Az Orbán-rendszer politikai üldözötteinek megsegítésére hoz létre alapítványt Fekete-Győr András

Az ígéret szerint az új szervezetet a pártpolitikán felül áll, alapítói a Momentum volt elnöke, Iványi Gábor, Haraszti Miklós, Törley Katalin, Szél Bernadett és Juhász Péter. Többek közt azért hozzák létre, hogy anyagi és jogi támogatást nyújtsanak a politikai üldözötteknek. 

Akciós protézis

Orbán Viktor ellen nincs választás, avagy merre induljanak a pártok?

Sokan vagyunk, akik mit sem szeretnénk jobban, mint demokratikus választásokon demokratikus pártok közül kiválasztani a számunkra rokonszenveset. Ha demokráciában élnénk, fejünk se fájna. De nem élünk demokráciában. Így minden tiszteletünk mellett sem értjük, ha a kipróbált (hazai és EP-parlamenti nekifutásokkal hétpróbás) ellenzék úgy tesz, mintha e formabontó rendszerben létezne számukra (közreműködésükkel) formális (szabályszerű) kormányváltás. Nem létezik. Az utolsó hajó 2022-ben ment el. Ahhoz, hogy a szabadság ismét virágozzon, kormányváltás kell, és rendszerváltás. Előbbire jelenleg egyetlen nagy ernyőpártnak van esélye, amelyik (legalábbis bázisilag) nem baloldali, nem jobboldali, nem liberális, hanem mind egyszerre. Jó válaszhoz jó kérdés kell: nem istenverte felelőtlenség-e további ciklusokat bízni a szabad Magyarországot elpusztító Fideszre? Miután egy újabb győzelem (főleg a Tisza felbukkanása és a végletes elégedetlenség miatt szigorodó Orbán-húzások miatt) akár évtizedekre dermesztené illiberális autokráciába az országot, a válasz: még mit nem! A Fidesz becsülete rég kitelt, az elégtétel ideje most jött el. Amitől még minden párt úgy és ott indul választáson, ahol akar, és mindenki eldöntheti, hogy értékekre szavaz, vagy kormányváltásra. Ha a kettő együtt menne, nem lenne miről beszélni.

Ancien régime

Pillantás a kilencedikről

Hazárdjáték

Mindig más a hibás, sohasem mink

Mindig adódik vagy csinálunk egy aktuális zsidót, migránsot, most éppen az ukránt, ami azért különösen rokokó, mert egy megtámadott és megerőszakolt népről van szó, ugye. 

Himpellérelv: a szél viheti Orbán Viktort

Kicsit kafkai ugyan, de képzeljünk el egy vasúti alagutat, lehet ez akár a szocialista szellem vasútja is, amiben több évtizedes mámoros ajkú derengés után meglátjuk az alagút végét, s amikor végre fényre derülünk, Kádár portréja helyett Orbáné díszlik a zeniten. Létezhetetlen szocializmus után fékezhetetlen nacionalizmus (népi demokratikus csöbörből illiberális vödörbe). A gond ugyanaz mindkettővel: csökönyös rögeszmék. Nem versengő ajánlatok, hanem (más-más indíttatásból és közegben) bornírt diktátumok. Bár a történelemnek 2026 tavaszán sem lesz vége, a következő szűk egy esztendő sorsdöntőnek tűnik a szabadságjogokat illetően. Az illiberalizmus a majdnem demokráciától a kataton diktatúráig terjedhet, mi valahol félúton lépdelünk, és nem az enyhülés irányába. A görcsösen kapaszkodó hatalom még bőven képes csavarni az ellenzéken, mielőtt megérkeznénk a baráti Oroszországba. Az „átláthatósági” törvény elnapolása azt mutatja, remeg a kéz. És ott van a tudat is, hogy Orbán éppen saját intelmével megy szembe: „Ne szorulj ki a szélére!” A szél közeleg. És a szél viheti el.

Nem Orbán a probléma

Tompa Imre: Különös folyadék a vér

Bámulatos napokat élünk, mint egy összeomló elmegyógyintézet végnapjai, kiguvadt hülyék évadja – az alábbiakban néhány kis színes ebből a kissé nyomasztó karneválból. 

Kezdenek eszmélni a poloskák, nagy takarodás követheti a nagytakarítást

Orbán Viktornak ma reális, potens kihívója van, akinek tábora több felmérés szerint már nagyobb a miniszterelnökénél, és egyáltalán nem biztos, hogy az átláthatóságihoz hasonló törvények meg tudják törni a lendületét, visszafogják a kormánnyal szembeni társadalmi indulatokat.

Lengyel László: Hunniában valami készül

A Tisza lázadását, szabadságharcát három, eltérő hátterű és érdekű, bizonytalan körvonalú csoport táplálja. Ezen a tavaszon áttörték az Orbán-rendszer évtizedes falát. Már nincs olyan hely az országban, ahol ne intéznének kihívást a rendszerrel szemben.

Keserű kenyér

Elindultunk a belarusz úton

A miniszterelnök március 15-i „ünnepi” beszédével kezdődött „nagytakarítási ámokfutás” nyomán joggal vetődik fel a kérdés: Magyarországot a rezsim a belaruszizáció útjára löki?

