ajánlatok, hanem (más-más indíttatásból és közegben) bornírt diktátumok. Bár a történelemnek 2026 tavaszán sem lesz vége, a következő szűk egy esztendő sorsdöntőnek tűnik a szabadságjogokat illetően. Az illiberalizmus a majdnem demokráciától a kataton diktatúráig terjedhet, mi valahol félúton lépdelünk, és nem az enyhülés irányába. A görcsösen kapaszkodó hatalom még bőven képes csavarni az ellenzéken, mielőtt megérkeznénk a baráti Oroszországba. Az „átláthatósági” törvény elnapolása azt mutatja, remeg a kéz. És ott van a tudat is, hogy Orbán éppen saját intelmével megy szembe: „Ne szorulj ki a szélére!” A szél közeleg. És a szél viheti el.

Függetlenként 1990-ben az SZDSZ-frakcióba ült a parlamentben, később Orbán Viktor katonapolitikai tanácsadója lett – Monográfia jelenik meg Király Béláról

Világháborús frontharcos, a nyilasok vezérkari századosa, a szovjetek szökevény hadifoglya, a halálra ítélt rákosista tábornok, a forradalom nemzetőrparancsnoka, az antikádárista szervezkedés egyik emigráns vezetője: Király Béla katonatiszt életén átsöpört a 20. század, de ő mindig talpon maradt. 1956 ikonikus, de a forradalom előtti szerepvállalásai miatt mégis megosztó alakját Nagy Imre 1989-es újratemetésén ismerhette meg a szélesebb közönség. 97 évesen hunyt el 2009-ben. Eörsi László történész tabukat sem kímélő Király-monográfiája a napokban jelenik meg a Joshua gondozásában.

Generáció válóban: Magyarországon szemlátomást jelentősen nő azoknak a száma, akik 40 fölött lépnek ki a házasságukból

Pár évtizede még szégyennek számított a válás, ma elfogadóbb a társadalom ezzel a döntéssel szemben. Kiragadott adatok mintha tényleg azt mutatnák, hogy stabilabbak lettek a párkapcsolatok, de a számok mögé nézve meglátjuk a valóságot. Magyarországon szemlátomást jelentősen nő azoknak a száma, akik 40 fölött lépnek ki a házasságukból, bár a trend világszerte megjelent.

Amit a magyarok adtak nekünk

Külföldön befutott és világhíres magyar alkotóknak állít emléket Weiler Péter a legújabb kiállításán, melynek vásznain és tűzzománcain feltűnik többek között Bartók Béla, Márai Sándor, Robert Capa, Amerigo Tot és Victor Vasarely. A képzőművész a Visszhangnak mesélt a képsorozat létrejöttéről, illetve arról, hogy a külföldi karrier helyett ő miért választotta végül otthonául és alkotóhelyéül Magyarországot.

Flamenco, a nyers életerő

A flamenco tánc egy külön világ, saját szókinccsel, szabályokkal. Élő, folyamatos áramlás, gyökerekből táplálkozó, hagyományokhoz visszanyúló művészet. Olyan életerő, amelyet ösztönösen érez az ember. A fővárosi flamencósok jelenleg az Aldebaran Kompánia évzáró táncgálájára és a piliscsévi táborra készülnek. A gálán megtekinthető, a táborban kipróbálható a flamencoesszencia.

Heti abszurd: Égi megbízatásból kínai kapcsolat

Hamarosan sötétbe borulhat Budapest, leállhat a közlekedés, a kultúra, a szociális ellátás és a szolgáltatások, a közrendészettől a kátyúzásig. Adekvát válasz lenne a kormány kezének inkasszójára, amivel a fővárost kísértetiesen hasonló eszközökkel fojtogatja most, akár Iványi Gáborékat.

Csinosítom magamat, avagy miért nem ciki a magyar identitás?

Mit adhat a ma emberének a népi kultúra, a népművészet, a hagyományőrzés? Amit már óvodai szinten kötelezően átadnának, a felsőoktatásban viszont egyelőre nincs helye. Borbás Kata népművésztanár a nagyapja, Bodrogi Sándor kézműves emlékét és a Rákosmenti Népművészeti és Kézműves Egyesület alkotásait bemutató kiállításon arról is beszélt, miért fontos megélni a magyar (vagy bármilyen nemzetiségi) identitásunkat, és miért nincs egyetlen másik nyelven sem olyan szó, mint magyarul a „magyarkodás”.

