A felrobbanó tisztesség

Kapnak a fejükre a becsületes, tisztességes emberek.

Filmes májusi felvonulás Linzben

Kérdéses, hol a helye, mi a súlya a mai filmművészetnek, de alkotói bázisa nem szűkül. Folyik a munka, zajlik az útkeresés.

Így kell ezt, Hunyadi!

Nehéz lenne elvitatni, hogy a Hunyadi-sorozat pompás filmipari termék. Örülhetünk neki, büszkék lehetünk rá az osztrák partnerekkel együtt.

Képzelt riport egy progresszív országról

Előfordul, hogy bármilyen jól teljesít, csökkenti a rezsit, védi a magyarságomat, mégis elegem lesz az orbáni rendszerből aljasságszagú demagógiája, hatalmi terpeszkedése miatt, és elgondolkozom, hova is kéne innen menni. Az igazi baj az, hogy egyre kevésbé tudom, sőt: nem is tudom, hova lehetne.

Mit kezdjünk a miniszterelnökkel?

Az ÖT az egész országnak hírt adott magáról.

Huszonöt évig működött, most föl kell számolni az ország első internetes antikváriumát

Április 25-én megszűnt az Antikva.hu, az ország első internetes antikváriuma. Fájdalmas veszteség ez sok könyvbarát számára, mert a kínálat mindig rendkívül gazdag volt. Az Antikva tulajdonosával, Szász Györggyel pályájáról, a vállalkozás történetéről beszélgettünk, amelynek során felcsillantak az antikváriusi munka sajátosságai, szépségei.

Ez Magyarország, itt a szolidaritást is szervezni kell

Demokratikus politikai közeg nem létezhet a hatalmi ágak társadalmi kontrollja nélkül. Újra meg újra visszatérő kérdés, miért olyan nehezen megmozdítható a magyar társadalom. Mintha kiveszett volna belőle a szolidaritás minden csírája. Csakhogy úgy tűnik, a mai világban a szolidaritást is szervezni kell. Önmagában az együttérzés nem viszi utcára az embereket. Jelenleg azonban nincs olyan szervezeti háló, amely ezt ösztönözni, mozgatni tudná, egyben bizonyos védelmet is nyújtva a résztvevőknek.

Az elitlégió csak átalakul

A könyvesboltokban általában egymás mellé kerül két stand vagy polc, a Történelem és a Politika. Ha a közelmúlt, az utóbbi három-négy évtized a témája egy könyvnek, már nem is olyan könnyű eldönteni, hol a helye. Főleg, ha leleplező olvasmány. 

Az aljasság plakátja

Új kormányplakát járja be Magyarországot, az aljasság plakátja. Első pillantásra persze akár úgy is tűnhet, a demokrácia hírnöke. Hiszen mintha azt üzenné, hogy az istenadta népet meg kell kérdezni mindenről. Ahogy azt a kormány szokta. Pontos adatokat közölve megszavaztatja a költségvetést. Vitára bocsátja, mennyi nyugdíjemelésre lenne szükség, milyen szisztéma szerint kezeljük ezt a kérdést. Ránk bízza a döntést az ÁFA esetleges csökkentéséről. Egyeztet arról, kíváncsiak vagyunk-e a köztévében az ellenzék álláspontjára, minősítéssel vagy anélkül. Felvilágosító brosúrákat küld szét, így kéri ki az emberek véleményét a Pride megrendezéséről. Egyszóval, sosem dönt a fejünk felett. Ezért aztán teljes joggal várja el, hogy mások se tegyék ezt. És ha mégis ilyesmire vetemednének, demokráciánk nevében ellenállásra biztat: Ne hagyjuk, hogy a fejünk felett döntsenek! És mindezt elegánsan teszi: nincs uszítás a külföldi renitensek ellen, csupán három arc, mögöttük egy piros X, és a közlés, hogy márpedig mi szavazni fogunk. Hogy miről? Hát Ukrajna EU-tagságáról.

Csaknem minden politikai diskurzust megrohaszt a kicsinyesség, az áporodott provincializmus, bár aligha csak nálunk

Nem kell idealizálni az 1980-as éveket, de nehezen cáfolható, hogy kitermelt egy olyan szellemi-politikai elitet, amely szinkronban volt a világ történéseivel, képes volt, ha nem is tökéletesen, de adekvát módon reagálni rájuk, és új pályára állítani az országot. Mára enyhén szólva távolabb kerültünk ettől a potenciáltól.

