Egy pszichiáter rendel! – Politikai elmeháború a pszichés alkalmasságról

Pszichés állapota miatt Magyar Péter nem alkalmas közhatalomra, vélelmezte a minap Gulyás Gergely miniszter. Párttársa, a kommunikációs igazgatást anyaföldig butító Menczer Tamás már elmebetegnek is nevezte a Tisza elnökét, de előbb még a debilitás határán böllenkedett vele egy pécsi iskola előtt (az éppen a pápánál pipiskedő) Orbán Viktor helyeslése mellett. Mondhatnánk, hogy ha a Fidesz elmebetegnek látja, akkor Magyar bizton a világ legnormálisabb embere, de ez nem volna méltányos. Végletes viszont volna. És végletekkel tele a padlás. Miközben a végletek ritkán alkalmasak békés, boldog, kiegyensúlyozott létezésre. Ezért is érdekes nemzetkísérlet a Fideszé. Magyarral persze nem a pszichéje a gond, hanem a létezése, ezért Orbán mindent – értsd: mindent – elkövet, hogy politikai riválisként ne létezzen. Őrültség? Meglehet. Egyben nagyon is hideg számítás, egy közveszélyes demokratikusjog-sértő (lelkileg is egészségtelen) számítása. Példaképe nem más, mint az erkölcs nélküli elítélt próbakeresztény, Donald Trump, akinek a lelki betegségére nemcsak a demokrata ellenfelei figyelmeztettek, hanem pszichiáterek is. Sokan, hiába. És tessék!

Orbán Viktor a fuldoklónak is vizet prédikál, az Ukrajna EU-csatlakozásáról szóló szavazásnak semmi köze Ukrajna EU-csatlakozásához

Az Ukrajna uniós csatlakozása elleni úgynevezett véleménynyilvánító szavazásnak a világon semmi köze nincs Ukrajna uniós csatlakozásához. Az Orbán-rezsim szűköléséhez van köze, oka és eredője is a hergelés. A szokásos hergelés. Minden csövön ez szól, elnyomva az immár (vagy már megint) erősebb ellenzék és a kormányzás teljes hiányáról (a melléfogásairól és a mellébeszéléseiről) szóló szembesítések hangját. A hangulatkeltéssel és a propagandagyár butaságainak cáfolatával foglalkozni már-már szószaporításnak tűnhet, mégis érdemes néhány tényt leszögezni. Már csak azért is, mert amíg az oroszbarát Orbán-katyusa minden erővel a véres háborút elszenvedő ukránokat lövi, addig a Nyugat-Balkán csatlakozását teljes mellszélességgel támogatja, megannyi puskaporos hordóval és illiberális széltolóval. Orbán programja világos: vagy az uniót bomlasztja a saját idült autokrata képére, vagy az uniós kilépésnek ágyaz meg.

Heti abszurd: Buflák állásba megy

„Senki sem tudja úgy csinálni, mint én.”

Orbán balsorsa: a Magyar-párt

Orbán Viktor (ha a fehérvári-alcsútdobozi-Cinege utcai fejlődéstörténet gumírozása alapján létezik még ilyen nevű ember) hívei számára legfőbb erénye a megbocsáthatatlan bűne is egyben: víziót adott sokaknak, de a többieknek is csak ezt szabad éltetni. Ha éltetni nem tudják, akkor kivándorolhatnak, vagy ha mégis maradnának (2,6 millió döntően adófizető távozása megviselné az államháztartást), akkor „nix ugribugri” (2015, Tapolca): eszükbe se jusson felszámolni akarni az ő álnokul kimódolt rendszerét, amit éppen kulturális korszakba igyekszik ágyazni (Tusványos, 2018). Szerinte (2025, Orbán-Hont ádáz torokra menés) a Tisza nem magyar párt, hanem brüsszeli. Micsoda sületlenség (és a betiltó-kitiltó vádbeszéd első sora) ez! Tessék mondani, ha a Tisza brüsszeli párt, akkor a 2,6 millió Tisza-szavazó is belga zsoldban áll? És a fideszes „szuverenitásvédelem” a Tisza után fellép a szavazói ellen is? Ugyanakkor: ha a Fidesz nem magyar párt, akkor a 2,2 millió szavazója is moszkvai? És mi van a kétmillió párttalan párával, aki szerint az égvilágon senki sem képvisel magyar érdekeket? Ez már egy végletesen együgyű ország, ahol juszt se nevezzük Magyarnak a legnagyobb ellenzéki erő vezetőjét? A magyar név megint szép lesz, vagy a hatalom „balsorsnak” nevezi az ország egyik felét? Himnusz live stream, múltmegbűnhődés, honját a hazában nem lelés, vérözön, lángtenger, halálhörgés, siralom. Haverok, buli, fantasztikus 2025.

