Az élet szerelmesei túl a nyolcadik ikszen

Antal Mátyás (80) fuvolaművész, karmester, egyetemi tanár számára a legfontosabb a béke, a békesség ebben a zavaros világban. Jean Renoir-ral együtt vallja: „A nyolcvanéves kor előnye, hogy sok embert szerethetsz.” Szereti is őket, elfogadó személyiségnek tartja magát. Ez belső harmóniát ad neki, amit megpróbál átsugározni másokra. „Tanítok a Zeneakadémián, ahol a növendékeimnek igyekszem ezt átadni, és érzem, hogy visszakapom tőlük. Általánosságban viszont azt tapasztalom, hogy vannak erők, melyek a békesség ellen dolgoznak, és azok erősebbek nálunk.” Szeret sétálni, kirándulni, kutyásként a sétáltatás is egy fittséget erősítő mozgás, mert fontos számára a kondíció fenntartása. „Igyekszem friss maradni, noha időnként belém mar az idő vasfoga, megjelenik egy-egy rozsdafolt, ám azt igyekszem mihamarabb eltüntetni. Bár ki vagyunk szolgáltatva a Teremtésnek, a szellemi, testi frissességet próbálom óvni.” Hisz a rendszerességben, a test-szellem-lélek egységében. Koncertek előtt, főleg kisebb kihagyások után nagyobb a stressz, de ezt megfelelő stresszkezeléssel egészséges szinten tudja tartani. „Most éppen a következő fellépésemre készülök, a Liszt Ferenc Kamarazenekart fogom dirigálni a Magyar Zene Házában.

Határozott személyiség, gyorsan tud megfontolt döntéseket hozni, de a szenvedélynek is helye van életében. „Ilyen a karmesterség, ami gyerekkori álmom volt. A fuvolát harmincöt éve letettem, hogy csak a dirigálásra koncentrálhassak, és később a tanításra.” Nem vallja tudatosnak magát, de szeret statisztikákat készíteni, sőt tizennégy éves korától adatnaplót ír a szakmai tevékenységéről. Orvoshoz viszont csak baj esetén fordul. Hetvenhat éves koráig sosem volt igazán beteg, akkor a Covid döntötte le a lábáról. Azóta viszont egy-egy kontrollra eljár. „Az étkezésemre nagyon odafigyelek, nem eszem tele magam, nincsenek ételérzékenységeim, de hiszek a mértékletességben. A Covid idején leadtam tíz kilót, azóta is tartom a súlyomat.” A családi harmónia ad számára igazi erőt, késői apaként a gyermekein látja, mennyire jót tett nekik az érzelmi kötelék, ami összefűzi őket. „Nem gondolok a biztosan bekövetkező végre, amíg nyitva van az ajtó, addig vannak terveim, amiket próbálok megvalósítani.”

„Amiért érdemes, felkelek!” – ez a mottója Esztergályos Cecília (82) színművésznek, aki két új szenvedélyében, a szobrászkodásban és a festészetben is megtalálta az életmeghosszabbító örömgént. Fontosnak tartja az egészségére való odafigyelést. „Ha valami bajt észlelünk, azonnal kérjünk orvosi segítséget! Ne szégyelljünk szakemberhez fordulni, minél előbb, annál kisebb a baj. Időről időre szervizbe kell vinni a testet.” Az emberek szeretete számára erőforrás a hétköznapokban. „Tegnap tévéfelvételre taxival hoztak-vittek, és mindkét taxis nagyon örült, hogy én vagyok az utasuk. Ez a szeretetmegnyilvánulás még akkor is feltölt, ha fáradt vagyok. Lélekerőt kaptam tőlük, amit képes vagyok másoknak is átadni.” Hetvenévesen érezte, hogy megváltozott minden. Észrevette, hogy másképp kezd működni teste-lelke. Ami addig szinte magától ment, azért azóta erőfeszítéseket kell tennie, még a leghétköznapibb dolgokkal kapcsolatban is. A hit óriási erőt ad számára.

„Az Úristentől kapom adományként, hogy tudok mosolyogni. Hogy ki tudok kelni az ágyból, hogy ki- és bemegyek, leülök és felállok. Négy csípőízület-cserém volt, egy orvos szerint már az első után érett voltam egy járókeretre, de én fityiszt mutattam neki.” A hit előrevisz, és az is, ha az ember boldogságot áraszt maga körül. Segítő kezet nyújtani, megnyitni a szívünket egymás felé – ezeréves tapasztalat, hogy ettől jobb lesz az életminőség. A hiten kívül elengedhetetlen a türelem. „Már sokat fejlődtem e téren, noha még mindig azt szeretem, ha kigondolok valamit, és máris azt csinálhatom, bár tudom, hogy ez nem vezet sehová.” A tanulás a türelem aktuális kifejeződése, mert bemutatója lesz ősszel az Újszínházban K.Rémes keringő címmel, aminek a szövegét tanulja. „Óriási szerep, óriási lehetőség! Régen diktafonra, most már mobilra mondom fel a végszavakat, amik után jön az én szövegem. Ezt a módszert még Darvas Ivántól tanultam. Jelenleg öt darabban játszom, amiből három százoldalasnál is hosszabb, nagy szerep.” Ugyanilyen fontos számára a hála kifejezése azok számára, akik segítik őt az életében. Például a családjának, ami elsősorban a férjét jelenti, de számíthat két testvérére, és számos unokaöccsére és -húgára, akik a legdrágábbak az életében.„

Juhász Előd (87) zenetörténész, szakíró, „megszállott” ismeretterjesztő. Esküszik arra, hogy kordában kell tartanunk testünket-lelkünket egyaránt, mert életünk egyensúlya ezzel biztosítható.

