A baloldaliság újjászületése

Nemzeti bal – Március 15-én is látszott, hogy régen volt ennyire megosztott Magyarország

Március 15-én, ahogyan kell, ismét nemzeti színekbe borult az ország. Lobogtak a zászlók, felkerültek a kabátokra a kokárdák, a médiában zajlott a szokásos múltidézés, megint nekifeszült sok okos ember, hogy mondjon valamit 1848 örökségéről, a tévécsatornák sugározták az örökzöld ünnepi filmcsomagot, kiegészítve az Most vagy soha!-val, miközben tovább vágtatott a Hunyadi-sorozat is. Minden közszereplő és szervezet hitet tett, hogy piros-fehér-zöld. Egyedül a felszabadultság hiányzott. Az egység, az összetartozás öröme. Miután rég volt ennyire megosztott az ország.

Álomállam

Első hallásra meggyőzően hangzik, hogy egy valóban demokratikus fordulat első lépéseit, előremutató mintáit az állami szférában lehetne prezentálni. Kérdés persze, mennyire enged ehhez teret egy autoriter hatalom, amelyben gyakorlatilag már nem működik a polgári demokrácia. De ha ismét helyreállna egy polarizált politikai tér, milyen változások lennének szükségesek egy szociálisnak nevezhető állam kialakításához?

Nem akarunk másképp élni?

Donald Trump fenyegetései, kíméletlen nagyhatalmi gőgje, az orosz–ukrán háború alakulása, az illiberális populizmus előretörése, a gazdasági botladozás mintha kezdené kiráncigálni Európát a szabadelvű, konszolidált polgári demokrácia álomvilágából. A szövetségesének nevezett urától kapott megalázó müncheni pofonok óta úgy megrezzent, mint a középosztály kispolgára, aki rádöbben, hogy a pozíció­jából lefelé is vezethet út. A magyar miniszterelnök a félperiférián már korábban megérezhette a bizonytalanságot, és lázasan keresi országa, azaz saját hatalmi, anyagi biztonsága számára a mai világ legnagyobb hatalmasságainak kegyeit. Alkalmazkodni próbál az átalakulást mutató világrendhez. Más választás nincs? És maguk a polgárok miért követik kitartóan ugyanezt a mintát? Már meg sem fordul a fejükben, hogy másképp is lehetne élni?

A baloldal belső parancsnokai

Ez egy egyre nyavalyásabb világ, változtatni kéne rajta, és a demokrata véleményformáló értelmiség, amelynek egy része még mindig a társadalom lelkiismeretének gondolja magát, úgy érzi, ez az ő feladata lenne. De tehetetlennek tűnik, ami időnként igencsak elkeseríti. A baloldali csücsök is szenved, hajlamos a saját hangját sem hallani. Van értelme ennek a meddő önmarcangolásnak?

2024. február 25. Söpörjök ki Orbán pedofilhálózatát c. ellenzéki pártok tüntetés a Kossuth Lajos téren.

Veres János: Jegyzetlapok egy új gazdaságpolitikához (2.)

Valószínűleg nem csak a kormányzást, hanem a közgazdaságtant is újra fel kell találni. 

A korlátlan profitszerzés nem szabadságjog

Szabadság vagy barbárság

Krausz Tamás történész, egyetemi tanár a magyarországi baloldal egyik legmarkánsabb alakja. Meggyőződését, elveit mindig őszintén, világosan képviselte a nyilvánosság előtt. A rendszerváltás után sem váltott hangot, nem húzódott az utána elvárt értékrendek mögé, nem tompította könnyen vállalhatóvá nézeteit. Videóinterjúnkban közéleti munkásságáról kérdeztük, végigkövetve a hazai baloldal mozgásait az elmúlt fél évszázadban. 

„Új vakolat vagy kicserélt arcképcsarnok már nem elég” – Mi lesz a baloldali gondolattal Magyarországon?

