Színesen kanyargó szerpentineken haladunk Vác felől Balassagyarmat irányába a selymes őszi napsütésben. Az út, már ahol van, tükörsima, mintha Toscanában suhannánk. Sorra hagyjuk el az Európai Falu-táblás, uniós forrásból kicsinosított falvakat, még az egykocsis kisvonat is áthalad előttünk, ami Hadházy Ákos szerint az elmúlt hónapban az egy szem vágányáról kétszer is kisiklott, csak ezt a MÁV nem rakja ki az ablakba. A tömegközlekedés errefelé ki- és beszámíthatatlan, holott sokan költöznek ki a Börzsöny és a Cserhát békés lankái közé. Szandára például vagy negyven fiatal család érkezett, de Terény is vonzó célpont, az angol–magyar két tannyelvű iskolával. Az Ég és Föld Szociális Ökokert egyelőre nincs rajta a Google-térképen, az alapító, Benyhe Bernát navigál el minket egy földúton át az egykori Mikszáth MGTSZ (lásd keretes írásunkat) területére.
Természetes ellenségek
A betakarítás és az átadás napján serényen dolgozik a teljes csapat: Bernát és Csaba a kínai kelt takarítják be, miközben Venczel Lilla, a szakmai vezető, aki kertészmérnökként kézben tartja a biogazdálkodást, átszámolja és ládákba rakosgatja a zöldséget, Sanyi pedig a hagymát tisztogatja a kis házban. Bernát minden héten eltölt itt egy éjszakát, aminek felesége és két gyermeke (a harmadik születését épp a napokra várják) kevésbé örül. Egyelőre nem tervezhetik, hogy együtt leköltözzenek ide, mert a nagyobbik, nyolcéves fiuk Down-szindrómás, speciális iskolába jár, amit nem találni errefelé.
– Még nincs hivatalos biominősítésünk, mert induló gazdaság a miénk, és ez nagy anyagi és adminisztrációs teherrel jár. Nem is kell a plecsnit kiraknunk, mert akik eszik a zöldségeinket, tudják, hogy mindenben ezt a szigorú keretrendszert követjük – meséli Bernát. – Van egy ilyen szállóige, hogy a biogazdaságban is permeteznek, csak éjszaka. Ez annyiban igaz, hogy a beporzók védelme miatt tényleg estefelé szoktunk permetezni. De mi a biológiai ellenségeit juttatjuk ki a károkozóknak, például a számunkra rossz gombára egy olyat, ami a mi növényeinket támadó gombákkal táplálkozik. A kártevőnek nevezett szervezetek ugyanúgy a természetes körforgás részei, de zömmel a nagyüzemi mezőgazdaság miatt ezek is a természetesnél sokkal nagyobb mennyiségben jelennek meg.
Mi hiába termesztünk kis mennyiségben és diverz módon zöldségeket – sakktáblaszerűen minden ágyásban mást –, ha magunkban lennénk, semmilyen védekezésre nem lenne szükség. Minden élőlény és a ragadozója is megtalálná, ami neki kell, és sokkal színesebb ökoszisztéma alakulhatna ki.
De körbe vagyunk véve szántóföldekkel, sokszor a vegyszeres irtás miatt jelennek meg aztán nálunk tömegesen. Eddig egyszer volt egy nagyon súlyos földibolha-nyomás, ami a repceföldekről került át, akkor muszáj volt közbelépnünk.
Különleges örökség
A már lepusztulófélben lévő, hathektáros területhez még az EU-csatlakozás előtt jutott hozzá Bernát édesapja, kicsit azon romantikus hazafiúi indíttatás által vezérelve, hogy a magyar föld magyar kézben maradhasson. Akkoriban mindenki pánikszerűen szabadulni akart a gazdasági területektől, nem tudván, mit hoznak az új, uniós szabályozások, ám ezek a félelmek, azóta tudjuk, jórészt alaptalannak bizonyultak.
