Előre hozott önkormányzati választások pártján lenni vagy nem lenni – az itt a kérdés. A Tisza elsöprő támogatottságával szemben ott maradt sok száz, 2029-ig bebetonozott fideszes politikus, polgármester, megyei elnök, városatya, és ez a hatalmi közeg akár szándékos kerékkötője is lehet a rendszerváltozásnak. Veszélyes lehet ez az ország jövőjére nézve? Kordában lehet tartani a helyi kiskirályok hatalmát országos törvénykezéssel, költségvetési szabályozókkal, vagy nem lehet kicsavarni a kezükből a helyi pénzosztás és nyilvánosság legendásan részrehajló eszközeit? Hiszen a fideszes önkormányzatok a NER bástyáiként működtek sok esetben már 2006 óta, és ezen a 2024-es választás sem változtatott átütően.
Április 12. óta – nem büntetésből, hanem elégedettségből – több százszor leírtuk, és még legalább ugyanennyiszer fogunk ugyanígy cselekedni: a Tisza Párt elsöprő erejű győzelmet aratott az országgyűlési választáson.
A kétharmadot a Medián pontosan jelezte előre, mi csak reménykedni mertünk benne, de a lényeg, hogy másfél évtized után mintha a pincéből jöttünk volna fel a friss levegőre.
Ám az eufória enyhülésével rá kell ébredni, hogy a legszebb történetek sorai közt is mindig lapul egy „de”. A szócska ezúttal azt a kételyt takarja, miszerint hiába a meggyőző eredmény, hiába a hangsúlyos választói akarat, ha a közelmúlt horgonya a haladás akadálya lehet. Ez a horgony pedig nem más, mint a 2024-es önkormányzati választás öröksége.
Bástyák és bunkerek
A csaknem 3200 település közül két évvel ezelőtt a Nemzeti Választási Iroda hivatalos adatai szerint a Fidesz–KDNP színeiben vagy közvetlen támogatásával induló polgármesterek 566 települést irányítanak Magyarországon a 2024–2029-es ciklusban. Ez a kormánypárti pártszövetség önálló logójával nyertes helyeket jelenti. Ezek közül 498 a tízezer lakos alatti kistelepülés, 68 az ennél nagyobb városok száma, de van a listán 14 megyei jogú város, amelyek némelyike kulcsfontosságú gazdasági központ, mint Debrecen, Kecskemét, Székesfehérvár, Sopron, Nyíregyháza és hat budapesti kerület. Ha ehhez még hozzáadjuk a pártlogó nélküli, de Fidesz- befolyás alatt álló településvezetőket, a Fidesz uralta megyei önkormányzatokat, az oda becsatornázott, sokszor egyenesen kiszolgáltatott ezer vagy ki tudja hány polgármestert, be kell látni: hiába mondták ki határozottan a választók, hogy elég volt az Orbán-féle rezsimből, épphogy csak kisütött a nap, innen-onnan árnyékok vetülnek. Az, hogy tiszás parlamenti képviselők sok helyen azt tapasztalják, a választókerületük néhány polgármestere nem hajlandó szóba állni velük, tény. Az, hogy a korábbi urambátyám szokásrendben szocializálódott helyi döntéshozók a pénzt és befolyást a hatalmuk megtartására, a lélegeztetőgépen tengődő Fidesz propagálására fogják használni, nem légből kapott vélelem.
Mindenesetre ennek a patthelyzetnek az orvoslására egyre több fórumon – név nélkül a Tiszán belül is – vetődik fel az előre hozott önkormányzati választás ötlete.
Az ilyen „bunkerrendszer” jelensége nem az első eset a modern magyar demokrácia történetében, Orbán Viktor és stratégái ismerik azt a forgatókönyvet, hogyan lehet biztonságos politikai menedékhelyen éveket átvészelni. Ezt tökélyre fejlesztették az ellenzéki éveikben. A minisztériumokból, állami szervekből fideszes tisztviselők, tanácsadók és szakértők százai szorultak ki. A párt finanszírozási és szellemi hátországa veszélybe került, elengedhetetlen volt a lojális önkormányzati bástyák kiépítése. A Pokorni Zoltán-féle Hegyvidék, a Rogán Antal vezette Belváros politikai és gazdasági bunkerként működtek. A humán tőke itt talált menedéket, a helyi közbeszerzések, pártlapok, ilyen-olyan támogatások biztosították a túlélést, a megerősödést, majd a visszatérést.
