Civil őszinteség a profi hazugsággal szemben, avagy jól jönne most egy előrehozott választás

Úgy tűnik, az emberek döntöttek. A társadalom mintha kifáradt volna a gyakorlatilag egy éve tartó kampányban. Nem sok kedve van még hét hónapig aszalódni benne. Zavarjuk le most a cirkuszt, szülessen meg a döntés, és legyen végre szó másról, a mindennapi életről is! Csakhogy a játékidőt még ebben a rendszerben is betartják. Nagy akciókra ugyan nem lehet számítani, de hibákra igen.

Hírforrás: a vörös szőnyeg

A szocializmusban is volt sajtó, tv-híradó. Aki akart, négy napilapból is tájékozódhatott. Bár ha huszonöt lett volna, akkor is nehezen sikerül, mert az államilag kontrollált médiában szépen egyenre voltak gyalulva a politikai információk. 

„Bárki kerül is hatalomra 2026-ban, ez a rendszer nem tartható tovább”

Integráció, egyenlőtlenség, polgárosodás címmel, Kovách Imre szerkesztésében jelent meg áprilisban a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont dupla tanulmánykötete a 2020-as évek magyar társadalmáról. A kiadvány egy több mint tízéves program egyik gyümölcse, amely az integrációs folyamatok vizsgálatának középpontba állításával, a társadalmi rétegződés új kategória-rendszerének kidolgozásával igyekszik pontosabb képet adni társadalmunk működéséről. A kötet egyik szerzőjével, Szabó Andrea szociológussal beszélgettünk a magyarországi integrációs mozgásokról, döntően a kormányzati politika fényében. Szerinte az a szociális modell, amelyet a Fidesz 2010-től tíz év alatt kiépített, kimerülőben van. Interjú.

Ki gondolta volna néhány évtizeddel ezelőtt, hogy a filmművészet értékeit, klasszikusait egyszer majd véres verítékkel kell terjeszteni?

Jó program.

Szakítani Orbán Viktorral

Nem bírálni, elítélni, leleplezni. Hanem elfordulni tőle, otthagyni, nem figyelni rá, nem érintkezni vele. 

Ha az influenszer gyerek

A Netflix háromrészes amerikai dokumentumfilmje, a Rossz társaság: Ki áll a gyerekinfluenszerek mögött? rendkívül érzékletesen és tanulságosan mutatja be, miképpen torzul a közösségi média mechanizmusa. 

Háborúra hangolva – Orbán Viktor legnagyobb politikusi teljesítménye, hogy másfél évtized után még mindig figyelünk arra, amit mond

Történjen bármi, bosszantson bármivel, a miniszterelnöknek annyit mindig sikerül elhitetnie, hogy ő egy határozott, megfontolt, bölcs vezető, aki kézben tartja az országot a jelenkor viharaiban. Hogy annál, amit bejelent, még mindig fontosabb, amit kijelent. Ha Orbán Viktornak csak a bejelentéseire figyelnénk, nem lenne túl megnyugtató a kép. Elég az idei történésekre gondolni. Repülőrajtot hirdetett a gazdaságban – jelenleg már az 1 százalékos növekedésnek is örülnénk. Magabiztosan odakacsintotta, hogy betiltja a Pri­de-ot – több százezres felvonulás lett belőle. Világgá kürtölte, hogy eltakarítja a „poloskákat”, az ellenzék külföldről pénzelt hangadóit – a jogi háttér kialakítása felfüggesztve. Most épp a Harcosok Klubjával, a Digitális Polgári Körökkel bajlódik.

Elmebaj mainstream kezeléssel

Kisebb országok nemzeti kultúrája, művészei számára komoly kérdés, hogyan tudnak az ott születő alkotások eljutni a centrumokba. Elvégre a művészeti tehetség bárhol azonos szinten kibontható. Ám rendre kiderül, hogy a „világpiaci” forgalmazás útjában sok akadály áll. (A zene és a képzőművészet jelenthet kivételt.) Elsőként a nyelvre gondolunk, de a fordítások könnyen biztosítják a kompatibilitást bármilyen irányba. 

Ha a szellem termel, szebb jövő terem

Ha a liberális polgári demokráciát (ma döntően a radikális jobboldalról) komoly társadalmi bázisú támadások érik, heves háborúk robbannak ki, folyamatosan gazdasági válságok fenyegetnek, és a politika új világrend kialakulásáról beszél, nehéz tagadni, hogy valami nagyon változni akar. Nem meglepő tehát, hogy intenzívebbé vált a fejlődési alternatívák keresése, megfogalmazása. És születnek már pozitív jövőképek is.

