Megéri nagyon mélyre menni – Először hirdettek ilyen versenyt, egyből egy magyarországi talajszelvényé lett a 2025-ös Világ Talaja cím

Hiba lenne azt gondolni, hogy ez a téma csak pár megrögzött tudósnak, vagy gazdálkodónak fontos, hiszen a föld a lábunk alatt túlzás nélkül a jövőnk egyik záloga. Középiskolások egy táborban ismerkedhettek ezzel a témakörrel. Bizakodásra ad okot, hogy a fiatalok nagyon jól értik, miért kell ezzel a kinccsel a mostaninál sokkal gondosabban bánni.  

Heti abszurd: Kényszerígérgetők

Miközben az ország szanaszét izgulhatja magát azon, hogy kinek adná át nemhogy 2026-ban, de valaha is Orbán Viktor a jóisten vagy inkább a szavazói által ráruházott hatalmát, a valóságban a jelöltek sora is karcsú: saját bevallása szerint sincs más nála alkalmasabb személy a Fideszben, amivel talán még egyet is érthetünk, ha olyan figurákra gondolunk, mint bármely fideszes miniszter és a teljes Fidesz-elit, mert egyiküket se néznénk szívesen újabb négyévekig. 

Szakítani Orbán Viktorral

Nem bírálni, elítélni, leleplezni. Hanem elfordulni tőle, otthagyni, nem figyelni rá, nem érintkezni vele. 

Dionüszoszi dioráma kápolnától kálváriáig: megérdemli a magyar a kikapcsolódást, de a közélet nem pihen

Vannak az országnak olyan kultikus magaslatai (vagy éppen mélységei), amelyeknek a kultúrájában a föld és az ég összeér legkevésbé sem a monumentalitásukban, hanem a miliőjükben.

„Ettől szép, hogy nem szabályos, nem akar megfelelni” – Száriszerelem Pestlőrincen

Az indiai hagyomány és a modern dizájn, stílus és fenntarthatóság találkozik Zsiga Dorottya minden kézzel készült, egyedi ruhadarabjában. Mivel újrahasznosított szárikból varr szoknyákat, de ruhákat, kimonókat is, mind egy egyedi történetet hordoz magában, és talán a korábbi viselője energiáját is. Dóri életében az anyaság és az alkotás között igyekszik harmonikus egyensúlyt tartani, amiben fontos támogatója a férje is. Így tud a legtöbb negatív dologból valami pozitívat és önazonosat teremteni.

Míves műalkotások, és még jobban is tanulnak

Ha belegondolunk abba, milyen típusú felnőtteket szeretnénk látni a nem is oly távoli jövőben, akkor olyanokra gondolunk, akik felemelik és dinamikusan, felelősséggel mozgatják a társadalmunkat, akik képesek az együttműködésre, akik tudnak kapcsolódni egymáshoz, akik magas érzelmi intelligenciával felelősen, perspektivikusan gondolkodnak. Ezek a kompetenciák vezérlik a MUS-E (Musique-Europe) Művészet az iskolában összművészeti nevelési programot, amely harmincadik éve elérhető a magyar iskolák s benne a 6–11 éves nehéz sorsú, beilleszkedési, viselkedési és tanulási zavarral küzdő, sajátos nevelést igénylő gyermekek számára is.

Koppanások az asztalon: a világ elsötétülhet, de az élet nem áll meg

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy amikor Vera szóhoz jutott, koppantott egyet az asztalon. Eleinte el sem tudtam képzelni, hogy miért, de sejtettem, hogy oka van. Egy idő után fúrta az oldalamat a kíváncsiság, így megkérdeztem. A koppanások jelzésértékű mozdulatok voltak Anikó felé, hogy arra figyelhessen, aki éppen megszólal. Ő ugyanis egy mobiltelefonos alkalmazást használ, ami az emberi beszédet írott szöveggé alakítja át. Így ezután én is igyekeztem alkalmazni ezt az egyszerű, ám Anikónak kicsit sem jelentéktelen mozdulatot, amiről aztán gyakran meg is feledkeztem. Az országos egyesületük tagjaként és hallássérültként nyertem betekintést a siketvakok életébe. Sokan nem is tudják, kik ők. Egy biztos, az élet számukra sem áll meg.

Hiányt pótolnak a művészettörténetben

Az ország legnagyobb képzőművészeti archívumát őrzi, művészettörténeti kutatásokat végez és azokhoz kapcsolódó kiállításokat rendez a Közép-európai Művészettörténeti Kutatóintézet (KEMKI). A Szépművészeti Múzeum tagintézményének hiánypótló feladatairól és küldetéséről az igazgató, Fehér Dávid művészettörténész beszélt a Visszhangnak.