A baloldali pártok vezetésének nem a 2024-es választási eredmény, hanem a 2010 óta tartó masszív vereségsorozat miatt kell végképp elgondolkodniuk: a szociáldemokrata szavazók nem akarnak a vesztesekhez tartozni. Már rég nem fűti őket a siker lehetősége. És már a pártok sem tudják fűteni bennük a tüzet. Az első adandó alkalommal 1,3 millióan szavaztak egy jobboldali jelöltre, mert ő egyrészt fáj Orbánnak, másrészt olyan éle van, ami átmegy a propagandán (persze tompíthatja sok minden más). Sokan látják így június 9. tanulságát. De hibáztak-e a balpártok? Le kell-e mondaniuk a vezetőiknek? Már-már mindegy, hogy ezt megteszik-e. Az MSZP, a DK és a Párbeszéd elsősorban nem a vezetőképesség hiánya, a botrányok vagy a hibák miatt bukott el. Voltak ilyenek, ez tény, és már csak azért is félre kell, kellene állniuk, mert úgy elegáns. De aligha gondolhatja bárki, hogy Orbán kizárólag egy karizmatikus kihívó hiánya miatt ül ott, ahol ül. E pillanatban még egy unortodox Zorro kardja vagy Pali betyár fokosa is kicsorbulna a NER vasbetonján. A vasbetont a hülyeség tartja össze. Okos emberek üthetnek rést rajta, de aligha a létező pártreflexekkel.

Túl az orbáni hazugsághegyen

Orbán azt mondja: Soros és társai, ügynökei irányítják a világot. A demokratikus oldal válasza: hazugság, szó sincs róla. Orbán folytatja: Brüsszel ellenünk van, el kell foglalni. A válasz: hazugság, az Unió segít minket. De a miniszterelnök csak nem hagyja abba: a Nyugat háborút akar, Oroszország ellen fegyverzi Ukrajnát, aki vele van, háborúpárti. A reakció egyre dühödtebb: hazugság, a Nyugat békét akar! És így tovább, ki tudja, meddig. Ideje lenne véget vetni ennek. Talán nem is olyan reménytelen vállalkozás.

Bénító a vákuum a szellemi és a politikai baloldal között

Földes György és Éber Márk Áron beszélgetése a baloldaliságról. Podcast.

 Éber Márk és Földes György

Lendvai Ildikó: Népfrontkényszer vagy osztálypárt?

Forgács Iván: Túllépni a formátlan baloldaliságon

A politikai perifériára szorult hazai baloldal immár évtizedek óta töpreng a baloldaliságról. Időről időre nekigyürkőzik, hogy na, most aztán tisztázzuk, miről is van szó, hogyan jutottunk ide, mi a dolgunk. Telnek a még létező és hébe-hóba születő folyóiratok lapjai, óriási szellemi apparátust, szakirodalmat mozgatva, maga a fogalom pedig mintha egyre szerteágazóbbá, megfoghatatlanabbá válna, így nem meglepő, ha sokan úgy érzik, nincs is. Elillant. 

Szigeti Péter: A tőkés világ egyenlőtlen, hierarchikus, nem felzárkóztató

A nagy baloldali társadalompolitikai stratégiák alól egyértelműen a reagani–thatcheri neoliberális fordulattal, majd a kelet-európai államszocializmusok összeomlásával csúszott ki a talaj – állítja a lapunknak adott videóinterjújában Szigeti Péter.

A Valódi Magyar Baloldal, avagy hogyan készül a bográcsos bajai halászlé?

A VMB egy olyan fazék, amelyben a készülő leves minden hozzávalója ott van már, a szikra már régen kipattant, a tűz is jó ideje lobog alatta, a leves azonban még nem ért össze, a lé még nincs forrásban, az alkotóelemek még nem főttek össze. 

Szigeti Péter: Ahogy én látom – Levélféle Földes Györgynek

Antal Attila: Ma a jobboldal határozza meg, mi a baloldaliság

A kelet-közép-európai baloldal a rendszerváltás idején nem tisztázta sem elméletileg, sem politikailag az államszocializmushoz való viszonyát, elvesztette ideológiai párbajképességét, így ma a baloldaliság ki van szolgáltatva a jobboldali értelmezéseknek – állította a Népszavának adott videóinterjújában Antal Attila politológus. Videóinterjú.

