„Most elgondolkodhatok, hogy ki merjek-e menni az utcára, mert vagy a tiszások, vagy a fideszesek vernek meg, mint szavazatvásárlót”

Egy borítékot adott át, és emiatt a pénztárcáját is elővette az ingatlanát megvásárló új tulajdonossal beszélgetve az egyik babócsai szavazókör ajtaja előtt Bogdán István. A dél-somogyi térségben ritkának számító roma Tisza-szavazó műveletét szavazatvásárlásnak vélte és levideózta egy lelkes Tisza-aktivista csapat, így az felkerült az ellenzéki párt videógyűjteményébe. Amint a félreértés tisztázódott (a borítékban egy vízszámla volt, arról beszélgettek), a videót törölték. Ám akkor már mentette a helyi fideszes jelölt, Kelei Zita stábja (a politikus becsődölt szélgenerátoros családi céghálójáról többször írtunk), és szavazatvásárlást kiáltva publikálta a Facebookon. Mellévetődött keményen. Mindez a Somogy megyei 2-es, barcsi központú egyéni választókerületben történt.

– Az abszurditás a tetőfokára hágott a kampány végére, de ezt a Fidesz háborús propagandája fokozta a végletekig. Most elgondolkodhatok, hogy ki merjek-e menni az utcára, mert vagy a tiszások vagy a fideszesek vernek meg mint szavazatvásárlót. De az a kurva vízszámla még mindig nálam van, azt azért igazán kifizethetné valaki – méltatlankodott kérdésünkre Bogdán István vasutas, akivel a szavazása utáni pillanatokban (a videózás tényét még nem ismerve) magunk is beszélgettünk Babócsán.

Mindenki mindenkit videózott vasárnap délelőtt a dél-somogyi Babócsán: a szavazókörök előtt autókban posztoló tiszás aktivisták a Fidesz által pályázati pénzekkel kitömött, és a kormánypártnak páratlan lelkesedéssel kampányoló romák mozgását rögzítették, ők viszont mindeközben a tiszás aktivistákat videózták. A kamerapárbajt (és vele a hidegvérét) a roma kampánycsapat egyik tagja veszítette el: éppen beszélgettünk vele és a társaival, amikor autóba vágódott, és csikorgó gumikkal eredt a fenyegetésére odébbálló tiszás fiatalok autója után. A rendőrség nem akarta a jelenlétével befolyásolni a végül (legalábbis délig) békés mederben maradó állampolgári aktivitást. A barcsi aktivisták több településre szerveztek hasonló figyelőcsapatot.

A kamerapárbajt (és vele a hidegvérét) a roma kampánycsapat egyik tagja veszítette el: éppen beszélgettünk vele és a társaival, amikor autóba vágódott, és csikorgó gumikkal eredt a fenyegetésére odébb álló tiszás fiatalok autója után. Kérdésünkre a roma fiatal később úgy emlékezett, hogy csak dolga támadt a faluban. Fél órán belül több idősebb tiszás férfi érkezett autókkal Barcsról, jelenlétükkel megerősítve a szavazás tisztaságát felügyelő fiatalok pozícióját. A rendőrség nem akarta a jelenlétével befolyásolni a végül (legalábbis délig) békés mederben maradó állampolgári aktivitást, egy autójuk a falu határában végzett közlekedési ellenőrzést. A barcsi aktivisták több településre szerveztek hasonló megfigyelő csapatot.

Az előzmények A szavazat ára című dokumentumfilmhez köthetők, amelynek jelenségeit „élőben” közvetítik vasárnap a DE! Akcióközösség YouTube-csatornáján. A szavazatvásárlás gyanúja korábban több esetben is felmerült az elszegényedett dél-somogyi kistelepüléseken, ahol a megélhetés, a túlélés szinte teljes egészségen a hatalomhoz, és a hatalom szociális transzfereihez köthető. A Fidesznek tizenhat éve volt, hogy különféle állami pályázatokkal magához édesgesse roma közösségek vezetőit, akik gondoskodnak az övéikről, cserébe a párt hűséget vár el. Babócsán egy házaspár viszi a boltot: Baloghné Vitelics Mónika (volt fideszes polgármesterjelölt) a helyi roma önkormányzat, Balogh József pedig a Babócsai Romákért Egyesület elnöke. Ő három évvel ezelőtt egy dízel kétliteres Audi A5 Sportback autót vásárolt a Magyar Falu Program támogatásából. Nemrég egy kisbuszt vettek ugyanilyen forrásból, így politikai aktivitásuk térben is kiteljesedhetett.

