Egyedül azt becsülöm a radikális jobboldalban, a populistákban, hogy előbb-utóbb világossá teszik, mit akarnak, mivel akarják mozgósítani áldott szolganépüket. Idén például végre egyértelművé vált, hogy Magyarországnak szélsőjobboldali, akár fasisztának is nevezhető kormánya van. (Ha már bárkiket lehet ma kommunistázni, méghozzá sztálinista színezetben, miért éppen a fasiszta jelzővel kéne óvatoskodni? Ha kicsit pontatlan, hát istenem.)
Orbán Viktor március 15-i beszédében, a Harcosok Klubja toborzóján, a CPAC Budapesten és a Patrióták Európáért frakció nagygyűlésén elmondott szónoklataiban, a gyülekezési törvénnyel és az átláthatósági törvénytervezettel világossá tette a politikai irányt: harc a liberálisok, a baloldal, a globalista internacionalizmus, az LMBTQ-közösség, a migránsok ellen, éljen a keresztény nemzetállam! A fő ellenség az Európai Unió és Ukrajna! Az egyik azért, mert ügynökhálózattal bomlasztja a nemzetállamokat, a másik meg azért, mert fegyverrel kénytelen küzdeni szuverenitásáért. Eltakarítani, elűzni, elfoglalni, magukra hagyni, plakátra tűzni őket. Tiszta, szabatos beszéd, mostantól nem kell már a sorok között bogarásznunk, hanglejtéseket, félmondatokat értelmeznünk, hogy mi meg mennyire. Hogy milyen vonalakon léptek vissza és túl, merre az arra. Szélsőjobboldali kormányunk, politikai kurzusunk van, pont. Miközben a rendszer jogilag még polgári demokratikus. De egy kétharmados többség a hatalom kisajátításának irányába torzíthatja.
Kártyavárat magára
Az uniós Patrióták frakció létrehozásával világosak, artikuláltak a szélsőjobboldali irányvonal egyéb európai, komolyabb szavazóbázissal rendelkező képviselői is. Egyik támogatójuk, Vlagyimir Putyin 2014 óta jelzi, hogy zavaros geopolitikai, nagyhatalmi érdekeinek háborús úton is kész érvényt szerezni. És Donald Trump se nagyon titkolódzik újabb elnöki ciklusa kezdetén: erős, nemzeti Egyesült Államokat akar, nyílt hatalmi nyomással, véget vetve az egyeztetési fórumok kusza szövevényének. Cowboyos népvezéri imázsának külön hálásak lehetnek a polgárok: napi szenzációhajhász kijelentéseivel, rendelkezéseivel, azok módosítgatásával kicsit beavatott a politika dinamikájába, erőviszonyaiba, játékszabályaiba. Ha nincs kártyád, maradj csendben!
Mi következhet mindebből? Sok minden, de már távolról sem bármi. És ha egy időre becsukjuk szemünket, fülünket, és próbálunk elvonatkoztató, modelláló eszünkkel tájékozódni, körvonalazódhatnak összefüggések. Jómagam például, nyilván sokak gondolataira támaszkodva, úgy látom, a globalizációs folyamat megrekedt. Ami már rég nem azt jelenti, hogy az Egyesült Államok nem tudja az egész világra kiterjeszteni befolyását. A multinacionális elitben érződnek a törésvonalak. Nem tudtak egységes gazdasági teret kialakítani, így vetélkedéseik, egyeztetéseik, ellentéteik ismét az érdekszféra-politizálás felé mozdítják világunkat. Kína és Amerika szembenállása nyilvánvaló, sokat erősödött India és az iszlám pólus is. Egy ideig úgy tűnt, Oroszország gyenge gazdasági teljesítménye miatt leszorul a porondról, de Putyin katonai erőt demonstrálva visszatuszkolja.
Mivel senkinek sem érdeke és végzetes háborús konfliktus kirobbantása, ilyen helyzetben a nagyhatalmi centrumok (akár a maffiavezérek) igyekeznek meghatározni és elfogadtatni egymással érdekszféráikat. Fontos megjegyezni, hogy ha van ebben a képletben némi igazság, nem feltétlenül tudatos döntésekről, titkos megállapodásokról van szó, hanem alakulóban lévő folyamatról.
A mi helyzetünk szempontjából nem is az a fontos, hol rajzolódnak majd esetleg ki az új érdekszférák, hanem az, hogy Európa hatalmi tényezőből egyre inkább érdekszférává válik.
