„Levest is egyél, puszi!”

A zacskós tej műanyag tartóban és a befőttesüvegben tárolt útravaló húsleves mindannyiunkban nosztalgiát ébreszt. Kügerl Johanna illusztrátor most ezen étkeket rajzolta meg első önálló kiállítására, amelynek címe: Itt van a nyelvem hegyén. A művésszel és Geiger Bianka gasztromenedzserrel az ételek pszichológiai hatásáról és a közös étkezésről mint gondoskodásról beszéltünk.

Szabadság, szeretem, avagy arcunkról a könny száradjon

Valahogy meg kellene bocsátanunk. Nem élhetünk fojtogató haragban élethosszig. Akkor lehetünk többek a fideszes pártosságnál (fontos árnyalat a fideszes választósághoz képest, ami szintúgy ezerszínű), ha nem a másik magyar ellen, hanem vele együtt tudunk elfogadó és emberséges világot teremteni magunk köré. 

Popkultúra a falikárpiton

Gitározó Tarbosaurus, forró csokoládét szürcsölő Alien és diszkosz helyett Millennium Falcont vető Darth Vader is látható Karácsonyi László festményein és falikárpitjain. A művésszel a gyerekkora kedvenc motívumairól, filmjeiről és azok utóhatásáról beszélgettünk, illetve a rokokó mint művészeti korszak is szóba került.

A „spirituális segítségnyújtás” álcája mögé bújó csalók nem a jövőt látják, hanem a gyengeséget

Egy fájdalmas lelki gödörben az ember hajlamos bármilyen kapaszkodót megragadni, és pontosan ezt használják ki azok a csalók, akik „spirituális segítségnyújtás” álcája mögé bújva fosztják ki áldozataikat. Alanyunkkal is ez történt: egy Facebook-csoportban felkínált „ingyenjóslás” indította el azt az öt hónapos rémálmot, amelynek végén 579 ezer forintja bánta a hiszékenységét. Sok hozzá hasonló áldozat lehet, akik szégyellnek beszélni arról, mi történt velük. Ítélkezni felettük sem feltétlenül humánus dolog, mert az, aki sosem volt még hasonló mentális helyzetben, ráadásul segítséget sem tud kérni a környezetéből, el sem tudja képzelni, milyen pszichés folyamatok zajlanak le ilyenkor.

Vakablakból „kinéző” köztéri galéria és más abszurd ötletek

Gwizdala Dáriusszal a legújabb, Eladható képek című sorozata kapcsán beszélgettünk. Noha a Szekszárdon született alkotó a szobrászatot tartja a fő médiumának, az elmúlt tíz évben festészettel és köztéri művészettel is foglalkozott. Rendhagyó projektjei is voltak: 2019-ben Szentendrén egy kamu újságosstandot üzemeltetett, melyben kézzel rajzolt magazinokat árult művésztársaival, 2023-ban pedig az utcai cégérkultúrát dokumentálta Tanzániában.

Heti abszurd: Egy utolsó orkesztráció Budán– vesztesvergődés a végső verifikáció előtt

A magyarok többségét már dühíti, hogy erőműveket etetnek a védett erdőinkkel

Magyarország védett erdeinek válságos helyzete ma már nem csupán természetvédelmi kérdés, hanem össztársadalmi ügy, amelyre egyre több civil hívja fel a figyelmet. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az erdők élő rendszerek: szenet nyelnek el, ökológiai bástyák, és az emberi jólét nélkülözhetetlen részei. A kivágott területek talaján felerősödik az erózió, romlik a vízháztartás, és tovább erősítjük vele a globális felmelegedést. Egyre világosabbá válik, hogy a jelenlegi erdőgazdálkodási gyakorlat a valóságban egy szűk kör érdekeit szolgálja, és a döntéshozói politika egyáltalán nem szavatolja az élőhelyek védelmét.

Hogyan védjük meg az óvodásokat, avagy fillérekből is lehetne jobb a közoktatás 2.