Heti abszurd: Feleségcipelő futam és csíkosak az álhírlegelőn

Nyár van, a fene akar ilyenkor is politikusokkal foglalkozni. Főleg mióta megy ez a digitális nyünnyögés, amit már elsőre se lehetett komolyan venni, most pedig már a Fidesz trollkodja szét. 

Háborúra hangolva – Orbán Viktor legnagyobb politikusi teljesítménye, hogy másfél évtized után még mindig figyelünk arra, amit mond

Történjen bármi, bosszantson bármivel, a miniszterelnöknek annyit mindig sikerül elhitetnie, hogy ő egy határozott, megfontolt, bölcs vezető, aki kézben tartja az országot a jelenkor viharaiban. Hogy annál, amit bejelent, még mindig fontosabb, amit kijelent. Ha Orbán Viktornak csak a bejelentéseire figyelnénk, nem lenne túl megnyugtató a kép. Elég az idei történésekre gondolni. Repülőrajtot hirdetett a gazdaságban – jelenleg már az 1 százalékos növekedésnek is örülnénk. Magabiztosan odakacsintotta, hogy betiltja a Pri­de-ot – több százezres felvonulás lett belőle. Világgá kürtölte, hogy eltakarítja a „poloskákat”, az ellenzék külföldről pénzelt hangadóit – a jogi háttér kialakítása felfüggesztve. Most épp a Harcosok Klubjával, a Digitális Polgári Körökkel bajlódik.

Lélekgyógyítás a piacon

A modern társadalomban mindent azonnal akarunk. Mindenben rohanunk, így az ételkészítésben is. A szupermarketek kínálnak félkész vagy akár teljesen kész termékeket is, szinte otthonra vehetjük a gyorskaját. Kinézzük, polcról levesszük, szalagra pakoljuk, fizetünk, szívrohamot kapunk az árakon, és hazavisszük – ennyi lett a program manapság. Piacra már kevesebben járnak, mert az a berögződés maradt még a „háborús infláció” előtti időkből, hogy a termelői vagy kiskereskedelmi portéka drága. Pedig a piacozásból lehet programot és élményt csinálni, nem csupán a nyaralások során, amikor rácsodálkozunk egy idegen ország különleges, sokszínű élelmiszer-kavalkádjára. Ha már úgyis meg kell ejtenünk a bevásárlást, amikor csak lehet, tegyük élvezettel és szívvel.

„Az épületeknek nemcsak funkciójuk, jelentésük is van”

Vajon melyek napjaink legfontosabb építészeti trendjei, és egyáltalán kijelenthető az, hogy léteznek manapság fő irányzatok? Illetve hogyan alakít át egy építmény vagy épület egy közteret? A kérdésekre a 2016-ban indult, Paradigma Ariadné nevű építésziroda három alapítója, Smiló Dávid, Molnár Szabolcs és Csóka Attila Róbert adott választ, akik a saját innovatív projektjeiből is hoztak példákat.

Molnár Szabolcs, Smiló Dávid és Csóka Attila Róbert építészek

Ha a szellem termel, szebb jövő terem

Ha a liberális polgári demokráciát (ma döntően a radikális jobboldalról) komoly társadalmi bázisú támadások érik, heves háborúk robbannak ki, folyamatosan gazdasági válságok fenyegetnek, és a politika új világrend kialakulásáról beszél, nehéz tagadni, hogy valami nagyon változni akar. Nem meglepő tehát, hogy intenzívebbé vált a fejlődési alternatívák keresése, megfogalmazása. És születnek már pozitív jövőképek is.

Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor

Változásnak a jele sem látszik, csak veszteseket képez a magyar oktatási rendszer

Itt a nyár, a nagy szabadságok ideje. Május végén beérkeztek a statisztikai adatok a felelős hivatalokba, elkezdték annak összesítését és publikálását. Sokakat érinthet érzékenyen, hogy az oktatási terek környékéről ilyenkor is aggasztó számok jönnek. Mint lapunk is megírta, összesen 1275 panasz érkezett az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalához tavaly, az ügyek többsége (957) a köznevelés területéről futott be. A felsőoktatás területéről 134, a szakképzésből 86 panasszal keresték meg a hivatalt, továbbá 98 egyéb beadványt is regisztráltak – derült ki Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman beszámolójából.