– A családunkban van a gazdálkodásnak hagyománya, de egész másutt, Hódmezővásárhely közelében. Hárman vagyunk testvérek, apukám régóta mondja, hogy itt ez a terület, fiaim, ezzel kezdeni kellene valamit. Csak nekem túl nagy volt, hogy sokmilliós beruházással, gépekkel, több hektáron gazdálkodjak. Közben sokat vajúdtam a hivatásommal, magyar–történelem szakos és drámatanárként a megújulás lehetőségét keresve, miközben egyre több olyan előírásnak kellett megfelelni, aminek már nehéz volt. Rengeteg önkéntes munkát is raktam bele az osztályfőnökségembe, amit részben a saját gyerekeim megszületése miatt sem tudtam tovább vállalni. Ekkoriban kezdtem dolgozni az Útkeresés Háza civil szervezetnél, ami jezsuita-keresztényi alapokon az önismeretet a lelkiséggel összekapcsoló programokat tart fiataloknak, ott is van csendtartás, meditáció, amiben a természet fontos segítség. Közben megismerkedtem a szociális farm gondolatával, itthon ennek már szövetsége is van, és nagyon jó találkozásaim voltak, nagyon jó emberekkel.
Szeretnék a Down-szindrómás fiamnak is valamiféle jövőképet létrehozni. Talán ő ebből végül nem fog kérni, de legalább lehetőségei lesznek.
Így állt össze, hogy szeretnék a természethez közeledni, valamit az örökségemmel is kezdeni, és miután érdekelni kezdtek a zöldségek, nemcsak bio-, hanem egy szociális kertészetet létrehozni.
Bernát ezután olyan embereket keresett helyben, akik hasonlóan gondolkodnak, és már tapasztalt gazdálkodók. Kétfalunyira tőlük, Terényben immár 12 éve működik a Magosvölgy, az ország egyik legkomolyabb, immár 150 taggal működő zöldségközösségét ellátó ökológiai gazdasága. Bernát az egyik első mentoráltjuk volt, akit Dezsény Zoltánék már az egy évig tartó tervezési folyamat során képzésekkel, útmutatással segítettek. Baráti kapcsolat alakult ki köztük, akárcsak a Béren biointenzív gazdálkodást folytató Őry Barnabással.
Víz- és talajkincs
Nem tette könnyebbé az indulást, hogy itt erősen agyagos a talaj, erre kellett magas humusztartalmú komposztot hordani, hogy ültetni tudjanak. A csepegtetős (és a légköri aszály miatt részben szórófejes) öntözéshez a vizet 250 méterről kellett idevezetni. Bernát úgy döntött, egyelőre nem furat új kutat, hanem rekultiválja az egykori gazdaság egészét ellátó régit, amely egy forrás és egy patak vízgyűjtő területe mellett van. Az augusztusi aszály idején, amikor már a patak is kiszáradt, a fúrt kútban még maradt víz, csak sokkal kevesebb, ezért hosszú távon a vízmegtartásról és az esővízgyűjtésről is gondoskodniuk kell a klímaváltozás növekvő nyomása alatt.
– Már az első évben több mint negyvenféle növénnyel foglalkoztunk, egy ágyásban nálunk egy évben nagyjából háromfajta növény fordul meg. Folyamatosan élő növények vannak a talajban, ez a legjobb, amit tehetünk vele – szögezi le Bernát. – Ma már sokan beszélnek erről, hogy a talaj egy élő ökoszisztéma, aminek részei a növények mellett a talajlakók és más mikroorganizmusok, ám a szántott talajban mindez elpusztul. (Mi is megírtuk több cikkünkben, hogy Európában a termőtalajok kétharmada beteg, hazánkban sok helyen szinte már a talajképző kőzeten zajlik a mezőgazdasági termelés. Lassan, de biztosan erősödik a regeneratív, azaz a természet érdekeit figyelembe vevő gazdák csoportja, akik Bernáthoz hasonlóan tenni szeretnének a talaj kizsigerelése ellen – a szerk.)
– A kinti ágyásokba ősszel takarónövényeket vetettünk, amiket tavasszal majd lekaszálunk, aztán jönnek a tavaszi, majd a nyári növények. Most épp nagy növényváltásban vagyunk, a fóliasátorban is egy-két héten belül leérik az utolsó sor paprika, paradicsom – folytatja Bernát. – A zöldségközösséget szeretnénk kicsiben tartani, nem is bocsátjuk nyílt piacra a terményeinket, még azt sem, ami megmarad, hanem angol mintára egy rövid láncos értékesítési modellt követünk.
