Senki sem születik jobb vagy baloldalinak. Az a társadalmi helyzet, amelyben gyermekként élünk, már nagyban meghatározza a gondolkodásunkat és érzelmi-erkölcsi értékeinket. Mégis a társadalomról alkotott későbbi, tudatos ismereteink és tudattalan benyomásaink azok, amelyek kiformálják az egymáshoz és a környezetünkhöz való viszonyunkat.
A baloldali gondolkodás kiindulópontja az a felismerés, hogy „a szegénység nem Istentől való”. A Ferenc pápa által is használt idézet azt fejezi ki, hogy az emberi társadalom gondjai elsősorban a társadalom belső viszonyaitól függenek. „Az éhínség nem azért van a Földön, mert képtelenek lennénk jól lakatni a szegényeket, hanem azért, mert képtelenek vagyunk jól lakatni a gazdagokat” – fejezte ki a lényeget a szentté avatott Teréz anya.
Az ember emberhez való viszonyának megváltoztatása nem valamiféle baloldali törekvés, hanem Jézus egyik legfontosabb tanítása is. „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” – így szól az írás. Pál apostol Jézus tanítása alapján fogalmazta meg, hogy „mindnyájan testvérek vagyunk Krisztusban”, azaz egyenlőnek születtünk. Az első keresztény közösségek még azt vallották, hogy a létezéshez szükséges javak mind Isten ajándékai, ezért közösen kell birtokolni és felhasználni azokat.
Amikor a keresztény egyházak ezt a tanítást követték és követik, akkor valóban védelmezői voltak és maradtak az elesettek, a kiszolgáltatottak, az elnyomottak csoportjainak, és aktív kezdeményezői felemelésüknek.
„Nem tűrhető el egy olyan rendszer, amelyik milliók testét-lelkét elnyomorítja. A foltozgatások csak múló és tökéletlen eredményekkel járnak. Végzetes farizeusság, amikor folyton a nemzeti célok örökkévalóságáról beszélnek, de a nemzet tömegei erkölcsi, kulturális és materiális elzüllés felé haladnak. A társadalmat erőszakolt magyarázattal jobb- és baloldali csoportokra osztják fel – de két egészen más csoport áll egymással szemben – a szegények és a gazdagok” - az idézet nem valamiféle kommunista röpiratban található, hanem a református egyház 1938-ban, a társadalmi felelősségről szervezett konferenciájának egyik előadásából való. Azt is bizonyítja, hogy a baloldaliság egyik legfontosabb jellemzője, az elesettek védelme és a társadalmi felelősségtudat sokféle gyökérből (például a keresztény hitből) is táplálkozhat.
Amivel a baloldal tovább lép az egyházak karitatív tevékenységén, az az egész társadalom átalakításának szándéka, „az életet leszorító mészváz ledobása” (Németh László), azaz a cselekvés vállalása. Ebben is sokan egyetértenek – az igazi különbségek az átalakítás módjában, tartalmában és radikalizmusában jelennek meg.
A liberális pártok és emberek a gazdasági növekedésben látják a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítésének útját. Az elmúlt évtizedek történései azonban azt bizonyítják, hogy a gazdagság növekedése még nagyobb egyenlőtlenségekhez és a kiszolgáltatottság tömegesebbé válásához vezet. (Elgondolkodtató bizonyítéka ennek, hogy mostanra a világ javainak 41 százaléka a népesség 1 százalékának a kezében van. Magyarországon 4500 család birtokolja a pénzvagyon 30 százalékát.) A gazdagok pedig önként semmiről sem mondanak le embertársaik életének jobbá tételéért. Még akkor sem, ha azzal fenyegetik őket, hogy „Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába!”
Az egykor hatalomra került kommunisták felismerték ezt, és az egész társadalmat „megforgató” erőszakkal akartak teljes egyenlőséget teremteni. De a hatalmas áldozatokkal járó kísérlet megbukott és magával vitte az „ideális világ” korai elképzelését is.
