Egy amerikai Párizsból: Magyarországon és Európában a múltba révednek az emberek

„Építészet tekintetében kettős személyiségem van: nagyon érzékeny vagyok az európai kultúrára, építészetre, míg az amerikai énem azt mondja, hogy ezen a téren Magyarországon és Európában inkább a múltba révednek az emberek, és nem a jövőbe tekintenek” – mondja lapunknak Neville Zoltán. Az egyedi épületeket tervező építész nagyszülei 1956-ban menekültek Kaliforniába, és sokat meséltek az Egyesült Államokban felnőtt unokájuknak Magyarországról. Az építész maga is többször utazott Budapestre, és bár járt Párizsban és Kínában is, végül a magyar fővárosban telepedett le.

Heti abszurd: Megtorlás, ízlés szerint

Kész időutazás volt ez a hét. 

A kommunikációs kormányzás az igazi politikai hiba, a Fidesz most a saját akadálypályáján esett hasra

A közelmúltban több közéleti szereplővel szemben is keményen megfogalmazódott, hogy megnyilatkozásaikkal politikai hibát követtek el. Csak hát mit jelent ez ma Magyarországon? Az itt kialakult politikai térben létezhetnek-e még olyan valódi politikai célok, amelyek elérésével kapcsolatban érdemes politikai hibákról beszélni? Abból, hogy a magyar politikusok képtelenek beismerni a hibáikat, az ellenfél, a másként gondolkodás tagadása is következik.

Amikor a vörös vonal átlépi a Fideszt

A kilencvenes években még reális volt a nemzeti minimum meghatározása a vitathatatlan államügyekben, ma jó volna (ám lényegében kilátástalan) kiegyezni a nemzeti karaktergyilkolás maximumában. Vagyis a rettegett vörös vonalban, amit ugyan nem szabad átlépni, még sincs oly határ, amit ennél többször lépett volna át az államhatalom. Végül Orbán Viktor fogta a nemzeti festékes vödröt, és az égre pingálta a vörös vonalat, amit már tényleg művészet átlépni. Kormánya jelszava a „semmi sem szent” lett. 

Az elhallgattatás visszabeszél, avagy hogyan streisandolta el Semjén Zsolt és az Orbán-kormány a Szőlő utcai ügyet

Amiről a hatalom nem szeretné, hogy beszéljünk, ezért megpróbálják elhallgattatni, letiltani a kritikus hangokat és tartalmakat, törvényszerűen csak még nagyobb figyelmet vált ki a közvéleményben. Emiatt keresnek rá kiugróan sokan az utóbbi hetekben Semjén Zsolt és a Szőlő utca nevére (a Google Trends 800 százalékos emelkedést mutat), és ezért nem sikerült elhitetni a magyarok zömével, hogy Hatvanpusztán nincsen semmi látnivaló – ezzel csak a magyarok 13 százaléka ért egyet, közel fele felháborítónak tartja a nyomokban műemléket tartalmazó vagyonszerzést a Europion felmérése szerint.

Élőzés határok nélkül: Kai Cenat harmadszor is tarol a Mafiathlon maratoni adásával

Bő egy éve rázta meg Budapest utcáit egy olyan jelenség, amire korábban aligha tudtunk gondolni. A streameléssel (élőzés) világhírnevet szerző, akkor mindössze 19 éves amerikai fiatal, Darren Jason Watkins Jr., ismertebb nevén IshowSpeed közel két órán keresztül élőzte magyarországi kalandjait, az erről készült videót már több mint négymillióan látták a YouTube-on. Speed befolyása azóta is töretlenül nő, a streamereket pedig egyre komolyabban veszik, az idén Gianni Infantino, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnöke is Speed élő adásában leplezte le a labdarúgó-klubvilágbajnokság trófeáját. Az energikus, szociális szorongással aligha vádolható showman mellett azonban érdemes egy másik, szintén amerikai streamerre, Kai Cenatra is figyelni, aki immáron harmadjára indította el a Mafiathlon névre keresztelt, maratoni hosszúságú, 30 napon át tartó élő adását, új szintre emelve a netes szórakoztatóipart.

„Szabadon szolgál a szellem” – 130 éves az Eötvös Collegium

2025 különleges év a magyar felsőoktatás és tudományos élet számára: 130 éve, 1895-ben nyitotta meg kapuit az Eötvös József Collegium. Az elmúlt több mint egy évszázad alatt generációk sora nevelkedett falai között (1910-től a Ménesi úti palotában), amelyek tagjai nemcsak saját tudományterületükön értek el kiemelkedő eredményeket, hanem a magyar szellemi élet egészét formálták. Az intézmény egyszerre őrzi a hagyományt, ad teret az új kutatásoknak, és közösséget teremt a tehetséges fiatalok, illetve az öregdiákok számára.