Korszakos karizmák

- avagy bukik-e a nép a sármomra?

A nemesi lét aurája – Deva Cassell szépsége csak sugárzik a megvetéstől

Mint ahogy jó páran, én sem tudom, milyen nemesnek lenni. Vagy hercegi, grófi leszármazottnak. Családi címerrel, dicső feljebbvalókkal, birtokokkal, kastélyokkal büszkélkedni. Beleszületni abba, hogy valaki vagy. Fejet hajtanak előtted. Csak azért, mert mikor bemutatkozol, odabúgsz a nevedhez egy rangot. Vajon milyen ezzel élni?

A Balkán jó, Ukrajna rossz, de az új nagyhatalmi alkukban Európa már nem is nem tényező

Donald Trump politikai irányvonala, nyers kommunikációs stílusa aligha nyeri meg a demokraták tetszését. Ugyanakkor szemléletesen egyértelművé tesz valamit, amiről sokan nem akartak tudomást venni, elfedve szemüket a nemzetközi jog erősödésének, a szuverenitás tiszteletben tartásának, az érdekek békés egyeztetésének hintőporával. Amikor az amerikai elnök pimaszul fenyeget országokat vámokkal, elcsatolással, katonai beavatkozással, egy államfőnek nyíltan a fejéhez vágja, hogy nincsenek kártyái, azt jelzi kíméletlenül, hogy leplezetlen szintre lép újra a nagyhatalmi politizálás, a világ érdekszférákra osztása. Ami komolyan befolyásolja az Európai Unió jövőjét, bővítését is.

Tessék mondani, melyik gumicsontot rágjuk?

Magyar Péter eldöntötte, hogy a Pride esetleges betiltásának belengetése Orbán Viktor és más vezető Fidesz-politikusok megnyilatkozásaiban politikai gumicsont. Arra jó, hogy az emberek erről beszéljenek, elterelje a figyelmet a valóban fontos kérdésekről, amelyeket ő képvisel. Így aztán odavetett félmondatban sem volt eddig hajlandó állást foglalni a Pride-ról, a kérdezőket inkább két percben kioktatta a fenti igazságról.

Ismét erős emberek kezdik uralni a politikát, ám ez önmagában még nem jelent történelmi nagyságot

Nagy Mihály régész, aki a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársaként fontos szerepet játszott a Balaton környékén feltárt, késő római Seuso-kincs kutatásában és a magyar tulajdonjogáért folytatott sikeres küzdelmekben, érdekes utat választott a téma népszerűsítésére: belevágott egy történelmi regénysorozatba a kincs keletkezési időszakáról. Az első kötet, a Konstantin császár korával foglalkozó Nyugaton kelt fel a nap nemrég jelent meg a Kalligram kiadónál. A művet olvasva rengeteg áthallást érzünk a jelenünkkel, ami a szakember számára nem meglepő, mert szerinte valahol minden kor rímel egymásra. A történelmi folyamat lényege éppen az, hogy bárhol kapaszkodunk fel rá, elvezet a máig.

Az érzékeny derű holtágán

Maradnánk

Létünk tragédiája megszólít: a Kamaszokkal igazi kulturális esemény született egy streamingcsatornán

Ideje lenne végre leszámolni a hiedelemmel, hogy a nézők széles rétegének csakis mese kell, jó és rossz küzdelme szerelemmel édesítve. Ha egy téma, egy koherens mű az elevenükbe vág, szinte bármilyen szerkezetet képesek befogadni. 

Nemzeti bal – Március 15-én is látszott, hogy régen volt ennyire megosztott Magyarország

Március 15-én, ahogyan kell, ismét nemzeti színekbe borult az ország. Lobogtak a zászlók, felkerültek a kabátokra a kokárdák, a médiában zajlott a szokásos múltidézés, megint nekifeszült sok okos ember, hogy mondjon valamit 1848 örökségéről, a tévécsatornák sugározták az örökzöld ünnepi filmcsomagot, kiegészítve az Most vagy soha!-val, miközben tovább vágtatott a Hunyadi-sorozat is. Minden közszereplő és szervezet hitet tett, hogy piros-fehér-zöld. Egyedül a felszabadultság hiányzott. Az egység, az összetartozás öröme. Miután rég volt ennyire megosztott az ország.

