Tanulj már meg polgár lenni, magyar, magadat képviseld, ne a pártot!

Ha a NER alatt rúgnak ki egy állami intézményből, háborodjunk fel, de ha a Tisza alatt, legyünk elnézőek? Vagy megfordítva? Mindig attól függően, kire szavazunk? Ideje, hogy a társadalom kimásszon ebből a csapdából.

Száraz kutak, konok szokások – Aszály és kánikula nem számít, a magyarok úgy pazarolják a vizet, mintha nem lenne holnap

Miközben az extrém kánikula és a kritikus vízhiány már Magyarország számos településén a mindennapok részévé vált, a lakosság jelentős része mégsem hajlandó változtatni a fogyasztási szokásain. Miért vallanak kudarcot az önkormányzati korlátozások, és miért hisszük még mindig azt, hogy a tiszta ivóvíz kifogyhatatlan erőforrás?

Heti abszurd: Tévémicimaci és az Örkényuralom

A Fidesz mindent meg fog tenni azért, hogy a kormány ne korlátozhassa a politikai véleménynyilvánítás szabadságát Magyarországon. Végre kimondatott. Végre megtört a turáni átok is talán. 

Életkörforgás az installáción

Egy egész folyosót „foglal be” Nyíri Orsolya színpompás installációja a Magyar Nemzeti Galéria legfelső emeletén. A nagy méretű, vásznakra festett képeken hosszú lábú és karú figurák táncolnak önfeledten vagy éppen siránkoznak az őket ért sérelmeken. Az alkotás magát az életet vagy életutat akarja ábrázolni annak örömeivel és keserűségével.

Ébred a viking a svédekben

Volt idő, amikor a skandináv jóléti államok a világ menekültjeinek biztonságos kikötői voltak, ahol tárt karokkal, példátlan szociális hálóval várták a rászorulókat. Ez az illúzió az elmúlt évtizedben szertefoszlott. A társadalmi tapasztalatok, az integráció kudarcai sokkolták az északi országokat. Svédország is behúzta a kéziféket: pénzzel ösztönzik a bevándorlók hazatérését.

Egy férfi fogta magát, a válás és a végrehajtó után inkább kunyhót épített magának a bakonyi erdőben az albérleti kaució kifizetése helyett

Sokan álmodoznak arról, hogy kilépnek a mókuskerékből, egy természetközelibb, egyszerűbb, fenntarthatóbb életbe, de a legtöbben nem merik követni a vágyaikat, amíg nincs kényszerítő körülmény a változtatásra. Erdész Gerzson négy évvel ezelőtt, több mint húszéves házasságát követő válása után maradt magára a devizahitellel terhelt házban, amire már bejelentkezett a végrehajtó. Úgy döntött, egy albérlet kauciójának kifizetése helyett 200 ezer forintból inkább valóra váltja régi álmát, és házat épít magának a Bakonyban újrahasznosított anyagokból. Az ügyes építő- és ezermester azóta már több, még komfortosabb faházat is megépített, modelleket készít újabb épületekhez, és Kunyhó Lakó néven vlogolni kezdett a szabad életről. Már 19 ezer követője van, a videói milliós nézettséget is elértek, ami jól mutatja, mennyien érdeklődnek, ám ez az életforma szerinte nem való mindenkinek. Például akinek nincsenek jó emberi kapcsolatai, nem lesz boldogabb a remetelétben. Maga is derűs, közvetlen ember, aki humorral kezeli a kihívásokat, amelyekből jut minden napra a magyar vadonban.

Magyarország az elfolyó vizek országa lett, az Alföld gyakorlatilag sivatagosodik, tájképi szintű változásokat látni

Évszázadokon keresztül úgy tekintettünk hazánkra, mint a vizek országára, ez azonban mára inkább mendemonda, ugyan volt alapja, de mára gyökeresen megváltozott a helyzet. A klímaváltozás hatásai különösen érzékenyen érintik a vizes élőhelyeket. A növekvő átlaghőmérséklet, az egyre gyakoribb hőhullámok, a csökkenő nyári csapadék és a talajvízszint folyamatos süllyedése együtt olyan folyamatokat indítottak el, amelyek már nem csupán tudományos jelentésekben vagy statisztikákban jelennek meg.

