Ki ne emlékezne a csupán pár héttel ezelőtti jelenetre, amikor Musk az Ovális Irodában álldogált Trump háta mögött, az íróasztalánál üldögélő elnök pedig igyekezett az égig dicsérni őt? A világ leggazdagabb emberével ott volt a négyéves kisfia is (az anyuka ezzel nem értett egyet, de nem lett kikérve a véleménye), ám a fura „családi jelenet” során a testbeszédük volt a legijesztőbb. Két narcisztikus egó suhant lelki szemeink előtt padlógázzal egy nyitott sportkocsiban, a kormánynál a láncfűrészes, túlketaminozott techguru, az anyósülésen egy saját jogán beszámíthatatlan, üzletemberből lett populista, megalomán elnök. Várható volt, hogy pár tereptárgyon (állami hivatalnokok, bevándorlók, segélyszervezetek stb.) átgázolnak, alig észlelve a horpadásokat (belefért a Tesla részvényeinek zuhanása is, de az már nem, hogy Muskot belülről meg akarták fúrni), aztán hamarabb rohantak együtt neki a falnak, mint láttuk volna jönni.
Steve Bannon, Trump régi cimborája és korábbi tanácsadója szerint azon vesztek össze, hogy Trump nem volt hajlandó beavatni Muskot a Pentagon Kína elleni háborús készülődésének terveibe.
Akárhogy is, ez egy „jó sztori”, mindenki pontosan el tudja képzelni, hogy valami ilyen banális dolgon kaptak össze, mint az óvodások a homoksütiformán.
Utána pedig mindketten sebesen igyekeztek elhagyni a baleset helyszínét és a füstölgő roncsot, a másikra kenve a felelősséget. Jött az utálkozás, sárdobálás, egófitogtatás és a bosszú. Trump a SpaceX állami szerződéseinek felmondásával, Musk az Epstein-aktákkal fenyegetett. Amit már a fél világ sejtett, hiszen fotók tanúskodtak arról, hogy Donald Trump a pedofil kerítőként letartóztatott néhai üzletemberrel partizott, amikor a golf meg a (pornósok) szépségkirálynők már nem elégítették ki.
Ironikus, hogy ezeket a nagy férfiegókat épp a törékeny férfiasságuk viszi majd egyszer valamikor a történelmi süllyesztőbe, csakhogy ennek a csörtének még számos áldozata lehet (lásd keretes írásunkat). Az USA és a világ távolabbi kilátásain az sem segít, hogy lapzártánk előtt kicsivel Musk nekiállt Canossát járni, és elismerte, túlzásokba esett az elnök kritizálása közben (noha ettől még biztosra vehetjük, hogy meggyőződése, Trump csakis miatta nyerhetett választást). A szakítás ugyanis egy mélyebb, globális törésvonalat jelez a hatalom, a technológia és nemzetállami érdekek között. Mert míg Trump a klasszikus geopolitikai erőterek visszaállítására törekszik, Musk egy transznacionális, technokratikus (és talán transzhumán) jövőt épít, alapkonfliktusuk pedig kiélezheti a világpolitikát, és akár új szövetségi rendszerekhez is vezethet. Magyarország ennek a törésvonalnak a peremén áll: Orbán Viktor ambíciói e kettősség között egyensúlyoznak, miközben egyre jobban függ (nem csak ő) a globális játékosok dinamikájától. Hiába próbálja magát Kelet és Nyugat közötti összekötő hídként megkerülhetetlen szereplőnek láttatni, mi akkor is csak egy félperifériás kis ország vagyunk, amely könnyen geopolitikai sodródásba kerülhet.
És mi lesz most Csáddal? Ha Trump már ráókumlálta az új magyargyarmat-esélyes afrikai országot egy beutazási tiltólistára, az az ottani magyar üzleteknek sem tesz majd jót.
Nem lennénk most Orbán helyében, aki próbált mindkettőjükkel jóban lenni, hiszen ő mindenkinek a barátja, aki az illiberalizmusnak a barátja, vagy csak nem löki ki zsigerből az ajtón. Trumpról egyelőre sajnos kiderült, hogy mégsem ő a megváltó, Musk viszont a Nagy Magyar Termékenységi Ráolvasást is támogatta a népességfogyás ellenében. Ha hagyták volna, tán még örökítőanyaggal is, hiszen az immár 14 gyermekes apuka a saját bevallása szerint egy légiónyi utódot szeretne még az apokalipszis beállta előtt. A The Wall Street Journal áprilisban rántotta le a leplet tervéről, hogy még több nőt akar még gyorsabban teherbe ejteni, ezért egyszeri 15 millió dollárt és havi 100 ezer dolláros gyerektartást ajánlott több potenciális anyukajelöltnek az X-en. (Ami nagyságrendekkel több, mint Trump 5000 dolláros egyszeri bébibónusza.)
