Halálugrás a műsorfolyamba: a megújult M1-et nézve már-már újra jó volt magyarnak lenni augusztus 20-án

Simán el tudom én azt képzelni, hogy a patrióta propaganda közmédiáját is tudták hazafias áhítattal nézni élő emberek. Olyanok is vannak, akik a NER-csontvázakból előhulló páncélszekrényekre is meglepődve néznek. A megújult M1 augusztus 20-i műsorfolyamába temetkezve mindenesetre már-már jó volt magyarnak lenni időnként. De csak semmi biankó tetszési index: minden napot kételkedve nézzünk. Alighanem örülni fognak a gyanakvó nézettségnek is.

Megy ez kézi vezérlés nélkül is, 1046 óra adásszünet után kormánypárti és ellenzéki vélemények bemutatásával indult a közmédia új híradója

Tizenhat év propagandisztikus elsötétítés után július 7-én állt le a közmédia műsorszolgáltatása, augusztus 20-án, másfél hónap kihagyás után az első szabad híradónak is nekifutottak Bodacz Balázs szerkesztésében. Orbán Viktor egyszerűen nem volt hírforrás az elmúlt huszonnégy órában. Se aktív politikai szereplőként, se jogi eljárások passzív felelősségviselőjeként.

Ballaszttal teljes

Kis magyar sztornográfia

Intelmek felnőtt tűzijátékelmélet-hívőkhöz

Abszolút pimpszínház: Facebook-kormányzással vádol az Orbánra négymilliárdot elkaminskizó Fidesz, ettől függetlenül Magyarnak sem ártana féket szerelni a kommentelő kezére

Magyar Péter valóban Facebook-kormányoz? Van olyan egyáltalán? Miért nincs igaza a Fidesznek, amikor ezt a vádat fűzi be a totális pimpszínházába? És milyen hibákat követett el a miniszterelnök? Mert azt azért nem hinnénk, hogy minden rendben van.

Heti abszurd: vízen járások minisztériuma, tűzijátékos törpepárt és a nagy levegőfoglaló

A paksi helyzethez képest megnyugvás, hogy végre hírt adott magáról a KDNP, és ez a hír nem Rétvári Bence frakcióvezető hagyományos parlamenti üvöltözése volt. Hanem a döbbenet. 

Napi laptalanság

Kis magyar sztornográfia

Tetszettek volna nem mocskos tolvajok lenni!

Jó embert keresünk, fesztiválon a helyünk: összművészeti világjobbítás gyalogszerrel és rétszagban

Ahogy egy család, egy cég vagy bármilyen közösség teszi, úgy egy országnak is a kooperációra volna érdemes építenie, egyéb (elvileg kézenfekvő) kohéziós tényezők mellett. Már a gondolattól is fényévekre járunk, mi magyarok. A legkiválóbb terep az együttműködés-gyakorlatra bármely összművészeti fesztivál. Kapolcs, Ördögkatlan, vagy a számos kistestvér.

Illeg-billog

Kis magyar sztornográfia

Orbáni végletország, orbitális vég – A magyarok többsége torkig van a megosztás bullshitelő technológusaival, és egyelőre mederben tartja a Tiszát is

Az államfőjelölés akár faraghatná is a Tisza bázisát, de a Fidesz gondoskodik arról, hogy ez ne történjen meg. Végletes világuknak, úgy tetszik, végleg leáldozott.

Lánczi Tamás élete nagy hibáját követte el, de most egy másikat

Legalább a szemüvege okos

Tizenhat, alkot, gyarapít

Heti abszurd: Fidesz, az utolsó ezen a néven, avagy a mechanikus narancsprés

A Fidesz nemcsak azért nem képes nagyobb (úgy harminc-negyven emelet magas) pajtát állítani az egyre óriásibb kognitív disszonanciájának (Rákosi, a pajtás – sic), mert már nincs hozzáférése a közpénzdarukhoz, hanem mert a pajtaspecifikus oligarchia is cefetül szétrebbent. Fut-szalad a patrióta agytröszt is szerteszét. A jelek szerint a Fidesz az utolsó ezen a néven.

„A lelki élet nem könnyű, az anyagi pedig lehetetlen” – Krisna-völgyi búcsújárás kulturális forgataggal

Pszichológusok, coachok, életvezetési tanácsadók és különféle lelki utak népszerű kísérői a megmondhatói, az anyagi világ élhetőségével akadnak dolgok. A Krisna-völgy háromnapos búcsúja nem tolakszik válaszokkal, de a hívők nem is ugranak el a kérdések elől.