Válságban van a baloldal, kár, hogy ez az egyedüli dolog, amit a baloldal mondani tud magáról

A mai baloldalnak mintha már csak egyetlen állítása lenne a baloldaliságról. Hogy válságban van. Ezt rágcsálja napestig kiadványokban, podcastokban, vitafórumokon, tudományos dolgozatokban. Egy ideig érdekes és elgondolkoztató ez, de elég hamar meg lehet érteni, és onnantól kezdve halálosan unalmas. Hogyan is lehetne elköteleződni a mai „válságbaloldaliság” mellett, amikor éppen hogy letör minden lelkesedést? Az ember tenne valamit, de erősebb lesz benne a bölcsesség, hogy semmit se tehet. Egyelőre. És még sokáig.

Fideszes fejekre hullik vissza a koki és a nix ugribugri

Az volt-e az elmúlt tizenhat év, mint aminek látszott (bűnszervezetben elkövetett, közjavakat hazacipelő, az ellenség torkát fojtogató és tenyérbemászóan pöffeszkedő alkotmányos puccs),vagy fatális véletlenek összejátszása miatt szól minden bizonyíték a Fidesz–KDNP ellen? E költői kérdés jogi alátámasztása fogja meghatározni a következő és kevésbé lírai hónapjainkat. A feladat csak látszólag elvont: a konkrétan ellopott adóforintok konkrétan fognak magukért beszélni (vö. vallomástétel), így lesz ez a kulturális alapos 17 milliárd és a hat lefogott kultúrkupec dolgában is. A folyamatból sok minden következik. Megérthető belőle a képviselők 12 (vagy akár 8) éves mandátumkorlátozásának terve, de még Magyar Péter pedellusi parlamenti karaktere is. És dolga végeztével maga mögött hagyhatja az ország a kínos NER-malőrt.

Heti abszurd: Ria, ria, havaria

Kellett Magyar Péternek kinyitni a társadalmi egyeztetés Pandóra-szelencéjét! Most ő is megtudhatja, milyen az, amikor emberek úgy kommentelnek, hogy még a címet se nézik meg, nemhogy elolvasnák a javaslatot. 

Vissza a természethez, haza önmagunkhoz

A modern ember egyre távolabb kerül attól a környezettől, amelyben évmilliókon keresztül fejlődött. A természettől való eltávolodás nem csupán környezeti válságot okoz, hanem mély pszichológiai és társadalmi következményekkel is jár. A tájtól, a közösségtől és az önmagunktól való eltávolodás nemcsak az ökológiai válságot mélyíti, hanem testi és mentális betegségek, szorongás és közösségi széttöredezettség formájában is jelentkezik. Michaletzky Luca ökopszichológiai szemléletű pszichológussal, a Zöld lélekkel című könyv szerzőjével arról beszélgettünk, hogyan veszítettük el és miként nyerhetjük vissza a természetkapcsolatunkat.

A közös világvége

Mára nemcsak hogy egy időben, de egy helyen osztoznak olyan csoportok, amelynek tagjai szerint a felhők közül egy idős férfi bámul minket, amikor pornót nézünk; olyanok, akik biztosra veszik, hogy gyíkemberek irányítják a nagyhatalmakat; és olyanok, akik állítják, hogy konszenzusra van szükség az újszülöttől, mielőtt tisztába teszik. Persze ez a változatosság maga a progresszió, de a filmek nem győznek figyelmeztetni, hogy ennek nem lesz jó vége.

„A lyány elvitte a kutyaláncot”

Vasból és acélból kalapál vagy hegeszt női alakokat, arcokat és maszkokat Rabóczky Judit Rita, akinek a munkásságáról most egy gazdagon illusztrált könyv jelent meg Szobrok indulatból címen. A vaskos kötet kapcsán a művész felidézte indulását, és hogy miként lelt rá az egyedi ábrázolására.

