Hason-állat

Heti abszurd: Hahó, harcosok, vannak köztünk földművesek?

Lovas nép a magyar, megüli szőrén bármikor (a Fidesz-elnök alkalmasint szőrén-szálán), bár előszeretettel esik át a ló túlsó oldalára, mert a hátán egy idő után megunja a zötykölődést.

Fejétől luxi a Fidesz, avagy ez a rongyrázás lesz a végső

Számos oka van annak, amiért a 2010-es kezdetektől több támogatója van az Orbán-kormány menesztésének, mint a maradásának, de a bukás az ismert okokból (Fideszre szabott választási rendszer, elfoglalt állami intézmények, mértéktelen kormánypropaganda) mindeddig elmaradt. Három esélytelen parlamenti választás (és az erőviszonyok váratlan és gyökeres megváltozása) után immár kétesélyes a verseny, a bukást jelentős részben az életminőség huzamos romlása és a fideszes holdudvar párhuzamos luxusvalósága valószínűsíti. No meg az illiberális buborék széthasadása, ami oka és következménye is a nemzeti ellenállás megerősödésének és a rezsim elgyengülésének. A tényekkel látszólag szembenézni próbáló, és (ismét csak látszólag) a nép egyszerű fiaként szereplő Lázár János is megneszelte ezt, és a minap szakítást ígért a nemzeti tőkésréteg azon gazdagjainak, akik „az életmódjuknál vagy mentalitásuknál fogva megszegik az elvárt társadalmi normákat” (vagyis „kullancsként” szívják az ország vérét). Késő, nem késő, elmondjuk: ez olyan kevés lesz, mint kirabolt boltban a perfekt kirakatrendezés.

Így mennek ők

Így nem kommunistázik többé Orbán Viktor

Nem tudom, hányan lehetnek a normális életet élő, tehát a miniszterelnöki útba igazítás nélkül is működő képes olvasók közül, akik választások előtt Orbán Viktorra figyelnek, vagy legalábbis megüti a fülüket egy-egy csatazajba horgadt kijelentése. A kampány finisében például, amikor általában egyetlen mondat ismétlődik tőle visszatérően: „A kommunisták mind szavaznak, legyünk ott mi is.” Egy 2018-as videójában a voksolás előtti napokban felidézte, hogy ugyanezt az első szabad választás idején mondta, 1990-ben. És akkor még lehetett is valóságtartalma, mert bár a világ már akkor is jóval árnyaltabb lehetett ennél, a szlogenek tömörítési igénye felmentést adhatott az egyszerűsítésre. Az említett felvételen a „sorosisták mind szavaznak, legyünk ott mi is!” felszólítással zárta mondandóját az idült antikommunista. A 2022-es választáson aztán ismét visszatért az elmélete „a kommunisták mind szavaznak”-ról, miközben a jobbikosoktól a momentumosokig számos párt követői aligha az 1990 előtti rendszer kegyeltjei vagy ideológusai voltak. És látjuk: nem a pártokat sértegeti, hanem a szavazóikat mind. Ejnye.

Tanú a satuban

Heti abszurd: Néró tolerancia, avagy a Fidesz mesterszerve

És akkor most váratlanul arra kérjük a fideszes harcosokat, hogy tegyék le egy pillanatra a harci kelevézeket, gyilkos pikákat és tömegpusztító emojikat, kéretik egy kis csend. 

Fidesz márkanéven itt már ne áruljanak semmit ebben a században, legfeljebb csak szabadulószobát, jó?

Az Orbán-rezsim ismét bebizonyította: bármit (értsd: bármikor, bármennyi gyereket, magyar szabadságot és szuverenitást) feláldoz a hatalma megtartásáért. A Pride tiltásával kizárólag azt akarta elérni, hogy az ellenzéket kisebbségi állásponthoz köthesse. De a bullshitvarázslat már nem működik, éspedig két okból. Az elmúlt években megdőlt Orbán tévedhetetlenségének mítosza, a varázsló vadul lóbálja a pálcáját, mindhiába, a közönség nevet a levitézlett ripacson. Másrészt minden fiskális hókuszpókusz ellenére a gazdaság is kilehelte a lelkét, minél több ársapkát szigszalagoznak a liklukas illiberális gumimatracra (légvár az: a semmi súlytalanságával teli), annál jobban ereszt a többi hézagon. Magyarország egy hete megérezte a szabadság levegőjét. És aki egyszer ezt megérzi, nem akarja többé a hatalmi téboly, a nemzeti megosztottság és a kreatív elvtelenség áporodott levegőjét szívni. Szatyorból végképp nem. A demokratáknak azonban nincs okuk hátradőlni: Orbán (vagy amivé romlik nap nap után) nemcsak nem szeret veszíteni, de nem is tud. Hisztérikus trumpista a végletekig. Csak a kétharmadból ért. Meg a sunyi kis éji törvénykezéshez.

