Azóta készültem a Zánkától pár kilométerre fekvő Tagyon-hegyre, hogy Bräutigam Enikő, a Skanzen PanorámaPlacc Art Café & Bar alapító-tulajdonosa először mesélt nekem csillogó szemmel a sárkányfog alakú háromszögtelekről, három út találkozásánál, hangulatos présházakkal pöttyözött balatoni szőlőhegyek között. Ahol nem csupán frissítőt és finom falatokat kínálnak az utazóknak, csupa helyi hozzávalóból, megfizethető áron, de egy szabadtéri galériát is megnézhetünk, vagy akár családunkkal részt vehetünk az egyik ásványkarkötő- vagy mandalakészítő, családállító vagy meseterápiás workshopon. Lehet itt a Sárkány Tükre-tó partján meditálni, felidézve, amikor pár száz évvel ezelőtt még idáig ért a Balaton, és kívánságot megerősíteni a vízbe dobott kis obszidiánkaviccsal, vagy a hintaágyban pihenve egy papírcetlire kiírni magunkból, amit kimondani sem merünk, és bedobni a Vallomások ládájába, hogy szombatonként – a levéltitkot tiszteletben tartva – elégessék ezeket, egyszerre akár több ezer darabot.
Testi-lelki táplálékok
Fél napot töltöttünk itt, és bár a hely még nem volt nyitva, rengetegen álltak meg körülnézni. Hogy vajon a Skanzen mint izgalmas, új hely, vagy netán a különleges „sárkányenergia” vonzza ide a hazai és külföldi látogatókat – akik tömött buszokkal is érkeznek, szervezetten –, nem tudjuk biztosra megmondani, bár kétségtelenül érezni e helyen egy mély megnyugvást, amely egyszerre kikapcsolja és feltölti a látogatót.
– Ezeknek a szörpöknek az a különlegessége, hogy ásvány ázik bennük fél éven keresztül – kínál bennünket Enikő előbb a kaktuszfügés, majd a tihanyi levendulás limonádéjából, aminek egyáltalán nincs „szappanos” mellékíze, se neonszíne. Merthogy csakis természetes hozzávalóból készül, mint a spirulinás-medvehagymás, vagy a fekete retekkel ízesített házi ropogós, amit (aranykalászos) gazdasszonyunk vászolyi lisztből süt. A bambusznyársakra sorjázott, ínycsiklandó házikolbász – amit Enikő a tulajdonostársával, Lővey Miklóssal saját kezűleg töltött –, a különféle sajtok, a friss paprika, paradicsom, uborka is mind háziak, frissek, akárcsak mellé a ropogós, kemencében sült zsemle. A közeljövőben kínálnak majd pizzát és pizzillát is (a tortilla és a pizza szerelemgyerekét), ami nekik jóval kevesebből kijön, mint egy Balaton-parti, 6000 forintos pizza. Nem is szeretnék az egekbe srófolni az árakat, mert ez a hely nem erről szól. Sokan a község honlapján is említett Sárkányvonalra is úgy tekintenek, mint PR-lehetőségre, hogyan lehetne ebből jó pénzt csinálni. Csakhogy ez leszűkítené azok körét, akik megengedhetnék maguknak, hogy idejöjjenek a testüket-lelküket táplálni. Emellett Enikőék a hely tisztaságára is ügyelnek – nemrég megkeresték őket egy párt aktivistái, akik ide szerettek volna rendezvényt szervezni, színpaddal, hangszórókkal, ám erre nemet mondtak. Amire válaszul rengeteg támadás, bejelentés, majd ellenőrzés érkezett, csakhogy mindent szabályosan üzemeltetnek, semmi kifogásolhatót nem találtak.
Egy kis boszorkányság
A környékbeliek többsége legalább örül az új helynek, és szívesen tér be ide, jönnek autóval, bicajjal, ide bizony még gyalog is. És ez még csak a kezdet, hiszen Enikőnek rengeteg programötlete van, például tervezi, hogy ősszel sámándobosokat hív, és tavasszal lehozza ide a híres Dürer Kert-i Boszorkányvásárt is. Vendéglátónk maga is képzett ásványterapeuta, Bencs Art nevű kisvállalkozásában ásványalapú esszenciákat, saját keverésű krémeket, egyedileg készített ásvány ékszereket készít és forgalmaz, mindenbe egy kis „boszorkányságot” is csempészve. Neki nem konkurenciája a Temu vagy a Shein, ahol filléres kő ékszereket árulnak, de sajnos sokakat megvezetnek, ezzel rontják a piacot is azok a kiskereskedők, akik az innen vett, színezett üveget adják el ásványként. Enikő az áldásszalagot és a színes imazászlókat is a zalaszentlászlói Béke sztúpából hozta, az ásványokat pedig megbízható nagykereskedésből rendeli, majd személyre szólóan fűzi össze.