Térkép készült az ingyen szüretelhető magyarországi gyümölcsfákról, 143 városban csaknem 22 ezer fa szerepel rajta

Az ember nem is gondolna rá, hogy a napi ingázási útvonalán ingyen beszerezhető friss gyümölcsök teremnek. Két fiatalember ötlete nyomán egy hazai kezdeményezés, a cikkünk megjelenésének idején 143 városban csaknem 22 ezer fát és bokrot jelölő Gyümölcstérkép pontosan erre világít rá. Azaz arra, hogy a forgalmas utaktól távol eső parkokra, ligetekre tekinthetünk úgy is, mint élelmiszerforrásra, miközben közösséget is építhetünk.

Valóság kontra narratíva Magyarországon, avagy a tény visszanyal

Itt lenne az ideje, hogy a társadalom kilépjen a hazug, manipulatív politikai narratívák világából, és a valóságra próbáljon meg rálátni. Most lehetőség is lenne rá, mert a Tisza-győzelem után elindult rendszerszintű átalakítások, reformtervek, vizsgálatok közben tágabb lett az információs tér.

A vak cigány zongorahangolónak jólesik az együttérzés, de megélni inkább munkából tudna

Tizenhét éves volt, amikor heves tiltakozása ellenére a szülei beleegyeztek a szemműtétjébe. Amikor felébredt, a műtőlámpa melegét észlelte, de a fényét nem: szeme világára örök sötétség hullt. Később zongorahangolóként kereste a kenyerét, és bár semmit nem látott, a családi ezüstöt féltő megrendelők gyakorta ellenőrizték a fogyatékosságát. Csonka Imre ugyanis cigány. Egy idő után maga mutatta meg a táskáját mindenkinek. A barcsi rokkantnyugdíjas 65 évesen szenvedélyes sakkozó, Rejtőt hallgat, és gyengéd érzelmek fűzik vakon született szuloki sorstársához, Andreához. Minden vágya, hogy dolgozhasson, és hogy kezében tarthassa fia gyermekét.

Sejtektől a kozmoszig – Barabás Zsófival A lélegző ég alatt

Barabás Zsófi absztrakt festményein organikus formák lépnek kapcsolatba egymással vagy válnak szét. Az alakzatokat nézve óceánok felülnézeti képére, sejtszerű struktúrákra vagy akár a kozmoszra is gondolhatunk. A művésszel A lélegző ég alatt című kiállítása kapcsán beszélgettünk a motívumairól, az absztrakt művészetről és arról, hogy a külföldi utazásai mellett mely hatások inspirálják az alkotásban.

A láthatatlan kéz sem talál fogást a tőkefelhalmozáson

Mindennek van ideális formája. A tőkés termelésnek is. Vállalkozók kisebb cégeket alakítanak létező igények kielégítésére, ha érdemes, összekapcsolódnak, a piac szabályozza az árakat. Egyre nagyobb a vásárlóerő, egyre több az áru, mindenki elégedett. Igencsak messze jutottunk ettől a tankönyvi képlettől. Ráadásul a magántulajdon nem csupán hajtóerő. Fékezni is tudja a rendszert.

„Kicsit már kiborg leszek” – Berger Gyula táncművész koreográfiáról, közösségről és a speciális csípőprotézis-műtétről

Berger Gyula 68 éves táncművész, táncpedagógus, több mint 40 éve van a pályán. Ezalatt több társulatot vitt, koreografált, jelenleg a ZéróPlusz táncstúdiót vezeti, itt tanít is, miközben több mint tíz éve küszködik kétoldali csípőízületi artrózissal (porckopással), emiatt az utóbbi időben már nagyon korlátozottá vált a mozgása. Speciális csípőprotézis-műtétre volt szüksége, ám ezt az eljárást nem támogatja a tb. Az első műtétet áprilisban elvégezték, saját zsebből fizette ki az 5,9 millió forintot. A második műtét azonban már kimeríti a kereteit, a nyugdíja 44 év elismert szolgálati idő után havonta 160 ezer forint, ezért támogatók segítségét kérte közösségi gyűjtésben. Az alkotóval ennek kapcsán visszatekintettünk a pályaívére, amelyből kirajzolódik a kortárs tánc hajnala a vasfüggönyön innen, majd a rendszerváltozás és az új idők kihívásai is.