Fontosnak tartja az önismeretet, tudni kell, ki mire született. „Erre lehet építkezni az egész életre jellemző kíváncsiság mellett, amivel edzeni lehet a szellemet. A három lányomnak azt szoktam mondani, arra menjünk, amerre készségeink, adottságaink, ösztöneink irányítanak, annak tudatában viszont célozzuk meg a falat.” Nem méricskéli önmagát máshoz, hanem a saját képességeinek tudatában műveli a hivatását. „Szerencsés vagyok, mert sokak örömére fordíthatom ismereteimet. Mindegy, hogy ez egy előadás, könyv, rádió vagy tv-műsor, a lényeg, hogy szakmai alázattal, ám kellő határozottsággal, hittel és meg­győzően, mindig felkészülten jó esetben elérhetem azok lelkét, akik nyitottak arra, hogy befogadják a zene kimeríthetetlen humanizáló szépségét.” Élete része a mozgás, a sport, úszott, vívott, teniszezett. „Jelenleg egy lumbágós lábsérülés után egyelőre maradt a rendszeres gyógytorna, amit ugyanolyan komolyan veszek, mint az egészségügyi prevenciót.” Aktívan dolgozik, az interjú napján egy következő könyv tervét tárgyalta délelőtt, délután pedig két Zeneközelben rádióműsor felvétele várta őt. Az első vendégei Tóth Krisztina és Müller Péter Sziámi író-költők, majd pedig fiatal kollégája, Kiss Eszter Veronika zenetörténész. Másnap egykori osztálytársával, Szabó István filmrendezővel ebédel majd, este pedig a Don Giovannit hallgatja a Müpában. „Nemsokára megjelenik új könyvem, az Életem zeneközelben, aminek bemutatója a Szépművészeti Múzeum Román csarnokában lesz október 22-én. Díszvendégfelkérésemet örömömre elfogadta Szinetár Miklós és a Budapest Klezmer Band.”

Koltai Róbert (82) színművész, rendező meccset néz és reggelizik a hívás időpontjában. Pont jókor kérdezem a témáról, mert most nagyon érzi a korát. Kisebb baleset történt vele, amikor ki akart lépni a zuhany­fülkéből. „Nem kiléptem, hanem a függönnyel együtt kicsavarodtam belőle.” Emiatt az autentikus helyszínen forgatott Halál Velencében című film forgatásán még a gondolába is cipelte a magával vitt horgászszéket. „Ott persze nem azon trónoltam, de minden egyes megállónál, ahol jelenetet vettünk fel, amíg a kamera beállt, letelepedtem rá, mert nem bírtam sokat ácsorogni.” Azt tartja, elsősorban édesapja fizikai és lelki adottságait örökölte, emellett a mindenben fellelhető humor, a munka és a közönsége szeretete tartja őt frissen, fitten. Utóbbinak gyönyörű megnyilvánulása, a miskolci Cinefesten kapott Életműdíj. „Számomra a közönség tapsa a legnagyobb elismerés, amit művészként kaphatok.” Ezenkívül a kíváncsiság élteti.

„Érdekelnek a világ történései, mindenbe bele tudok feledkezni. Sportközvetítéseket, filmeket nézek, fiatalokkal is foglalkozom. Ha kérnek, szívesen adok tanácsot nekik. Sokat sétálok, szeretek verset mondani, énekelni, csak úgy itthon, magamban is.”Színházi munkája mellett járja az országot, sok helyre hívják önálló estjével, de nyári fesztiválokon is fellépett Jordán Tamással közös, Az semmi! című produkciójukkal. Egészségére nemcsak ő, hanem párja, egyben munkatársa, Gaál Ildikó rendező is vigyáz. „Ildi nagyon jól főz, de mostanában megtanultam nem túlenni magam, erre nagyon büszke vagyok. Le is adtam pár kilót, így könnyebben mozgok.” Fontos2ak számára az emberi kapcsolatok, a barátságok, amelyet féltőn őriz, például Dés Lászlóval. „A Kossuth-díjas színészkollégáktól a legutóbbi születésnapomra kapott, alternatív Kossuth-díj átadásán ő laudált engem. Nemcsak remek munkakapcsolat, hanem mondhatom, barátság is összeköt bennünket. Ez is éltet engem.”

Négy különböző személyiség, négy különböző életstratégia. Ami közös mindannyiukban, hogy kalandos lélek lakozik bennük. Egybecsengő véleményük, hogy minden nap egy ajándék. Higgyük el ezt nekik, az élet szerelmeseinek, és fogadjuk el mi is az élettől.