Zsolt bácsi;Heti abszurd;

Heti abszurd: Megtorlás, ízlés szerint

Kész időutazás volt ez a hét. 

A héten ismét lecsapott a karhatalom, ezúttal nem Ruszin-Szendi Romuluszra, hogy elvegyék az exkatonától engedéllyel tartott lőfegyverét, amit még az MI6-től kapott, egy csomag Káncz Csaba ürgebőrbe varrt geopolitikai jegyzetei kíséretében, hanem Hadházy Ákos posztja szerint egy nyugdíjasra asszonyra. Nagy fogás lehetett, amikor rábukkantak Gizi néni telefonján a kertezős, névnapozós képek százai között a Rétvári Bencéről szóló galádságra, ami miatt az idős asszonyt elő kellett venni. Merthogy a kép, amit megosztott, azt sugallta, hogy Rétvári szerint ki kell lépnünk az EU-ból, és el kell hagynunk a brüsszeli fertőt. Ezt akár ő maga is mondhatta volna, mint bármikor bármely tetszőleges fideszes, de hát részéről ez szemenszedett hazugság, és feljelentést, illetve azonnali rendőri kiszállást vont maga után.

Most már végre csipkedik magukat, miután Juhász Péter Pált hagyták legalább tíz, vagy inkább húsz éven át garázdálkodni a gyermekvédelemben, és hát Semjén Zsolt is elismerte: félreértette, hogy a rendőrség tíz éve vizsgálja (az ügyészséget) az ügyet, és az ügyészség is gőzerővel dolgozik. Nem egyeztették előre Gulyás Gergellyel a verziókat, miszerint a (második) kifogástalan (fideszes) életvitel-vizsgálaton akadt volna fenn a volt igazgató? Van ilyen.

Fókuszáljanak csak a nyugdíjasokra, addig biztos nem harapózik el teljesen a közéleti agresszió és a Zsolt bácsizás, amit már lehetetlenség visszagyömöszölni a palackba.

Kész időutazás volt ez a hét. A parlament őszi ülésszakának nyitónapján kirándultunk a Jurassic Parkba, amit a Fidesz–KDNP tizenöt évi állhatatos karaktergyilkolászásával az országra szabadított, most meg sírnak, hogy a T-Rex nem válogatós. Ugrás a középkorba: szentképekkel és rózsafüzérrel álltak Hadházy Ákosék elé az ellentüntetők a Ferenciek terén – fokhagymafüzért is hozhattak volna valamelyik Váci utcai szuvenírboltból az ördögűzéshez, ha már a héten annyit emlegették errefelé Belzebubot.

Mióta a politikai hirdetéseknek reszeltek, folyamatosan jön szembe velem a hírfolyamban Orbán Viktor, és arra kér, lépjek közvetlen kapcsolatba vele. Hogyisne, hogy aztán majd elindítson a háttérben egy szegszi George ­Michael számot, és levideózza, amint a Father Figure-t hallgatom, miközben vele csetelek, a szememre helyezett szívecskékkel azt a látszatot próbálva kelteni, hogy én is szerelmes vagyok belé, akárcsak Magyar Péter. Különösen ádáz ilyen (homoerotikus) fan fiction-videókat készítenie, holott pont ő mondta el a Harcosok órájában, hogy miután szórakoztatóipar és politika már összekeveredett, nagy erőfeszítést igényel az ő oldalukról, hogy felmenjenek az internetre, de ne legyenek színpadiasak.

„Ne engedjük, hogy a szórakoztatóipar könnyű sikerének a kísértése erőt vegyen rajtunk!” – jelentette ki, majd csinált két napon belül még négy Trollbán videót. 

Ugyanitt kifejtette, hogy a Tisza párt rendezvényein meg az egész ellenzéki oldalon sok a bolond: az egyik trombitál, a másik egy kartonfigurával beszélget, a harmadik létrára mászik, megint más Csipke Józsika címmel írt könyvet, nyilván egyikük sem lehet normális, ahogy a főnökük sem az. És vannak a másik oldalon ők, a józanok, a komolyak, a nem színpadiasak, a „normálisak”. Amibe az is belefér, hogy ő komoly képpel firkáljon a Karmelitában egy papírra arról, hogy máris megy a nyugdíjemelés (korrekció), mert ő ezt is elintézte, mert „mi nem engedtük, hogy a magyarok pénze Ukrajnába menjen, ezért most van családtámogatás-emelkedés, tudunk indítani a fiataloknak lakásprogramot, és a nyugdíjasok is megkapják azt, ami jár”.

A „bolondok” és a „normálisak” végképp nembináris kategóriává vált, és ott van még Endre bácsi, aki most íróként robbant be az így is eléggé viharos magyar közéletbe, hogy meg­győzzön minket a bicskei gyermekmolesztálási ügyek eltussolásában az ártatlanságáról, és kifejezze háláját Balog püspök úrnak és Katalin asszonynak a kegyelemért, aminek ha más nem is, az érintettek biztos örültek, megnéztem volna a mosolyukat.

Lapzártánk közben jött a hír, hogy már nemcsak Gizi néninél, hanem Juhász Péternél is nyomozók jelentek meg, hogy bizonyítékként lefoglalják a számítógépét és a telefonját.

Mikor megkérdezte a rendőröket, mi alapján jöttek hozzá, vagyis mi köti össze a Szőlő utcai ügyet a videójában lejátszott „Zsolti bácsi” felvétellel, a rendőrök állítólag azt mondták: mindkét ügyben magas rangú politikusok lehetnek érintettek. Na ugye hogy ugye! Kocsis Máté pedig nem halogatta sokáig, hogy kiírja a falára: „Ízlés szerint hívhatjuk ezt jogkövetkezménynek vagy megtorlásnak (mosolygós szmájli).” Torquemada is csettintene a nyelvével.

A közelmúltban több közéleti szereplővel szemben is keményen megfogalmazódott, hogy megnyilatkozásaikkal politikai hibát követtek el. Csak hát mit jelent ez ma Magyarországon? Az itt kialakult politikai térben létezhetnek-e még olyan valódi politikai célok, amelyek elérésével kapcsolatban érdemes politikai hibákról beszélni? Abból, hogy a magyar politikusok képtelenek beismerni a hibáikat, az ellenfél, a másként gondolkodás tagadása is következik.