Vagy egy fix kör, akik tőlünk kapják a zöldséget, és részesedésként fizetnek valamennyi tagdíjat. Negyven taggal indultunk, mostanra hatvan családra tudtunk bővülni, nyolcvan a jövő évi cél, decemberben meghirdetjük a következő szezont, akkor lehet csatlakozni.
A vállalásunk egy alkalommal legalább hatféle zöldség, ehhez képest a nyári hónapokban átlagban 16-17-féle zöldséget kapott egy tag, még most is tudjuk tartani a 12-t. Ez mind idényzöldség, tehát nem lesz decemberben paradicsom a csomagban, ami a szemléletváltást is elősegíti. Én magam gyerekesként tudom, hogy ez nem könnyű, mert az oviban ugyanúgy megkapják a reggelihez a paradicsomot télen is, akkor otthon miért nincs? Egy zöldségközösséghez csatlakozni életmódváltást is jelent, így a távolból azok is tudnak a természet ciklikus rendjéhez kapcsolódni, akik fizikailag nincsenek itt a kertben – véli Bernát.
Szociális szemlélet
A WHO ajánlása szerint fejenként legalább heti 3 kiló zöldséget kellene fogyasztanunk, így a heti 6-7 kiló egy kétfős háztartás zöldségigényét kielégíti, de általában több emberét is. Aki ezt a mennyiséget már nem tudja feldolgozni, megoszthatja másokkal. Aki pedig az adagján felül is szeretne vinni, annak ott a „fogd és vidd”, ahová az átadáskor a kis szépséghibás, vagy például a pocok által megrágott zöldséget teszik ki, mert a biominőség mellett fontos az is, hogy a zöldség, amit a tagok kapnak, szép legyen. Az általunk látott pazar válogatás ebben nem is hibázik, sőt: színben és méretben is pompázatos zöldségeket termesztenek. A bolti zöldségek tekintetében az is hatalmas pazarlás, hogy ami kicsit kilóg a szabványméretből, már nem kerülhet a polcokra. Itt azonban az utolsó darab zöldséget is hasznosítják, ha más nem viszi el, átadják a rászorulóknak.
– A VIII. kerületben, ahol én is lakom, van olyan szociális főzés (a Népszínház utcai Internép Café, vagy a Food Not Bombs szervezésében, mindkét kezdeményezésről írtunk – a szerk.), ahol ebből főznek a rászorulóknak. Ez is a szociális lábunk része, a bővülést is abba az irányba szeretnénk folytatni, hogy ez növekedhessen – vázolja fel a gazda. – Eleve az egy határt szab, hogy ez egy élőmunka-igényes gazdasági forma, ami nekem amúgy szimpatikus. Mert hát mivel foglalkozzon az ember?
Kicsit azt látom társadalmi szinten, hogy nincs mit csinálnunk, holott lenne. Vagy amit csinálunk, az lélekölő, magányos, bezárt. Aki itt dolgozik, szereti, mert a természetben van, rögtön látja az eredményét a munkájának, és meg is eszi.
Első fecskék
A munkatársak közül Lilla azért is szívesen dolgozik itt, mert tanulni szeretne, hogy a későbbiekben a saját biointenzív gazdaságát elindíthassa. A diploma után sok kortársával ellentétben nem akart külföldre menni, hazai földön, a családja közelében képzelte el a jövőt. Ehhez választott szakmát, a gyakorlatát már a Magosvölgyben töltötte, és persze szeret a természetben lenni, ami itt mindenkiben közös vonás.
