Nem tartozom azok közé, akik hajlamosak mindenben Orbán Viktor beteljesült akaratát észlelni. Vannak politikai szakértők, akik (bármit tesz vagy nem tesz is a nagy magyar gondolkodó, és bármi is történik a nagyvilágban vagy nem), mindenből képesek levezetni, hogy az miként jön kapóra a folytatólagos miniszterelnöknek. Úgy akarta. Nem úgy akarta, de jól jön ki belőle. Hibázhatatlan. A kárpáti vátesz mindent jóvátesz.
A sikeres miniszterelnök hamis látszatát egyedül a kormánypropaganda képes fenntartani. Nullához közelítő növekedés, gazdasági merülőrajt, kényelmetlen inflációs adatok, szakadék szélén tántorgó közszolgáltatások, abuzáló gyermekvédelem, MNB-s Matolcsy-családgazdagodás, hatvanpusztai Orbán-családgazdagodás, felcsúti Mészáros-családgazdagodás, és úgy általában a Rákay–Lázár–Szalay–Bobrovniczky-íven leírható NER-fészek-tollasodás: ezeknek az ügyeknek bármelyikébe rögvest belebukna egy hatalom ott, ahol nem Orbán Viktor olvassa be a híreket a rádióban, és ahol nem a Fidesz és nemtelen szervei a legnagyobb politikaireklám-fizetők Európában.
Nagy a tét. A határainkon túl sok egykori kormánypárti politikust vittek el vezetőszáron ennél szerényebb bűnlajstrommal. Ezt megúszni csak akkor lehet, ha hatalmon marad a rezsim, és/vagy sikerül Európát előjáték és síkosító nélkül illiberalizálni.
Ha a szabályok a Fideszhez romlanak, akkor nem veszélyezteti semmi az orbitális országlást. (Érdemes meghallgatni Alice Weidel német szélsőjobboldalit, aki J. D. Vance tavaszi müncheni eligazítására rímelve ígér szabad sajtót, és megnézni, mit csinál a 45-47. Jelentős Tévedés a tengerentúlon a kritikus sajtóval (Jimmy Kimmel-sztori) vagy a királysága ellen tüntetőkkel: vágyálmaiban egy határ fossal önti őket nyakon egy vadászrepülőből. Gyermekded lélek, mondaná erre Sir Galahad, a keresztasztal lovagja a Gyaloggaloppban, és milyen igaza volna. Csakhogy az egy filmkomédia volt, ez pedig itt a globális rögvaló.
Itt valamit nagyon elrontott az Orbán-kormány, úgy fogja a háborúra a magyar gazdaság problémáit, hogy eközben a környező országok növekedni tudnakKiugró nézettséggel tért vissza Jimmy Kimmel, a Disney négymilliárd dollárt bukott a felfüggesztésenIdegek és idegenek
Az Orbán Viktor tévedhetetlenségének mítoszát fenntartó illiberális illúziógyár működése a tervezett (és a jelek szerint egyre távolabb kerülő) budapesti békecsúcs után is lemérhető lesz. A közpénzen üzemelő hatalmas szövegíró gépezet már előre befűzte a mondásokat a négy eset mindegyikére: lesz béke, nem lesz béke, lesz tűzszünet, tűzszünet sem lesz. Élünk a gyanúperrel, hogy utóbbi esetben a híres ukrán szerv-, szer- és GMO-gabonakereskedő, Volodomir Zelenszkij lesz a ludas, aki az emberéletek helyett körömszakadtáig ragaszkodik a hatalmához, és a hatalmát biztosító, de már a földdel egyenlővé tett kietlen pusztasághoz.
Hát milyen ember az ilyen! Mátyás, Kinizsi, Zrínyi, Dózsa, Petőfi, Bem, Maléter, Király, Dudás, Szabó bácsi és a két Pongrácz egy emberként forogna a sírjában, hogy mennyi emberéletet képes feláldozni ez az alkalmatlan ukrán elnök, amikor már rég béke volna, ha 2022 tavaszán (előre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból) nem erőszakoskodik olyan barátságtalanul az orosz igazságosztó tankokkal. Ha azonnal megadja magát, megkímélhette volna egymillió ember életét meg a magyar rezsicsökkentést, ejh.
