Az ellentmondásosság szándékolt, különösen ha végignézünk a kínai elnök illusztris anti-western bandáján, Vlagyimir Putyin és Kim Dzsongun mellett az iráni, a belorusz és más remek elnökökön át a „kakukktojás” Szijjártó Péterig, aki kötelességének érezte, hogy eleget tegyen a kedves meghívásnak (mert az mégiscsak durva lett volna, főleg a tengerentúli barátocskái szemében, ha Orbán Viktor maga megy oda).
Mintha NATO- és uniós tagállamként lenne egy ilyen klubban bármi keresnivalónk.
Vagy akár Robert Ficónak, de az legyen az ő baja, hogy ott sündörgött, nyilván a gázért és az olajért, míg a magyar külügyminiszter meg a mi nevünkben tárgyalt „a kínai–magyar gazdasági együttműködés fejlesztéséről” Sanghajban, noha ezt máskor is megtehette volna, nem pont olyankor, amikor a kommunista Kína tankokkal, bombázókkal, vadászgépekkel, végül pedig lufikkal és több ezer galambbal üzente, a Nyugatnak kell eldönteni: csokit vagy csínyt, avagy a békét vagy a háborút választja.
Miután egyelőre még mi is a Nyugathoz tartozunk, köszi, Hszi, a nagylelkű ajánlatot, a döntés biztos nem a mi híresen békepárti kormányunkon fog múlni, talán inkább a másik híres-hírhedt békebarátja Donnie-én, aki egyelőre látványos kudarcot vallott a világbéke-teremtési kísérleteivel, így inkább nekiállt a karibi térségben állítólagos drogkereskedő hajókra lövöldözni. A legnagyobb gázlángolást azonban Putyin adta elő, aki most rezzenéstelen arccal elregélte, Oroszország sosem ellenezte Ukrajna uniós, csakis a NATO-csatlakozását (nem tudom, erre ki hogy emlékszik, de akkor végképp és hatványozottan felesleges volt Orbán Viktor vétója meg a VOKS2025 milliárdos pénzkidobás). Továbbá hisztériakeltéssel vádolta meg az európai vezetőket, mert mint mondta, „Oroszországnak soha nem volt, nincs, és nem is áll szándékában megtámadni senkit”, ami „egy észszerűen gondolkodó ember számára egyértelmű provokáció és teljes képtelenség”.
Szerintem meg egy szavát se higgyük, és már a szeme se áll jól. Különösen, miután egy bekapcsolva maradt mikrofon rögzítette, ahogy a parádé alatt Hszivel a szervátültetésről mint a halhatatlanság elérésének kézenfekvő módjáról beszélgettek kedélyesen.
Kim Dzsongunnak pedig a Reuters szerint minden ujjlenyomatát letörölték, feltehetőleg még a vizeletét és a székletét is hazavitték, nehogy akárkik kezébe kerüljön a felbecsülhetetlen értékű DNS, avagy olyan biológiai tudás, amit a diktátor senkivel se szeretne megosztani. Netán fél, hogy az egyik lehullott hajszálával megvuduzzák? És akkor ne is legyünk konteóhívők, se vészmadarak, gondolkodjunk kitartóan „észszerűen”. Mégis ezeket a paranoid, megalomán, megátalkodott észlényeket nézve rendre az jut eszembe, amit Tarjányi Péter tavaly a lapunknak egy videóinterjúban mondott: lehetséges, hogy harminc-negyven év múlva azt fogják tanítani, 2024 novemberében már zajlott a harmadik világháború.
Ehhez képest végképp semmi értelme azzal foglalkoznunk, hogy itthon az adóemelés lett az új „migráncs”, amivel a Fidesz a riogatással még összeterelhető szavazókra céloz, ha még sehogy sem sikerült rákenni az ellenzékre, hogy háborúba küldené a fiainkat, a lányainkat és a házi kedvenceinket is (csak akiket még nem ettek meg a migráncsok). Nem is a még meg sem alakult Tisza-kormány vezette be az iskolákban a honvédelmi ismeretek tantárgyat, ahol őszintén reméljük, soha nem adnak éleslőszert, kézigránátot a képzésen „önszántukból” részt vevő civilek kezébe. És teljességgel lényegtelen, hogy a mindig eszelősen magabiztos Lázár János milyen szépen tudja magyarázni, hogy 15 évig miért nem csináltak semmit a vasúthálózattal országban (nem volt elég 15 repülőrajt?), ezért szerinte kéne még négy év, hogy a „félkész” Magyarországot végre fejletté tegyék. Szintén Lázár el/kiszólása volt, hogy „az ATV nézői közül sokan bíztak abban, hogy a Tisza Párt változást hoz. Ezek szerint a Tisza Pártnak rosszabb hazugságai vannak, mint a Fidesznek.”
Mire Rónay Egon kapásból visszakérdezett: Nem tudom, a Fidesznek milyen hazugságai vannak? – Csak jobbak – vigyorgott rafkósan a miniszter.
A minap történt, hogy a világpolitika eseményeit figyelve a brit The Guardiant olvasgattam, és a szokásos, előfizetésre buzdító szerkesztői üzenetben kibökte a szememet, hogy Donald Trump mellett „Viktor Orban” szerintük a sajtószabadság legnagyobb ellensége a világmindenségben, ezért nagy szükség van rám, cingár magyar olvasóra is, hogy a szabad sajtó utolsó végvárait támogassam kettejük ellenében. Megkértem pár külföldön élő ismerősömet, kattintsanak rá ők is, hadd lássam, odaát kikkel riogatnak. Püff neki, Burgenlandtól Bangkokig Trump és Orbán volt a mumus. Egy ismerősöm Kínában volt úton (csak VPN-t használt), kérdeztem, milyen ott, hátha a közeljövőben mi is Kínában fogunk élni, és vajon hallottak-e arrafelé Orbánról. Mire azt írta, hát persze, imádják, a kölcsönös vízummentesség miatt. Majd hosszasan mesélt, hogy ott most milyen boldogok az emberek, mert 30 éve fejlődik az ország, mint a rakéta, magas a várható élettartam, jó az infrastruktúra, a világ legélhetőbb „cyberpunk” városközpontjait hozták létre, jó a levegő (abban a városban), biztonság van, tisztaság, jó hangulat, rendesen öltözött emberek. Ilyen, amikor jó helyre tolják a pénzek nagy részét. Ha ez a modern kommunizmus, ezt még talán a magyarok se bánnák, ahogy az ott élő külföldiek sem érzik. Jó, jó, nem demokrácia, na de otthon is mire mentek vele?
