Igman fagyos éjszakái

Bosznia bércei történelmi teljesítmények tanúi voltak a 20. században. Tito partizánjai és az 1984-es téli olimpia szereplői is emlékezetes menetelésekkel írták be magukat a történelembe ezeken a nyugat-balkáni hegycsúcsokon. A Monarchia vészterhes korszakát idézi Ferenc Ferdinánd neve, a trónörökös az Igman hegység lábánál szállt meg, mielőtt autójával a Latin híd felé hajtatott volna, ahol Gavrilo Princip szerb nacionalista diák kioltotta az életét, világháborúhoz vezető etnikai feszültségeket szabadítva el. Az ország kivételes európai értékei közül nyilvánvalók a természetiek, amelyek egyelőre inkább lehetőségek, mint kiaknázott erőforrások. Szarajevói riportunk befejező része.

Heti abszurd: Kisföldalatti kómamozgalom

Lebuktunk. Már megint nem vigyáztunk eléggé. Pedig hányszor mondtam a fiúknak, hogy ne énekelgessük többé „A párttal, a néppel egy az utunk”-ot kánonban a Mementó Szoborparkban könnyes szemmel naplementekor. 

Heti abszurd: Erre kéne jönnötök, Fideszt növesztett a tök

„Bercikám, olvastam a hírekben, hogy te vagy az egyetlen fideszes, aki nem szart be, és hogy ritka nagy tököt növesztettél, de hogy négy keréken kell idegurítanod!”

Džeko, Đilda és Gábriel dicsősége Boszniában

Visszanézni tizenhat borzasztó évre bárhonnan lehet. A messzeség-közelség, rálátás-kilátás nem távolság kérdése. Leül, méláz, rálát, akár egy ültő helyében is az ember. A levegőváltozás azonban segíthet a feldolgozásban. Egy másik ország közélete, kulturális és nemzetiségi sokszínűsége például. Bosznia-Hercegovináé teszem azt, ahol olyan sokféle nacionalizmus fér meg egymás mellett (a bosnyák, szerb és horvát alkotmányos népcsoport mellett mintegy másfél tucat kisebbségnek van szószólója az albánoktól a csehekig, a macedónoktól a magyarokig, az oroszoktól az ukránokig), hogy a leuralás oltári luxus volna (és a háborús vérveszteség miatt történelmileg sem indokolt). Mit jelenthet a szuverenizmus ilyen esetben? Elsősorban talán elfogadást. Ott kezdődhet a kényes nemzeti önmeghatározás. Szarajevói riportunk 2. része.

Heti abszurd: A pipa papa és a sújtólégügyi dinasztia

Az Airplane című szatíra könyörtelen fekete humorba csavart jelenete, amelyben egy idős asszony kérdezi a poszttraumás stressz-­szindrómában szenvedő vadászpilótát a repülőgépen a levitézlett vezénylő tábornokot juttatta eszembe. 

Heti abszurd: Milliom kis fideszes, aki ott sem volt

Bakancslistás ugyan nem volt, ennél azért sokkal szebb az élet, de hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem okoz némi kéjes örömöt a vesztes fideszes sereg fedett pályás orrlógatása. 

Szarajevói békekonferanszié, avagy csador és rokolya

Ha bukik az őrület, azért, ha nem, akkor meg (naná, hogy) azért: a parlamenti választás után Szarajevóban pihenem ki az elmúlt tizenhat évet, határoztam el az év elején. Mindez szigorúan magánügy volna, amivel olvasót traktálni nem ildomos, de mind a saját súlya alatt kinyuvadt rezsim, mind Bosznia elmúlt több százada bővelkedik kiemelt közérdekben. Beruházás mesélni róluk. A kétharmadban egyébként bíztam, nem is hagytam volna ki semmi pénzért az életre szóló örömünnepet a Batthyány téren, abban pedig biztos voltam, hogy szoros eredménynél olyan kötéltánc indulhatott volna el, ami a Fidesz választási autokráciája számára nem hagyott volna választást. Hónapokig tömegoszlatásra edzett karhatalommal kellett volna megvédenie (sokadszorra is mesterséges és véleményes) többségét. A folytatólagos Orbán-kormányzás eljutott volna az ellehetetlenítési (álnevén: átláthatósági) törvény élesítéséig, ez nem kérdés. Aki ügynök, ítélje el bíróság, ami után menjen isten hírével, csak menjen. Ez a kormánykritikus (tehát egyetlen létező) újságcsinálás agóniáját jelenthette volna. Jómagam az asztalosság felé kacsingattam, és a tangoncás-képzést nézegettem homlokrakodás specializációval. Szarajevói riportunk első része.