A baloldaliak és a szocialisták a létező kapitalizmus reformokkal történő, folyamatos átalakításával kívánnak ma is közelíteni az igazságosabb és emberibb társadalom felé. Ennek tennivalói korszakonként és országonként is eltérőek, nincs rá „recept”, és sohasem lesz elérhető a „földi mennyország” – de talán egy emberibb világ egykor majd beköszönthet. A nyugati jóléti államok fél évszázados virágzása azt az illúziót keltette, hogy megvan a célhoz vezető út, arrafelé kell indulni mindenkinek. Mostanra azonban kiderült, hogy a tőke és a munka kiegyezésén alapuló jóléti kapitalizmus is csak egy átmeneti korszak eredménye volt. A megváltozott világhelyzetben a tőkések és a bankárok gátlástalan haszonvágyának érvényesítése, amelyre már nyíltan felhasználják a megszerzett államhatalmat is, nemcsak a munkásokat, hanem a bérből-fizetésből élő középrétegeket, a munkájukból élő kisvállalkozókat is létükben fenyegeti.
A jóléti szolgáltatások szűkítése, a strukturális munkanélküliség veszélyének megerősödése, a tömeges bevándorlás káros hatásai, a korlátok nélküli, „önpusztításra” is alkalmas demokratikus joggyakorlással való visszaélések a korábbi viszonyok megőrzésében érdekelt baloldali pártok politikai befolyását is visszaszorították.
Nehéz elfogadni, hogy a kapitalizmus eddig ismert formáit egy újabb, társadalom és emberiség ellenes formáció váltotta fel. Általános az egyetértés abban, hogy a most kialakuló kapitalista állam tévútra, a múlt felé viszi vissza az emberiséget, és ugyan előbb vagy utóbb túllép rajta a történelem, de nem mindegy, hogy mikor és milyen irányba vezetnek, és mennyi eltékozolt életbe kerülnek a változások. A gondokat növeli, hogy nemcsak a gazdaság és a társadalom halad tévúton, hanem a világtársadalom erkölcsileg is széthullott, elveszett az a morális iránytű is, amelyik irányt mutatott a jövő felé.
A múltból táplálkozó, különféle konzervatív-nacionalista és vallási alapon „megújított” eszmékre épülő politikai törekvések alkalmasak a veszélyt érzékelő társadalom felrázására és valamiféle egységbe szervezésére, de nem jelentenek valódi megoldást. Képtelenek megakadályozni a világméretű negatív átalakulásokat, és csak újabb társadalmi, nemzeti és vallási feszültségeket teremtenek. Hogyan lehet meghaladni vagy „emberarcúvá tenni” a mostani kapitalista berendezkedést? Az erre adott választól függ minden.
A baloldal politikai célja nem lehet más, mint egy olyan társadalmi fordulat végrehajtása, amellyel az államot a nép szolgálatába állítják. Ehhez új típusú, alulról épülő demokráciára, a társadalom valóságát és változásait visszatükröző civil szervezeteknek a hatalomba való bevonására van szükség. Olyan társadalmi együttműködési rendszerre, amelyik nem egyik vagy másik érdekcsoport politikai hatalmának eszköze, hanem a társadalom közös érdekeinek, életproblémáinak megoldását szolgálja.
A magántulajdont megőrző, ám a közösségi érdekek elsőbbségére épülő társadalmi jólét megteremtése lehet a valódi alternatívája egy jobb, új világ felé való haladásnak. Ehhez szövetségeseket lehet találni a társadalom nagyobb részében is.
A gyökeres változtatások lényege a kizsákmányolás csökkentése, a szegénység enyhítése, a társadalmi mobilitás és esélyteremtés, az egymást követő generációk közös életbiztonságának és jólétének megteremtése – azaz egy olyan igazságosabb társadalmi berendezkedés kialakítása, amelyben a nép hozzájuthat a jobb élet minden lehetőségéhez.
Mivel a baloldal és a nemzet érdekei ebben egybeesnek, ez a baloldaliság egyben a valódi nemzeti érdekek kifejeződése – a baloldali pártok nemzeti pártok. Ennek fel- és elismerése nyomán a sokszínű demokratikus politikai erőtérben az egymással való szembenállást fel kell váltania a nemzetet összetartó, megerősítő kötelékeknek, amelyek legfontosabb tényezői a közös érdek, a társadalmi béke, a biztonság és a jólét. Ehhez gyökeres erkölcsi, társadalmi, gazdasági és államszervezési fordulatot kell végrehajtani, ami több terület évtizedekig tartó összehangolt átalakítását jelenti. Ha jövőt akarunk a nemzetnek, akkor nem a múlt, hanem a jövő felé kell fordulni.
