Orbán Viktor fut az iksz után, a Fidesz már csak a győztesgravitációban bízik

Orbán Viktor „nyílt színi” országjárásra ment. Kampányban ilyet régen csinált. Előre szervezett, regisztrált aktivisták és hívek körében szokta érzékeltetni, hogy milyen nagy és erős és lelkes az ő hátországa. A mostani kockázatvállalásnak két oka van. A verseny 16 év után nyílt. Centrális erőtér kuka, ez már csak a háborús pszichózisba révedt, rezsimágiával elkápráztatott hívekre hat. És éppen a centrális erőtér a bukás egyik oka. A nagy bepörgésben a centrifugális erő kiszorította a Fideszt a szélére (Soha ne szorulj ki a szélére! – Orbán Viktor, 2022), és a nagy súly a szélen az egyensúlyvesztés és a borulás irányába hat. A másik ok: egy nyílt országjárás alkalmas arra, hogy a lenézett, leügynöközött, leukránbarátozott, lelibernyákozott tömeget provokálja. (Emlékezzünk: Gyurcsány Ferenc szerepléseit 2006 után a polgári körök fütyülése fogadta országszerte, és ha a gyülekezési szabályok hasonlók volnának, akkor a ma hasonlóképpen bizalomvesztett – ám klasszissal többet rabolt, lopott, hazudott – Orbán Viktor kifütyülése a világ legtermészetesebb és legadekvátabb reakciója volna.)

Bár megy ez kézzelfogható tények nélkül is az évi több száz milliárdot elégető propagandának a Mandinertől a Megafonon át a Hírtévéig. Utóbbi stábja a Tisza-meneten a Műcsarnok előtt „véletlenül a tömeg széléhez húzódott”, miután a riporternek látszó személyt és operatőrét legott PedoFidesz- és más molinókkal boldogította a közelben üldögélő, rokonszenvesen színes fia­tal társaság. Épp kapóra jöttek egy villáminterjúra, semmiképpen sem reprezentálva a sok szárezres ellenzéki tömeget. (A „förténelem” előtti időkben, vagyis 2010 előtt voltak szakmai és etikai normák, amelyek megelőzték volna az efféle hitvány hírhamisítást, de akkoriban még evidencia volt például az is, hogy újságíró nem lóghat ki egyik párt alfeléből sem, párttagkönyvvel különösen nem. Az ún. jobboldali-konzervatív újságírás ennélfogva definitíve nem létezik manapság.)

Nagy számok örvénye

„Mindenhol legalább kétszer annyian vagyunk, elbillenni látszik itt a küzdelem. Előjöttek a mieink, mi­után a háború közelebb jött, most ők is előjöttek, ahogy közeledik a választás, minden narancssárgába borult” – mondja Orbán Viktor Dunaújvárosból jövet, Brüsszel felé menet a sűrű, sötét éjszakában.

Vagy megengedőbben: nem jó magyarok, nem hazafi magyarok, mert idegen érdeket szolgálnak. És ez bizony nemhogy nem esik messze a Fidesz narratívájától, de egészen pontosan a veleje, miszerint Ukrajna és Brüsszel ölelésében a Tisza Párt arra készül, hogy fiainkat-lányainkat az ukrán frontra küldje, a magyarok pénzét szintúgy, és ennek nyomában sújtsa a nemzetet 1000 forintos üzemanyagár. Egyszerű, mint a faék, tuskót lehetne hasogatni vele, sőt: tuskókat.

És most picit a fideszes számháborúról, ami közvélemény-kutatásnak igyekszik láttatni magát.

Két oka van arra, hogy hazudjon. Egyrészt a tábor lelkesítése, másrészt az ellenség (igen, az) demoralizálása. A következő három hét ugyanebben az illiberális illuzionizmusban fog telni. Ha a közvélemény-kutatások nem kedveznek nekik, akkor kedvezzen a látszat, aminek nem sok köze van a valósághoz. Nem tud sok köze lenni hozzá, de főleg: nem akar. Azt akarja, hogy a fideszesek feléledjenek, ismét higgyenek a győzelemben, és ez lelombozza az ellenzékieket.

Az első nagy számháború a békemenet vs. nemzeti menet résztvevőinek a száma között robbant ki. (Azt már észre sem vesszük, hogy sok évvel ezelőtt még Orbán Viktor is tartózkodott attól, hogy a nemzeti ünnepet pőre kampányeseménnyé gyötörje, mert március 15-én a miniszterelnöknek kell megszólalnia, és ezt nem tudja megtenni, ha egy Fidesz-menet gyalogol be a Kossuth térre, vagy ha éppen poloskáznia szottyan kedve. Erről lemondott tehát: pártelnökként égette a nemzet pénzét és a nemzetet egy füst alatt.)

