„Nem is egyszerűen csak szakadék, hanem generációs ellentét, generációs feszültség van ma Magyarországon”

Eddig mindenki közhelyként kezelte, hogy a fiatalok hagyományosan a politikailag leginkább passzív réteget alkotják. Most viszont úton-útfélen azt hallani, hogy nekik köszönheti a Tisza Párt a kétharmados győzelmét. Mi az igazság?

Már az „aktív fiatalokról” szóló 2024-es kutatásunk során arra a következtetésre jutottam: hamis az a begyepesedett álláspont, az a rossz sztereotípia, hogy a fiatalok passzívak, nem érdekli őket a politika. Alapvetően megváltozott a politikai magatartásuk, több dolog is történt, ami elindította őket az elégedetlenek tábora felé.

Például?

Emlékezhetünk rá, hogy a kegyelmi botrányra reagálva 2024 februárjában az influenszerek hatalmas tüntetést tartottak a Hősök terén. Ez a tömegdemonstráció egy teljes generáció számára meghatározó esemény volt, ahogyan – keveset beszélünk róla – azok voltak a 2021-től egyre erősödő diáktüntetések is. Olyan egyetemisták léptek be a közéletbe, akik már középiskolás korukban megtapasztalták, mit jelent a politikai cselekvés.

Mielőtt folytatná: kiket tekintünk fiataloknak?

A szakirodalom szerint a 15-29 évesek számítanak fiataloknak, a választópolgárok értelemszerűen a 18 éven felüliek. A kutatásainkban ezért a 18-29 éveseket tekintjük fiatal szavazóknak. Megjegyzem, vannak európai országok – közöttük Ausztria –, ahol már 16 éves kortól lehet szavazni. A 2021-es ellenzéki előválasztáson is 16 év volt az alsó korhatár. Már akkor arról írtak az újságok, hogy feltűnően sok fiatal jelent meg a sátraknál. Az online szavazatok többsége egészen fiataloktól érkezett. A 2022-es parlamenti választáson két vizsgálat is készült az első szavazókról – ez egyébként igen ritka –, ezekből egymástól függetlenül az derült ki, hogy 70 százalékuk részt vett a választáson. Nem rajtuk múlott a választás eredménye. Az igazi trendforduló azonban 2024-ben következett be, amikor találtak egy olyan pártot, a Tiszát, amely képes becsatornázni a véleményüket, gondolkodásukat. Magyar Péter az első pillanattól kezdve, tudatosan hozzájuk is beszél. És olyan nyelven beszél, amit értenek a fiatalok.

Az influenszerek tüntetését miért tartja döntő jelentőségűnek?

A fiatalokat megérintette az, hogy gyerekek ellen elkövetett súlyos abúzusok után valaki közkegyelmet kap. Hangsúlyozom, nem ő követte el a szörnyűségeket, de segített eltussolni a pedofil bűncselekményeket. A saját egyetemista hallgatóimon is éreztem az elemi erejű felháborodást. Az influenszer-tüntetés mutatta meg, milyen sok fiatal van, aki hasonlóan gondolkodik. Kezdett kialakulni egyfajta kollektív tudat, benne az a vélemény, hogy „feladatunk van, meg kell védeni a kortársainkat”. Ami úgy lehetséges, ha belépnek valamilyen politikai cselekvési térbe. Ekkor jelent meg a színen Magyar Péter. Már az első, március 15-én tartott demonstrációján is rengeteg volt a fiatal, számuk aztán egyre csak növekedett. Hajlamosak vagyunk elfelejteni a tavalyi nyarat, amikor koncerteken, minden nagy zenei fesztiválon teljes erőből ment a „Mocskos Fidesz!”. Ezt mindenképpen szimbolikus önkifejezésnek tekinthetjük. A fiatalok szerették volna kifejezni az elégedetlenségüket.

Miből lett elegük?

A Fidesz politikájából. Azt tapasztalták, hogy a Fidesz korosztályi szempontból is egyre jobban eltávolodik tőlük. Magyar Péterrel ellentétben a kormánypárti politikusok racionalizált „ónyelven” beszéltek, ami nem volt hatással rájuk.Viszont személyesen átélték, hogy a Fidesz tönkretette az oktatási rendszert. Nincs kémiaóra, nincs fizikaóra, a testneveléstanár ugrik be földrajzot tanítani.

Most igen. A XXI. században nonszensz, hogy szétesik az oktatási rendszer, miközben nekik piacképes tudást kellene szerezniük. A másik a lakáskérdés. 2024-25-ben nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországon óriási lakáspiaci válság van. Ezt konkrétan a Fidesz intézkedései okozták, azzal, hogy a különböző támogatásokkal tudatosan belenyúlt a lakáspiac egyébként is hektikus működésébe. A támogatások nem csökkentették a lakásárakat, hanem minden egyes beavatkozás pont annyival növelte azokat, amennyivel a kormány beavatkozott. A fiatalok második legfontosabb problémája az volt, hogy egyszerűen nincs lehetőségük lakáshoz jutni. A harmadik probléma: a kilátástalanság. Itt valami nagyon nem oké, ez így nem mehet tovább. Az egyetemisták 40 százaléka mondta azt, ha minden így marad, akkor megfontolja, hogy elhagyja az országot. Pont a legfelkészültebb, nyelveket beszélő rétegről van szó, amelyikre a legnagyobb szüksége van a nemzetgazdaságnak.