*

Még alig pirkad Rinyabesenyőn, amikor az első szavazó megérkezik a 143 választásra jogosult közül. Orsós Sándor falugondnok a vasárnapi erdei munka előtt ejti szerét a szavazókör meglátogatásának. A faluban nagy kincs a munka, volt, hogy a helyi önkormányzati választáson a kistelepülés egytizede jelöltette magát, így annyira nem meglepő, hogy kit támogat.

– Én már megéltem a kis életemet, de nem mindegy, mi lesz a gyerekekkel és az unokákkal. Bízzunk benne, hogy a béke megmarad – mondja Sándor.

A Rinya mentén nehezen élnek az emberek. Az állam támogatása jószerével arra elég, hogy ne haljanak éhen vagy ne fagyjanak meg. Ezért érthető, ha ragaszkodnak hozzá. – A kormány családi és baráti köre megérdemli-e az arcátlan gazdagodást? – kérdezem. – Nem – mondja egykedvűen. – De bármelyik párt nyer, nekünk akkor sem lesz jobb. Annyival jobb, hogy bízunk benne, nem lesz háború. Mert nem szeretnék mások miatt frontra kerülni, másokért meghalni. Előkerült a nagy paksaméta is, a tévé is mutatta, hogy az ukránokkal mi hogyan van. Brüsszel is nagyon erőlteti.

A 49 éves Orsós István és a 35 éves Orsós László szintén az erdőre igyekszik fát gyűjteni, engedéllyel. – Vagyunk – értékelik a hogylétüket velősen. – Gazdagon nem, de megvan alapjáraton mindenünk – mondja István.

– teszi hozzá.

Az 1700 lakosú Lábodon a Szarvas-családot szavazás után szólítjuk meg. Mindhárman a Fideszt húzták be, mondják, aztán ömlik belőlük az elégedetlenség, merthogy rossz irányba megy az ország szerintük. – Ez volt az egyetlen visszahúzó erő, hogy kire szavazzak. Sokkal többet kellett volna tenniük az emberekért, a családokért. Félve szavaztam, nem tudom, mi fog ebből kisülni. Én se vagyok biztos a Fideszben. Sokadik éve vannak, és lefele megy az ország. Számomra nincs jó döntés. Egyiknek meg kellett volna mutatnia, hogy mit tud, a másiknak talán kellett volna esélyt adnom, de szerintem túl nagy az agresszió benne. De mindegyikben benn van. A Fidesznek meg kellett volna mutatnia, hogy számít az ország, az emberek megélhetése, de nem számít – berzenkedik Szarvas Henriett.

– Ha Orbánt leváltanák, akkor nem lenne nagyon szomorú ezek szerint? – tudakoljuk. – Nem. Adtam a voksomat, aztán ha bukik, bukik. Nem fogom megsiratni. Adnék egy esélyt Magyarnak.

Orbán mögött sok-sok év van, Magyar most bontja a szárnyait. Mindenkinek esélyt kell adni. Ha nem adunk esélyt az embereknek, akkor nem tudjuk meg, hogy mi kerekedhetik ki belőle.

– Teljesen mértékben egyetértek – mondja a fia, Horváth Benjámin, aki erdőn dolgozott, aztán Németországból egy munkahelyi baleset miatt csigolyarepedéssel tért haza. Most az önkormányzatnál van állásban. – Itt vagyok 27 évesen. Lepusztult itt minden. Nincsenek emberek a faluban, éppen hogy a bolt nem halt még ki. Nincs az embereknek pénze. Mindenki külföldön dolgozik.

– Lement az ország. Nincs pénz. Katasztrófa. Itt Dél-Somogyban főleg leépült minden – veti közbe Henriett. – Akárhogy lesz, a kis emberek mindig szarul járnak. – De ma legalább vége ennek az őrületnek. A tévében is ezt kellett hallgatni, telefonon is hívogattak, tele volt a hőcipőm velük, mindenikkel – mondja a nagymama, Szarvas Lászlóné.