Képeket kereső fájdalom

Egy jelentős művész halála általában nem azt jelenti, hogy eltávozott, hanem hogy megérkezett. Leválnak róla a mázak, nem érezni körülötte a kellemetlen illatú, taszító rajongói lihegést.

Küzdelem az utolsó érvig – Magyarországon most semmi értelme a számolgatásnak, a „ha összefogunk így”, „ha visszalépünk úgy” szólamoknak

A 2026-os évnek két fontos eseménye lesz: a labdarúgó-világbajnokság és a magyarországi parlamenti választás. Elvégre Donald Trump zseniális diplomáciáját látva abban biztosak lehetünk, hogy a háborúk véget érnek. A világbajnokságra még zajlanak a selejtezők, a résztvevők ismeretlenek, így jósolgatni se nagyon lehet. A 2026-os parlamenti választás szintén korai, erőfelméréses időszakában van, pár csapat ismert, pár még nem, és a játékoskeretek sem körvonalazódtak. Jövendölésekben, esélylatolgatásokban viszont már hónapok óta nincs hiány. Taktikák is megfogalmazódnak. Lassan már attól kell tartani, olyan hosszúra nyúlik ez a felvezető műsor, hogy átalusszuk magát az eseményt.

Saját csapdájába esett a Fidesz, Orbán Viktor és stábja hatalmasat hibázott

Nem akarták észrevenni, hogy a elnöki kegyelmi botrány körüli társadalmi felháborodás mögött mélyebb elégedetlenség húzódik meg. 

„Más pártok is próbáltak már pozitív érzelmekkel kampányolni, de mintha nem vették volna figyelembe, hogy Magyarországon vannak”

Jelenlegi szándékai szerint nem fog már tüntetésen szónokolni Kövesdi Veronika médiakutató, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének tanársegéde. Legalább ekkora szükség van az elemző szemszögre, amelyet közelebb érez magához. Van is mit vizsgálni a mai politikai térben. Az elszabaduló korrupciótól a megtévesztő politikai kommunikáción át a közösségépítési stratégiákig.

Út az akarat optimizmusához

Csak a korlátozásával lehet megvédeni a demokráciát azoktól, akik a vesztére törnek?

A putyini, az orbáni és a hozzájuk hasonlítani kívánó illiberális, populista rendszerek egyértelművé tették, hogy a polgári demokrácia intézményeinek korlátozásával igyekeznek hosszú távon biztosítani hatalmukat. A hatalommegosztásra, fékek és ellensúlyok rendszerére épülő, hagyományos értelemben liberálisnak nevezhető demokrácia erői végre megérezték a veszélyt, és keresik az eszközöket, amelyekkel gátat szabhatnak a (szélső)jobboldalról érkező minták térnyerésének. Felmerülnek „harcias” jogi megoldások is, ám ezek lényegében, legalábbis átmenetileg, szintén a demokrácia korlátozását jelentik. Nincs más megoldás? A demokrácia jövője önmaga korlátozása volna?

„Azokkal is lehet az ember szolidáris, akik más ideológiát vallanak, hiszen ugyanúgy kárvallottjai a rendszernek”

A kultúrharcos retorikájú, keményen védekező, az emancipációs törekvéseket erkölcsi normaként hirdető demokratizmusnak korlátozott a társadalmi hatása, mert a kormánypropagandához hasonlóan polarizál. Aki nincs velünk, ellenünk van. A progresszív baloldali politikának a létező társadalmi ellentmondások gyökereire kell rámutatnia, és felvállalnia a mindennapi problémák kezelését. Így lehet eljutni azokhoz az emberekhez is, akik másképp gondolkodnak a világról, de érintettek a napi gondokban. Ez a hitvallása Kováts Eszter politológusnak, a Bécsi Egyetem kutatójának. És nincs vele egyedül.

A teátrumlét császára

Érdekes produkciót dobott fel kínálatában az online-on követhető M3 archívumi csatorna.

Szikrázó ellentétek: a baloldaliság makacs szenvedély

A Szikra Mozgalom az ébredező magyar baloldal nagy reménysége volt. Bár a múlt idő még korai. Néhány elméleti műhely és fórum (Eszmélet, Új Egyenlőség, Mérce, Fordulat, Gólya Szövetkezet, Helyzet Műhely, Társadalomelméleti Műhely) izmosodása után a 2020-ban alakult Szikra látszott elszántnak és alkalmasnak arra, hogy hatékonyan belépjen a politikai életbe. Fiatalok hozták létre, akik szintén nem idegenkedtek az elmélettől, és elszántan belevetették magukat a legjelentősebb klasszikus és jelenkori baloldali szerzők munkáinak tanulmányozásába, de keresték azokat a formákat, cselekvési módokat, területeket, amelyekkel részt vehetnek a társadalom formálásában, a hátrányos helyzetben lévő rétegek érdekképviseletében.