Zsírra szállt kor

Sötét O2G

Vicce versus

Voks2026, avagy a nagy gyermekvédelmi ártalomcsökkentés

Tételezzük föl, hogy szülő vagy, és valami furcsa és megmagyarázhatatlan okból (a hazád, a barátaid, a családod iránti olykor indokolatlan mértékű ragaszkodás, és/vagy a nyelvtudás és a bátorság makacs hiánya miatt) Magyarországon vagy szülő. Egy váratlan pillanatban eléd járul a magyar fiatalság. Ül a magyar fiatalság előtted, néz nagy bociszemekkel. Mit mondasz a fiatalságnak az ő „megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének” érdekében? Hallga csak, édes öcsém, be szép az Orbán gyerek lélekroncsoló propagandája? Be szép a magyar apákat koporsóban, meghalva mutogató háborúsfilm-művészete? Be szép a Fidesz milliókat kiközösítő politikája? Be szép a pszeudokeresztény-demokrácia szegényellenes hallgatása és urizáló szarvasvadászata? Be szép a Matolcsy klán Ferrari-tempóban végrehajtott bankrablása és a Mészáros família arcátlan gazdagodása? Be szép a háborús bűnös orosz pártolása a szabadságharcos ukránnal szemben? Be szép a pedofília és az átlagtól eltérő szexuális identitás aljas összemosása? Nem, nem mondasz ilyet, mert magadnál vagy. Tudod, hogy ennek a rezsimnek bármely tetszőleges mozdulata (ideértve a nemzetközi fasizmusszervezést) többet árt a fiatalságnak, mint az összes migránsterror a „hanyatló” Nyugaton. Van hát miért gyülekezni a Budapesti Büszkeség jegyében is.

Gondolom, nem vonattal

A Magyar Államvasutakkal összefüggésben csak egyetlen dolog pontos, a magyar mémipar. A MÁV-logó az internetes népművészet kimeríthetetlen tárháza. A nevetésünk még nem őszinte.

Bor, mámor, dzsessz: fesztiválok, ahol a bokánkig sem ér fel a politika

Év közben jobbára klubok és hangversenytermek adnak teret a dzsesszzene nem is akármilyen világsztárjainak: csak az elmúlt évadban többek között Pat Metheny, Jan Garbarek, Al Di Meola és Victor Wooten formációi léptek pódiumra. És persze nemzetközi hírű magyar zenészek, együttesek, akik a nyári fesztiválszezonban lopnak minőségi muzsikát a szabadtéri fesztiválszínpadok, összművészeti kavalkádok s olykor akár strandok közönségének a szívébe.

Heti abszurd: Vagy igen, vagy nem, de azt nagyon is talán!

Mértékadó pszichiáterek szerint mindössze két magyarázat maradt Donald Trump létezésére, mármint arra, hogy amerikai elnökként keltheti a zavart napi huszonnégy órában. 

Mondjátok meg Onodának!

Kötöznivaló

Orbán Viktor ellen nincs választás, avagy merre induljanak a pártok?

