Heti abszurd: Csóri ukránok meg a szegzvideó, ami nem igazi

Átfogó reform és érzelmi támogatás nélkül téboly még több gyermeket vállalni ebben a pusztuló világban, ráadásul létezik toxikus feminitás is

A konzervatív jobboldal egyik vesszőparipája a népesség-csökkenés megállítása, minden ösztönzést és támogatást megadnának, hogy a nők kötelességüknek érezzék a teherbe esést, legalább kétévente (lásd még: Trump 5000 dolláros bébibónusza). Csakhogy a családtámogatások, a munkavégzés, az oktatási és szociális intézményrendszerek reformja nélkül őrültségnek tűnhet még több gyereket vállalni egy egyre pusztuló, az erőforrásai végét égető, gazdaságilag instabillá váló világba. Az érzelmi támogatás hiányáról nem is szólva, hiszen egy nőnek az egész élete, a teste és a lelke is megváltozik az anyaság által, és amit előtte nem tudott megélni, idővel borítékolhatóan hiánnyá és frusztrációvá alakul benne. Anyák napja kapcsán a toxikus feminitásról is szót ejtünk, avagy miért nem működik a női szolidaritás a turbóanyákat és a mártíranyákat tömörítő tömbök között?

Akinek nem ügye

Fonóhangulat és a fordított színezés varázsa

Az Interaktív Folt-Firkantó projekt egy inverz színező, azaz adott az alap, a színes foltok, melyeket mi tölthetünk, egészíthetünk ki a kreativitásunkkal. A Föld napján egy különleges workshoppal nyílt meg Bogó Krisztina grafikus, művésztanár kiállítása a budai KORNÉL Galéria, Bolt és Kávézóban: az alkalomra az alkotó nagy formátumú Föld Folt Firkantókat készített, melyeknek növény-, állat-, gomba- és egyéb formáit a vendégek közösen színezhették, alakíthatták a falakon.

Távoltartás papíron

A szülés is lehet eksztatikus gyönyör, csak ezt a kapkodás, a félelem, a szükségtelen beavatkozások sok esetben megakadályozzák

A szülés sok nő számára a legmeghatározóbb testi és lelki élmény, olyan beavatás, amiből életre szólóan meríthet erőt a nehézségek leküzdéséhez. Azonban a kapkodás, a félelem, a szükségtelen beavatkozások sok esetben megakadályozzák, hogy átélhesse a meghittséget, tudatosságot, háborítatlanságot, akár magát az eksztatikus gyönyört. Anyák napjához közeledve Dézsi Rékával és Gara Mária Mirával beszélgettünk, akik a Magyar Dúlakör Egyesületben az orgazmikus szülés gyakorlatba ültetésén munkálkodnak, júniusban tartandó képzésükön ezt a tudást és szemléletet szeretnék átadni a szakembereknek, érintetteknek, és mindenkinek, aki az életben akar gyönyört találni.

Heti abszurd: Luximaxik és a drága Klementina

Hatalmas megkönnyebbülést hozhatott e héten a magyar kormánynak, hogy végre-valahára törölték Rogán Antalt az OFAC szankciós listájáról. A külpolitikai érdekekkel (lárifárival) indokolt döntésről maga Marco Rubio amerikai külügyminiszter tájékoztatta telefonon magyar kollégáját, Szijjártó Pétert, aki mindjárt elmorzsolt két rózsafüzért.

Heti abszurd: Viszontvámot, és köszi a halakat!

Ha a klímaválság vagy egy újabb pandémia esetleg nem tudná elpusztítani a kapitalizmust és kiirtani a fél civilizációt, még mindig bízhatunk a Trump-tornádóban. 