A babócsai Vodenyák-család Ausztriából jött haza szavazni. Vasárnap mennek is vissza Linz mellé. – Nem akartuk, hogy valami történjen a szavazólapunkkal – mondják sejtelmesen. Az édesapa, a nagyobbik lánya és az ő férje él a nyugati szomszédoknál. Elégedettek. – Kimentünk elég időben, illetve dehogy időben, sokkal korábban kellett volna! – véli Vodenyák István, aki az autóiparban dolgozik autószerelő-fényezőként. – Évekig gürcöltem itthon, munkaidő után, hétvégén, a családot nélkülözve, és nem jutottam egyről a kettőre. Odakint is dolgozni kell tisztességesen, de megbecsülnek. Itt Somogyban sajnos nagyon az alján vagyunk mindennek.

– Ami idehaza van, az így nem mehet tovább – fogalmaz a 25 esztendős Patkó-Vodenyák Martina, aki egy ruházati cégnél logónyomtatással foglalkozik. – Hatalmas a korrupció, rengeteg az eltűnt pénz. Itt az iskola például egymilliárd forint beruházása után is romokban van. Szégyen. Lehetetlen a helyzet, főleg a fiataloké kilátástalan. Semmi lehetőségük itt vidéken. Esélyük sincs munkát találni, ha szépen szólva nincs egy jó barát egy jó helyen. Ha Ausztriában pályázom, szinte mindenhonnan kapok visszajelzést, és behívnak.

– mondja Martina. – Az a rosszindulat, ami a magyarok között elharapózott, érthetetlen. Ismerek családot, ahol már nem beszélnek egymással, annyira szembefordította őket ez a beteg politikai acsarkodás. Szeretnénk hazajönni, de csak egy nyugodt helyzetre jönnénk haza – szól a jövőről István.

A 72 éves babócsai Balatoni Erzsébet könyörtelen Orbán-hívő. – Első az Isten és a család, és ő nekünk békét akar. – Azt mondja, de mást csinál: feldúlta az egész országot – tromfolunk. – Mellette akarok állni és az ő igazának akarok hinni! Ezt így kellene Magyarországon! Egy ember legyen, Orbán, és kifújt! Ellentét nem kell! Maga is magyar, én is magyar. Most akkor egymásnak ütközünk, és kétoldalt meg háború? Hát mit akarunk? – Mennyiből él? – Nyugdíjam van, 78 ezer forint. Egyedülálló vagyok. – És ezt érdemli? – Nem kell több. Hátha alkoholista leszek! Kikezd a jólét. Be tudom osztani. Amikor olyat akarok enni, átteszem a Paprikára. Ott olyan főzések vannak. Csak nyelnem kell.

Egy patrióta érkezik jobbról, észleli az ellenzéki felforgatást. ...hoz szól foghegyről.

– Neked nincs más dolgod! – mondja keresztény tempóban. – Menj a dolgodra. – Mert miért, Janika? – kérdezi, majd hozzánk fordul. – Most lássa, milyenek ezek a magyar emberek! – Mi lesz az ebéd? – Majd összevágok valamit. Van egy kis csirkenyakam. Meg tojásom van. Csinálok egy gyors, csípős nokedlit pörkölttel, jó hagymásan megcsinálom. Egy-két szóból kész. Hát mi kell nekem? Nézem a Duna TV-t. – És nem zavarja a szegénység? – Mi vagyunk alul mindig is. Maguk nem tudnának lépni, ha a romaság nem volna. Mi vagyunk a legalja, az alsó lépcsőfok. Voltunk, leszünk, és maradunk. Olyanok vagyunk, mint a négerek (sic!). – Amerikában volt már színes bőrű elnök és alelnök, itt roma kormányfő is lesz előbb-utóbb… – Maguk a Tiszától vannak? – akasztja meg az érvelést feldúltan Kovács Zoltánné a szavazókörből jövet. – Nem. Újságírók vagyunk. – Felhívott egy telefonszám a Fidesztől – mondja a roma fiatalasszony egy szuszra –, és befolyásolni akart, hogy kire szavazzak, és hát én úgy felhúztam magam, hogy később akartam jönni, de fogtam magam, és eljöttem előbb. Engem nem tud befolyásolni senki! Mondtam is neki, hogy ne folytassa, mert én a Tiszára fogok szavazni. Nekem rendszerváltás kell, uram! Én gondolok a gyerekemre, és az unokámra, aki majd lesz. Tizenhat éven keresztül loptak, hazudtak, csaltak. Elég volt egy életre belőlük!