„Legszívesebben mindet bilincsbe verve látnám” – Engesztelhetetlenek a NER bűnözőinek elszámoltatása ügyében a külföldre menekült magyarok

„Remélem, börtönbe kerülnek! Semmiféle kiegyezés nem kellene a Fidesszel!” – így érez egy kivándorolt magyar, és a legtöbb sortársa osztja a nézetét. A politikai emigránsok jobbára radikális számonkéréspártiak.

Völgytől a Katlanig, Boglártól Paloznakig: belakja a jazz a magyarországi fesztiválokat

A magyar jazz világszínvonalú, és ezt legkésőbb Szabó Gábor óta tudni érdemes. Bár az talán jellemző, hogy a korszakos gitárművészt, '56-os emigránst méltatlanul kevesen ismerik idehaza, pedig az egyik legnagyobb csodálója Carlos Santana volt, és George Benson is sütkérezett a dicsőségben egyik szerzeményének feldolgozásával. Sokan élnek-dolgoznak részben vagy egészben külföldön az élő magyar klasszisok közül Tony Lakatostól Snétberger Ferencig, de turnéik közben gyakorta útba ejtik a szülőföldet. A magyar közönség egyre inkább elkényeztetett a hazai szcéna gazdagsága miatt is: műfajspecifikus és összművészeti fesztiválok mellett a nagyobb városok is sorra iratkoznak fel a jazzbarátok közé.

Heti abszurd: Tévémicimaci és az Örkényuralom

A Fidesz mindent meg fog tenni azért, hogy a kormány ne korlátozhassa a politikai véleménynyilvánítás szabadságát Magyarországon. Végre kimondatott. Végre megtört a turáni átok is talán. 

Fideszes fejekre hullik vissza a koki és a nix ugribugri

Az volt-e az elmúlt tizenhat év, mint aminek látszott (bűnszervezetben elkövetett, közjavakat hazacipelő, az ellenség torkát fojtogató és tenyérbemászóan pöffeszkedő alkotmányos puccs),vagy fatális véletlenek összejátszása miatt szól minden bizonyíték a Fidesz–KDNP ellen? E költői kérdés jogi alátámasztása fogja meghatározni a következő és kevésbé lírai hónapjainkat. A feladat csak látszólag elvont: a konkrétan ellopott adóforintok konkrétan fognak magukért beszélni (vö. vallomástétel), így lesz ez a kulturális alapos 17 milliárd és a hat lefogott kultúrkupec dolgában is. A folyamatból sok minden következik. Megérthető belőle a képviselők 12 (vagy akár 8) éves mandátumkorlátozásának terve, de még Magyar Péter pedellusi parlamenti karaktere is. És dolga végeztével maga mögött hagyhatja az ország a kínos NER-malőrt.

A vak cigány zongorahangolónak jólesik az együttérzés, de megélni inkább munkából tudna

Tizenhét éves volt, amikor heves tiltakozása ellenére a szülei beleegyeztek a szemműtétjébe. Amikor felébredt, a műtőlámpa melegét észlelte, de a fényét nem: szeme világára örök sötétség hullt. Később zongorahangolóként kereste a kenyerét, és bár semmit nem látott, a családi ezüstöt féltő megrendelők gyakorta ellenőrizték a fogyatékosságát. Csonka Imre ugyanis cigány. Egy idő után maga mutatta meg a táskáját mindenkinek. A barcsi rokkantnyugdíjas 65 évesen szenvedélyes sakkozó, Rejtőt hallgat, és gyengéd érzelmek fűzik vakon született szuloki sorstársához, Andreához. Minden vágya, hogy dolgozhasson, és hogy kezében tarthassa fia gyermekét.

Egészen szürreális kísérletbe kezdett a Fidesz, Orbán Viktor pártja próbálja eljátszani, hogy érdekli a demokrácia, és őt bántja a hatalom

Igazán szürreális élményként a migrációs paktum ellen és a Sulyok Tamás mellett kiálló tüntetések vonultak be a köztudatba, ahol egy új dilemma tornyosult a dühös megszólalók fölé: miért nem lehet minden ideges exnerista és poszttraumás patrióta mellé pszichológust állítani. A kegyelemdöfést akkor vitték be a stand-up szakmának, amikor elénekelték a Tavaszi szél…-t, bejelentették, hogy tégláról téglára vesznek vissza mindent, és azzal lelkesítették egymást MP1B-pólókban: Ne féljetek! Vajon mire lesz elég a gyermekded sértettség? De főként: mire nem.