Kópéregényhős – ebben a sorrendben

Michael Köhlmeier: Joel Spazierer kalandjai

Orbán szerint a magyarok

Hangosan és haragosan tüntetni nem kell félnetek...

Több tízezer ember hónapokig tartó utcai jelenléte sem lenne garancia arra, hogy az Orbán-rendszer meghátrál, és visszavonja a gyülekezési törvény szigorítását (vagyis: a Pride betiltását). Az Orbán-rezsim eddig kizárólag akkor lépett vissza (netadó-demonstráció) vagy hátra (népszavazási kezdeményezés a vasárnapi boltzárról) az akaratától, ha nem érezte maga mögött (vagy propagandával előállíthatónak) a többséget (ez a populizmus alfája), vagy legalább az ország szűk felét. Amiből eddig rendre kétharmadot matekoztak ki. Most hazugságkampány nélkül is vélhető, hogy a választók sokasága által „bőrtangások blaszfémiájaként” azonosított Pride (jóval több annál) nem élvez elsöprő többséget (a „kevesebben tiltanák be, mint nem” aránypárban nincs meg a harcos szembeszegülés). De ez ügyben nem is többség kell a Fidesznek, hanem Magyar Péter megosztó kiállása, amivel csillapodhatna a Tisza sodrása. Persze a rogáni debilvideó és az Origo-hangulat (mondjuk: „Magyar a gyermekmegrontó homárok pártját fogja”) így is meglesz.

Heti abszurd: A bosszú

A tőzsdecápa harapása

Fuszekli

A nagy visszaéléskamra, avagy a kullancsok kapaszkodnak

Rossznyelvek szerint megsínylette volna a kesztyűipar, ha a Fidesz tényleg levágta volna minden párttagtárs kezét, aki belenyúlt a pénztárba. A politikai horrort Pokorni pártalelnök villantotta föl 2010-ben. Ha igaza lett volna, egyebek mellett a „kéz kezet mos”-művelet is nehezebben menne, márpedig anélkül szertehullana a véd- és dacszövetségre épülő Orbán-rezsim. A tolvajfejedelemség sötét titkait csak beismerő vallomással együtt lehet felfedni (a Kónya-Balog-Novák-Varga kegyelmi dominó banánhéjával nem számoltak), és galád áruló, aki mégis megteszi (Magyar Péter, vagyis a szemtanú.) A kézlevágós szigor egyenes meghosszabbítása volt az ellenzéki Fidesz-politikának, amely 2005-ben a luxust tette a szocialista-liberális kormányzás állandó jelzőjévé. A „luxusbaloldal” a fűtött úszómedence és a lakomázós kormányülés miatt is kijárt a korabeli kormányoknak. És mit tettek a fideszesek hatalomra kerülve? Nevükre íratták az ország javát. Ez a rendszer lényege, a java-kormányprogram. De sajnos nem minden pártkiborg puritán annyira, mint a pénzügyekkel nem foglalkozó kormányfő. Kilóg a Gucci, és aligha a batidai vadölő fogja visszagyömöszölni a helyére. Se kecske, se káposzta. Csak fóbiákkal van tele a padlás. Meg a bepalizott népek dorkója, hogy peckesebbet ne mondjunk.