Nincs pénz. Ez egy szófordulat, ami azt jelenti, hogy „van pénz, de a te érdektelen dolgaidra nem adok”. Ilyen semmirevalósággá lettek az elmúlt évtizedek alatt a gondoskodás, nevelés, ellátás és támogatás rendszerei, arra valahogy sohasem jutott forrás. Ha az élet úgy hozza, hogy a távolabbi jövőben sem várható bőkezűbb osztogatás, vegyük számba, mit lehet olcsón megvalósítani, ami jobbá teszi az életünket. Mert, tegyük fel, lesz egy kormányváltás, és kiderül, hogy üres a kassza. Adott tehát egy közösség, amely szeretné, hogy jobb oktatást kapjanak a fiatalok, de tudja, hogy ezt fillérekből kell megvalósítania. Mit tegyen ilyenkor? A múltkori írásomban felvillantottam néhány lehetőséget az iskolák világából. Most nézzük a kisebbeket!

Az Orbán-rendszert meghaladni nem kell félnünk jó lesz

Választás előtt az ember mérlegel, aztán dönt, és jó esetben tudja, hogyan tovább. Ez a választás azonban most más. Most nem igazán tudjuk, hogyan tovább, hiszen nem ismertek a kialakuló feltételek (erőviszonyokat is mondhatnánk, de fel kellene készülnünk az észérvek világára, az erőt meghagyva a súlyemelésnek és a fizikának, mert úgy van értelme). Egy biztos, rossz úton járunk. Úgy van szuverenitásunk, hogy nincs, úgy van repülőrajtunk, hogy bár sose lett volna. A Magyarországot messze elkerülő „migránsok” és a világ sokszínűségét tagadó genderfóbia elleni küzdelem jegyében építette le az államhatalom a természetes együttműködést nemzettestvérek (és embertestvérek) között. Ilyen hatalmas pénzbőségben ilyen botrányos földbe álláshoz tehetség kell. Vagy őrült hatalomvágy. És minden döntés mellé egy ellenszenves politikus, aki kér valamit cserébe. Húsz százalékot, lojalitást, szavazatot. Aki nekik áruló, az nekünk hős. De mégiscsak létezik valóság. Eddig megnéztük, mit ne csináljunk a szabadsággal. Egérutat (sic) adtunk a közép-európaiaknak. De mostantól oroszlánt lehetne fogatni velünk. Bár egy cirill távoltartási végzés is megteszi a Kreml kormányosának, öldök nélkül, összevont européer szemöldökkel.

Pillantás a Hold felé, avagy hogyan léphetnénk ki a politika gravitációs vonzásából?

Az elitcentrikus nagypolitika pezsgő, olykor katasztrófákig robbanó perpatvara képes elfeledtetni velünk az élet valóban fontos dolgait, saját érdekeink képviseletét. Egy egész országot lázba hozó választás mindig esély a változtatásra, a demokrácia szélesítésére. Csak szinte soha nem sikerül élni vele. De illik rendre próbálkozni.

„A ragyogás bennünk van, a kristály csak emlékeztet” – Tündérműhely Nyimben

Mihály Cecília fonalakból és kristályokból alkot különleges nyakékeket és fejdíszeket, melyek összekapcsolják viselőjüket a természettel és saját belső ragyogásukkal. Lételeme az alkotás, akár makramézik, vagy önellátó kertjét gondozza a Nyimi Öko Közösségben. Nagy erő és alázat kell, hogy valaki megvesse a lábát idegenben, ő pedig kétszer is megtette: Székelyudvarhelyről előbb Budapestre, majd a somogyi kis faluba költözött, itt talált otthonra három gyermekével és több másik családdal együtt.

„Akinek van némi matematikai-kritikai gondolkodásmódja, az soha nem lesz elvakult párthívő”

Németh Hannát matematikusi képzettsége, a tárgy szeretete nem zárta buborékba. Részt vett masszőrképzésen is, dolgozott pókerdealerként, üzemeltetett cukrászdát, majd kisgyereke matekos gondolkodásának fejlesztésén töprengve rátalált a Montessori-módszerre, tanítani kezdett. Tudását, szemléletét a közösségi médián is terjeszti rövid videókkal. Követői tábora egyre népesebb, különösen azóta, hogy közéleti, politikai állítások matematikai képtelenségére is felhívja a figyelmet.