Ursula von der Leyen: Európa harcban állKomolytalannak tűnhetnek a fentiek, de hát mi vehető komolyan a magyar kormánypártok politikájából, vagyis kormányzás helyett a politikai kommunikációjából? A dicstelen Ursula von der Leyen azért bábozik a Bizottság élén Magyar Péterrel (mint tette Márki-Zay Péterrel, Gyurcsány Ferenccel, és visszamenőleg Bajnaival, Hornnal, Kádárral, Rákosival, Sztálinnal, Berijával, Che Guevarával, a simabőrűvel és a gonosz mostohával), hogy egy új kormány végre leállítsa a családtámogatásokat és a rezsicsökkentést, és a magyaroknak végre ismét rossz legyen nagyon? Miközben az is bőven elég és életszerű indok volna, hogy Orbán Viktor illiberalizmusa minden lényeges ponton sérti az uniós szerződéseket. A jogállamisági, a médiaszabadsági és a közpénztiszteleti elvárásokban mindenképpen. De sérti még a fideszes alaptörvényt is: a hatalom kizárólagosságára törekvést a kormány meglepetésre nap nap után elismeri. Ha a mindenkori ellenfelét hazaárulónak, idegen ügynöknek, a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatnak tartja, akkor mi mást is tehetne, nemde? Nem is tesz mást, minden lépésével kizárólagos hatalomra tör. Csakhogy amint a nemzetbiztonsági kockázat, úgy az idegenügynökség kérdése is véleményes, és a mértékadó közvélemény-kutatások szerint jóval többen gondolják azt, hogy nem Orbán Viktornak és a Fidesznek van igaza. De még a komolytalan kormányintézetek is azt mutatják, hogy milliók fordultak szembe a hatalommal. (Lényegében 2010 óta ez történik, de most minden korábbinál nagyobb a méltatlan rezsimmel szembeni kiebrudalási elszántság.)
Tehát mindenképpen adódik kérdés, hogy mit érdemel az a kormány, amely több millió embert dehumanizál, és bántalmazza a saját népét?
Nem először teszem föl a kérdést, és nem is utoljára: vajon miben bízik Orbán és jókora teliholdudvara, amikor azt gondolja, hogy az általa kialakított félautokrata hatalomgyakorlás nem folytatódik 2026 tavaszán liberális MTVA-val, baloldali Megafonnal, CÖF-fel, NEM-mel? Egy keresztényfóbiás Németh Balázstól, egy nacionalista-gyűlölő Apáti Bencétől, egy népnemzeti politikaellenes Demeter Szilárdtól ments meg minket, Urunk, nem? Mivel azonban ez mégiscsak közéleti hatáskör volna, kevésbé az égieken múlik a kérdés, ellenben a liberális és konzervatív demokratákban érdemes bízni, akik Magyar Péter kormányát remélhetően „hibahatáron” belül tartják, és megfékezik az esetleg visszacsapásra vágyó ellenpropagandát.
Háborústerv-terv
De visszatérve a budapesti ún. béketárgyalásokhoz: mi várható, és a lehetséges fejlemények (kizárólag a propaganda miatt) miért a Fideszt erősíthetik majd látszólag? Tehát miért belpolitikai esemény készülődik, szemben a kormányzati beharangozással? Igaza van Rácz András Oroszország-szakértőnek: jó esetben legfeljebb a tűzszünetig juthatnak a tárgyalások, és könnyen lehet, hogy a megtámadott ország elnöke nélkül, márpedig egy ilyen megállapodás még akkor sem érne sokat, ha nem az amerikai és az orosz elnök ülne az asztalnál. Ráadásul Putyin megállapodásokkal kapcsolatos attitűdjét ismerve ahhoz sem kell nagy képzelőerő, hogy még egy ilyen megállapodás is törékeny lenne (törékenyebb, mint Gázában, ahol Trump szerint nem a Hamász, hanem renegátok sértik meg az egyezményt). Semeddig nem tart egy ukrán támadást színlelni, és a következő pillanatban az eddigi legnagyobb drón- és rakétatüzet indítani Ukrajnára.