Sokan vagyunk, akik mit sem szeretnénk jobban, mint demokratikus választásokon demokratikus pártok közül kiválasztani a számunkra rokonszenveset. Ha demokráciában élnénk, fejünk se fájna. De nem élünk demokráciában. Így minden tiszteletünk mellett sem értjük, ha a kipróbált (hazai és EP-parlamenti nekifutásokkal hétpróbás) ellenzék úgy tesz, mintha e formabontó rendszerben létezne számukra (közreműködésükkel) formális (szabályszerű) kormányváltás. Nem létezik. Az utolsó hajó 2022-ben ment el. Ahhoz, hogy a szabadság ismét virágozzon, kormányváltás kell, és rendszerváltás. Előbbire jelenleg egyetlen nagy ernyőpártnak van esélye, amelyik (legalábbis bázisilag) nem baloldali, nem jobboldali, nem liberális, hanem mind egyszerre. Jó válaszhoz jó kérdés kell: nem istenverte felelőtlenség-e további ciklusokat bízni a szabad Magyarországot elpusztító Fideszre? Miután egy újabb győzelem (főleg a Tisza felbukkanása és a végletes elégedetlenség miatt szigorodó Orbán-húzások miatt) akár évtizedekre dermesztené illiberális autokráciába az országot, a válasz: még mit nem! A Fidesz becsülete rég kitelt, az elégtétel ideje most jött el. Amitől még minden párt úgy és ott indul választáson, ahol akar, és mindenki eldöntheti, hogy értékekre szavaz, vagy kormányváltásra. Ha a kettő együtt menne, nem lenne miről beszélni.

Heti abszurd: Szent Lopótökszekta, avagy a közhangulat fokozódik

Haladunk, emberek, én azt mondom, határozottan haladunk. Vezetőink önvizsgálatot tartanak a fekete paravánok mögött, aztán a fényre lépve egymás után mutatnak rá a rákfenére. A közhangulat. Az az ellenség. 

Himpellérelv: a szél viheti Orbán Viktort

Kicsit kafkai ugyan, de képzeljünk el egy vasúti alagutat, lehet ez akár a szocialista szellem vasútja is, amiben több évtizedes mámoros ajkú derengés után meglátjuk az alagút végét, s amikor végre fényre derülünk, Kádár portréja helyett Orbáné díszlik a zeniten. Létezhetetlen szocializmus után fékezhetetlen nacionalizmus (népi demokratikus csöbörből illiberális vödörbe). A gond ugyanaz mindkettővel: csökönyös rögeszmék. Nem versengő ajánlatok, hanem (más-más indíttatásból és közegben) bornírt diktátumok. Bár a történelemnek 2026 tavaszán sem lesz vége, a következő szűk egy esztendő sorsdöntőnek tűnik a szabadságjogokat illetően. Az illiberalizmus a majdnem demokráciától a kataton diktatúráig terjedhet, mi valahol félúton lépdelünk, és nem az enyhülés irányába. A görcsösen kapaszkodó hatalom még bőven képes csavarni az ellenzéken, mielőtt megérkeznénk a baráti Oroszországba. Az „átláthatósági” törvény elnapolása azt mutatja, remeg a kéz. És ott van a tudat is, hogy Orbán éppen saját intelmével megy szembe: „Ne szorulj ki a szélére!” A szél közeleg. És a szél viheti el.

Gestapotroh Hungarorum

Függetlenként 1990-ben az SZDSZ-frakcióba ült a parlamentben, később Orbán Viktor katonapolitikai tanácsadója lett – Monográfia jelenik meg Király Béláról

Világháborús frontharcos, a nyilasok vezérkari századosa, a szovjetek szökevény hadifoglya, a halálra ítélt rákosista tábornok, a forradalom nemzetőrparancsnoka, az antikádárista szervezkedés egyik emigráns vezetője: Király Béla katonatiszt életén átsöpört a 20. század, de ő mindig talpon maradt. 1956 ikonikus, de a forradalom előtti szerepvállalásai miatt mégis megosztó alakját Nagy Imre 1989-es újratemetésén ismerhette meg a szélesebb közönség. 97 évesen hunyt el 2009-ben. Eörsi László történész tabukat sem kímélő Király-monográfiája a napokban jelenik meg a Joshua gondozásában.

Remegés

Groteszk, ahogy tetszik

A hazai és világhíradó dermesztő és érthetetlen történéseit nehéz a manapság sokat hivatkozott józan ész értelmezési tartományában vizsgálni, hiszen a józan ész nem támogatna se fegyveres, se vámháborút, de nem szorgalmazná a fosszilis energiát sem a zöld beruházások helyett, és nem vállalna bármilyen szélsőséget éltető kockázatot sem a világégések százada után picivel. A kizökkent világ kicsit megnyugtató értelmezését az abszurditást lekövető, hozzá idomuló formanyelv támogatja: Kaposváron a Groteszk triennálé immár tizenkettedszer.