Pária országa, Magyarország – Orbán Viktor rálépett az útra, amelyen minden diktátor kezdte és végezte

A miniszterelnök  szerint a világ kis és nagy kérdéseire (a globális krízisekre, meg úgy általában mindenre) egyetlen helyes válasz adható (minden diktátor így kezdte és így is végezte), és ezt a választ kizárólag a nemzeti-keresztény értékrendre alapított patrióták tudják. Ez egy nagybeteg posztulátum nyilván. Rögeszmés ragaszkodás egy meggyőződéshez. Politikussal előfordul, kormányfőtől elfogadhatatlan – ezt alább békésen bebizonyítjuk.

Heti abszurd: A balek, a buflák és a buddhák

„Szabó Bence nem egy hős, hanem egy balek” – magyarázta Orbán Viktor a héten egy podcastban, elég magányosan képviselve ezt a magyar makrokozmoszban. 

Mexikói sivatagból magyar párkányra: sok milliárdos üzlet a botanikusbűnözés

Ugyan már, csak egy növény – legyint az ember, ha azt hallja, ilyesminek a csempészésével foglalkozik valaki. Kevesen gondolnak bele, hogy ezzel a hozzáállással végérvényesen eltűnhetnek fajok a bolygóról. Lehet, hogy egy kaktusz nem olyan cuki, mint egy tigriskölyök, de legalább annyira fontos. A szegedi egyetemen hallgattunk érdekes szemléletformáló előadást a témáról, amelyből azt is megtudhattuk, mint jelent a magyarokra is jellemző növényvakság, és mit tehetünk ellene.

Popikonok második élete

Gantner Dániel festményein megfér egymás mellett Leia hercegnő és a Nokia 6310-es, Sarah Jessica Parker és egy jégmadár vagy David Hasselhoff és egy nautilusz. A művész nem titkolja, hogy szereti a giccset és a nyolcvanas, kilencvenes évek popkultúráját – ezen témák kapcsán beszélgettünk vele.

Heti abszurd: Fülig Peti és az uráli kurtizánok, avagy a Fidesz hátára növesztett aranypúp

A modern világ bűnözői, akik nőgyűlölettel hozzák magukat helyzetbe – Megnéztük a Netflix manoszféráról készült dokumentumfilmjét

Louis Theroux Oscar-díjas dokumentumfilmes új, a Netflixen látható, A manoszféra belsejében című alkotásában megpróbál fejest ugrani a toxikus maszkulinitással ismertté váló influenszerek világába. A filmes egy igen aggasztó, elsősorban fiatal férfiak milliói által követett alternatív dimenziót mutat be, melyet áthat a nőgyűlölet, a homofóbia és a fajgyűlölet. Miközben feltárja az ifjú influenszerek eszköztárát (úgymint a ragebait és a clippelés, melyeknek ő maga is csaknem áldozatává válik), megismerjük azt a társadalmi réteget, amelynek tagjai felnéznek ezen véleményvezérekre, és arra, ami miatt a többség meg nem értett hősnek kiáltja ki magát: a gátlástalan pénzszerzésre.

Testet-lelket pusztít a kampány, túlélésre kapcsolt a társadalom

Kampányidőszak van, a pártok meg szeretnék szerezni a szavazatainkat. Ez eddig rendben is lenne. Amit azonban a Fidesz kampány címszóval óriásplakátokon, fizetett hirdetésekben művel, az nincs rendben. A hónapokon, sőt, éveken át tartó ijesztgetésnek hatása van a pszichére, ami mentálisan hat, előbb-utóbb testileg is fog. A választásistressz-zavar létező jelenség. A folyamatos készenléti állapot, a toxikus közbeszéd kikezdi az egészséget. A pszichológiai háttérkutatásokat végző segítő szakember és a háziorvos saját szemével látja: nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is szoronganak, és ettől akár meg is betegedhetnek.