Magyarországon szombaton megrendelték az első koktélt, amellyel segítséget kérhetnek a bántalmazott nők

Aki nem a saját bőrén érzi, gyakran elfelejti, hogy vannak köztünk olyanok, akik az életüket egy szűk, sötét dobozban kénytelenek élni, amelynek apró légnyílása fölött elnyomóik kedvükre sétálgatnak. A kapcsolati erőszakról szóló törvényjavaslat parlamenti vitáján Szabó Tímea felmutatta a brutálisan bántalmazott Orosz Bernadett fényképét, ezért a házelnök egyhavi fizetésmegvonással büntette, mivel „nem engedélyezett szemléltetőeszközzel” mutatta meg képviselőtársainak, miként mulasztotta el az állam megvédeni a hatgyermekes nőt attól a férfitól, aki többször is a felismerhetetlenségig verte. Az eset nyomán civil kampány indult a bántalmazott nők láthatóvá tételére, melynek a Billog közéleti burgerező állt az élére: éttermük falán a bátor nők portréi sorakoznak – azoké, akiket bántalmaztak, de felépülve ma már másokért is kiállnak. Fontos a láthatóság, a téma közéletbe emelése – de sokak számára ezek a képek fájó emlékeztetők: arra, hogy nem járhatunk félelem nélkül az utcán, nem bízhatunk vakon párkapcsolatainkban, és nem számíthatunk arra a rendszerre sem, amelyik elvileg a védelmünkre esküdött fel. Mégis, mindezt látva az is eszünkbe kell jusson, mi az, amit igenis megtehetünk.

Kezük között születnek a szerethető márkák

A DE_FORM grafikai stúdió már számos cégnek, intézménynek és kiállításnak tervezett letisztult stílusú, minimalista logót vagy arculatot. A kezdetekről és a csapat napi munkájáról a két alapító, Demeczky Nóra és Déri Enikő dizájner mesélt a Visszhangnak.

Heti abszurd: A harangok a búsba mennek, de csak Zsolti bácsi után

Végső szakítás Orbánisztánnal

Mi sem egyszerűbb, mint szövegfájlba pötyögni vagy kamerába mondani, hogy szakítani kell Orbán Viktorral, nincs értelme foglalkozni a kormány propagandájával. Újra és újra megpróbál ránk tekeredni mérgező indáival, sehogy sem akarja engedni, hogy ne rá figyeljünk. Jó lenne nem engedni a provokatív kihívásoknak, mert az ellenzéknek más dolga van.

Övön alul, vitán felül: nincs az az Orbán Viktor, aki szembenézne az ellenféllel

Nagyon úgy fest, hogy nincs az a csillagállás a kavargó közélet szédítően univerzumában, amiben reálisan elképzelhető egy Orbán Viktor-Magyar Péter vita. Ha akkora bajba kerülne a Fidesz (ami felé egyébként erősen közeledik), akkor már szánalmas vergődés volna meglépnie ezt a kormányfőnek, addig viszont nem érdemes: csak felemelné a kormányzóképesség szintjére a Tisza-elnököt. Őexcellenciája vitán felül áll? Ugyan! A folyamatosan a magyarok nevében beszélő (és ezzel nem mellesleg szándékosan bicskanyitogató) miniszterelnök 2006 óta az érinthetetlenség és pótolhatatlanság glóriáját fényezi a fején. Egy király sem volna ennyire öntelt. Egy vita amúgy legfeljebb a választást döntené el, de aligha változtatna azon, hogy Magyarország sokkal rosszabb, szegényebb és idegesebb hely lett, amióta Orbán uralkodik benne. Pedig 2010-ben azt mondta: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” A valóság más lett: „ha egyetértesz, szabad vagy, és békén hagyunk”.) 

„Nem tudunk örökké vele maradni, és fogni a kezét”

Minden gyereknek joga van a támogatáshoz és az egyenlő esélyekhez, ám a látás-, hallás-, mozgássérüléssel vagy autizmussal élő gyermekek szülei nap mint nap szembesülnek olyan akadályokkal, amelyek a mindennapi életet és a nevelést is megnehezítik. Riportunkban beszélgettünk velük arról, milyen kihívásokkal találkoznak, milyen tapasztalataik vannak az integrációról, az akadálymentesítésről, melyek bár uniós előírások, sokszor csak papíron léteznek. A vágyaikról is kérdeztük őket, mi segítene a gyermekük elfogadásában, beilleszkedésében, későbbi boldogulásában, ami persze minden szülő legfőbb aggodalma, bármilyen gyermeket nevel.