Heti abszurd: Nyuszihorror és a farok, amit akartok

Kellett a nyuszimotorok beszerzését is a Gyulára bízni!

Egészen szürreális kísérletbe kezdett a Fidesz, Orbán Viktor pártja próbálja eljátszani, hogy érdekli a demokrácia, és őt bántja a hatalom

Igazán szürreális élményként a migrációs paktum ellen és a Sulyok Tamás mellett kiálló tüntetések vonultak be a köztudatba, ahol egy új dilemma tornyosult a dühös megszólalók fölé: miért nem lehet minden ideges exnerista és poszttraumás patrióta mellé pszichológust állítani. A kegyelemdöfést akkor vitték be a stand-up szakmának, amikor elénekelték a Tavaszi szél…-t, bejelentették, hogy tégláról téglára vesznek vissza mindent, és azzal lelkesítették egymást MP1B-pólókban: Ne féljetek! Vajon mire lesz elég a gyermekded sértettség? De főként: mire nem.

Csendes forradalom kezdődött a tanári szobákban, úgy tűnik, véget ér a lojális pártkatonák aranykora a magyarországi iskolák élén

A tantestületek végre érdemi beleszólást kapnak az igazgatói pályázatok elbírálásába. Ez a látszólag technikai jellegű változás ennél azért jóval messzebbre mutat, hiszen egy vezető az egész közösség légkörére hatással van. Egy szentesi iskola példáján keresztül mutatjuk meg, hogyan kezd szárba szökkenni a demokrácia az oktatásban. A városi pedagógusok már alig emlékeznek demokratikus igazgatóválasztásra, de örömmel tanulnak bele.

„Be volt pakolva a bőröndöm, hogy ha újra a Fidesz nyer, elhagyom az országot” – Tzumo Árpád jazz-zenész a kultúraváltásról

Minden embernek van egy veleszületett adottsága, és azt kell az életében megtalálnia, kibontakoztatnia, mondja a több díjjal büszkélkedő Tzumo Árpád. A zenész sok visszássággal, igazságtalansággal, szakmai alapokat nélkülöző döntéssel találkozott az elmúlt tizenhat évben, s ehhez mint világot járó, külföldi tapasztalatokat szerző művész nem szokott hozzá. Az Orbán-rendszerről, pályakezdéséről és a jó zene hatalmáról kérdeztük.

Mi lesz veled, népművészet?

Kevés olyan lejáratott szó van ma a magyar közbeszédben, mint a nemzeti. A közelmúlt leginkább szétválasztó szava volt, pedig az összetartozást kellett volna közvetítenie. Mint ahogy a magyar zászló vagy a Himnusz is mindenkihez szól, ugyanígy a nemzeti kultúra kifejezésnek is ezt kellene közvetítenie. Egy viták felett álló egységet, amely a magyar történelem leggyümölcsözőbb korszakaiban működött, amikor a különbözőségben a lehetőségeket látták meg.

Merülés a komfortzónán túlra

Minden bizonnyal sokan hallottak már Wim Hofról, avagy Icemanről, aki jeges fürdők mellett számos extrém hidegben töltött rekord őrzője is. Módszere a természetes alapokon nyugvó technikákra épül: a tudatos légzésre, a hidegterápiára és a mentális fókuszra. A gyakorlók tapasztalata szerint rendszeres alkalmazása támogatja a stresszkezelést, növeli az energiaszintet, erősíti az immunrendszert, és mélyebb kapcsolatot alakít ki a testtel és az elmével. Wim Hof Módszer Workshopon jártunk, ahol lehetőségünk volt kipróbálni a jeges fürdőt is.