Kezdenek eszmélni a poloskák, nagy takarodás követheti a nagytakarítást

Orbán Viktornak ma reális, potens kihívója van, akinek tábora több felmérés szerint már nagyobb a miniszterelnökénél, és egyáltalán nem biztos, hogy az átláthatóságihoz hasonló törvények meg tudják törni a lendületét, visszafogják a kormánnyal szembeni társadalmi indulatokat.

Groteszk, ahogy tetszik

A hazai és világhíradó dermesztő és érthetetlen történéseit nehéz a manapság sokat hivatkozott józan ész értelmezési tartományában vizsgálni, hiszen a józan ész nem támogatna se fegyveres, se vámháborút, de nem szorgalmazná a fosszilis energiát sem a zöld beruházások helyett, és nem vállalna bármilyen szélsőséget éltető kockázatot sem a világégések százada után picivel. A kizökkent világ kicsit megnyugtató értelmezését az abszurditást lekövető, hozzá idomuló formanyelv támogatja: Kaposváron a Groteszk triennálé immár tizenkettedszer.

Fűszeres, édes, krémes és nagyon egészséges, mi az?

Sokan félreértik ezeket a kis rovarokat, mások darázsnak nézik őket, és félnek tőlük. Közben a méhek ezzel mit sem törődnek, évmilliók óta élik precízen szabályozott életüket, és készítik az egyik legkedveltebb csemegénket, a mézet. Jandácsik Attila bioméhész szavai alapján kiderül, hogy a klímaváltozás erre az ágazatra is hat, illetve hogy a „szerhasználat” nem ördögtől való, ha megfontoltan, odafigyeléssel alkalmazzák.

A negyvenen túli nők is vágynak egy támogató, szolidáris közösségre

Képzeljék ezt a jelenetet, amikor egy férfi belép egy helyiségbe, ahol csaknem negyven női szempár néz rá ugyanabban a pillanatban. A férfi az ilyen helyzetben vagy pánikba esik és feszeng, vagy megtiszteltetésnek érzi ezt a különleges pillanatot. Most képzeljék el, hogy ezek a nők egyszerre megtapsolják a férfit, aki mosolyogva kicsit meghajol a nők előtt. Tisztelet a nőknek. Ez az eset a józsefvárosi Dajerban történt múlt szombaton, ahol izgalmas női közösség alakult, és fotós kollégánk is részesévé vált az eseménynek.

Heti abszurd: Posztapókalipszis

– Mit kíván a magyar nemzet? – Hát mi a frászkarikát kívánna! Százezres digitális honvédséget!

A társadalmi felemelkedés ma már szürreális luxus és sci-fibe illő

Oláh Norbert művészetében a roma identitás és a romák társadalmi helyzete fontos szerepet kap. Az alkotó a józsefvárosi bérházakat és tűzfalakat ábrázoló képeivel vált híressé, azóta festett absztrakt képeket is, legújabban pedig a Gypsies in Space című kiállításán azt mutatja meg, milyen lenne, ha a romák meghódítanák az űrt.

„Valamiféle végső harcra készül mindenki, az egyetlen kérdés, hatalmon marad-e Orbán Viktor”

Új módszerekre van szükség a közvélemény-kutatásban, hogy árnyaltabb képet kapjunk a társadalom politikai hangulatáról, elköteleződéseiről. Ez a tudás pedig olyan közkincs, amely sokkal szélesebb körben tudna a javunkra válni. „Jó lenne, ha meg tudna jelenni közérthetőbb formában, mit gondolunk jelenleg a társadalomról” – hangsúlyozza Galgóczi Eszter, a Forrás Társadalomkutató Intézet egyik alapítója. A fiatal politológus, politikai elemző a nyilvánvaló szimpátiák ellenére objektivitást várna el munkájuk során a szakma képviselőitől.

A nők a rendszerváltozás dúlái, és egyre többen érzik az erejüket

Nyolcvan éve, 1945-ben vezették be az általános, titkos és egyenlő választójogot, innentől kezdve mondhatjuk, hogy nekünk, nőknek ugyanolyan jogunk van beleszólni a politikába, mint a férfiaknak – törvényi szinten legalábbis. A gyakorlatban azonban még sokan gondolják, hogy a politika férfidolog, vagy miért is foglalkoznánk vele, amikor aligha képviselik az ország lakosságának kicsit több mint a felét kitevő nők érdekeit. (Főként a saját magukét képviselik, még azt sem mondhatnánk biztosra, hogy a férfiakét, a családokét, vagy hogy a magyarokét.) Idézhetnénk Orbán Viktor viccesnek szánt kijelentését is: „Nőügyekkel nem foglalkozom!”, holott nincsenek pusztán nőügyek, a megélhetési és a lakhatási válság, a társadalmi felzárkóztatás hiánya, a diszkrimináció vagy a családon belüli erőszak nem válogat, mindannyiunkat érint, csak épp egyeseket (inkább sokakat) fájdalmasabban. A jövő évi választásokon (de már azelőtt is) különösen fontos lesz a nők, köztük az idősebb hölgyek szerepe, amit a politikusok már felismertek. Lehetnek-e ezúttal ők a „királycsinálók”, a változás katalizátorai és a stabilitás megtartói, ha itt jövőre minden borul?