Azért a jég az úr: az inuitok nem nézik jó szemmel Grönland kizsákmányolását

Földünk legnagyobb, mintegy kétmillió négyzetkilométer kiterjedésű, jéggel borított szigete Grönland, Dánia autonóm területe. A szigetet 88 százalékban őslakos inuitok lakják, akik hagyományos halászatból és rénszarvas-tenyésztésből élnek, a technológiai fejlődés előnyeit is használva, de szimbiózisban a természettel. A nagyhatalmak azonban nem viszonyulnak ilyen tisztelettel az ősi földhöz: Nyugatról és Keletről is igyekeznek részesedni az Északi-sarkvidék értékeiből. Papp Zsanett Gréta klíma- és energiapolitikai szakértővel, illetve Tarrósy Istvánnal és Vörös Zoltánnal, az Átalakuló világrend – Az unipoláris pillanat vége? című kötet szerkesztőivel beszélgettünk.

Fidesz-fantomok: sűrű és sötét az erőszak eredője

Huszonöt éve vet szelet a Fidesz, és a csodával határos, hogy még nem aratott vihart. Az amerikai szélsőjobboldal demokrácia-nyomorítását mi más követhetné, mint erőszak? Ami persze nem menthető: Donald Trump szélsőjobboldali provokátora, Charlie Kirk se megértő, se méltányos nem volt a vitapartnereivel, lenézte és alázta őket, de a halála mindenkinek hatalmas veszteség, aki egy emberséges és erőszakmentes világban hisz. Veszteség azért is, mert ezzel kitolta a magyar keresztény-hazafi sajtóból a megfejtést: Kirk-öt a „woke által megfertőzött amerikai balliberális oldal morális nihilje” ölte meg. Vance alelnök pedig showmannek öltözve közölte, „a baloldaliak nagyobb valószínűséggel védik és ünneplik a politikai erőszakot”. Itt muszáj megemlékeznünk a 45. elnök 2021. januári szavairól: „ha nem küzdötök, mint a pokol, már nem lesz országotok”. És a pokol eljött, a hívei akkurátus bitóácsolás után azt üvöltözték a Capitoliumnál, hogy „Akasszuk fel Mike Pence-t!”. Öt ember halála szárad Trump lelkén (csak ott és akkor). Eközben Orbán idehaza a Tisza-bázissal azonosított poloskákat irt kaján kacajjal. A magyar kormányfő. Hova tovább, istentelen illiberalizmus?

Veteránok adrenalinfröccsel

Égett gumiszag, csikorgó kerekek, dübörögve száguldó járművek, olajfolttól fénylő férfiarcok, tömény tesztoszteronfelhő, maszatos ruhák és kezek. Erre készültem lelkiekben, amikor kiszálltam a teljesen hétköznapi autónkból, a parkolóban. Ehelyett a dübörgésen és gumicsikorgáson kívül egy családi rendezvényen találtam magam, ahol nagyjából hatvan, érdekes és szép, de mindenképpen különleges veteránjármű parkolt, türelmesen várva a sorára, hogy felhajthasson a ringre.

Weiler Péter és a yes!: kicsit mind Bonyhád vagyunk

A Bonyhád Forever című kiállításon a bonyhádi zománcgyárban készült műtárgyakat nézhetjük meg olyan híres alkotóktól mint ef Zámbó István, Nemes Márton, Pinczehelyi Sándor és Weiler Péter. A nemrég nyílt yes! Galéria tárlatán pedig a gyárban készült termékek, mint piros lábasok és egy zsíros bödön is látható, melyek a háztartásunkból is ismerősek lehetnek.

Heti abszurd: Zebrakórus fullba tolja

„Ha megengedik, hogy még kormányozzunk, Magyarország újra nagy és gazdag ország lesz” – írta ki a minap a közösségi oldalára a miniszterelnök. Ha mellétesszük, hogy Lázár János szerint 15 év alatt az ország mindössze a „félkész” állapotig jutott, nehéz elhinni, hogy négy év alatt énekes halott lehet belőlünk a Fidesz-KDNP vezetésével. Vagy tán újabb 15 repülőrajtra kérnek felszállási engedélyt?