Dermesztő hideg fenyeget a tavaszi áradás után, demokratikus válsággá fajulhat egy szűk Tisza-győzelem

Hónapokig elhúzódó jogi és politikai válságot hozhat egy szoros választási eredmény, a jogorvoslat és újraszámolás mellett a legszorosabb egyéni körzetekben akár a megismételt szavazás is reális forgatókönyvvé válhat. Egy ilyen, tudatosan fenntartott „jogi köd” és átmeneti bizonytalanság könnyen szélesebb legitimációs és kormányozhatósági válsággá, végső soron demokratikus krízissé eszkalálódhat az elmúlt 16 év intézményi dominanciája és médiatúlsúlya mellett. Erre jutott az Unhack Democracy és a Taktikai Szavazás közös elemzése. Banuta Zsófia, az Unhack Democracy társalapítója azt mondja: a 2026-os választás lehet az első pillanat 1990 óta, amikor nemcsak a szavazás napjára, hanem a választás utáni, eltérő kimenetű válságforgatókönyvekhez is proaktív eszköztárra és tervezésre van szükség.

A bárányok nyugtatnak: megihlette a művészt a finn sziget, ahol bárki meditálhat pásztorként

Egy Helsinki közelében fekvő szigetre bárki jelentkezhet pásztornak, hogy három birkát terelgetve lelki nyugalomra leljen. Ez ihlette a Freetime (bárányos projekt) című kiállítást. A tárlat kapcsán Finnországról, a szabadidő és a pihenés fontosságáról, illetve a művészlétről mesél az alkotó, Törteli Lilla (balról) és a kurátor, Novák Lea.

Körülírt terület, avagy Faludy botja Madarassy szobrában

Ráunván a mellékvágányokra, felcsaptam a telefonkönyvet: Radnóti Miklósné, 1055 Jászai Mari tér 4., 349-2282. Én döbbentem meg a legjobban, amikor Gyarmati Fanni, alias Fifi néni szólt bele a készülékbe. (2009-et írtunk ekkor.) Egyébként nem róla lesz szó az alábbiakban, hanem egy másik Fanniról, mondhatni – ha már irodalom – Fanni(k) hagyományairól. Továbbá két költőóriásról, akik mindketten a múlt század első évtizedében születtek, de az egyiküknek mindössze 35 év jutott, míg a másiknak csaknem háromszor annyi. Radnóti Miklós és Faludy György – akár fordítva is alakulhatott volna sorsuk.

Minden eddiginél élesebb képet ad a társadalom szellemiségéről a 2026-os parlamenti választás

Nagyon sokan tartottunk az idei választási kampánytól. Hogy minden korábbinál mocskosabb, harsogóbb lesz, feldúl minden otthont, egy pillanatra sem lehet hova menekülni előle. Nos, ezek a félelmek bizonyos szinten igazolódtak is. Elképesztően ocsmány állításokba botlunk – főleg kormányoldalról. Ugyanakkor az egész cirkusz valahogy letisztultabb, áttekinthetőbb. Bizonyára nagy szerepet játszik ebben, hogy két nagy tömb birkózik egymással. Nem zavarnak bele a képbe egymással összefogdosó pártok közötti perpatvarok, nem kell sok irányba lövöldözni.

Elhalkul a magyar vidék hangja: elvérezhetnek a kisközösségi rádiók a kampányidőszakban

Hiába telt el az év első negyede, az MTVA még mindig nem írta ki az elektronikus közösségi média működését segítő pályázatokat. A kiskunfél­egyházi Rádió Smile már vészüzemmódra váltott, de feltételezhetően országszerte többtucatnyi kis adó került a tönk szélére. Miközben a kereskedelmi rádiók kedvezményeket kapnak, a helyi műhelyek a bizonytalansággal és a forráshiánnyal küzdenek. És bár a helyi hangokra szükség lenne, sokan attól tartanak, nem élik túl a választásokig tartó vagy az azt követően a lassan magához térő rendszerre való várakozást.

Orbán Viktor fut az iksz után, a Fidesz már csak a győztesgravitációban bízik

Orbán Viktor minden, csak nem nyerésre álló csapatkapitány. Ha valaki nyerésre áll, akkor magabiztosan halad a cél felé, nem kockáztat, ellenben energiát tartalékol, biztosra megy. Soha nem támad három csatárral, megnyitva érzékeny védelmét. Aki mégis ezt teszi, az fut az iksz után. Így írható le röviden a Fidesz-kampány hajrája. A káprázat, a látszat és az illúzió a végletekig fokozza a két világérzékelés közötti feszültséget, és Orbáné a valóság utolsó szuszát is kiszorítja a patriótahit templomából. Kétségnek nincs helye, üvölti a kétkedőknek. Kidagadt erekkel és összeszorított záróizomzattal kíván hatalmasabbnak látszani ellenfelénél. Zabszemre esély sincs. Zabhegyezésre annál több – holnap.