Anyázhatás

A hasonlóan különbözés szépsége

Nedves kollódiumos technikával üvegre fotografált mezítelenségek, ütött-kopottas garázskapuk és szocreál kerítésmintázatok, férfiasnak gondolt tevékenységeket végző nők, lehúzott rolók és bezárt kisboltok, városi-szürkületi Holdjátékfázisok. A TS ArtSpace oktatóközpont A hasonlóság rendje című fotókiállításán az eltérések rögzítése mutatja fel az azonosságot a látszólag semmi közösséget nem hordozó témák között. Így válik a hasonlóságok eltéréseiből „mozgókép”, és végtére is társadalomtörténet.

Heti abszurd: A nemzeti tantuszfennmaradás elve

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy birodalom, ahol kétmillió hiszékeny úr és úrnő elhatározta, hogy a dolgok mostantól felfelé esnek, a tehetség nem különbözik a tehetősségtől, Tóth Gabi pedig tud énekelni. 

Szabadság, szeretem, avagy arcunkról a könny száradjon

Valahogy meg kellene bocsátanunk. Nem élhetünk fojtogató haragban élethosszig. Akkor lehetünk többek a fideszes pártosságnál (fontos árnyalat a fideszes választósághoz képest, ami szintúgy ezerszínű), ha nem a másik magyar ellen, hanem vele együtt tudunk elfogadó és emberséges világot teremteni magunk köré. 

Politikusbénázó

„Most elgondolkodhatok, hogy ki merjek-e menni az utcára, mert vagy a tiszások, vagy a fideszesek vernek meg, mint szavazatvásárlót”

Szavazatvásárlásról szó sem volt, egy elég ártalmatlan vízszámlát rejtő boríték átadása fajult el Babócsán. 

Heti abszurd: Egy utolsó orkesztráció Budán– vesztesvergődés a végső verifikáció előtt

Az Orbán-rendszert meghaladni nem kell félnünk jó lesz

Választás előtt az ember mérlegel, aztán dönt, és jó esetben tudja, hogyan tovább. Ez a választás azonban most más. Most nem igazán tudjuk, hogyan tovább, hiszen nem ismertek a kialakuló feltételek (erőviszonyokat is mondhatnánk, de fel kellene készülnünk az észérvek világára, az erőt meghagyva a súlyemelésnek és a fizikának, mert úgy van értelme). Egy biztos, rossz úton járunk. Úgy van szuverenitásunk, hogy nincs, úgy van repülőrajtunk, hogy bár sose lett volna. A Magyarországot messze elkerülő „migránsok” és a világ sokszínűségét tagadó genderfóbia elleni küzdelem jegyében építette le az államhatalom a természetes együttműködést nemzettestvérek (és embertestvérek) között. Ilyen hatalmas pénzbőségben ilyen botrányos földbe álláshoz tehetség kell. Vagy őrült hatalomvágy. És minden döntés mellé egy ellenszenves politikus, aki kér valamit cserébe. Húsz százalékot, lojalitást, szavazatot. Aki nekik áruló, az nekünk hős. De mégiscsak létezik valóság. Eddig megnéztük, mit ne csináljunk a szabadsággal. Egérutat (sic) adtunk a közép-európaiaknak. De mostantól oroszlánt lehetne fogatni velünk. Bár egy cirill távoltartási végzés is megteszi a Kreml kormányosának, öldök nélkül, összevont européer szemöldökkel.

Vudul a kampány

Pária országa, Magyarország – Orbán Viktor rálépett az útra, amelyen minden diktátor kezdte és végezte

A miniszterelnök  szerint a világ kis és nagy kérdéseire (a globális krízisekre, meg úgy általában mindenre) egyetlen helyes válasz adható (minden diktátor így kezdte és így is végezte), és ezt a választ kizárólag a nemzeti-keresztény értékrendre alapított patrióták tudják. Ez egy nagybeteg posztulátum nyilván. Rögeszmés ragaszkodás egy meggyőződéshez. Politikussal előfordul, kormányfőtől elfogadhatatlan – ezt alább békésen bebizonyítjuk.