Hergelde

Orbán Viktor poloskataposó-aknái és a kénytelen Tisza-kanyarulatok

Normális országban nem különösebben érdekelne Magyar Péter véleménye sem a Pride-ról, sem Ukrajnáról, sem a Fidesz–KDNP jeleseinek fülescserépedény-politikájáról. Egyszerűen nem volna releváns, hiszen több pártalakulat számos politikusára szívesebben bíznám a szavazatomat azzal a talán nem túlzó várakozással, hogy a következő mozdulattal nem építenek hadronütköztetőt vagy halálcsillagot a parasztházuk végébe. De ez egy nem normális ország, ahol 2026-ban az ország végső nagy Keletre taszajtását kell megállítanunk. A Tisza-elnök nem áll ki a Pride, vagy Ukrajna uniós tagsága mellett? Ez ugyan nem kellemes, de akkor tántorítana el, ha személyében egy újabb hatalommániákust szeretnék a demokrácia és a kormány fejére növeszteni. Nem, kösz. Egy életre elég volt ebből. A képlet egyszerű: az egyik serpenyőben az van, amit Orbán csinált (lóvé is lóvé), a másikban meg az, amit Magyar nem (love is love). Ennyi bizony. Avagy: így ne legyünk finnyásak autokrata vircsaft idején.

Csacskák Mondéniában, avagy LánczT, GulyGer, SzijjáPét és BayeZ chatel

Heti abszurd.

Nagy vörös heringtestvér

Történelmi kaleidoszkóp költőénekkel

Az ember vagy elmegy a békességgel hadban álló miniszterelnök ellenforradalmi beszédére, vagy nem: tertium non datur. Vagy megelégszik a benzines rongyba tekert uszítás pokoli mélységeivel, vagy a levegő felé hágva másfajta örömöket keres. Magyar nemzeti hiphop: irány a felvidéki bányavárosok és a tündéri világörökség! A fel és a le, merthogy Selmecbányán vagy fölfelé mászik az ember, vagy lefelé ereszkedik, írja Mikszáth a Tót atyafiakban: harmadik lehetőség nincs. De felszabadulás az van: Robert Fico, az Unió másik Putyin-barát (baloldali nacionalista) hódolójának a territóriumán nem a kormánypropaganda sorakozik az út szélén, talán az ingatag kormánytöbbség, talán a belátás miatt, hanem a zólyomi vár marketingje. Olykor négy óriásplakát egymáson. Otthon vagyunk, Európában, és ezt megunni nem lehet. Elhagyni pedig (ez megy éppen odahaza a Múzeum-kertben vagy a batidai Belzebub terciáján) kár volna. Tizenkettedik pont: Uniót ép ésszel.

Ha a Fidesz a szuverenitás, akkor a többiek összeesküvők

Soha nem látott veszélyben a hatalma, soha nem látott eszközökkel akarja azt megtartani a Fidesz. Kocsis Mátét idézve: minden eszközzel. A kormánypárt eddig ott tartott, hogy a magyar érdeket önmagával azonosította, de ezt tekinthettük az alaptörvényírói munkásság részének (majd elmúlik). Orbán azonban már a magyar szuverenitással is egyenlővé tette magát. Ez már kevésbé puha fogalom (bár mint látni fogjuk, nem is egzakt). Orbán szavakra (és tettekre) van attól, hogy kimondja: a szuverenitás (vagyis a hatalma) veszélyeztetése nemcsak a magyar érdek, hanem az állam ellen való cselekmény. Mindközönségesen: államellenes. Nem hangzik jól. Az erkölcsi és politikai molyolásba belefáradt Fidesz a jogi fellépés eszközeit aktiválja. A kitiltást és a betiltást. Azért, mert külföldi források érkeztek szervezetekhez a demokrácia erősítésére. Onnan és arra, ahonnan és amire a Fidesz is kapott, amikor még nem gyűlölte a demokráciát. Szerinte az nem számít, hogy „guruló dollárok” sokszorosával betonozza hatalomba magát. De a közpénzek fideszes gurigahajtói nagyot koppannak, s elhallgatnak egyszer.