Heti abszurd: Posztapókalipszis

– Mit kíván a magyar nemzet? – Hát mi a frászkarikát kívánna! Százezres digitális honvédséget!

Szörny Zrt.

Röhejes a Fidesz, de most már fegyverrel hőbörög

Egyre többen nevetik ki a kormányzati kommunikáció lehetetlen kombinációit a közösségi médiában, olykor még annál is többen, mint ahányan tetszikelik. Ezt a megfigyelést tettük a héten, és mi tagadás, meglepődtünk. A magyar kormány posztjai alatt olykor kétszer-háromszor annyi röhögő emojit regisztráltunk, mint egyetértőt, de Orbán Viktor és alázatos szolgái is egyre több kikacagást számlálhattak. Ez eddig nem járta. Bátrabban lettek a választók a virtuális térben? Nem kaptak fizetést a kormánypárti trollok? Már a fideszesek is vállalhatatlannak tartják a hol szemforgató, hol alattomos, hol eszement (olykor mindegyik) propagandaérvelést? Az, hogy a valóság nem a kormány barátja, ismert. De mintha minden eddiginél túltolnák a tébolykerékpárt. A főnök a héten elhatározta, hogy csőre tölti a régóta lóbált fegyvert, hiszen mostantól bármikor előveheti a szuverén lövöldözhetnék.

Luxi-maxi

Egy pszichiáter rendel! – Politikai elmeháború a pszichés alkalmasságról

Pszichés állapota miatt Magyar Péter nem alkalmas közhatalomra, vélelmezte a minap Gulyás Gergely miniszter. Párttársa, a kommunikációs igazgatást anyaföldig butító Menczer Tamás már elmebetegnek is nevezte a Tisza elnökét, de előbb még a debilitás határán böllenkedett vele egy pécsi iskola előtt (az éppen a pápánál pipiskedő) Orbán Viktor helyeslése mellett. Mondhatnánk, hogy ha a Fidesz elmebetegnek látja, akkor Magyar bizton a világ legnormálisabb embere, de ez nem volna méltányos. Végletes viszont volna. És végletekkel tele a padlás. Miközben a végletek ritkán alkalmasak békés, boldog, kiegyensúlyozott létezésre. Ezért is érdekes nemzetkísérlet a Fideszé. Magyarral persze nem a pszichéje a gond, hanem a létezése, ezért Orbán mindent – értsd: mindent – elkövet, hogy politikai riválisként ne létezzen. Őrültség? Meglehet. Egyben nagyon is hideg számítás, egy közveszélyes demokratikusjog-sértő (lelkileg is egészségtelen) számítása. Példaképe nem más, mint az erkölcs nélküli elítélt próbakeresztény, Donald Trump, akinek a lelki betegségére nemcsak a demokrata ellenfelei figyelmeztettek, hanem pszichiáterek is. Sokan, hiába. És tessék!

Orbán Viktor a fuldoklónak is vizet prédikál, az Ukrajna EU-csatlakozásáról szóló szavazásnak semmi köze Ukrajna EU-csatlakozásához

Az Ukrajna uniós csatlakozása elleni úgynevezett véleménynyilvánító szavazásnak a világon semmi köze nincs Ukrajna uniós csatlakozásához. Az Orbán-rezsim szűköléséhez van köze, oka és eredője is a hergelés. A szokásos hergelés. Minden csövön ez szól, elnyomva az immár (vagy már megint) erősebb ellenzék és a kormányzás teljes hiányáról (a melléfogásairól és a mellébeszéléseiről) szóló szembesítések hangját. A hangulatkeltéssel és a propagandagyár butaságainak cáfolatával foglalkozni már-már szószaporításnak tűnhet, mégis érdemes néhány tényt leszögezni. Már csak azért is, mert amíg az oroszbarát Orbán-katyusa minden erővel a véres háborút elszenvedő ukránokat lövi, addig a Nyugat-Balkán csatlakozását teljes mellszélességgel támogatja, megannyi puskaporos hordóval és illiberális széltolóval. Orbán programja világos: vagy az uniót bomlasztja a saját idült autokrata képére, vagy az uniós kilépésnek ágyaz meg.