Röhejes a Fidesz, de most már fegyverrel hőbörög

Egyre többen nevetik ki a kormányzati kommunikáció lehetetlen kombinációit a közösségi médiában, olykor még annál is többen, mint ahányan tetszikelik. Ezt a megfigyelést tettük a héten, és mi tagadás, meglepődtünk. A magyar kormány posztjai alatt olykor kétszer-háromszor annyi röhögő emojit regisztráltunk, mint egyetértőt, de Orbán Viktor és alázatos szolgái is egyre több kikacagást számlálhattak. Ez eddig nem járta. Bátrabban lettek a választók a virtuális térben? Nem kaptak fizetést a kormánypárti trollok? Már a fideszesek is vállalhatatlannak tartják a hol szemforgató, hol alattomos, hol eszement (olykor mindegyik) propagandaérvelést? Az, hogy a valóság nem a kormány barátja, ismert. De mintha minden eddiginél túltolnák a tébolykerékpárt. A főnök a héten elhatározta, hogy csőre tölti a régóta lóbált fegyvert, hiszen mostantól bármikor előveheti a szuverén lövöldözhetnék.

Megírjuk

Ruszkik hazája

Egy politikai gyilkosság anatómiája

Hosszú menetelés

Korányi Dávid harcot hirdetett Orbán Viktor rezsimje, a dezinformáció, az elnyomás és a félelem ellen

Azt kéri, hogy az Európai Bizottság a blokkolt uniós forrásokat adja a magyarországi önkormányzatoknak, civil szervezeteknek és a független médiának.

Tompa Imre: Buborék

Van egy pont, amikor úgy érzed, nem veszíthetsz semmit, ez rendszerint a már megszerzett jogok visszavételekor fogja el az embert. 

Az Unió szabadságharca

Fuszekli

Palotás János: Képmutatás vagy értelmiségi matematika?

Ami ma a jellemző, az biztosan nincsen rendben.

Sarokba szorítva

Hosszú menetelés

Orbán Viktor poloskataposó-aknái és a kénytelen Tisza-kanyarulatok

Normális országban nem különösebben érdekelne Magyar Péter véleménye sem a Pride-ról, sem Ukrajnáról, sem a Fidesz–KDNP jeleseinek fülescserépedény-politikájáról. Egyszerűen nem volna releváns, hiszen több pártalakulat számos politikusára szívesebben bíznám a szavazatomat azzal a talán nem túlzó várakozással, hogy a következő mozdulattal nem építenek hadronütköztetőt vagy halálcsillagot a parasztházuk végébe. De ez egy nem normális ország, ahol 2026-ban az ország végső nagy Keletre taszajtását kell megállítanunk. A Tisza-elnök nem áll ki a Pride, vagy Ukrajna uniós tagsága mellett? Ez ugyan nem kellemes, de akkor tántorítana el, ha személyében egy újabb hatalommániákust szeretnék a demokrácia és a kormány fejére növeszteni. Nem, kösz. Egy életre elég volt ebből. A képlet egyszerű: az egyik serpenyőben az van, amit Orbán csinált (lóvé is lóvé), a másikban meg az, amit Magyar nem (love is love). Ennyi bizony. Avagy: így ne legyünk finnyásak autokrata vircsaft idején.

Kisökör

Egy választás Acsarisztánban: Magyar Péter nem tud annyira ellenszenves lenni, hogy a NER szerethetőbbnek látsszon, pedig próbálkozik

A klímakrízis tudatosulásához rengeteg villámárvíz, a demokráciaválságéhoz Donald Trump kellett, aki persze Orbán Viktorban végződik. Vagy fordítva, Orbán Viktor végződik őbenne, hiszen (mint az köztudott) a világ megváltoztatásának a hírnökei és az úttörői is a fideszesek voltak. Trump pedig működésbe lépett. Ha elcsendesednénk, még azt is hallanánk, ahogy ketyeg. A világegyetem csalhatatlanul működik. Megbünteti a jólétbe belekényelmesedett Nyugatot, ahogy a véreskezű diktátorral kokettálókat is meg fogja. Mondanám, hogy van Isten, de a bizonyosságot inkább a végítéletre bíznám. Addig is javasolnám a józan ész és az emberség törvényeinek a visszaépítését, itt és most, „tégláról téglára”. A szófordulat Orbántól származik (2022), de Magyar Péter tette szlogenné, aki szó szerint nem tud annyira ellenszenves lenni, hogy a NER szerethetőbbnek látsszon. Pedig próbálkozik. Viszont állítólag tanulékony, amivel Orbán a legjobb indulattal sem vádolható. És hol van már a legjobb indulat?

Kómakirályság: az intézményrendszer egyetlen feladata az autokratikus hatalom legitimálása

A polgári demokráciában sokan csalódtak, és elhiszik, hogy nem más, mint nemzetellenes erők világméretű összeesküvése. Mások a helyreállításától várnak csodát, megváltó fordulatot. Pedig a polgári demokrácia valójában nem több, mint a szabadságpárti, de egyenlőtlenségekre épülő világ szürke politikai intézményrendszere. Amely azonban a létező társadalmi viszonyok között jól használható bizonyos szintű politikai érdekképviseletre. Ehhez jól szervezett pártok kellenek. Mert akár tetszik, akár nem, belőlük termelődhet ki az a politikusi szakembergárda, amelyre ugyanúgy rábízhatjuk ezt a területet, mint a gyógyítást az orvosokra, az oktatást a tanárokra. Minden bizalomban van kockázat, de így működik a munkamegosztás.

Büszkeség

Az ipar kapitányai, második felvonás

Hosszú menetelés

Egyházi térfoglalás