Könyörögtem, hogy hagyjuk el végre a munkásőr-egyenruhát is, de mindig meggyőztek, hogy farsang idején senkinek sem fog feltűnni. A Lenin-szobrokat is csak ünnepekkor vettük elő, és akkor is Ronald McDonald-figurának öltöztettük nagy tűzpiros parókával az öreget, mindhiába. Soros Gyuri bátyánk guruló dollárjait is körmönfontan három földrészen át, arubai florin, kazah tenge, zöld-foki escudo és dél-afrikai rand átváltásával érkeztettük meg a kövér bankszámlánkra, de ez sem volt elég. Bencsik Andrást nem lehet csak úgy megvezetni bolsevik trükkökkel (hiába, a szolgálatkész munkásmozgalmi előélet nem múlik el nyomtalanul), ő alaposan átlátott megint a szitán, midőn megírta, hogy a nemzetközi baloldal csapdába csalta a nemzeti tábort.
Ennyi, most már csak meg kell találnia a közveszélyes kommunizmusra halálos mennyiségű fokhagymát/szittya ráolvasást/WD40-et, és nekünk reszeltek, mehetünk vissza a munkásmozgalmi panteonba Bolsoj balettozni.
Nevezett éleslátású hazaffhy kómából ébredő embernek érzi magát másfél hónappal a brutális falra kenődés után (amelyet mi, nemzetközi baloldali ármádia hoztunk össze neki állhatatos aknamunkával és az Engels összes megtanulásával kívülről szuahéli nyelven, hogy ne legyen feltűnő), és alig várja, hogy választ kapjon a hogyan tovább kérdésére. A mi nemzetközi szocialista brigádunk minden eddigi ötéves tervében benne szerepelt, hogy messzemenőkig támogatjuk a magyarok ébredését, beleértve a nemzeti magyar magyarokét is, így hát izgatottan olvastuk Bencsik diagnózisát. Gondoltuk, biztosan szerepel benne Hankó Balázs (Bankó Halász, via internetes népművészet) 17 milliárdos pénzégetése, vagy hogy három nappal a választás előtt 52 milliárdos osztalékot vett ki az Orbán-kormány a Szerencsejáték Zrt.-ből. De nem. Ahogy az sem, hogy Sára Botond főispán a választás utáni pillanatokban azonmód 70 milliós bánatpénzzel látta jónak megdobni a hattagú kabinetjét. Sára messzemenőkig emberséges, de elsősorban is – ha jól értjük – nemzeti-patrióta-keresztény közpénzszóró gesztusa azonban nem szerepelhetett Bencsik fényfeltáró írásában, mert az már egy nappal előbb elhagyta a korszakos koponya szürkeállományát. Máskülönben mit kapott volna a pofájára Sára… nem tette volna zsebre! Szemben a pofátlan végkielégítéssel, amit viszont a vidékfejlesztési miniszter fékezett be, hasonlóan az összes többi kormánynyalonc közigazgatás-szégyenítő főispán érdemtelen javadalmazásához.
Az úttörők tizenkét pontjához híven azt is támogatjuk ám mi mindörökké, hogy nem kell minden idős nénit átkísérni az úton. Ez, kérem, aranyszabály. Tudniillik nem minden idős néni akar átkelni az úttesten, aki a járdán áll. Lehet, hogy csak elfáradt. Kiderül ez, kérem, ha megkérdezzük. Ez már komoly fejlődés az „ahol tud, segít” első olvasatához képest, amiből még sokan azt a következtetést vonhatták le, hogy ha éppen nincs a kezükben autópálya-koncesszió vagy magántőkealap, akkor a szabad kezük akár két idős néni egyidejű úton átkísérésére is alkalmas. Lefordítva mindezt nemzeti-patrióta-keresztény magyarra: az okozat (fölösleges erőfeszítés idős néni úton átkísérésének eszközével) mindig visszavezethető egy okra (például hogy át akart menni, avagy nem.) De ha az okot magunk nevezzük meg hibátlan prekoncepcióval vagy az egyszerűség kedvéért, akkor számos idős néni kerül rossz helyre a térképen, ami több problémát tartogat, mint amennyit megoldott (példának okáért vissza kell kísérni őket, de most alkalmatlan a nemzetközi helyzet arra, hogy 30 éves koncessziót kapjon Fásy Ádám a feladatra, felkészül: Tóth Gabi, hiszen idős bácsik is vannak szép számmal: micsoda GDP-repülőrajt nézne ki itt, ha a nemzetközi őskomcsi összeesküvés nem lopta volna a magyarok jövőjét mind egy szálig.)