Nők Magyarországa: alacsony bér és ingyenmunka

Hosszú heteken át fizetés nélkül dolgozni, pihenés helyett valami pluszmunkát végezni – mégis kinek lenne ehhez kedve? Márpedig ez nem kedv kérdése, hanem a mindennapok valósága. A nemek közötti bérkülönbség következtében Magyarországon a nők minden év novemberétől ingyen dolgoznak, a szabadidejükből pedig napi három órát áldoznak otthoni vagy önkéntes tevékenységre. Jövőre talán változik valami, mert itthon is be kell illeszteni majd a jogrendbe az uniós irányelvet. Addig is sokat tanulhatunk a témáról az Amnesty International Magyarország ingyenes, bárki számára elérhető online képzésén.

„Életem végéig hálás leszek a Picassóknak”

Szipőcs Krisztina művészettörténész már 1994 óta dolgozik a Ludwig Múzeumban, és mindig is szívügyének tekintette, hogy az ország műkedvelő közönsége betérhessen egy olyan intézménybe, ahol megismerheti a legfontosabb hazai és külföldi alkotókat és trendeket, miközben új aspektusait ismerheti meg a jelenkor művészetének. A Ludwig Múzeum szakmai igazgatóhelyettese a Visszhangnak mesélt az intézmény létrejöttéről, az első kiállításairól és kihívásairól is.

Szolnoknak is kijárt a tiszai fürdőzés – Szerencsés, aki folyó vagy tó mellett él, számára akár végtelen strandolás is lehet a nyár

Ráadásul ha szabadstrandról van szó, akkor ez egy fillérjébe sem kerül. A Visszhang hasábjain bemutattuk már Szeged legendás tiszai strandját, a Lapost. Most haladjunk kissé feljebb a folyón és nézzük meg, hogyan él a lehetőséggel a szomszédos megyeszékhely, Szolnok. Van, akinek a vadregény jön be, másnak pénze nincs másra, a harmadiknak együtt a kettő, mindenesetre töretlen a szabadstrandok népszerűsége. 

Küzdelem az utolsó érvig – Magyarországon most semmi értelme a számolgatásnak, a „ha összefogunk így”, „ha visszalépünk úgy” szólamoknak

A 2026-os évnek két fontos eseménye lesz: a labdarúgó-világbajnokság és a magyarországi parlamenti választás. Elvégre Donald Trump zseniális diplomáciáját látva abban biztosak lehetünk, hogy a háborúk véget érnek. A világbajnokságra még zajlanak a selejtezők, a résztvevők ismeretlenek, így jósolgatni se nagyon lehet. A 2026-os parlamenti választás szintén korai, erőfelméréses időszakában van, pár csapat ismert, pár még nem, és a játékoskeretek sem körvonalazódtak. Jövendölésekben, esélylatolgatásokban viszont már hónapok óta nincs hiány. Taktikák is megfogalmazódnak. Lassan már attól kell tartani, olyan hosszúra nyúlik ez a felvezető műsor, hogy átalusszuk magát az eseményt.

Heti abszurd: Boomerország buggyantjai

Orbán Viktor az Ultrahang YouTube-csatornáján az elveszített fiatalsághoz szól

Rendszerváltást Magyarországon, de milyet?

Számos beszélgetésben és Népszava-videóban hangzott el ezekben a napokban a kérdés, mi garantálja, hogy Magyar Péter – akár egy esetleges kétharmados győzelemmel a markában, akár anélkül – meg tudja valósítani az általa ígért rendszerváltást. Miközben leszámol a korrupcióval, visszaállítja az igazságszolgáltatás függetlenségét, letöri az inflációt, újraegyesíti a nemzetet – bármelyik egyedül is nagy vállalás lenne egy négyéves ciklusra, és nyilván lennének kerékkötői is, mint minden változásnak. Mondanánk, de hát semmi nem garantálja, ahogy mást sem az életben. Csak mert vannak és lehetnek is kételyeink, milyen lenne a folytatás, még senkit nem beszélnénk le arról, hogy ha úgy tetszik, jövőre a Tiszára szavazzon. Nem ártana az sem, ha lenne B tervünk (inkluzíve a mostani garnitúrának), nem csak a szokásos, mindent felteszünk egy lapra vagy maradunk a tanult tehetetlenségben módon, várva egy Grál-lovagra, aki előtt a nemzeti együttműködés rendszere meghajlik, sőt, dalolva felszámolja önmagát. De itt idéznénk a Diderot-hatást, mert jelentős részben ekképpen alakult át a magyar társadalmi-politikai tér rövid idő alatt a NER-elit képmására, és talán ebben bízhatunk a remélt kormányváltás után is, akármilyen tempóban és hatékonysággal tudná beváltani a választóknak tett rendszerváltó ígéreteit Magyar. 

