A választás előtt nem sokkal adott interjút a Napunknak. Ebben bizonytalan volt a választás kimenetelét illetően és egyfajta diagnózist adott a magyar társadalomról. Arról beszélt, hogy az Orbán-rezsim 16 éven keresztüli fennmaradáshoz a hatalomtechnikai eszközökön túl, kellett a társadalmi tudatnak az átalakítása, annak a társadalmi helyzetnek a 2002-től, a polgári körökkel kezdődő kialakítása is. Fokozatosan kialakult a törzsi társadalmi gondolkodás, megteremtették a szorongásos légkörét, azt a káoszt, amelyben már az emberek az erős kezű vezetőre és bizonyosságra vágynak. Most viszont még nagyobb a bizonytalanság a világban, több a háború, nagyobb a káosz. Ezen logika mentén minek köszönhető a választási eredmény? Újabb erős kezet akart a magyar társadalom, csak másikat? Vagy mi történt?
- Összetettebb a kép. Történhetnek olyan társadalmi események is, amelyek nem pontosan illenek az általános képbe, és ennek is megvan az oka. Ez esetben talán az, hogy túltelített állapotba került a magyar társadalom. A 16 éves folyamatos manipuláció, mellébeszélés, erőszakoskodás és a korrupció túltelítette a magyar társadalmat. És ilyenkor megjelenhetnek olyan új személyek, akikben hisznek az emberek. Megindul egy kristályosodási folyamat, és mint a fizikában, kristályrácsok képződnek, a végeredmény pedig egy tisztulási folyamat. Ez esetben is volt egy koncentrált erő, egy karizmát, ambíciót, energiát, világos látásmódot sugárzó személy, akiben úgy tűnik, hogy megvan az az összefogó erő is, ami ezt a túltelített állapotban lévő magyar társadalmat a tisztulás irányába fordította. A fizikai példához visszatérve - egy kristályos góc jelent meg, körülötte pedig a civilek megtalálták a helyüket ebben a kristályrácsban, tették a dolgukat, újabb apró kis kristályosodási gócokat alkotva, és ezek együtt tisztították ki a kaotikus állapotot.
Az embereknek egyébként mindig az a vágyuk, hogy tudják, hová tartoznak, mit kell tenniük, meglegyen a lokalizáció, s tudják, mi a helyük a társadalomban. Nyilvánvalóan több minden is siettette a folyamatot. Például az a kommunikációs stílus, ahogy az előző kormányzat a fiatalokhoz fordult, az kimondottan kontraproduktív volt, mint ahogy az állandó riogatás is ezzel-azzal, egy ideje már inkább a háborúval, ami a végén már egészen nevetségessé vált.
A fiatalok már nagyon kiröhögik ezt a hatalmi garnitúrát, van, akinek a fideszes nagyanyját sikerült megtérítenieMiért volt szkeptikus, ha nyilvánvaló volt a folyamat iránya?
Kétségtelen, hogy Orbán Viktor és társai egyre többet tévedtek, de így sem volt egy eldöntött meccs, hogy melyik folyamat fog a végén győzedelmeskedni. A szorongás nagy erő. Hogy mennyire nagy azt a praxisomban látom. A választások után egy nappal a rendelőmbe már két öngyilkos próbálkozást hoztak be. Egy öreg nénit, aki azt mondta, hogy hétfő van, holnapra kitör a háború, és én nem akarom végignézni, hogy az unokáimat kivigyék a frontra. A másik egy 40 körüli férfi volt, aki azért vagdosta fel a kezét, mert ő nem megy a frontra. De hát hál' Istennek, összességében az öntisztító képesség a magyar társadalomban még megmaradt.
Mondhatjuk azt, hogy a magyar társadalom legyőzte a szorongását?
Remélhetőleg igen, és ez mindaddig így lesz, ameddig világosan megkapják azokat az információkat, hogy mi miért történik. Az új vezetés viszont nagyon nehéz helyzetben van, mert többszörös nagyítóval vizsgálják minden lépésüket, minden megnyilvánulásukat, és azonnal az előző rendszerrel hasonlítják össze. Borzasztó nehéz például rábírni az embereket arra, hogy egy-két hónapot nem lehet 16 évvel összehasonlítani. Nagy a türelmetlenség, az elvárás messianisztikus.
„Nem is egyszerűen csak szakadék, hanem generációs ellentét, generációs feszültség van ma Magyarországon”Az emberek messiást vártak, de kiderült, hogy Magyar Péter mégsem messiás, ő hozza a saját elképzeléseit, létrehozott egy olyan pártot, amelynek a belső szerkezetét maga sem tudná meghatározni pontosan, hiszen az egész társadalomból, nagyon széles rétegekből jött össze.