Alig négy hete van a magyar családnak, hogy gyűjtsön 1,2 millió dollárt a leukémiás kisfiú életmentő amerikai kezelésére

A tíz hónapos Tóth-Helli Ágoston a leukémia egy ritka és potenciálisan halálos fajtájával küzd, amire az Egyesült ban egy új immunterápiás kezelés akár életre szóló gyógyulást adhatna. A szülők fél éve jóformán a kórházban élnek gyermekükkel, és most alig négy hetük van összeszedni az 1,2 millió dollárt a kórházi számlákra (a kezelést ingyen megkapnák egy kinti alapítványtól), különben a kisfiuknak talán az első születésnapja lehet az utolsó. Többször feltettük már a kérdést, vajon mennyit ér ma Magyarországon egy élet, amikor sok milliós, sőt, már milliárdos életmentő kezelésekre szorul valaki, többnyire egy ártatlan kisgyermek, és csak a jó szándékú, kispénzű emberek, szociálisan érzékeny cégek, nagyvonalúbb vállalkozók tudják erre a pénzt összeadni, míg az összegszinten jelentős közös befizetéseinket kezelő társadalombiztosítás széttárja kezeit. Pedig az évi egy-két kivételes esetben, köztük Ágostonéban is megtehetné, hogy átvállalja a költségeket.

Vadregényes erdőben, csillagos ég alatt

Hajnal József Zoltán fotográfus a budai Kamaraerdőn nőtt fel, ott minden bokrot, fát ismer, négy éve pedig Pest túloldalán járja a határt, Üllő, Monor és Vasad között, hogy őzeket, szarvasokat, rókát, borzot, sakált, mindenféle erdei vadat, madarat figyeljen meg és képeket készítsen róluk a lehető legközelebbről. Egy kora tavaszi délután, picit szemerkélő esőben elkísértük őt egy hosszú erdei sétára, közben Bambikat is láttunk, és az állatok is figyeltek bennünket. Jó előre jelezték egymásnak a jöttünket, így szétspricceltek, mielőtt még a fotós lencsevégre kaphatta volna őket. Sebaj, egy különleges fotót elkészíteni olykor két hétbe is beletelik, a természetfotós legfőbb erénye a csaknem hangtalan léptek mellett a végtelen türelem.

„A fáradtan hazainduló munkás közelebb van Istenhez, mint gondolnánk”

Asztalosműhely a Buda környéki Törökbálint egyik ipari övezetében. Óriás gépek, szerszámok precíz geometriában a falra helyezve, mint oltár a dolgos férfiak szentélyében. Konyhabútor fiókja készül, a kész munkadarabok már jenga módjára feltornyozva. A rend itt nem csupán munkavédelmi előírás, hanem a belső világ kivetülése. A befelé (és az izgő-mozgó végtagokra) figyelés a meditatívan surrogó körfűrész mellett a legerősebb. Polgár Tibor informatikus a szakmáját cserélte le előbb recepciósra, hogy emberek között legyen, majd asztalosra, hogy az önismeret és az önfelfedezés útját válassza „a középszerűség pokla” helyett. Hibázni is megtanult, már nem hajtja a tökéletesség keresése, de hiába is a szekrény tökéletes derékszöge, ha a fal, amelyhez illeszteni kell, sosem egyenes. A testi-lelki rugalmasság sokat segít egy életközépi karrierváltásban is.

Heti abszurd: A nem nem elég, elő az egerekkel

„A tagadás, a nemet mondás lehet a kezdete egy változtatásnak, de ha csak el akarunk valahonnan menekülni, ha csak ki akarunk szabadulni egy adott mintából vagy helyzetből, de nincs, amire igent tudunk vagy akarunk mondani, akkor a választások és döntések végül kudarcba fognak fulladni, és a helyzetek megismétlődnek.” Ez a Popper Péter-idézet jött velem szembe a minap, amikor a virtuális közéleti terekben arról folyt a diskurzus, legyünk-e poloskák, vagy azzal megadjuk magunkat Orbán Viktor dehumanizáló hajlamainak (avagy legújabb politikai marketingtrükkjének), illetve kell-e Magyar Péternek kiállni nemcsak a betiltott Pride mellett, hanem a magyar szabadságért, amelyet éppen annak ünnepén tiport világraszóló aljassággal (újra) sárba a kormányhatalom, méghozzá a gyermekvédelem címén, a kegyelmi botrány és az államilag kitüntetett pedofil elkövetők országában. 