Top 10 durvaság

Igazán megdöbbenni ma már nehéz. 

Mennyire lehet harcos a demokrácia önvédelme?

Elfogadható-e szélsőjobboldali politikus választási győzelmének felülírása, indulásának megtiltása közjogi indoklással, vagy egy radikális szervezet antidemokratikus erővé minősítése? 

„Unortodox” kommunizmushoz sem árt némi ortodoxia

Ellentmondana az emberi ész reflexeinek, ha korunkban nem kezdenének mind többen gondolkozni társadalmi alternatívákról. Nem tudni, hányan hisznek még megváltó politikusokban, de nem úgy tűnik, hogy a krisztusi úton haladnak, és bizonyára azon sem jutnának messzire.

Szinetár Miklós, a kulturális pedagógia művésze

Köszönetet kell mondani.

Orbán-manőver a nemzeti kisbirtokon, avagy a nem éppen szuverenista életcél

A magyar köztévé egyik csatornáján fajsúlyos témájú, művészi erejű történelmi film megy. Ám egyszer csak a jobb felső sarokban felvillan egy fontosabb üzenet: „VOKS 2025. Szavazzunk!” Egy idő után eltűnik. Később megint felbukkan. Egy másik közcsatornán is, ahol éppen igényes dzsesszkoncertet adnak. Meg a többin is, amikor csak lehet. Mert most az a lényeg, hogy Ukrajna ne legyen az Európai Unió tagja. Teljesen megőrült a kormány, meg az ország, ha ezt tűri? Vagy az egész világ őrült meg?

„A magyarországi baloldal sokat ártott magának azzal, hogy a baloldalról beszél 15 éve, és nem Magyarországról”

Milyen üzeneteket közvetítenek felénk az épületek formái? Mennyiben befolyásolják, alakítják akár nemzeti identitásunkat? Hogyan él ezekkel a lehetőségekkel a mindenkori politikai hatalom? A többi között ezekre a kérdésekre keresi a választ Sudár Orsolya várostörténész, várospolitikai szakértő, aki a Szikra Mozgalom egyik alapítója volt, így saját politikai hitvallásáról is kérdezhettük.

Sebestyén Janka, a harcos influenszer

Honnan a lelkesedése, odaadása, mi vonzza annyira a jobboldalon?

A Harcosok klubja tök aktuális film, kár, hogy nem úgy, ahogyan Orbán Viktor szeretné

Nem hiszem, hogy egy nagy amerikai filmsiker, amely negyedszázados létezése alatt kultikus alkotássá emelkedett, rászorul arra, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke reklámot csináljon neki. De ki tudja?

Kezdenek eszmélni a poloskák, nagy takarodás követheti a nagytakarítást

Orbán Viktornak ma reális, potens kihívója van, akinek tábora több felmérés szerint már nagyobb a miniszterelnökénél, és egyáltalán nem biztos, hogy az átláthatóságihoz hasonló törvények meg tudják törni a lendületét, visszafogják a kormánnyal szembeni társadalmi indulatokat.

Otthon belefojtom, idegenben belém fojtják

Annyira szomjazzák a párbeszédet a polgárok ebben a megosztott kis országban, annyira vágynak az éles frontvonalak betemetésére, hogy az ellentétes vélemények ütköztetése jól eladható termékké vált a médiában. 

„Valamiféle végső harcra készül mindenki, az egyetlen kérdés, hatalmon marad-e Orbán Viktor”

Új módszerekre van szükség a közvélemény-kutatásban, hogy árnyaltabb képet kapjunk a társadalom politikai hangulatáról, elköteleződéseiről. Ez a tudás pedig olyan közkincs, amely sokkal szélesebb körben tudna a javunkra válni. „Jó lenne, ha meg tudna jelenni közérthetőbb formában, mit gondolunk jelenleg a társadalomról” – hangsúlyozza Galgóczi Eszter, a Forrás Társadalomkutató Intézet egyik alapítója. A fiatal politológus, politikai elemző a nyilvánvaló szimpátiák ellenére objektivitást várna el munkájuk során a szakma képviselőitől.

A felrobbanó tisztesség

Kapnak a fejükre a becsületes, tisztességes emberek.