Ha azt mondom, Zánka, szinte mindenkinek ismerős a település, hiszen járt már ott gyerekkorában vagy nyaralt az úttörőtáborban. Talán azt kevesebben tudják, hogy a település már az őskorban is lakott volt, amit a réz- és bronzkori leletek is bizonyítanak. Később egyike az Árpád-kori településeinknek, a XII. században már kőtemplommal is rendelkezett, majd különböző nemzetségek birtokolták. A török teljesen felégette, később német reformátusokat telepítettek be, de a XIX. század elejére elmagyarosodott. A jelenleg ezerlelkes település egy ősrégi község, ahol mindig is jelen volt az ember. Egy nagy múltú energiamező, ahova érdemes elzarándokolni, és kipróbálni a FolkFitnesst.
Fitnesz fonóhangulatban
Délután fél hatkor Kruczler Móni kinyitja a zánkai kultúrház ajtaját. A lépcsőn felfelé haladva hamar elérkeztünk a díszterembe, ahol kezdetét veszi a FolkFitness-óra.Először bemelegítünk. Mezítláb vagyunk, átmozgatjuk az összes lábujjunkat, próbáljuk a legkisebbet eltávolítani a többiektől. A lábaink kisujjaira koncentrálunk, amikről hajlamosak vagyunk elfeledkezni a mindennapokban, arra pedig ritkán gondolunk, hogy érdemes őket külön is megmozgatni. Lábujjhegyen állunk, gördülünk a talpéleinken, átmozgatjuk lábaink minden porcikáját. A talpaink fókuszba kerülnek, a gyakorlatok során erősödnek és visszanyerik fontos szerepüket, hiszen visznek minket az utunkra mindennap, rendületlenül.
Térülünk-fordulunk, mindenki arra megy, amerre jónak látja. Ha találkozunk a másikkal, tenyerünket összecsapjuk, majd táncolunk tovább.
A következő táncnál már egy pillanatra összefonjuk karunkat, és körbeforgunk. Egyszóval kapcsolódunk egymáshoz. Már nem vagyunk idegenek. Párt alkotunk, és két tenyérrel egymásnak feszülünk. Az egyikünk kicsit engedi a másik embert dőlni. Aztán tartjuk egymást, erősen feszítjük a hátunkat, egyenesen állunk, tartásunk, mint a sudár jegenyefa. Móni közben folyamatosan mesél a cigányokról, a csángókról, a mezőségi csárdásról, a Duna- és Tisza-parti dalokról. Együtt ropjuk, felpörög az óra, pörgünk mi is, az ütemesebb dalokra körben járunk, kezeink összefonódva és dalolunk. Soronként ismételjük a régi magyar nótákat Móni után énekelve. Nevetünk, kacagunk, mint régen a lányok a fonóban.
Majd lecsendesedünk, a sarkunkra ülünk, és tovább dalolunk. Bár a testünk megpihent, a hangunk még csak most jött meg igazán. Olyan hangosan éneklünk, ahogyan a torkunkon kifér. Itt lehet hangosnak lenni, szinte kiabálva örömködni. Lassan jön meg a bátorságom ahhoz, hogy teljesen kiengedjem a hangomat, mert az iskolákban mindig azt mondták nekem, hogy hamisan éneklek. Úgyhogy egy idő után már nem énekeltem. Kiabálni sem igen szoktam, pedig most igazán jól esik. Csujogatok, dalolok a többiekkel, és úgy érzem, hogy a hangom mégsem olyan hamis, és énekelni csodálatos dolog. Régi, elfeledett, huncut dalokat nótázgatunk legényekről és a szeretőikről, csalfa babákról, vagyis az ember mindennapi gondjairól, egyszerűen az életükről. Végül felállunk, megrázzuk kezünk-lábunk, ismét körben állunk, és egy szép levezető nótával záródik a foglalkozás.
Test és lélek is oldódik
A foglalkozás után a résztvevők megosztották, hogy azért szeretnek ide járni, mert Móni órái sokszínűek, a légkör felszabadító, és a dallamokra lehetetlen mozdulatlanul maradni. Többen kiemelték, hogy a közösség és Móni személyisége pillanatok alatt oldja a gátlásokat, így mindenki szabadon átadhatja magát az élménynek. A mezőségi csárdás lépéseiből egyetlen mozdulattal megszülethet akár a szving, és hihetetlen felszabadító érzés a közös éneklés során kiadni mindent, ami napok óta bennrekedt. Többen megfogalmazták, hogy a test és a lélek is könnyebbé válik, miközben észrevétlenül repül az idő. Ráadásul minden alkalommal új ismereteket szereznek a magyar hagyományokról, énekekről és tánclépésekről, ennek köszönhetően egyre inkább megszeretik a folklór világát. A sikerélmény garantált.
Bár sokuknak a FolkFitness elsőre idegennek hangzott, de már az első óra után tudták, hogy rendszeresen járnak majd. Egy részt vevő nagymama elmesélte, hogy Móniról először az unokájától hallott, akit az óvodában tanít népi táncra. Bár a nagymama bátortalanul érkezett az első órára, a közvetlenség, a humor és a profizmus rögtön magával ragadta. Azóta a lánya is vele tart, így ketten járnak rendszeresen. Többen úgy írták le az élményt, mintha egy másik dimenzióba lépnének: felszabadultan átadhatják magukat a tánc és az ének valódi erejének.
Szokták mondani, hogy a magyar ember aktív meditáló, én viszont úgy gondolom, hogy a magyar ember a táncon, lovagláson, főzésen és más egyéb ősi tevékenységen keresztül érheti el azt az állapotot, amit más népek többórás helyben üléssel, befelé figyeléssel sajátítanak el. Ezen az órán a régi emberek hagyományait élesztik fel, kicsit modernebb köntösbe csomagolva.
Infó: Aki kedvet érez, Budapesten is kipróbálhatja a FolkFitnesst, minden pénteken 10.30–12.00 és 18.00–19.30 óra között a Manyi Kulturális Műhelyben (1027 Budapest, Margit körút 16.).