Heti abszurd: A dinasztia diszkrét illata

Lassan tényleg csurig víz alá kerülnek a Maldív-szigetek, annyi pereputty nyaralgat a télben rajtuk. De hát nekik is jár a pihenés, hogy Szijjártó Pétert idézzük, a családi vakáció a magánélet része.

Jöhetnének végre a nők!

„Itt az idő átadni az irányítást a nőknek! A férfiaknak megvolt az esélyük, és lám, hová jutottunk” – idézzük bármelyik Fidesz–KDNP-s politikus helyett az Lenny Kravitz 2019 óta sokszor hivatkozott kijelentését. A nők azóta sem kapták meg és nem is vették át az irányítást, miközben a kevésbé optimista becslések szerint (és Donald Trump szerint, aki már csak tudja) itt állhatunk a III. világháború küszöbén, amit persze nem Volodimir Zelenszkij rovására írhatunk. Nőnapi írásunkban a változás lehetőségéről gondolkodunk, női szemmel, de azokat a férfiakat is megszólítva, akiknek már sok lett a politikában tomboló, sokszor a tehetetlenséget leplező toxikus maszkulinitás, bullying és „férfihiszti”.

Szülőség és alkotás: a fenntartás koreográfiája

Hogyan lehet összeegyeztetni a szülőséget és az alkotást? Miként lehet szabadúszó, független művészként vagy kulturális dolgozóként megtalálni az egyensúlyt a gyermeknevelés és a kreatív munka között? Ezek a kérdések álltak a Simkó Beatrix Trisha táncművész-koreográfus, édesanya által életre hívott Szülőség és alkotás: a fenntartás koreográfiája című közösségépítő kezdeményezés középpontjában, mely egy hosszabb önszerveződési folyamat első fontos lépése lehet. Már amiatt is, hogy nemcsak érintettek vettek részt az egynapos programon, hanem olyanok is, akik már túl vannak a kisgyermeknevelés kihívásokkal teli időszakán, és olyanok is, akik még előtte állnak, de tudatosan készülnek erre.

Heti abszurd: Hajnali intelmek sötét időkben

Lázár János jó tanácsa beragyogta borús hetünket: „Mindennap meg kell azért küzdeni, hogy az ember a valóságérzékelési képességét megtartsa.” Ő már csak tudja, 22 évnyi politizálással a kilométerórájában. 

„Úgy kell élni, hogyha kell, tudjunk kosarat fonni, kenyeret sütni”

Van, aki beleszületik a hagyományőrzésbe, más felnőttként jut el oda, hogy szeretné mélyebben megismerni, átélni a régi idők életmódját, kultúráját, vagy akár az életébe beilleszteni olyan szokásokat, melyek által kapcsolódhat az őseihez, a gyökereihez, a természetközelibb létezéshez. Lehet ez lázadás a globalizáció, a digitalizáció ellen, noha nem szükségképpen mond egymásnak ellent e kettő: egy népművészeti egyesületnek is lehet Facebook-oldala, és fűthetünk kályhával egy modern otthonban. Persze ehhez fát is kell vágni, de pillanatok alatt meleget csinál, és az élő tűznek egészen más a hatása, főleg ha az ember kicsit spirituális. Sokan tartják furcsa hóbortnak, magyarkodásnak a hagyományőrzést, és e kétkedést talán úgy lehet eloszlatni, ha megismerünk olyan embereket, akik ezt hitelesen képviselik, őszintén megélik. Mint Borbás Kata, aki péceli otthonában tárta ki előttünk mágikus világát, melyben a népművészet mellett megfér a közösségépítés, a tanítás és a fantasy-regényírás is.

