Ugye Majka is aláírta azt a petíciót, amelyben a magyar zenész- és művésztársadalom tagjai nevében úgy kétszázan kikérték maguknak, „hogy a Sziget Fesztivál, ami eddig a nyitottságáról és a szélsőségektől mentes értékrendjéről volt ismert, teret ad egy gyűlölködő, rasszista zenekarnak, a Kneecapnek”. Olyan illusztris társaság gyűlt össze a virtuális íven Gálvölgyi Jánostól Geszti Péteren, Demjén Ferencen, Skrabski Fruzsinán át Takaró Mihályig, becsatlakozott még a Magyar Nemzeti Táncegyüttes is, hogy igazán azt érezhettük, itt nemcsak a szólásszabadság határaira érzékenyek, de a jó magyar erkölcs is minden oldalról meg lett védelmezve, körbe lett bástyázva.
A Sziget ettől majd jól nem bújhat el „a befogadás és a véleményszabadság hamis álcája mögé”, és ha jót akar, többé nem hív meg ilyen zenészeket, akik a művészi szabadságukat akár szélsőséges megnyilvánulásokra is használhatják. Miközben ha valaki meghallgat a belfasti srácokkal egy-egy interjút vagy megnézi a róluk készült, majdnem Oscar-közelbe jutott filmet, árnyaltabban látja a véleményüket. Amit valóban nem forgatnak porcukorba, amikor kiállnak a Gázában eddig megsérült vagy meggyilkolt 50 ezer gyerek mellett (miközben az ENSZ szerint további 14 ezer gyereket érint ott most is az éhezés), és a vérontás befejezését követelik, ahogy többek között Greta Thunberg is, generációjának szintén fontos hangadója.
De a kétszáz magyar művész és kulturális személyiség szerint, akik minden bizonnyal alaposan tájékozódtak, a zenekar (munkássága) „a demokrácia, az alapvető emberi jogok elleni támadás”. A magyar kormány pedig nem volt rest, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva három évre kitiltotta az országból az ír srácokat, így már nem a Sziget vezetése döntheti el, megtarthatják-e a fellépést.
A Kneecap-ügy csak ráirányítja a fókuszt arra a régóta zajló folyamatra, amelyben a magyar kormány egyre direktebben avatkozik be a kulturális tér még megmaradt szabadságszigeteibe.
Most is olyan döntést vállalt fel, ami megfutotta a világ nagy sajtóorgánumait, hiszen jól illeszkedik Orbán Viktorék illiberális imázsába a cenzúra, a véleményszabadság korlátozása, a kisebbségi nézőpont és létezés elnyomása (mindegy most, hogy egy független bíróság vajon antiszemita propagandának minősítené-e, ha azt vetítik ki egy koncerten, hogy „Fuck Israel, free Palestine!”, de voltak még ennél is véleményesebb gesztusok).
Alig pár hete itt volt a betiltott Pride is, ami miatt most az ügyészségen gyanúsítottként hallgatják ki az EP-ben vastapssal ünnepelt Karácsony Gergelyt, noha egyelőre nem tudni, milyen bűncselekménnyel vádolják.
Bizonyára csak hatalmi erőfitogtatás és megfélemlítés céljával vegzálják – nem mintha Karácsony ettől megijedne.
A Sziget Fesztivál és általában Budapest eddig egyfajta kulturális kirakattér volt: a szabadság, sokszínűség, fiatalos európaiság terepe, egy külön ország Magyarországon belül. Továbbra sem gondolnánk, hogy ez veszélyben lenne (már a puszta megélhetési nehézségeken túl, ami viszont elsősorban a független, és nem a fenti, jórészt befutott és részben lefutott alkotókat érinti), hacsak nem magukat kezdik cenzúrázni és cancelolni itt a nagy összeborulásban azok a felsorolt művészek és kulturális szereplők, akik közül többen is éltek és élnek bizony a Kneekaphez hasonló művészi eszközökkel, vagy akár a humor nem PC formáival.
Visszatérve a kiindulóponthoz, mai hír, hogy szerződést bontott Majkával a One Magyarország. A hangsúlyozottan üzleti döntés hátterében „az énekes-előadóművész Campus Fesztiválon bemutatott erőszakos színpadi produkciója, valamint az elmúlt időszakban tett közéleti megnyilvánulásai állnak”. Várható volt a lépés a jelentős közpénzbefektetéssel államilag felvásárolt cég részéről, amely most épp tiszteletlenséggel (juj!), illetve „a társadalmat megosztó, erőszakos vagy erőszakra buzdító szélsőséges magatartással” vádolja a rappert. Akinek ez talán nem fog fájni, van más bevétele, a közönsége meg éppen ezért a virtusért sztárolja, és valószínűleg nem kívánkozik a Karmelitába sem, mint az egykor Orbán-fejet rugdosó, most Orbán-kebelbarát Dopeman „kolléga”, akivel jelenleg is vadul beefelnek.
A következő majd az lesz, ugye, hogy a nagy nemzeti drogellenes hajtóvadászat nevében nem lehet 18 éven aluliaknak lejátszani – nem a Pálinka-dalt, mert az mehet –, hanem a 4 ütemet, vagy a 2 félt, a teljes Pogány Induló-diszkográfiát, mert „tudat alatti” drogpropagandát terjesztenek.
Tilcsukbe! Vagy tilcsukki!
Mint a 14 év alattiakat a termálfürdőkből, mert a gyógyvíz nem tesz jót a gyerekeknek. Miközben ezt eddig is tudtuk, azért a Rudasban vagy a Széchenyiben vannak még más medencék is, nem?
De a boomergondolkodás szerint jobb, ha inkább megvédjük őket, mint a könyvfóliázással meg a kifogástalanéletvitel-vizsgálattal. De sikerült?!
A hét főboomere pedig ki más lenne, mint Orbán Viktor, aki elment egy YouTube-műsorba elmondani, hogy ő nem néz YouTube-ot. Mert ő még ahhoz a nemzedékhez tartozik, aki még úgy tudja, a telefon arra van, hogy telefonáljunk rajta/vele (az öreg jó Nokiája), és ugyan titokban van otthon egy ájpedje, amin meccseket néz néha, de az egy „veszélyes jószág”, mert az ember nem is veszi észre, és már egy órája rajta van. Szerintünk meg ő még az a generáció, akinek a véleménye olyan, mint a tárcsás telefon: lassú, hangos, nehezen kapcsol, mert mindig ugyanazt a számot hívja – a múltét.