Kisökör

Egy választás Acsarisztánban: Magyar Péter nem tud annyira ellenszenves lenni, hogy a NER szerethetőbbnek látsszon, pedig próbálkozik

A klímakrízis tudatosulásához rengeteg villámárvíz, a demokráciaválságéhoz Donald Trump kellett, aki persze Orbán Viktorban végződik. Vagy fordítva, Orbán Viktor végződik őbenne, hiszen (mint az köztudott) a világ megváltoztatásának a hírnökei és az úttörői is a fideszesek voltak. Trump pedig működésbe lépett. Ha elcsendesednénk, még azt is hallanánk, ahogy ketyeg. A világegyetem csalhatatlanul működik. Megbünteti a jólétbe belekényelmesedett Nyugatot, ahogy a véreskezű diktátorral kokettálókat is meg fogja. Mondanám, hogy van Isten, de a bizonyosságot inkább a végítéletre bíznám. Addig is javasolnám a józan ész és az emberség törvényeinek a visszaépítését, itt és most, „tégláról téglára”. A szófordulat Orbántól származik (2022), de Magyar Péter tette szlogenné, aki szó szerint nem tud annyira ellenszenves lenni, hogy a NER szerethetőbbnek látsszon. Pedig próbálkozik. Viszont állítólag tanulékony, amivel Orbán a legjobb indulattal sem vádolható. És hol van már a legjobb indulat?

A megadás hősei

Bumfordíler

Teli rüszttel megy neki a népének Orbán Viktor

Az utolsó nagy rohamra határozta el magát az Orbán-rezsim a liberális (a másik létezéshez való jogát minimum nem tagadó) demokrácia maradék bástyái ellen. Az évértékelőn elmondottak világossá tették: Orbán valódi veszélynek érzi a hatalma elvesztését. Az úgynevezett Soros-hálózatot, vagyis a politikai ellenfeleit már 2018-ban erkölcsi, politikai és jogi elégtétellel fenyegető kormányfő eddig nem élesítette a már létező jogi fegyvereit, mert a kezére játszó háború kitörése után (és a vérfagyasztó logikával megtámasztott háborúpártizás miatt) enélkül is nyert 2022-ben. De most nem kockáztathat. Trump elszabadult csörtetése (a világrend felborítása) az ellenzéki és civil ellenállás felmorzsolása után alkalmat ad neki a felszámolásukra is. Aki nincs velük, az nincs. Ne legyen.

Heti abszurd: Kocsmára nyílik a bukszaajtó

Bármilyen sületlenséget szabad gondolni, de ne a közmédia sugározzon tapinthatóan véleményszerű véleményt

A magyar közmédia mindenen túlmenő kormánylojalitása aligha vitatható, amint az sem kérdés, hogy elfogulatlan és sokszínű tájékoztatás nélkül nincs szabad választás, így demokrácia sem. Beárazott következményei ezek a NER-nek, amelyek ellen tehetetlenek az ellenzék pártjai. És bár a választópolgár valóban sok helyről tájékozódhat, az M1 Híradót és a Kossuth Krónikát intravénásan fogyasztó milliók választásokat döntenek el. Ők úgy tudják, Nyugat-Európa kizárólag a migránsterrortól retteg, Alice Weidel egy joviális jobboldali, „Brüsszel Péter” pedig nem egy 28 százalékos párt vezetője (amely jelenleg a legnépszerűbb), hanem egy kellemetlenkedő alak. Lehet így gondolni, ahogy bármilyen sületlenséget szabad gondolni, de ne a közmédia sugározzon tapinthatóan véleményszerű véleményt a dermesztően fideszes Császár Attila hangján.