Juhász András: Balítélet

A kapitalizmus megdöntése elég kitartóan késlekedik ahhoz, hogy még dédunokáink is időszerűként várhassanak rá.

Az állam humanizálható, a kapitalizmus nem

Kiss Viktor: A baloldali politika nyomában

A magyarországi ellenzéki politikai nyilvánosság napjainkban egyetlen alapvető kérdés körül forgolódik: hogyan lehetne leváltani Orbán Viktor rendszerét egy eltorzított képviseleti demokráciában úgy, hogy közben az intézményes pártpolitikai ellenzék erre nyilvánvalóan nem alkalmas. Nem is képes rá, el is fogadta a ráosztott szerepet és győzelme nem is volna kívánatos. 

Baloldali vagyok, mit érdekel a baloldal maga?

„Van dinamikus újbaloldal Közép-Kelet-Európában”

Ez év január 17-én egy Facebook-posztban jelentette be a Szikra Mozgalom, hogy több kelet-közép-európai baloldali párttal, mozgalommal együtt létrehoztak egy szövetséget Central-Eastern Euro­pean Green Left Alliance (CEEGLA) néven. Rossman-Kis Áronnal, a Szikra Mozgalom külügyi titkárságának a vezetőjével beszélgettünk a frissen megalakult baloldali szövetségről, az önkormányzati választásról, illetve arról, milyen baloldali alternatívát kíván megmutatni a Szikra.

Mihez kezdjünk Szabadállam nélkül? – Megrázó, ha egy több mint hatvan évvel ezelőtt született regényben ismerünk rá mai helyzetünkre

Ráadásul olyan irodalmi élményt nyújt, amellyel fel is rázhatjuk magunkat. Ha másból nem, a fellengzősen lehangoló operett-közéletiség tespedtségéből.

Véletlen, hogy egyáltalán él - Kali Ágnessel bátran

Sarló, kalapács az egyik falon, szemben Karl Marx és a francia filozófus, filmrendező Guy-Ernest Debord kézen fogva egy montázsolt festményen. A szoba egyik dísze a tulipános erdélyi faláda, a másik a kanapén hempergő Jancsika cica. A lakás pont olyan eklektikus, mint a benne élő Kali Ágnes. A fiatal költő imádja az ócskapiacokat, férjével számos értékes kincsüket ilyen helyekről vadásszák. Eddig kapott címkéi közül leginkább az „erdélyi, feminista, punkköltő”-vel tud azonosulni – még így 7 hónapos terhesen is. Második verseskötete, a Megvakult angyalok apropóján beszélgettünk.

Konferenciát rendeztek Nyers Rezsőnek, az MSZP első elnökénke emlékére, téma volt a baloldal mai sanyarú helyzete is

A magukat szociáldemokratáknak tartók elutasítják a szerintük hamis emlékezetpolitikát, ma is biztonságra és jólétre vágynak, de a jövőhöz kapaszkodókat keresnek.

Ifjabb Nyers Rezső (középen) vette át az édesapja posztumusz Baloldalért Díját

Baloldali szorongások: néhány magyar fiatalnak elege lett a nyavalygásból, és már nyert is egy választást

Aki csak deklarálja ezt az értékvilágot, az marginalizálódik.

Új szavakkal kell új minőséget építeni

Eszmék nélkül nem megy

Baloldali útkeresés: populista fantáziáinkon túl

Arra amit a szociáldemokrácia jelent, erősen szükség van - csak az alapvető feltételek hiányoznak hozzá: például a tömeg.

TÜNTETÉS A KORMÁNY ELLEN

Karácsony: a választók elsöprik a jelenlegi pártstruktúrát

A választási vereségről, a közelgő önkormányzati és EP-választásokról, az ellenzék esélyeiről és lehetőségeiről beszélt Karácsony Gergely.

  • Belföld
  • Gazdaság
  • Külföld
  • Vélemény
  • Kultúra
  • Népszava-videó
  • Fotógaléria
  • Szép Szó
  • Visszhang
  • Nyitott mondat
  • Reflektor
  • Bűnügy-baleset
  • Sport
  • Mozaik
  • Napi Visszhang