Csaba vegyészmérnökként dolgozott a fővárosban, majd párjával az életmódváltás mellett döntöttek – ami szerinte azóta is folyamatban van –, így kerültek három éve erre a csodás vidékre, ami természeti szépségekben és számukra kedves kirándulóhelyekben, várromokban is bővelkedik. Azt meséli, először munkát kerestek, és ahhoz otthont, majd rájöttek, fordítva kellene, és miután kiköltöztek, meg is találta őket a munkalehetőség helyben, noha a mezőgazdasági kutatás-fejlesztéssel foglalkozó párjának egyelőre nála messzebbre kell ingáznia. Ők is gazdálkodnak a ház körül, így Csaba innen sok tudást is hazavisz, a futókacsáiknak szánt ízletes zöldséglevelek mellett, amit Lilla libái is szívesen fogyasztanak, így a háztájinak is jut az itteni sok jóból.
Bernát kereste meg a nógrádi Reménysugár Integrált Szociális és Gyermekvédelmi Intézményt, amely a megyében egyedüli ellátóként több támogatott lakhatást biztosító házat (lakásotthont) tart fenn felnőtteknek a közeli Bercelen. Az egyik ilyen házban lakik több más felnőttel – és mint büszkén mesélte, a barátnőjével, Ilonával együtt – Sanyi, aki örült a lehetőségnek, így ő lett az „első fecske” itt a szociális foglalkoztatás keretében. Ami igazából nem is szociális, avagy rehabilitációs foglalkoztatás, mert teljes fizetést kap, és nem is könnyed terápiás vagy fejlesztőfoglalkozáson vesz részt, hanem pontosan ugyanúgy dolgozik, mint a többiek.
Előzetesen nem tudták pontosan, mire vállalkoznak egy speciális igényű munkatárs befogadásával, és bár Bernátnak a saját kisfia révén is van tapasztalata, illetve a MáSzínházban inkluzív (sajátos nevelési igényű gyerekek számára is nyitott) drámacsoportot vezet, mint mondja, ő sem gyógypedagógus.
Szerencsére Sanyi könnyen beilleszkedett, nagyon oldott vele a kapcsolat. Egyrészről szuper munkaerő, nagyon motivált, részben azért is, mert korábban nem nagyon találta a helyét, nem látta a munkája eredményét, itt pedig ez kézzelfogható számára.
A munkatársai szerint mindent meg tud csinálni, bármilyen feladatot is bízzanak rá, legfeljebb néhány dologban picit lassabb. És hozzá a mosolya, a humora és felhőtlen életszeretete egyszerűen ragadós, ami a róla készült képekből is sugárzik.
Nem egyszerű a környéken állást találni, különösen megváltozott munkaképességű személyeknek, akik ha kapnak is valamilyen egyszerű betanított munkát, méltatlanul alulfizetik őket, vagy a többiek idegenkednek, távolságot tartanak tőlük. Az Ég és Föld ökokertben azonban más a hangulat, a tudatosság és az érzékenység. Illik rájuk a filozófiából ismert mondás: amint fent, úgy lent; ahogy belül, úgy kívül – itt ugyanaz a figyelem és a gyöngéd odafordulás a természet, az élővilág, mint egymás és a tágabb közösség felé.
Élet a romokból
Az öko-biogazdálkodás, az egészséges élelmiszer előállítása és a szociális profil mellett az Ég és Föld Ökokert negyedik lába a rekultiváció, illetve revitalizáció, aminek már része a régi kút bevonása és a búzatarló helyén kialakított kert. Magyarnándor kisebb mezőgazdasági központ volt a nógrádi szocialista ipari mezőgazdaságban, a Mikszáth MGTSZ mellett itt működött a Magyarnándori Állami Gazdaság, amely messze földön híres volt terményeiről – egy 1964-es fotó szerint besztercei szilvából évi 80 vagonnal exportáltak külföldre, a bécsi kertészeti világkiállításra is meghívást kaptak.
Mára azonban csak több, kisebb-nagyobb felújításra szoruló gazdasági épület tanúskodik az egykori MGTSZ létezéséről. „Egy a tervutasításos ipari mezőgazdaság hordalékaként itt maradt téesz romjain próbálunk új életet fakasztani. Tele van az ország ilyenekkel, de alig látni példát rá, hogy élettel telítődjenek” – mondja erről Benyhe Bernát, akinek tervei között szerepel, hogy az egykor 80 tenyészbikát és több száz szárnyast is gondozó gazdaságban az állattartást is újraindítsa, ám ez egy későbbi történet, újabb tanulási folyamat lesz.