Korábban mekkora volt az arány?

20 százalék körüli. Biztos vagyok abban, ha másként alakul a választás eredménye, akkor tömegesen költöznének el az országból, legalábbis készülnének arra, hogy elköltöznek. A fiatalok számára nem a múlt a fontos, de még csak nem is a jelen, hanem a jövő. Hasonló volt a helyzet ahhoz, amikor 1989-ben a Hősök terén, Nagy Imre és társai újratemetésekor Orbán Viktor kijelentette, hogy a jelképes hatodik koporsóban a fiatalok jövője is ott fekszik. A mostani fiatalok ugyanezt érezték. És ezt a jövőt nem az államszocializmus, nem a kommunisták vették el tőlük, hanem egy „demokratikusan megválasztott” hatalom. Ennél súlyosabb állítást nehezen tehet egy generáció.

Általánosságban beszélünk fiatalokról. Ebben a korcsoportban nincsenek jelentős különbségek lakóhely és iskolai végzettség szerint?

A fiatalok ugyanúgy polarizáltak, megosztottak, ahogyan az idősebbek. Mitől ne lennének azok? Nagyjából ugyanazok a törésvonalak jellemzők. Minél messzebb vagyunk Budapesttől és a nagyvárosoktól, annál nagyobb a valószínűsége az iskolázottsági, kulturális vagy vallási különbségeknek, a munkanélküliség megjelenésének. A XII. kerületi 16 éves lánynak teljesen más gondjai vannak, mint egy borsodi zsákfaluban élő, ugyanilyen korú lánynak. Nem ugyanabban a világban élnek.

Tóth Péter tiszás kampányfőnök számolt be arról, hogy a Tisza párt a községek 44 százalékában legyőzte a Fideszt, összességében pedig több szavazatot kapott, mint az ebben a településkategóriában verhetetlennek hitt (volt) kormánypárt. Ez a meglepő eredmény is főként a fiataloknak tulajdonítható?

Ennek a magyarázata sokkal inkább egy másik kutatásban rejlik, ami Kovách Imre professzor vezetésével készült. A 2025 őszén végzett adatfelvétel mutatta ki először, hogy az úgynevezett lokálisan integrált társadalmi rétegben – vagyis a kis- és közepes városok véleményvezéreinek körében – átvette a vezetést az ellenzék. Fontos, hogy nemcsak értelmiségiek tartoznak ebbe a körbe, hanem a helyi boltosok vagy például a helyi fodrászok is. Részükről is nagy volt az elégedetlenség a Fidesszel szemben. Azt látták, hogy a településük nem tud autonóm módon működni, a polgármesterük egyre inkább betagozódik a fideszes hierarchikus világba. Elveszítették a saját közösségük feletti irányítást.

Nem világos, hogy ezt miért csak az elmúlt egy-két évben érzékelték.

Ekkorra derült ki számukra, hogy a Fidesz mögött nincs semmi, ami támogathatóvá tenné a pártot. Ehhez a felismeréshez időre volt szükség, és ahhoz is, hogy rájöjjenek arra, nem akarnak a Fidesz meghosszabbított karja lenni a településükön. Eredetileg nem egy párthoz, hanem egy közösséghez csatlakoztak, majd azt vették észre, hogy a Fidesz politikai célokra használja fel őket. Sokáig senki nem emelt kifogást ez ellen, de a 2024-es – sőt: már a 2019-es – önkormányzati választásokon is láttuk, hogy komoly átalakulás van. A Tisza a kezdetektől nemzeti karakterű párt volt, tudatosan használta a nemzeti szimbólumokat. A helyi eliteknek nem kellett sokat változtatniuk az addigi ideológiájukon és identitásukon. A nemzeti karakter kulcsfontosságú tényező, ha arra keressük a választ, miért győzött a Tisza.

A politikai preferenciákat tekintve létezik-e generációs szakadék Magyarországon?

Nem is egyszerűen csak szakadék, hanem generációs ellentét, generációs feszültség van ma Magyarországon. Ritkán adódik olyan, hogy egy országban ennyire elváljon egymástól a fiatal és az idős korosztály preferenciája. Azt állítom, hogy hosszabb távon nem lehet generációs szakadék egy országban, ezt valahogyan meg kell szüntetni.

Hogyan?

Csak úgy lehet, ha az egyik generáció gesztusokat tesz. Ebben az esetben a fiataloknak kell kezet nyújtani az idősek felé. Nem lesz könnyű, de máskülönben örökké megmarad a feszültség a társadalomban. Addig pedig nem lehet nemzetegyesítést, nemzeti egységet megvalósítani, amíg fennmarad a generációs szakadék.

A fiatalok mostani lelkesedéséből és közéleti aktivitásából megmarad valamennyi a parlamenti választás utáni évekre is?

Csak a reményeimet tudom kifejezni, és a reményem az, hogy igen. A szakirodalom azt írja, ha egy generáció úgy érkezik meg a politikába, hogy eleve magas szintű a politikai érdeklődése, akkor ez hosszú távon is megmarad. Kétségtelenül bizonyítható, hogy ennek a mostani fiatal generációnak magas, szokatlanul magas szintű a politikai érdeklődése. A rendszerváltás óta messze a legmagasabb. Inkább az a kérdés, hogy ez milyen formában marad meg, kifejeződik-e majd a politikai cselekvésben is.