A kormánynak kedves számokat a Fidesz-közeli Magyar Turisztikai Ügynökség mérte cellainformációk alapján, eszerint az Alkotmány utcában és a környező utcákban mintegy 180 ezer mobiltelefon jelenléte volt azonosítható, a Hősök terén és az Andrássy úton pedig hozzávetőlegesen 150 ezer készüléké. Ezt az arányt (amiben minden idők legnagyobb békemenetének a száma elég halovány) hamar szét is spriccelte a kormánypropaganda, és ugyanezt tette minden vérszegény és színpadias vonuláson a fideszes brigád Kaposváron, Egerben és Dunaújvárosban, vagyis a hét eddigi „nagygyűlésein”.

Szabó Andrea szociológus, politikatudós, a Tömegbecslő Kutatás 2026 munkacsoportot vezetője 56 munkatársa mérései alapján arra jutott, hogy a főszónok (Orbán Viktor és Magyar Péter) beszédének tizedik percében a békemeneten 58 ezer, a nemzetin 162 ezer ember vett részt. (A becslés nem terjedt ki a rendezvényen megjelentek összlétszámára, vagyis arra, hogy összességében hányan voltak a két meneten.) Baranyi Imre közgazdász becslése szerint a fideszes eseményen körülbelül 45-55 ezer ember hallgatta Orbánt a beszéd tizedik percében, míg Magyart 140-160 ezren. A két tömeg teljes vonulását mutató videókat elemezve a népszerű közösségimédia-csatornát működtető Hanna mint matematikus arra jutott, hogy Orbánra 180 ezren, Magyarra 490 ezren vontak kíváncsiak (ez is becslés csak, ami a két útvonalon az adott idő alatt elvonuló, fizikailag lehetséges emberszámot becsülte meg, de az Andrássyn nem teljes szélességében vonultak, viszont a Hősök terén már a menet érkezésekor sok ezren álltak.)

Illiberális illuzionizmus

Orbán eseményeit haladó illuzionisták tervezték meg. Először is sötétben tartják a fórumokat fáklyákkal, a terek közepére is reflektorállványt szerelnek, összességében olyan hatást elérve, mintha a világ összes patriótája randevúzna az adott kisvárosban. A kaposvári résztvevők közül többen elképedtek, amikor a valóságot összevetették a HírTv kamerája által közölt totálképpel. „Ég és föld volt a kettő közötti különbség – mesélte egy ellenzéki katasztrófaturista. – Olyan dús hatást állítottak elő a városháza erkélyéről mutatott képpel, hogy az köszönőviszonyban sem volt a valós, téren állva tapasztalható érdeklődéssel. Hosszasan böngésztük a képet kimerevítve, és kerestük a tényleges tereptárgyakat, a két hatalmas Fidesz-sátort például, amit a nagy látószögű optika a távolba tolt, és parányinak mutatott. Nem is értettük, miért nem a tér szélére teszik őket.”

Látszott rajtuk, hogy közel sincs akkora érdeklődés a gyűlésen, mint amit Orbánék mutatnak magukról, és a valóságnak inkább ahhoz van köze, amit a megfigyelők éreztek maguk körül. Jellemző az is, hogy a fideszes propaganda a kaposvári Fidesz-fotót paksi Tisza-drónfotóval vetette össze. De mint Hannától, a matematikustól tudjuk, az operacio­nalizáció ilyenkor elengedhetetlen, vagyis ugyanazt a jelenséget ugyanazon szabályok szerint érdemes összemérni. Lehet máshogy is, például úgy, hogy a 41 ezres Dunaújváros dús Fidesz-fotóját a 17 ezres Pakshoz fakó Tisza-drónfotójához hasonlítjuk, de ez nyilván nem fog reális képet mutatni. Ám a Fidesznek nincs is benne az első száz céljában, hogy reális képet sugározzon manapság. (Egerben már véletlenül meghibásodott a térfigyelő kamera.)

Mindeközben elég, ha valaki ért magyarul, és a számok nyelvét sem töri nagyon. Orbán a Parlamentnél azt mondta: „Nem úgy kell nyernünk, mint négy éve, hanem jobban. Nem annyi szavazat kell, hanem több. (…) Meg kell újítani a háborúellenes szövetségünket. A hárommillió szavazat nem a plafon lesz, hanem a küszöb.” Ha a Nézőpont számai valódiak volnának, akkor a Fidesz hátradőlhetne, és várhatná, hogy besöpörje a 3-4 százezerrel több szavazatot.

Ennek egy tanulsága máris van: 3 millió körüli magyar mindent megtenne, hogy a korrupt és pöffeszkedő Fidesz-hatalmat nyugállományba küldje. Ekkora tömeget eddig sem kellett volna hazaárulónak nevezni. Nem ildomos, legalábbis egy miniszterelnöktől, aki végül sosem lett államférfi, csak egyre kínosabb csapatkapitány a jobb szélen szotyolázva.