Szabad tánc Lilivel: ízekkel, illatokkal, érzésekkel

A gyerekkor után legtöbben nem mászunk már fára, nem ugrálunk bele a pocsolyába önfeledten. Kötöttebb az életünk, ezért kevesebb időnk marad szabad mozgásra, általában önmagunkra. Közben át is alakulunk, mások lesznek az igényeink, vagy éppen feltámad bennünk a vágy a táncra, a testmozgásra, de nem feltétlen mennénk ezért szórakozóhelyre vagy edzőterembe. Ilyenkor választhatjuk a szabad táncot, ahol ítélkezésmentes térben kapcsolódhat önmagával és a mozgás örömével bárki, életkortól és fizikumtól függetlenül. Krizsán Lili óráin arra biztat, éljük meg szabadon a pillanatot, vagy akár a gyermeki énünket, ehhez biztonságos teret is tart a résztvevőknek.

Luppa, az ihlető sziget

A Luppa-sziget olyan, mintha egy kalandregény helyszíne lenne: színes, Bauhaus stílusú házak épültek rajta, a közepén pedig platánsor húzódik hosszan, melynek árnyas lombjai felfogják a tűző napfényt. Itt működik nyaranta már tíz éve a LuppArt rezidenciaprogram, melyen képzőművészek alkotnak kedvükre az egyik épületben, esténként pedig közösen főznek és beszélgetnek – mintha ők is egy regényből léptek volna elő. E sorok írójának is volt szerencséje három éve megszállni ebben a különleges művésztáborban, megismerkedni több alkotóval, illetve bejárni a szigetet. Most a művésztelep varázsos hangulatába bele lehet merülni a budapesti V. kerületi Einspach & Czapolai Fine Art galériában, ahol a tizedik évforduló alkalmából csoportos kiállítást rendeztek.

A gyermeknek is jár a szabadság

Abban valószínűleg minden gyerek egyetért, hogy az iskolából a legjobb a nyári szünet. Felnőttként a legszebb emlékeink abból a gondtalan időszakból vannak, amikor nincs elvárás, nincs időkényszer, nem aggaszt a számonkérés vagy az esetleges felsülés a többiek előtt. Nyári szünetben sokáig lehet aludni, és egész nap „azt csinál az ember gyereke, amit akar”. Teljesen olyan, mint a felnőtteknek a szabadságuk napjai. Ennek azonban vége lehet, miután a Köznevelési Államtitkárság állásfoglalása alapján egész évben biztosítani kell az óvodai ellátást azok számára, akik ezt igénylik. Miközben vannak családok, akik számára ez fontos segítség, nem mindenkinek érdemes mindig a „könnyebbik utat” választani.

Keszthelyi strand, 1933.

„Más pártok is próbáltak már pozitív érzelmekkel kampányolni, de mintha nem vették volna figyelembe, hogy Magyarországon vannak”

Jelenlegi szándékai szerint nem fog már tüntetésen szónokolni Kövesdi Veronika médiakutató, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének tanársegéde. Legalább ekkora szükség van az elemző szemszögre, amelyet közelebb érez magához. Van is mit vizsgálni a mai politikai térben. Az elszabaduló korrupciótól a megtévesztő politikai kommunikáción át a közösségépítési stratégiákig.

Heti abszurd: Hahó, harcosok, vannak köztünk földművesek?

Lovas nép a magyar, megüli szőrén bármikor (a Fidesz-elnök alkalmasint szőrén-szálán), bár előszeretettel esik át a ló túlsó oldalára, mert a hátán egy idő után megunja a zötykölődést.