Ma már nyilvánvaló, hogy egyetlen ország sem képes egyedüliként boldogulni, hiszen megváltozott a világ: minden ország függ a többitől. Ezért nincs más út, mint a közös értékek (amelyek egyben a nemzeti érdekek is!) érvényesítéséért összefogni más népekkel.
A baloldali értékek közé ezért került be a nemzetek összefogásának keretét megteremtő Európai Unió tovább építésének és demokratizálásának alapelve. Az Európai Unió fejlett országai a fenntartható és minőségi fejlődés felé fordultak, és egy fokozottabb európai integrációban látják a sikeres verseny lehetőségét. Ennek érdekében nemcsak a gazdasági integrációt szolgáló közös szabályozásokat terveznek, hanem szociális felelősséget vállalnak valamennyi polgárért, és a társadalom minden tagja számára megteremtik a felemelkedés esélyeit és garanciáit is.
Az egységesülő munkaügyi, munkásvédelmi szabályozások, a megélhetést garantáló alapjövedelem, a biztonságot adó minimálnyugdíj, a különféle közös környezetvédelmi előírások, az egységes európai határvédelem, a fenntartható fejlődés gondolatának térnyerése, az oktatási esélyegyenlőség és más tervek olyan új, európai szintű társadalmi-gazdasági folyamatok körvonalait mutatják, amelyek valamennyi európai ország érdekében állnak és egy más világ felé vezethetnek.
Szabadság, egyenlőség, testvériség – ezek voltak és ma is ezek a baloldal alapvető értékei, ezek érvényesítését szolgálta a munkásszolidaritás, a nemzetközi osztályösszefogás létrehozása. Mostanra az összefogás kibővült – egy emberibb világ építéséhez a demokrácia valamennyi hívének együttműködésére van szükség. Erre csak egy új társadalmi erőteret létrehozó európai baloldal lehet képes. Csak közösen lehet átfogó változtatásokkal korlátozni a tőke fékevesztett profitszerzési vágyát. Ehhez nem elég az egyes pártok megegyezése, hanem a dolgozók társadalmának átfogó érdek közösségét is meg kell teremteni. Ez lehet a következő lépés a jövő ismeretlen világa felé.
Egy ilyen „történelmi fordulat” Magyarországon is olyan jelentőségű változás lehet, ami csak a rendszerváltáshoz lenne hasonlítható. Ebben minden olyan demokratikus társadalmi és politikai erő megtalálhatná a helyét, amelyek valóban érdekeltek az ország megváltoztatásában, gyökeres megújításában. Azt, hogy a meglévő baloldali pártok mikor alkalmazkodnak a változásokhoz és mikor válnak azok kezdeményezőivé, nem tudhatjuk. Előbb vagy utóbb erre is sor kerül. (Mózes népe 40 éves pusztai vándorlásának próbatételei is azt a célt szolgálták, hogy kihaljanak az „Aranyborjú” követői, és láthatóvá legyen, „kinek mi lakozik a szívében”. Egy új generációra volt szükség ahhoz, hogy felkészüljenek a Kánaánba való bejutásra.)
Bár a ránk szabadult piacgazdaság pusztításai és a hatalomért folytatott harcok kíméletlensége átmenetileg akadályozzák a társadalom lelki öntisztulását és az igazi értékekhez való visszatalálást, a most színre lépő új generációkban már megjelent egy másfajta világ vágya is. Túllépnek az erősebb jogán irányított, hazugságokra és a múlt iránti nosztalgiára épülő berendezkedés korlátain, és az igazság, a szabadság és a valódi közösségekhez tartozás igénye lépésről-lépésre elviszi őket egy szebb világ felé vezető útra.
A szerző társadalomkutató, nyugalmazott főiskolai tanár.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.