Hungarikum lett a bántó komment, de van, aki inkább nevet a mérgező mondatokon

A kommentek olvasása különösen romboló hatással lehet a mentális egészségre, minden második magyar netező kapott már olyan negatív hozzászólást, ami aztán az egész napjára rányomta a bélyegét, vagy elvette a kedvét a megszólalástól is. Ebbe nem kell beletörődnünk, legalábbis ez inspirálta Szaszák Fannit, hogy a digitális tér tipikus cinizmusát, rasszizmusát és áldozathibáztatását kellemesebb, egyben figyelemfelkeltő fizikai formába öntse. Párnahuzatokra hímezte a kommenteket, gyógyító, megmosolyogtató műalkotásokká alakítva az online agresszió hétköznapi jelenségeit. Hungarikum kommentek című kiállítását a Kastner Kommunity kávézó Art Open pályázatának kreatív különdíjasaként lehet megtekinteni a Józsefvárosban.

A hazug ugar – Lehet megdöbbenni 15 év alatt ötvenezredszer, milyenné vált Magyarország, csak hát hiába lépünk fel szavakban ellene, ha a valóságban elfogadjuk

Hiába háborgunk, milyen szintre süllyedt a politika, átkozódunk a kampányhazugságok korlátlan szabadságán, a rágalom legitimálódásán, tépjük a hajunkat, hogy mi vár még ránk a következő választásig, sajnos alighanem ennél is nagyobb a baj. A világban fokozódó erőszak, agresszivitás ér el minket is.

Nem az ember a világ közepe: a Light Art Museum új kiállításán más perspektívákból láthatjuk a világot, a molekuláris szinttől a bolygóközi méretekig

A Light Art Museum (LAM) „More Than Human” című új kiállításán magyar és neves külföldi művészek közel negyven műalkotását, köztük installációkat, vetítéseket és immerzív műveket láthatunk. Vannak húzónevek is, mint a természeti elemeket a múzeumi terekbe beépítő Ólafur Elíasson izlandi-dán képzőművész mágus, vagy a közvetlen a tudatalattira ható műveiről híres, provokatív brit Matt Collishaw. A kiállítás célja, hogy az emberközpontú szemlélet helyett bemutassa, milyen más perspektívákból láthatjuk a világot, a molekuláris szinttől kezdve a bolygóközi méretekig.

Tervben sincs egy nyugdíjreform, amellyel a súlyos egyenlőtlenségeket orvosolnák, csak kiszúrják az idősek szemét egy utalvánnyal

A napokban érkezik a nyugdíjasokhoz a kormány 30 ezer forintos élelmiszer-utalványa, a miniszterelnök levelével. Vajon ebből érzi-e a megbecsülést a kisnyugdíjas, aki 90 ezer forintos havi járadékával 74 évesen munkát keres (hiába), vagy az aktív nyolcvanas, aki a havi 170 ezer forintját kisvállalkozóként egészíti ki? Miután a nyugdíjasok közel fele 200 ezer forint alatti összegből tengeti életét, számukra ez is számottevő összeg, ám távlatosan mit sem segít a nyugdíjasok helyzetén, a szociális és egészségügyi ellátórendszer, vagy a szűkebb környezet részéről megoldandó problémáin.

MI, az ENSZ-pszichiáter kalandja a megadó frakcióvezetővel

Legnehezebb próbáját állja ki az országos hírű szentesi drámatagozat, szavakkal hivatalosan nem, de tettekkel nagyon is el akarják sorvasztani

Elbocsátottak a tanév első napján egy tanárt. Gondolhatnánk, ez máshol is megesik, de a szentesi gimnázium drámatagozatán semmi nem történik meg csak úgy. Arra sincs válasz, három év alatt miért feleződött meg a beiratkozók száma, hová tűntek el osztályok. És ha ez még nem lenne elég, egy titokban rögzített hangfelvétel is felzaklatta a várost.