Szeme a trendeken

Petrányi Zsolt művészettörténész pályája és a kortárs magyar képzőművészet számos ponton kapcsolódik egymáshoz. A szakember a karrierje során több intézmény vezető pozícióját töltötte be, volt már a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet igazgatója, a Műcsarnok főigazgatója, jelenleg pedig a Magyar Nemzeti Galéria jelenkori gyűjteményének osztályvezetője. A kortárs képzőművészet szakavatott ismerőjeként szemmel tartja a nemzetközi trendeket is, korábban pedig DJ is volt.

NER-otranszmitterek működésben

Közélet és közérzet egymásra hatását, a politika hormonális befolyásolási módjait vizsgálja Juhász Kata legújabb élőzenés előadásában, amely a kortárs tánc és a stand-up elemeit vegyíti. Nem kizárólag a művészet eszközeit alkalmazza a problémák diagnosztizálásában, gyakorló háziorvosként kezeli is őket, miközben a mozdulatok nyelvén kimondja a józan megfontolások mentén kimondhatatlant. Szerény javaslat című alkotásának kiindulópontja az évente megjelenő World Happiness Report: a hazai egészségügyet belülről ismerő előadóművész a színpadon határozott koncepcióval áll elő a regionális összevetésben sem túl vidám hazai közhangulat javítására.

Heti abszurd: Orbán Viktor a legjobb dolog és az obszcenitás ismérvei

Vajon késő lenne átképeznem magam új-zélandi birkapásztornak? Mert néztem a neten, ez a világ utolsó biztonságos helye, ahová még mehetnék, amikor itthon disztópikus orosz akció-valóságshow-t forgatnak.

Röhejes a Fidesz, de most már fegyverrel hőbörög

Egyre többen nevetik ki a kormányzati kommunikáció lehetetlen kombinációit a közösségi médiában, olykor még annál is többen, mint ahányan tetszikelik. Ezt a megfigyelést tettük a héten, és mi tagadás, meglepődtünk. A magyar kormány posztjai alatt olykor kétszer-háromszor annyi röhögő emojit regisztráltunk, mint egyetértőt, de Orbán Viktor és alázatos szolgái is egyre több kikacagást számlálhattak. Ez eddig nem járta. Bátrabban lettek a választók a virtuális térben? Nem kaptak fizetést a kormánypárti trollok? Már a fideszesek is vállalhatatlannak tartják a hol szemforgató, hol alattomos, hol eszement (olykor mindegyik) propagandaérvelést? Az, hogy a valóság nem a kormány barátja, ismert. De mintha minden eddiginél túltolnák a tébolykerékpárt. A főnök a héten elhatározta, hogy csőre tölti a régóta lóbált fegyvert, hiszen mostantól bármikor előveheti a szuverén lövöldözhetnék.

Csokiból is lehet iskolát építeni, Magyarországon pedig van még pótolnivaló ezen a téren

A GDP-növekedés-fétis mámorában különösen izgalmas a fair trade, vagyis a méltányos kereskedelem mozgalmának a jövője. Ha a dolgokat mindenképpen számokban akarjuk mérni, akkor azt látjuk, hogy a világpiac óceánjában cseppnél is apróbb összeget tesz ki ez az elem. Viszont ha arról az oldalról nézzük, ami pont a lényege, azaz hogy néha ne a pénz, hanem az elv legyen az elsődleges, akkor nagyon is fontos ez a bizonyos csepp. Magyarországon van még pótolnivaló ezen a téren.

Virágzik itthon a manga- és animekultúra, de a sokszínűséget és az önelfogadást is ünneplik a MondoConra látogatók

Nem csak a japán rajzfilmek és képregények, vagyis az animék és a mangák rajongói találják meg a számításukat a MondoCon nevű rendezvényen, a Budapesten évente négyszer tartott eseményen mindenféle geek szubkultúra elfogadásra és befogadásra talál. A tavaszi programokra ellátogatva beszélgettünk Boros Csaba főszervezővel, a Dragon Ball című, világhírű anime két hardcore rajongójával, illetve a sorozat több fiatal, harcos hősének is a hangját kölcsönző Koltai Judit színművésszel.