Rácz leszögezi: ahogy Alaszka, úgy Budapest esetén is a megelőző tárgyalás (és ezzel az időhúzás) volt Putyin érdeke. Akkor az amerikai szankciók bevezetése és fegyverzetátadása, most a Tomahawk cirkálórakéták lebegtetése volt a levegőben.Az orbáni békepártiság fogalmát 2022 óta folyamatosan érdemes magyarra lefordítani. Jelenleg ez a „legjobb esetben” sem jelentene mást, mint a frontok befagyasztását, vagyis a Donbász átadását Oroszországnak. Ha Putyin nem fogadna el nemzetközi békefenntartó erőket, márpedig erről hallani sem akar, akkor ez a béke a világ legillékonyabb anyagából, ex-KGB-s becsület és ígéret elegyéből épülne. Ez alig volna szilárdabb a háborús bűnös diktátor végbélszelénél. Putyin Ukrajna NATO-tagságáról sem akar hallani a határainál, bár ha valóban az lett volna a legfőbb célja, hogy az Észak-atlanti Szövetség ne közeledjen Oroszországhoz, akkor Vlagyimir Vlagyimirovics nem a legerősebb kés a pánorosz szomszédságpolitika fiókjában. A keletukrán területek elleni (2024 tavaszán egészen Kijev közelébe jutott) különleges katonai művelettel előidézte Finnország NATO-tagságát, és ezzel együtt 1350 kilométer új NATO–orosz határt. Putyin hátrálni nem tud, de főleg nem akar. Ezt már a béketárgyalások ötletének bedobása előtt is világossá tette.
Egy újabb időszakos tűzszünet és fogolycsere ígérete persze nem kevés, de hogy a háborúnak aligha vet véget, az nem kérdés.
Az egyetlen meglepő (?) fordulat az lehet, hogy Trump üzleti ajánlatot tesz az orosz maffiafőnöknek, mert neki sem számít más, csak Amerika. Hogy aztán Amerika az ígéretek földje helyett az idétlenek földje lesz, hova számít. Mindemögött Orbán háborústerv-terve áll, vagyis egy újabb kampányszlogen arról, hogy Brüsszel és a magyar ellenzék az öldöklés folytatását szeretné. Orbán meséjében nem érdemes a nagymamát felfaló farkassal ujjat húzni, és az igazságot kereső Piroskáról haladéktalanul nemzeti konzultációt kell tartani, mert a bájos mosolya mögé bújó kislány tulajdonképpen Biden CIA-ügynöke volt, ma pedig már Manfred Weber alig fedettje. A farkassal inkább közös temetkezési vállalkozást érdemes nyitni illiberális értelmezés szerint, mert az jövedelmező, és az alapos jövedelmezés alapvető nemzeti keresztény szempont.
Szijjártó Péter: Lesz budapesti Trump–Putyin-csúcs, csak az amerikaiak szerint most nem hozna valódi eredménytMegszólalt Donald Trump is, nem akarja az időt pazarolni Vlagyimir Putyinnal BudapestenVlagyimir Putyin elégedett lehet, Donald Trump támogatja, hogy Ukrajna területeket adjon át Oroszországnak a békéértÉs a végére egy kérdés: baráttá fogadják-e a távolból Budapesten Volodimir Zelenszkijt amiatt, hogy szerinte Ukrajna az első? A vérveszteségek által megharcolt területi integritásának védelme (amit még Orbán is jogosnak tart az agresszorral szemben) mi más lenne, mint nemzeti érdek. Ukrajnáé. És azoké, akik szerint az agresszió, az erőszak rossz, és mivel az öldöklést Putyin indította el (ő is tudná megállítani), azonos a rosszal. A Biblia mondja: az ember a teremtésekor szabad akaratot kapott arra, hogy a Jót vagy a Rosszat szolgálja tetteivel. A választásnak a „vetés-aratás” törvénye alapján (Ézsaiás 3:10-11) következményei is vannak, és a vetésnél nem áll jól Orbán szénája.