Álomállam

Első hallásra meggyőzően hangzik, hogy egy valóban demokratikus fordulat első lépéseit, előremutató mintáit az állami szférában lehetne prezentálni. Kérdés persze, mennyire enged ehhez teret egy autoriter hatalom, amelyben gyakorlatilag már nem működik a polgári demokrácia. De ha ismét helyreállna egy polarizált politikai tér, milyen változások lennének szükségesek egy szociálisnak nevezhető állam kialakításához?

Rigai farmerek szovjet sztorija

Stanislavs Tokalovs és Juris Kursietis rendezők története az 1970-es évek végére, a Brezsnyev-korszak utolsó időszakába repít. 

Gondoskodás szeretet nélkül

A mai internetes világban semmiről nem lehet lemaradni. Főleg jelentősebb művekről. Ott keringenek a fejünk körül, kúsznak elő a portálokon, hírt adnak magukról. Nem lehet többé azt mondani, „jaj, nem tudtam megnézni, fontos dolgom akadt”, „nem vettem észre a műsorújságban”, „áramszünet volt”. Most szinte mindent meg lehet nézni. Bármikor. Az ember maga dönti el, miről marad le.

Kómakirályság: az intézményrendszer egyetlen feladata az autokratikus hatalom legitimálása

A polgári demokráciában sokan csalódtak, és elhiszik, hogy nem más, mint nemzetellenes erők világméretű összeesküvése. Mások a helyreállításától várnak csodát, megváltó fordulatot. Pedig a polgári demokrácia valójában nem több, mint a szabadságpárti, de egyenlőtlenségekre épülő világ szürke politikai intézményrendszere. Amely azonban a létező társadalmi viszonyok között jól használható bizonyos szintű politikai érdekképviseletre. Ehhez jól szervezett pártok kellenek. Mert akár tetszik, akár nem, belőlük termelődhet ki az a politikusi szakembergárda, amelyre ugyanúgy rábízhatjuk ezt a területet, mint a gyógyítást az orvosokra, az oktatást a tanárokra. Minden bizalomban van kockázat, de így működik a munkamegosztás.

Újabb traumák – Sopsits Árpád halálára

Minden történetén, életképén uralkodik a szorongó szenvedés, a kitaszítottság félelmének dermedtsége.

Légfrissítő

Vérbe csomagolt romantika – Itt a sorozat, amelyben a fejlövés szinte már felüdülésnek számít

Ahogy Don Quijote a lovagregények igézetében élt, úgy vált a XX. század emberének mitikus, képzeletbeli életterévé a Vadnyugat a maga cowboyaival, indiánjaival. Leginkább a filmnek, a westerneknek köszönhetően. 

„Európa megosztottságáról beszélünk, de az USA is ide-oda libikókázik”

1989-ben még jó hír volt, hogy változik a világrend, vége a hidegháborúnak. Manapság már inkább ijedelmet váltanak ki a világrend átalakulásával kapcsolatos kijelentések. Miről lehet szó? Kell-e félnünk, s ha igen, mitől? Erről beszélgettünk Romsics Gergely történésszel, a HUN-REN Történettudományi Intézetének kutatójával.

A lovagiasság szépsége – Búcsú Mécs Károlytól

Életének kilencvenedik évében szerdán este elhunyt Mécs Károly Kossuth-nagydíjas, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a nemzet művésze, érdemes és kiváló művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 

Nem akarunk másképp élni?

Donald Trump fenyegetései, kíméletlen nagyhatalmi gőgje, az orosz–ukrán háború alakulása, az illiberális populizmus előretörése, a gazdasági botladozás mintha kezdené kiráncigálni Európát a szabadelvű, konszolidált polgári demokrácia álomvilágából. A szövetségesének nevezett urától kapott megalázó müncheni pofonok óta úgy megrezzent, mint a középosztály kispolgára, aki rádöbben, hogy a pozíció­jából lefelé is vezethet út. A magyar miniszterelnök a félperiférián már korábban megérezhette a bizonytalanságot, és lázasan keresi országa, azaz saját hatalmi, anyagi biztonsága számára a mai világ legnagyobb hatalmasságainak kegyeit. Alkalmazkodni próbál az átalakulást mutató világrendhez. Más választás nincs? És maguk a polgárok miért követik kitartóan ugyanezt a mintát? Már meg sem fordul a fejükben, hogy másképp is lehetne élni?

Örök magyar világ?

„Nálunk sajnos nem úgy van, mint az angoloknál. Nálunk mindig a kormánypárt kormányozhat. És itt alig van ellenzék. És ez az ellenzék sosem fog kormányozni” – hangzik el 1977-ben egy magyar tévéfilmben, amely a múlt század elején játszódik.