Állati kínok között vergődik az ágrólszakadt magyar vidék

Nagy testű fekete kóbor kutya ölte meg Pfeifer Károlyék három tyúkját július közepén Somogyaracson. A műtétből lábadozó tartalékos katona, mint meséli, megkötötte az ebet és elvitte a polgármesterhez, hogy megtudja: mi legyen a betolakodóval. A kérésnek megfelelően befogadta, hátha előkerül a gazdája, és ha mégsem, akkor gyepmestert hívnak. Másnapra a kutya eltűnt a kötél végéről. Tetemét a bozótosban találták meg, a sokkoló hírek szerint agyonverték vagy felakasztották. Sok a kérdőjel, a szóbeszéd szerint még egy fejbujtóval kapcsolatban is. A rendőrség állatkínzás vétségének megalapozott gyanújával ismeretlen tettes ellen folytat nyomozást. A több százezer kóborló kutyából eggyel kevesebb van, egy méltatlan és felkavaró történetből eggyel több. És megint egy állat szenvedett, miközben a szaporulat kizárólag az emberi felelőtlenségnek róható fel. És persze a vidék pénztelenségének, tudatlanságának, az állattartási kultúra teljes hiányának. Az állam szigorít ugyan, de a helyzet változatlanul kritikus.

„Hasonló léptékű átalakulásra vagy forradalomra van szükség, mint a XX. század elején, hogy a demokráciát működőképessé tegyük”

Mire lenne szükség ahhoz, hogy a liberális demokrácia tartósan meg tudja védeni magát az illiberális szélsőségektől? Erre a kérdésre keresi a választ Scheiring Gábor közgazdász, szociológus, volt országgyűlési képviselő, a Georgetown University Katar tanára egy nemrégi írásában, amely Miért veszít újra és újra a demokrácia az illiberalizmussal szemben címmel jelent meg az Új Egyenlőség oldalán. A szerzővel helyzetértékelése és a megoldási lehetőségek kapcsán beszélgettünk.

„A falvakban is egyre több dühöt látok...” – Fidesz-foglyok a végeken

Az Orbán-kormány fennmaradása részben vidéken, a kistelepüléseken dől el, ahol a Fidesz-KDNP még mindig bírja a kevésbé iskolázott, idősebb korosztályok támogatását. Miután ez a fő bázisuk, a kormánypárti politikusok várhatóan mindent be fognak vetni, hogy a polgármestereken és az általuk szorosan tartott megélhetési mentőöveken keresztül magukhoz láncolják a választókat. A kampányban mindig előkerülő zsarolás se fog elmaradni: Magyar vidék, tudd, hova kell szavazni! Hogy látja ezt a csongrád-csanádi térség?

Stücli, Csuri, Kófic és Tápli: kis kapaszkodók a nagyvilágban

Világhíres lehet a két magyar fiatal által tervezett és kivitelezett Marokbaba. Ez az idegrendszer-fejlesztő játék ötvözi a természetes tanulás elemeit, a kötődő nevelés elveit és a Montessori-szemlélet szabadságát, továbbá erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, és elősegíti az óvoda- és iskolaérettséget. A játékot anyukák, apukák és a szakemberek is jól tudják használni a gyermekek fejlődésének támogatásában, miközben a szülők hamarabb és könnyebben felismerhetik egy-egy fejlesztést igénylő állapot felbukkanását.

Korfu: a zöld sziget távlatai

Korfuig a magyar–horvát vagy a magyar–szerb határtól 1000-1100 kilométert kell autózni. Ez a távolság nemcsak az autópályákkal gyorsított szerb–észak-macedón útvonalra igaz, hanem az „egyenes” boszniai–­montenegrói–albán viszonylatra is. Utóbbi ugyan levágja az öblös kerülő utat, de a Dinári-hegység szerpentinjei maradéktalanul visszakérik az idő- és távolságnyereséget. Mindkét útvonalra legkevesebb 15-20 órát érdemes számolni a határátkelőktől és a forgalomtól függően. Az autópálya-mentes szakasz kanyargása bőven kárpótol az útközben elérhető látnivalókkal: turistamentes helyi fesztiválokba is bele lehet botlani kis albán hegyi falvakban, ahogy a kecskék, tehenek vonulása is lassú, óvatos közlekedésre int. Errefelé nem a traffipaxot, hanem az egy-egy kanyar után út közepén időző jószágokat jelzik előre villogással.

A fotóművész félvilága

Neogrády-Kiss Barnabás fotói olyanok, mintha befejezetlenek lennének: előfordul, hogy az alany csak részben látszik rajtuk, vagy a kép fele teljesen sötét. Ám mindez szándékos, a 2020-ban Capa-nagydíjat nyert fotóművész így mutatja be, hogy a második agyműtéte után hogyan látja a világot. Képei mindig túlmutatnak magukon, a Solitude (Magány) című képsorozatával azt demonstrálta, milyen volt átélni a Covidot Stuttgartban, egy negyven négyzetméteres szálláson.