Orbán üzletszerű kéjelgése, avagy a nagy Trumputyin-terv
Ha a politikában boldogulni akarunk, soha ne azt nézzük, mi mentén tudnánk jól összevitatkozni, hanem azt kell keresni, miként tudunk együttműködni – ez Orbán Viktor pannon pragmatizmusának (üzletembertelenségének) veleje. Kényszerű sorsfeladata Brüsszel bevétele, vagyis a patrióták Európája (ez van vagy a Huxit), és ennek megteremtéséhez érdekes utat választott (a Patrióta pártcsalád összekalapálásán túl): közös nevezőre hozott két ősellenséget, Oroszországot és Amerikát. Putyin és Trump talán sosem gondolta volna Orbán üzletszerű kéjelgése nélkül, hogy több köti össze őket, mint gondolnák: gyűlölik a liberálisokat, a woke-ot, a migrációt, ellenben szeretik a pompát, a hatalmat és a pénzt, no meg eminens érdekük Európa térdre rogyasztása. A budapesti „békecsúcs” felvetése kizárólag ezeknek a dermesztően hideg számításoknak az eredménye. Ukrajna nem számít. Itt, noha sántít a hasonlat, nem véletlenül szokott előkerülni Trianon, ahol meg Magyarország sorsa nem számított, bár eleink bűneik miatt kerültek (ettől még megrázóan ostoba végkifejlettel) nemzetvesztőhelyre.