Leülünk a kényelmes szalmabálákra, kóstoljuk a finomságokat, miközben a szél a Balaton illatát lengeti felénk. A lábunk alatt sertepertél Tobi, Enikő mentett tacskója, akinek ez a hely a rengeteg illatával, tágas szabad terével szintén maga a földi paradicsom.
– Mi szeretnénk elhatárolódni a politikától, ami sajnos egyre nehezebben megy ebben az országban – kezdi Miklós. – Mi egy olyan kis közösségi teret szeretnénk itt létrehozni, ahová az emberek kikapcsolódni járnak, és ahol bárki megmutathatja, ha valami értékeset tud előállítani, amiről a hely neve, a Skanzen is szól.
– Az Art szó a nevünkben pedig arra utal, hogy sokan festenek-alkotnak itt a környéken, ahogy mi magunk is. Szeretnénk kis időszaki szabadtéri tárlatokat csinálni itt a művészeknek, de nem olyan horror áron, mint amit máshol elkérnek – folytatja Enikő. – Egy kultúrházba kevesebben is térnek be egy kiállítást megnézni, míg itt napi több száz ember is megfordulhat. Különböző mentális problémákkal élő gyerekek számára is tervezünk programokat, mert nekik nagyon sokat lehet művészettel segíteni, és azt látjuk, hogy itt a gyerekek csak leülnek, és már megnyugszanak. Ezeket az ásványokkal kirakott Balaton-képeket is már velük készítettük, teljesen önállóan dolgoztak, csak annyit segítettem, hogy ceruzával megrajzoltam a Balatont. Van egy kedvenc mondatom: a művészet sosem árt. Én nem ebből élek, cserébe ez ezerszer jobban feltölt, és örülnék, ha mások is megtapasztalnák, hogy a saját gyerekükkel milyen nagy dolgokat tudnának ezzel elérni.
Megszólít a kő
Az asztalokra kitéve kis tálkákban rengetegféle ásványt találunk, köztük opált, hegyi kristályt, füstkvarcot, jádét, jáspist, obszidiánt, ónixot, fekete kagylót, lávakövet, még rubintot is. Enikő titka, hogy nem árulja el, melyik kő mire hat, hanem mindenki választ magának 24 szemet (ami kényelmesen elfér egy csuklón), majd négyszemközt elmeséli mindenkinek, miket válogatott magának, és 99 százalékban pontosan leírja az illető személyiségét, aktuális testi-lelki problémáit.
– Bár látszólag csak összedobálod, ami vonz, amikor egyesével kielemezzük, még a nem spirituális emberek is rádöbbennek, hogy a kő szólítja meg őket. Egész egyszerűen rányúlnak arra, amire szükségük van – magyarázza Enikő. Teszek is egy próbát, és sokáig elmolyolok a kövekkel, már ez egy kellemes meditatív foglalatosság, ahogy egyszerre befelé és kifelé figyel az ember. A jellemzés, amit Enikő ad, teljes mértékben illik rám, és miközben felfűzöm a saját, személyre szóló karkötőmet, arról mesél, hogy nemrégiben rendeltek tőle egy különleges karkötőt, „egy kivételes személynek, akire nagyon fontos és nehéz feladat vár”. Nem tudta, kinek lesz, majd kicsit később az általa készített, roppant sok munkával kidolgozott szodalit karkötőt viszontlátta egy videón, egy ismert politikus csuklóján. Véletlenek nincsenek, mert bizony vannak, akik a politikusaink spirituális-energetikai védelméről, stresszbírásáról gondoskodnak – ahogy Orbán Viktor meg az ájúrvédában, és ki tudja még, milyen módszerekben bízik.
Pár perces úttal még felmegyünk a hajdan volt tűzhányó Hegyestűre, hogy fentről is megnézzük a Skanzen PanorámaPlaccot, és a kilátás lélegzetelállító: távolban az azúrkék Balatonnal, mellettünk Gulács, Csobánc, a Szigliget hármasa, a Szent György-hegy és a badacsonyi bazaltorgonák. A pazar panorámát itt milliós négyzetméterár fölött mérik, de egyelőre még bárki feljöhet ide, hogy ebben gyönyörködjön és töltődjön a hegy és a környék erős természeti energiájából. Az egyik présház kertjében még sárkányt is találtunk, méghozzá Süsüt, „akit” egy nagypapa az unokái örömére készített.