Gondatlanságból elkövetett autokrácia, avagy az öntudatra ébredt nyerőautomata

Abszurd és siralmas volt a NER létezése minden ízében, miért éppen az elmúlása menne fájdalom nélkül. Ami történik, végtelenül logikus, bár a társadalomtudósok (a kriminológusoktól a kremlinológusokig) sokáig fognak még molyolni a rendszer sajátosságait pontosan kifejező terminusokon. És persze lesz feladatuk bőven a Tisza-kormány szakpolitikusainak, a független hatóságoknak és az újságíróknak is, hogy minél több adatot lehessen kinyerni az élő szemtanúk (egyúttal többnyire sértettek) sokasodó elbeszéléseiből. Ezek az adatok ugyanis rövidesen megokolhatják, amit e hasábokon már nem egyszer megelőlegeztünk: a 2010-2026-os Orbán-korszak egyfajta társadalommérnöki államcsínyként fog bevonulni a történelemkönyvekbe. Vagy himpellér-prosztokráciaként. Minősítés dolga lesz megállapítani, hogy a NER országra szabadítását pőre nyereségvágyból vagy gondatlanságból követték-e el, bár hajlunk rá, hogy sokféle árnyalatot fog találni az ügyészség a véleményes gulyási naivitástól a közveszélyes kövéri nemzetbántalmazáson át az előre megfontolt rogáni karaktergyilkosságokig.

Heti abszurd: Orbán Viktor végre megtalálta a határait

Viszik a héten a politikusokat, mint a cukrot. Tán még zárjegyet is kapnak előbb-utóbb, hiszen (ha már cukor) szőlő vagy más gyümölcs hozzáadásával könnyedén tudatmódosító-szer készíthető belőlük. 

A tőke a felhőkig ér, a városok lakhatási válságokkal küzdenek, miközben ezrével épülnek bennük a felesleges, kihasználatlan négyzetméterek

Tisztelt ingatlantulajdonosok! Ha megkeresi Önöket egy Gabriella Schmied nevű hölgy, hogy szeretné megvenni a lakásukat, jó áron, merthogy a férje dúsgazdag régiségkereskedő, legyenek óvatosak. Az illető igazi neve Schmied Andi, képzőművész, építész, és feltehetően csak azért akar bejutni a lakásukba, hogy lefényképezze a tereket és a kilátást. Főleg, ha impozáns. A képekből aztán társadalomkritikai színezetű könyvet szerkeszt, esetleg kiállítást rendez. Interjú.

Norvég bűnözőknek bélyegezték őket, elvették a forrásaikat, most egy terézvárosi adományboltból építenek élhetőbb jövőt

A fenntartható fejlődés elve nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a jövőt a sérült ökoszisztémákat aktívan megújító, regeneratív fejlődés jelentheti. A Profilantrop Egyesület húsz éve úttörőként ülteti át ezt a filozófiát a gyakorlatba: az Aradi és a Szív utca sarkán található adományboltjuk nyereségéből vidéki közösségfejlesztési projekteket támogatnak, miközben saját fejlesztésű, játékos edukációs eszközeikkel formálják a jövő társadalmát.

Igman fagyos éjszakái

Bosznia bércei történelmi teljesítmények tanúi voltak a 20. században. Tito partizánjai és az 1984-es téli olimpia szereplői is emlékezetes menetelésekkel írták be magukat a történelembe ezeken a nyugat-balkáni hegycsúcsokon. A Monarchia vészterhes korszakát idézi Ferenc Ferdinánd neve, a trónörökös az Igman hegység lábánál szállt meg, mielőtt autójával a Latin híd felé hajtatott volna, ahol Gavrilo Princip szerb nacionalista diák kioltotta az életét, világháborúhoz vezető etnikai feszültségeket szabadítva el. Az ország kivételes európai értékei közül nyilvánvalók a természetiek, amelyek egyelőre inkább lehetőségek, mint kiaknázott erőforrások. Szarajevói riportunk befejező része.