„Aki nem sportol, nem érti, minek a rokiknak maratonra menni, vannak ennél fontosabb problémák”

Az ország egyetlen akadálymentes, integratív szemléletű edzőtermében, a budapesti Tátra utca 6.-ban találkoztunk Gusztos Péterrel, volt SZDSZ-es országgyűlési képviselővel (2002–2010), aki immár másfél évtizede lecserélte a politikát a civil munkára. Korábbi párjával, Kovács Patrícia színésznővel együtt alapították 2010-ben a Suhanj! Alapítványt, amely fogyatékkal élőknek és épeknek nyújt közös sportolási lehetőséget, mozgásos programokat, társaságot. Tavaly novemberben a Suhanj! Alapítvány megkapta az Aktív Magyarországért díjat is, amelyet az alapítvány vezetője Révész Máriusztól vett át.

Heti abszurd: Trump-tornádó, álávjú!

Nehéz év volt ez a január, és politikai szempontból a február sem ígérkezik verőfényesnek. Donald Trump három hete bontja légkalapáccsal a felvilágosult(abb) világ jogi, gazdasági, szociális, természeti és emberi szövetét. 

Börtönkeringő

„Nekünk, mozgássérülteknek kell láthatóvá tenni magunkat”

Tóth Károly első szólóestjét mutatja be Charlie címmel február 6-án a terézvárosi Eötvös10 Művelődési Házban. A külföldön és itthon készült inkluzív előadásaival (Harmonia, Idol) az utóbbi években számos díjat nyert Hód Adrienn rendezi és koreografálja – a HODWORKS társulat alapítójának egészen speciális munkamódszere van, hogy ép és nem normatizálható testekkel együtt dolgozzon, kitágítva a határaikat, feloldva a sérültséggel szembeni félelmeket és tabukat a közönségben is. Ez a harmadik közös munkája Karcsival, amelynek benézhettünk egy próbájára, videót is készítettünk, amely a mobil Népszaván látható. Az interjúban Karcsi előrebocsátotta, több támogatást szeretne a független kortárs előadó-művészeti területnek, mert jelenleg ő az egyetlen kétdiplomás, kerekesszékes táncos, színész és előadóművész vállalkozó hazánkban, és szeretné, ha még többen lennének. És ha lennének akadálymentes művészeti iskolák, meg olyan produkciók, amik láthatóvá teszik őket. Akár még tévésorozatban is vállalna szerepet, ehhez épp színész-mentort keres.

Heti abszurd: Az oligarcha és az origo

Csütörtökön 308 magyar általános és középiskolából küldték haza a gyerekeket bombafenyegetés miatt. És bár Donald Trump újbóli elnöki beiktatása meg az ott bejelentett „világraszóló” intézkedései, a nemzetgazdaságunk változatlanul pocsék kilátásai vagy a rákosrendezői emirátusok ennél fontosabb témák lehetnének (de vajon azok-e?), most helybe jött hozzánk a fenyegetettségérzés, mintha csak meghívtuk volna.

„Nem tiltani, hanem érteni kell a fiatalok médiahasználatát, ami a demokráciának is jó lehet”

Életünk egyre nagyobb része zajlik a digitális médiatérben, de hogy készíti fel a telefonokat beszedő iskola a diákokat erre? Mi jellemzi a gyerekek, kamaszok viszonyát a saját médiaeszközeikhez? Miért van szükség a digitális eszközhasználaton túl a médiaoktatásra? Például mert a demokrácia is ezen múlhat – véli Rajnai Richárd PhD, médiakutató, aki két évtizeden át tanított mozgókép- és médiaismeretet, illetve történelmet egy pécsi művészeti középiskolában. Miért van szükség a médiaműveltség fejlesztésére? címmel jelent meg hiánypótló kötete a témában, rengeteg friss, a Covid alatt és után felvett kutatással színesítve.

Emlék-más, avagy a jövő Heti abszurd

Tételezzük fel, hogy egy paranormális világban élünk, ami a magyar közéletet érzékelve nem biztos, hogy elrugaszkodott gondolat. Hiszen itt minden nap működik a Mandela-hatás, amikor emberek egy csoportja bizonyos jelenségekre, történésekre a valósághoz képest másképp, mégis hasonlóan emlékezik.