Elnöki őrköd

Heti abszurd: Fülig Peti és az uráli kurtizánok, avagy a Fidesz hátára növesztett aranypúp

Dermesztő hideg fenyeget a tavaszi áradás után, demokratikus válsággá fajulhat egy szűk Tisza-győzelem

Hónapokig elhúzódó jogi és politikai válságot hozhat egy szoros választási eredmény, a jogorvoslat és újraszámolás mellett a legszorosabb egyéni körzetekben akár a megismételt szavazás is reális forgatókönyvvé válhat. Egy ilyen, tudatosan fenntartott „jogi köd” és átmeneti bizonytalanság könnyen szélesebb legitimációs és kormányozhatósági válsággá, végső soron demokratikus krízissé eszkalálódhat az elmúlt 16 év intézményi dominanciája és médiatúlsúlya mellett. Erre jutott az Unhack Democracy és a Taktikai Szavazás közös elemzése. Banuta Zsófia, az Unhack Democracy társalapítója azt mondja: a 2026-os választás lehet az első pillanat 1990 óta, amikor nemcsak a szavazás napjára, hanem a választás utáni, eltérő kimenetű válságforgatókönyvekhez is proaktív eszköztárra és tervezésre van szükség.

Orbán Viktor fut az iksz után, a Fidesz már csak a győztesgravitációban bízik

Orbán Viktor minden, csak nem nyerésre álló csapatkapitány. Ha valaki nyerésre áll, akkor magabiztosan halad a cél felé, nem kockáztat, ellenben energiát tartalékol, biztosra megy. Soha nem támad három csatárral, megnyitva érzékeny védelmét. Aki mégis ezt teszi, az fut az iksz után. Így írható le röviden a Fidesz-kampány hajrája. A káprázat, a látszat és az illúzió a végletekig fokozza a két világérzékelés közötti feszültséget, és Orbáné a valóság utolsó szuszát is kiszorítja a patriótahit templomából. Kétségnek nincs helye, üvölti a kétkedőknek. Kidagadt erekkel és összeszorított záróizomzattal kíván hatalmasabbnak látszani ellenfelénél. Zabszemre esély sincs. Zabhegyezésre annál több – holnap.

Фольга

Orbán, ha sommás

Heti abszurd: Hamis zászló, béketábor, aki nem fél, Ulánbátor!

A helyzet úgy áll, hogy a magyar választásokba lassan mindenki beavatkozik, aki éppen erre jár, gavarity parusszki és akad egy kis ideje, no meg szabad titkosszolgálati vegyértéke. 

Nyomorország dekára: egyszer volt Magyar Péter Babócsán

Balhé készül Babócsán – suttogta a zuhanyhíradó Magyar Péter országjárásának dél-somogyi állomása előtt. Ennek mi nyilván nem akartunk hitelt adni, mert ugyan a helyi cigányság derékhada valóban vállvetve melózik a Fidesznek, a kormánypárt két évvel ezelőtti polgármesterjelölt asszonya verekedett már Mónika Show-ban, a férje is nézett már farkasszemet velünk idegesen, de egy haddelhadd a Tisza-programon mégis más minőség. A körzeti megbízott azért bekopogott hozzájuk előző este, ki is akadtak utána rendesen. Idevágó hír, hogy a helyi fideszes roma közösség  tavaszköszöntőjére kulturális állami támogatásból hívtak művészeket hangulatemelés végett, ugyanitt Kelei Zita kormánypárti jelöltet országgyűlési képviselőként plakátolták ki a Facebookra. Nekik talán megérné, jóllehet Dél-Somogy a Fidesz kormányzása alatt még elmaradottabb lett, mint volt.

Nótabilitás

Orbán Viktor, a félautokrata fegyveres

Kis magyar turbinabuhera: fideszes jelölt rázza az áramot

Égen-földön nem találni olyan I-Wind-típusú szélgenerátor-rendszert, amely a Kelei–Tóth családi cégháló egykori gyártó- és telepítőtevékenysége után a tulajdonosok elégedettségére termelné az „ingyenes” áramot. Ezzel szemben minden, általunk eddig fellelt berendezés csak bosszúságot és anyagi kárt okozott a megrendelőknek, a gazdasági nyomozóknak pedig feladatot. Az elmúlt tíz évet lefedő szélhámosság történetének az eddig látókörünkbe került mintegy kétszáz család anyagi veszteségén túl azért van kiemelt jelentősége, mert Kelei Zita őrtilosi polgármester személyében egy olyan közszereplő is érintett a csalássorozatban, aki a Fidesz–KDNP képviselőjelöltjeként kívánja elnyerni a választók bizalmát Dél-Somogyban.

Családi körmölő

Rendszerfájás