Furkológia

Heti abszurd: Virágzik a muffinmaffia, megírom

Jobbszélvész: Van-e élet a szuverenizmus után?

Nincs mit tenni (dehogy nincs!), a világ megőrülni látszik: jönnek a szuverenisták. Vagyis azok, akik tetszetős paravánt akarnak felhúzni a rendszerszintű lopásuk és a szélsőjobboldali (néhol keresztényfasiszta) ideológiáik köré, bebetonozva a konzervatívnak mondott hatalmukat, és leszámolva mindenkivel, akinek ez nem tetszik. Trump, Orbán, Abascal, Weidel, Farage, Kickl: a populizmusuknak áll a zászló világszerte. Az ok bántóan egyszerű: a liberális demokráciák végtelenül lassan (vagy úgy sem) reagálnak a kataklizmatikus krízisekre. Nincs tele kormányplakátokkal Európa, miszerint háborút és illegális migrációt az akar, akinek sublót volt az édesanyja, és vélhetően az óvodai queer-érzékenyítés sem támogatottabb ennél. A floridai bohócelnök újabban megbecstelenítette a józan ész (common sense) fogalmát is, ami ahhoz kellene, hogy különbséget lehessen tenni menekült és illegális migráns, tényszerű transzneműség és (amúgy nem létező) ötletszerű nemváltogatás között. Nem áll jól az emberiség szénája, ha előre akar evolucionálni, nem hátra. De jó hír is akad: van élet a szuverenizmus halála után.

Heti abszurd: Hat-hat-hat-almacska

Amennyiben az Orbán-kormány egy közepes tehetségű, de nagy dumás bankrabló (az), aki a sűrű, sötét fél­ázsiai (és egészen balkáni) éjszakában kirámolta a széfet, és ez annyira simán ment, hogy a végén már kokaint szívott a túszok hátáról, akkor ez most a hajnali kijózanodás ideje.

Lopsz populi, avagy a fogolydilemma

A liberális (a sokszínűséget elfogadó plurális) demokráciák hosszú évtizedekig működtek abban a hiszemben, hogy a világot sokféleképpen lehet nézni, és kormányozni is sokféleképpen lehet egy országot. Abban is konszenzus alakult ki, hogy mind a baloldal, mind a jobboldal (és az árnyalataik) sokféleképpen tudnak célt és/vagy eszközt téveszteni. Az elkúrásjog szakadatlanul demokratikus. Megnyugtató volt ez a tudat sokáig, hiszen az alkotmányos fékekkel és a választói joggal ügyesen el lehetett tanácsolni azokat a politikusokat, akik bekattantak. Példának okáért a családjuk gazdagodásán tüsténkedtek, vagy – és ez még ijesztőbb – azt gondolták, hogy csak ők menthetik meg a nemzetet/a világot. Az ilyen hatalomnak vérmérsékletétől függő intenzitással, de mindenképpen idegesen mutat ajtót a nép előbb-utóbb: „Miért nem húztok végre a faszba!” (Magyar Narancs szerkesztőségi cikk az Antall-rezsimről 1993 tájáról.)

„Hátha elűzöm a feledést”

Beleszületett az elfogadásba. Családjában evangélikus és református is volt, édesanyja testvéreivel az elhagyott zsidó sírokat is gondozták. Második legidősebb nagynénikéje a mai napig emlékszik a pajtásai hatévesen megtanult nevére. Kaczvinszky Barbara újságíró aktivista, dokumentumfilm-rendező kutatással harcol a feledés ellen. A holokauszttúlélő Irénke néni tanította meg olvasni négyévesen, mára több mint ezer elfeledett zsidó sorsot emelt ki a névtelenségből. Mindannyiuk története mélyen megrázta. Éppen négy évvel ezelőtt kezdte Az emlékezés ösvényein című, kéthetente jelentkező beszélgetésfolyamát Zoomon.