Köztesként: időközik
Kockáztathatják-e a települések az éppen csak visszaszerzett demokráciában, hogy százával maradjanak fent olyan hatalmi viszonyok, amelyek ráadásul politikai szempontból is ellentétesek a választói akarattal? A helyzetet valóban orvosolni kell, a módot alaposan körbe kell járni. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) például arra figyelmeztet, hogy előre hozott önkormányzati választás kiírása csak akkor lenne demokratikusan és alkotmányosan igazolható, ha a 2024-es választások legitimitása válna kérdésessé. De – dacára annak, hogy mennyire összefonódott az akkori kormánypárt és az állam – azt nem lehet kijelenteni, hogy az a választás illegitim lett volna. Ugyanakkor ha a TASZ érvei meg is állják a helyüket, azt nem hagyhatjuk ki az egyenletből, hogy áprilisban egy olyan politikai erőre szavazott a nagy többség, amelyre két éve még nem szavazhatott. És miért akarnának a gúzsba kötött települések egy vánszorgó buszon maradni, ha közben elindult a gyorsvasút?
Viszont azt, hogy az előre hozott választás lenne a jó megoldás, egy általunk megkérdezett jegyző kétli.
Szerinte a legkisebb településeken szinte egyáltalán nincsenek jelen a pártok, így ott a jelenlegi felállás talán nem is változna. A megoldás szerinte a kétharmadban rejlik, a Tisza olyan jogszabályt alkot, amilyet akar, minden eszköze megvan hozzá. Illetve a nulladik lépés, hogy a tiszás képviselők a körzetük minden településén mindig legyenek jelen. Az önkormányzati törvényhez szerinte biztosan hozzá kell nyúlni, valamint a Tisza-kormánynak el kellene dönteni, milyen szerepet és finanszírozást szán az önkormányzatoknak, meg akarja-e tartani egyáltalán a megyei önkormányzatokat.
Egy egykori tiszás képviselőjelölt-jelölt is óvatosan fogalmaz kérdésünkre. Tart például attól, hogy a szavazatvásárlásról, láncszavazásról, zsarolásról elhíresült vidékeken sikerülne-e ismét megszervezni az ilyen cselekedeteket megakadályozó megfigyelő csapatokat. Igaz ugyanakkor az is, hogy ott, ahol ő él, a képviselő-testületben többségben vannak a fideszes és a velük egyformán szavazó helyi politikusok, így náluk a polgárok bár egyrészt nyugalomra vágynak a 2022 óta tartó permanens kampány után, ugyanakkor óhajtanák a változást. Erre rímel a TASZ megoldási javaslata. Szerintük a helyi polgároknak és politikusoknak kell fellépni a településüket vállalhatatlanul irányító polgármesterek és képviselő-testületek ellen, nekik kell elérni, hogy országos voksolás helyett helyben legyen időközi választás.
Új meccs, új szabályok
Arról se feledkezzünk meg, hogy az egykori és a 2026-os eset között jelentős különbség van. Orbánék akkoriban éppen csak veszítettek, idén pedig, ha így folytatják, lassan mikropárttá lesznek. Illetve, ami ennél is fontosabb: a Tisza jól ismeri az egykori forgatókönyvet, és amint azt tapasztaltuk, Magyar Péter megtanulta a leckét, tisztában van a fegyverarzenállal. Ami két évtizede működött, az most aligha fog. Egy új, ambiciózus kormányzati többségnek éppen ezért nem biztos, hogy drága és kockázatos előre hozott választásokat kell kikényszerítenie.
Elég, ha a Fidesz által kitalált módszereket – adók, megvonások – használja a fideszes bástyákkal szemben. Ha az országos hatalom elmozdul, ez a réteg alkalmazkodni fog.
A Tisza-kormány talán éppen hasonló megoldáson dolgozik. Erre tudunk következtetni Lőrincz Viktória vidék- és településfejlesztési miniszternek a közösségi oldalán tett bejegyzéséből, melyben leszögezi, hogy az állam az önkormányzatok stabil, átlátható és szakmai alapokon működő partnere lesz, de – és itt idéz egy május 18-i kormányhatározatot – soron kívül felül kell vizsgálni a helyi önkormányzatok által ellátott közfeladatok és közszolgáltatások folytonosságának biztosítása érdekében a finanszírozási környezetet, valamint elrendeli a kapcsolódó jogalkotás előkészítését. Megkérdeztük a szaktárcát, hogy időközi választásban vagy egyéb eszközben látja-e annak garanciáját, hogy a Tisza a társadalmi támogatottságára rímelő döntéshozatali helyzetben legyen a fent említett önkormányzatoknál, illetve hogyan tudják garantálni, hogy a forrásokat észszerűen, és ne propagandára vagy magáncélra használja valaki. Amint a válasz megérkezik, közöljük azt.