Gondatlanságból elkövetett autokrácia, avagy az öntudatra ébredt nyerőautomata

Abszurd és siralmas volt a NER létezése minden ízében, miért éppen az elmúlása menne fájdalom nélkül. Ami történik, végtelenül logikus, bár a társadalomtudósok (a kriminológusoktól a kremlinológusokig) sokáig fognak még molyolni a rendszer sajátosságait pontosan kifejező terminusokon. És persze lesz feladatuk bőven a Tisza-kormány szakpolitikusainak, a független hatóságoknak és az újságíróknak is, hogy minél több adatot lehessen kinyerni az élő szemtanúk (egyúttal többnyire sértettek) sokasodó elbeszéléseiből. Ezek az adatok ugyanis rövidesen megokolhatják, amit e hasábokon már nem egyszer megelőlegeztünk: a 2010-2026-os Orbán-korszak egyfajta társadalommérnöki államcsínyként fog bevonulni a történelemkönyvekbe. Vagy himpellér-prosztokráciaként. Minősítés dolga lesz megállapítani, hogy a NER országra szabadítását pőre nyereségvágyból vagy gondatlanságból követték-e el, bár hajlunk rá, hogy sokféle árnyalatot fog találni az ügyészség a véleményes gulyási naivitástól a közveszélyes kövéri nemzetbántalmazáson át az előre megfontolt rogáni karaktergyilkosságokig.

Heti abszurd: Orbán Viktor végre megtalálta a határait

Viszik a héten a politikusokat, mint a cukrot. Tán még zárjegyet is kapnak előbb-utóbb, hiszen (ha már cukor) szőlő vagy más gyümölcs hozzáadásával könnyedén tudatmódosító-szer készíthető belőlük. 

Igman fagyos éjszakái

Bosznia bércei történelmi teljesítmények tanúi voltak a 20. században. Tito partizánjai és az 1984-es téli olimpia szereplői is emlékezetes menetelésekkel írták be magukat a történelembe ezeken a nyugat-balkáni hegycsúcsokon. A Monarchia vészterhes korszakát idézi Ferenc Ferdinánd neve, a trónörökös az Igman hegység lábánál szállt meg, mielőtt autójával a Latin híd felé hajtatott volna, ahol Gavrilo Princip szerb nacionalista diák kioltotta az életét, világháborúhoz vezető etnikai feszültségeket szabadítva el. Az ország kivételes európai értékei közül nyilvánvalók a természetiek, amelyek egyelőre inkább lehetőségek, mint kiaknázott erőforrások. Szarajevói riportunk befejező része.

Heti abszurd: Kisföldalatti kómamozgalom

Lebuktunk. Már megint nem vigyáztunk eléggé. Pedig hányszor mondtam a fiúknak, hogy ne énekelgessük többé „A párttal, a néppel egy az utunk”-ot kánonban a Mementó Szoborparkban könnyes szemmel naplementekor. 

Heti abszurd: Erre kéne jönnötök, Fideszt növesztett a tök

„Bercikám, olvastam a hírekben, hogy te vagy az egyetlen fideszes, aki nem szart be, és hogy ritka nagy tököt növesztettél, de hogy négy keréken kell idegurítanod!”

Džeko, Đilda és Gábriel dicsősége Boszniában

Visszanézni tizenhat borzasztó évre bárhonnan lehet. A messzeség-közelség, rálátás-kilátás nem távolság kérdése. Leül, méláz, rálát, akár egy ültő helyében is az ember. A levegőváltozás azonban segíthet a feldolgozásban. Egy másik ország közélete, kulturális és nemzetiségi sokszínűsége például. Bosznia-Hercegovináé teszem azt, ahol olyan sokféle nacionalizmus fér meg egymás mellett (a bosnyák, szerb és horvát alkotmányos népcsoport mellett mintegy másfél tucat kisebbségnek van szószólója az albánoktól a csehekig, a macedónoktól a magyarokig, az oroszoktól az ukránokig), hogy a leuralás oltári luxus volna (és a háborús vérveszteség miatt történelmileg sem indokolt). Mit jelenthet a szuverenizmus ilyen esetben? Elsősorban talán elfogadást. Ott kezdődhet a kényes nemzeti önmeghatározás. Szarajevói riportunk 2. része.

Heti abszurd: A pipa papa és a sújtólégügyi dinasztia

Az Airplane című szatíra könyörtelen fekete humorba csavart jelenete, amelyben egy idős asszony kérdezi a poszttraumás stressz-­szindrómában szenvedő vadászpilótát a repülőgépen a levitézlett vezénylő tábornokot juttatta eszembe. 

Heti abszurd: Milliom kis fideszes, aki ott sem volt

Bakancslistás ugyan nem volt, ennél azért sokkal szebb az élet, de hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem okoz némi kéjes örömöt a vesztes fideszes sereg fedett pályás orrlógatása.