Fejétől luxi a Fidesz, avagy ez a rongyrázás lesz a végső

Számos oka van annak, amiért a 2010-es kezdetektől több támogatója van az Orbán-kormány menesztésének, mint a maradásának, de a bukás az ismert okokból (Fideszre szabott választási rendszer, elfoglalt állami intézmények, mértéktelen kormánypropaganda) mindeddig elmaradt. Három esélytelen parlamenti választás (és az erőviszonyok váratlan és gyökeres megváltozása) után immár kétesélyes a verseny, a bukást jelentős részben az életminőség huzamos romlása és a fideszes holdudvar párhuzamos luxusvalósága valószínűsíti. No meg az illiberális buborék széthasadása, ami oka és következménye is a nemzeti ellenállás megerősödésének és a rezsim elgyengülésének. A tényekkel látszólag szembenézni próbáló, és (ismét csak látszólag) a nép egyszerű fiaként szereplő Lázár János is megneszelte ezt, és a minap szakítást ígért a nemzeti tőkésréteg azon gazdagjainak, akik „az életmódjuknál vagy mentalitásuknál fogva megszegik az elvárt társadalmi normákat” (vagyis „kullancsként” szívják az ország vérét). Késő, nem késő, elmondjuk: ez olyan kevés lesz, mint kirabolt boltban a perfekt kirakatrendezés.

Önkéntesek ringatják a kórházban hagyott magányos újszülötteket Szegeden

Alig pár napos baba alszik békésen egy fiatal lány ölelésében. Nem az édesanyja, mindössze igyekszik megadni az apróságnak azt, amiből egyébként kimaradna ebben a kötődés kialakulása szempontjából döntő időszakban. Szegeden jártunk, ahol az Örökké Haza önkénteseit kísértük el a klinikára. Kórházban hagyott újszülöttekhez járnak be, hogy ringassák, etessék, pelenkázzák őket. Projektötletnek indult, egyetemi kurzus lett belőle, ma már mások is szívesen átvennék a jó példájukat, hiszen ahogy lapunk cikksorozata rávilágított, több száz csecsemő fekszik most is egyedül a kórházakban, a rácsos ágyak magányában. Ami később életre szóló trauma lehet, a tudat alatt is lappangó szeretethiány-betegség.

Egyetemista önkéntesek kórházban maradt újszülötteket gondoznak, ringatnak. Fotónkon Kőhalmi Eszter egy kisbabával.

Így nem kommunistázik többé Orbán Viktor

Nem tudom, hányan lehetnek a normális életet élő, tehát a miniszterelnöki útba igazítás nélkül is működő képes olvasók közül, akik választások előtt Orbán Viktorra figyelnek, vagy legalábbis megüti a fülüket egy-egy csatazajba horgadt kijelentése. A kampány finisében például, amikor általában egyetlen mondat ismétlődik tőle visszatérően: „A kommunisták mind szavaznak, legyünk ott mi is.” Egy 2018-as videójában a voksolás előtti napokban felidézte, hogy ugyanezt az első szabad választás idején mondta, 1990-ben. És akkor még lehetett is valóságtartalma, mert bár a világ már akkor is jóval árnyaltabb lehetett ennél, a szlogenek tömörítési igénye felmentést adhatott az egyszerűsítésre. Az említett felvételen a „sorosisták mind szavaznak, legyünk ott mi is!” felszólítással zárta mondandóját az idült antikommunista. A 2022-es választáson aztán ismét visszatért az elmélete „a kommunisták mind szavaznak”-ról, miközben a jobbikosoktól a momentumosokig számos párt követői aligha az 1990 előtti rendszer kegyeltjei vagy ideológusai voltak. És látjuk: nem a pártokat sértegeti, hanem a szavazóikat mind. Ejnye.

Modem-idők: a kortárs felkarolása

Négy éve vezeti Vizi Katalin a debreceni Modem Modern és Kortárs Művészeti Központot, amely Magyarország egyik legfontosabb kortárs képzőművészeti színtere. Az ügyvezető igazgatót arról kérdeztük, melyek az erősségeik, mi a helyzet a vidéki múzeumokkal, és hogyan működnek együtt a helyi önkormányzattal.

Kilenc élet is kevés lehet – A Dunai Vasmű emberi tragédiáinak az árnyékában megjelent egy másik is: az állatoké

Miközben a legfontosabb az ember, neki mindig van valamennyi cselekvési lehetősége, akár szociális hálója, hogy megoldásokat keressen az élet keserű kihívásaira. Nem így az a több száz macska, akiket az egykori dolgozók tiltás ellenére etettek, és amióta ők már nem mehetnek be a létesítménybe, a lassú éhhalál, a kolóniákban terjedő betegségek és ivartalanítás híján a további túlszaporulat fenyegeti ezeket az állatokat.

  • Belföld
  • Gazdaság
  • Külföld
  • Vélemény
  • Kultúra
  • Népszava-videó
  • Fotógaléria
  • Szép Szó
  • Visszhang
  • Nyitott mondat
  • Reflektor
  • Bűnügy-baleset
  • Sport
  • Mozaik
  • Napi Visszhang