Közveszélyes munkakerülők, avagy szabadúszók a magyarországi művészeti életben

Thury Lili, Thury Zita és Thury Gábor mindhárman alkotással foglalkoznak, csak különböző területeken: Lili képző- és vizuális művészettel, Zita tánccal és mozgással, Gábor színház- és performanszművészettel. A Trafóban ötödször látható közösségi színházi előadásukban a családi örökségből indulnak ki: nagyapjuk, Balog László az 1930-as évek tűrt, majd betiltott munkásmozgalmában töltött be fontos kultúraszervező szerepet a gödi Fészekben, ahol megfordult többek között Kassák Lajos, Zelk Zoltán, Madzsar Alice és József Attila is. A korabeli archív anyagok, mára eltűnt művészeti formák – köztük a mozgásos szavalókórus – mába emelésével a három testvér egy tipikusan mai dolgozói csoportról készített előadást: a szabadúszókról, akikre a társadalom egy része még előítéletekkel tekint, akár a szocializmusban még bűnözőként megbélyegzett közveszélyes munkakerülőkre (KMK). Hiszen nincs szabályozott munkaidejük és -helyük, sem fix keresetük. Ami nem mindig önként választott életforma, sokkal inkább a társadalmi rendszerek rugalmatlansága, részben maga a művészeti terület adottsága, annak minden szabadságával, külső és belsővé tett kényszerével együtt. 

A világ nem minket szolgál – Magyarországon mintha nem értenék a természet működését, még mindig mérgezik a ragadozómadarakat

Bár a ragadozók mérgezése ma már illegális és ökológiailag is káros módszernek számít, a régi gyakorlat nyomai még mindig felbukkannak hazánkban. A szakemberek szerint ugyanakkor javul a helyzet: a felderítés, az oktatás és a természetvédelmi együttműködések hatására évről évre kevesebb mérgezés történik, miközben a parlagi sas állománya látványosan növekszik.

„Az illatokkal boldogságot tudok hozni az emberek életébe”

Elena Glazova az oroz–ukrán háború kitörése után a videójáték-tervező férjével települt át Moszkvából Budapestre. Jekatyerinburgban született, pénzügyi diplomát szerzett, majd fotósként és 3D-látványtervezőként dolgozott, de olyan munkára vágyott, amely örömmel tölti el, és mindig is lenyűgözték az illatok. Már itt alapította meg saját vállalkozását: a Scentology a világ legkülönlegesebb „niche” parfümjeit kínálja, kisebb, megfizethető kiszerelésben. Személyes tanácsadást is tart Újlipótvárosban, ahol egy ukrán kozmetikussal közösen bérel stúdiót – itt merültünk alá az illatok tengerébe, Elena béke-szigetén.

Heti abszurd: Hamis zászló, béketábor, aki nem fél, Ulánbátor!

A helyzet úgy áll, hogy a magyar választásokba lassan mindenki beavatkozik, aki éppen erre jár, gavarity parusszki és akad egy kis ideje, no meg szabad titkosszolgálati vegyértéke. 

„Ijesztő képet akartam létrehozni, hogy kifejezzem a nőiségem erejét"

Farkas Clara a kettős identitására reflektál a „Véget ért a jó élet” című kiállításán: a művész az anyja révén kolumbiai, apja révén roma származású is. A józsefvárosi Bura Galériában az övéi mellett látható még több roma művész alkotása, melyek a nőiség megéléséről üzennek a nemrég ünnepelt nemzetközi nőnap kapcsán. Az alkotókat Clara arra kérte, hogy a maszkot mint motívumot jelenítsék meg a munkáikon: „Azért választottam a maszkot, mert kettős funkciója is lehet, mivel eltakarhatja az ember identitását, de képviselheti is azt.”