Karácsonyfalva és a kleptók

Fogyassz, ha bírsz! – a leggazdagabb ötödnek ötször annyija van, mint a legszegényebbnek

Az éppen az ünnepek előtt elszálló élelmiszerárak csöppet árnyalják azt a sikert, amiről a csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergely beszámolt: az élelmiszer-infláció éves szinten jó, a fogyasztás jó, a turizmus minden rekordot megdönt, az ipar ugyan visszaesést szenved el, ennek viszont külső okai vannak (fogjuk a német gazdaságra meg a szomszédos háborúra). A kormánypropaganda lehazugozza Magyar Pétert, amiért elszegényedésről beszél – miközben a KSH adatai szerint 2023-ban „csak enyhén” emelkedett hazánkban a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata, és 0,5 százalékpontos növekedés mellett a lakosság 20,2 százalékát érintette. S különben is hálásak lehetünk a kormánynak, mert a 2010-es évek elején ez még 30 százalék fölött volt. A szegénység kockázatának a leginkább kitettek az egyszülős és a három- vagy többgyermekes családok, illetve a 65 év felettiek, vagyis a nyugdíjasok. Ők azok, akik amúgy is alacsony fogyasztásukat ha lehet, most még jobban visszafogják, amíg a felső jövedelmi ötödbe tartozók – akik az országos átlag immár kétszeresét keresik – inkább a pazarlás irányába billentik a mérleget. 

Heti abszurd: Csak a leállítást nem állítja le a vezér?

Orbán Viktor legitimálja a politikai bullying eddig látott legundormányosabb formáját, amit ő is magas szinten, mi több, a legmagasabban űz.

A Neveleki Szomszédok létrehozzák a községből a közösséget, még a gödi akkugyár csatornaépítése ellen is sikeresen mozgósítottak

A Neveleki Szomszédok Egyesületét tíz éve alapították, hogy az immár Gödhöz tartozó neveleki lakosok saját érdekeiket képviseljék a városházán, a képviselőknél és a hatóságoknál. Évek kitartó munkájával hozzájárultak, hogy megépüljön településrészükön a szennyvízcsatorna-hálózat és az első járdaszakaszok, létrehozták a Pacsi park közösségi teret, közben sikeresen mozgósítottak az ellen, hogy az akkugyár rajtuk keresztül vezethesse át a szennyvízét. A telekocsiprogramtól a jótékonysági futóversenyig számos területen aktívak, a következő projektjük pedig nem kisebb, mint hogy lakóhelyükből „mini-Ausztriát” varázsoljanak.

Harka Ágnes képzőművész: Az én életfeladatom az öröm

Harka Ágnes képzőművész sosem gondolta, hogy egyszer tanítani fog, aztán egyre erősödött benne a vágy, hogy az alkotásban rejlő örömérzetre másokat is rávezessen. A több mint tíz éve általa alapított Budapesti Képzőművészeti Szabadegyetem óráin bárki festhet, rajzolhat korra és előképzettségre való tekintet nélkül. Tanítványait kiselőadásokkal vezeti be a művészettörténet varázslatos világába a barlangrajzoktól a barokkig, az amőbáktól az MI-alapú „hamis valóság” felismeréséig. Ágnes absztrakt és konceptuális festőként lett ismert, legmegkapóbb alkotásai mégis figurálisak: kerekesszékes modelleket fest, akik azt sugározzák, bár nagy akadályt gördített eléjük az élet, azzal méltósággal megbirkóznak.

Heti abszurd: Magyar Péter, anti-e vagy?

Országjárási láz fűti a rideg novemberben reszkető kis hazánkat, a minap hallgattam Magyar Péter rendezvénye után Nagy Ervint, aki azt magyarázta egy videós stábnak, hogy ez szinte már miniszterelnöki székfoglaló volt.