Szóval, ok és okozat. Ha egy kormány ellen 3,3 millióan szavaznak, akkor csak az egyik (bár kétségkívül ínycsiklandó) lehetőség, hogy csukott szemmel, kapásból, kómából ébredve megnevezzük a felelőst, és ezt a meggondolatlan tömeget azonnal lebuzizzuk. Vagy lekomcsizzuk. Négerezhetnénk is egyet, de ennyi néger azért csak feltűnne a Blahán, meg hát annyi banánfa meg tamtamdob nincs is a világon. Jóleső érzés lehet egyébként visszakézből kommunistázni egy öblöset, bár még sosem próbáltam, ám a kormányzati hatékonyságot illetően nem tűnik kellően kimódoltnak. Ami nem lenne baj, ha legalább egy szem Balásy Gyulánk lenne, aki éppen nem sír (a NER sírját ásva) szegény, de nincs, így nem tudjuk teleplakátolni az igazságunkkal a fél világot, meghülyítve a magyarokat veszedelmesen. Bencsik iparos mindenesetre (biztos, ami biztos) ezúttal sem a saját táborában keresi a hibát, hanem arra jut, hogy a többciklusos kísérletezések után egy anorganikus politikai erőt állítottak fel Mária Országának Felkent És Imával Meg Láda Fiával Megerősített Kormányával szemben. Szerinte egy felhőszerű gólem a hibás, aminek sem alakja, sem identitása nincsen, mert azt egy mágikus hatású láthatatlan infrastruktúra képezi, és ha már, akkor vélhetően a kormányzás ügyes-bajos dolgait ez a bigyó, ez az azonosíthatatlan, alaktalan, ezért megfoghatatlan démon végzi el a jövőben. Mit mondhatnánk? Pataky Attila tudományosan fantasztikus ufológiai tényező háromszor élvez el egymás után ezen eszmefuttatás hallatán, és izgalmában összekeveri a bevételt a kivétellel a főkönyv nyálazása közben. De még a létező nyáj inkvizítor hajlamú szabadcsapata is csettint egyet a nyelvével, és sóhajt is mellé egyet: ejh, ha legalább pár száz évvel mehetnénk vissza az időben egy viharöngyújtóval, sok minden megoldódna egyből.
Hát így. Bencsik szerint eljött az öntudatra ébredés ideje a lassan éledező jobboldal számára, ellenben a szitás kommandó bosszú és a proletár idiotizmus édes perceit éli, merthogy a házelnöki széket egyszerűbbre cserélték. A minimum nemzeti szerző szerint a magyar Parlament épülete bezzeg nem zavarta a komcsikat, pedig az csupa arany, bársony és perzsaszőnyeg. Ismét üstökön ragadta tehát a héten a „miért küldtek el bennünket a búsba?” kérdést a nemzeti magyarság szellemi lángoszlopa, aki olyan szépen elmondta már azt is, hogy sok volt az ukránozás, brüsszelezés, háborúzás, miközben a saját ukránozásával, brüsszelezésével, háborúzásával is Dunát lehetett volna rekeszteni. De csak Tiszát sikerült, nem jöhet minden össze. De azt őszintén reméljük, hogy a várva várt Viktor megérkezik végre, mert vele bizonnyal minden út kómába vezet.
Apropó, utazás: azt hallották már, hogy Rogán Antal utazik a kisföldalattin? Jóárasított nacit ugyan még nem sikerült vennie, de az vesse rá az első követ, aki az országot kiraboló kormány bukott propagandaminisztereként vett már farmert kínai piacon.
