A tudatos jelenlét maffiózója

A pszichológia és a pszichiátria számos módszert dolgozott ki mindenféle lelki bajaink kezelésére. Legtöbbjük tudományos megalapozottsága vitathatatlan. Ám amikor a kliens terápiára jelentkezik, meglepődhet, hogy tőle várnak erőfeszítéseket. Tárulkozzon fel, bizonyos szempontok mentén dolgozzon önmagával a problémáján, és a terapeuta segítségével maga jusson el a kedvező változásig. A kezdő kliensnek ez furcsa, még ha tisztában van is vele, mert ő titkon tanácsra vár. Mondják meg, mi baja, és mit csináljon! 

Balkán a kapuk előtt: Orbán Viktornak jó lenne egy félautokrata a háznál

A kelet-európai rendszerváltás és az Európai Unióról szóló maastrichti szerződés után a posztszovjet térség országai szinte meghívást kaptak a szervezetbe, és a procedúrának megfelelően, különösebb akadályok nélkül le is zajlott csatlakozásuk. A nyugat-balkáni, nagyrészt posztjugoszláv régió integrációja elé azonban sokáig falat emelt a délszláv háború, Koszovó elszakadása Szerbiától, az államok nehézkes mozgása a jogállamiság felé. A csatlakozási tárgyalások megindultak, de egyre csak nyúlnak, nem nagyon látni, kiknek és mikor sikerül átszakítani a célszalagot. A magyar kormány a folyamat felgyorsítása mellett áll. Milyen érdekek vezérlik ebben? És mik jelenleg a nehézségek, a nem teljesülő feltételek? Mennyire nyitott valójában az EU erre a bővítésre? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tóth Szilárd János politológussal, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének kutatójával.

Sztárnégyes egérkattintásra

Nem tudom, lehetne-e ma Magyarországon valakiből filmsztár, vagy inkább mondjuk azt, sztárszínész. Mindenesetre, aki most nagy népszerűségre vágyik, jobb, ha nem a színpadon keresi a szerencséjét. Nagy filmszerepekről sem kell álmodoznia. Egyszerűbb, ha elindít egy TikTok- vagy YouTube-csatornát, berappeli magát a köztudatba, végigkönyököl egy ValóVilágot, vagy tehetségkutatót. E

A demokratikus piramisban az ördög is jól elvan

A demokratikus oldal kesereg és aggódik: nem nyert szegény Kamala Harris, jaj, mi lesz most? Egy elmebeteg, szenilis, populista szélhámos kezébe kerül a világ. És ami még borzasztóbb: hetekig hallgathatjuk majd Orbán Viktor és a teljes magyar kormányoldal diadalittas ünneplését. Ők ezt akarták, megmondták, ez lett. Vagyis ők a világ igazi urai. Akik egyszerre tudnak hatni az Egyesült Államokra, Oroszországra és Kínára is. A baj csak az, hogy ha van erőnk és időnk kilépni a politika manipulatív bűvköréből, a helyzet ennél is szomorúbb.

Túra-talkshow

Ha már talkshow, akkor ki a stúdióból! Igen, miért ne? Tökéletesen megértem a műsorvezetőket, akik szabadulni akarnak a zárt, kreált, olykor csak összetákolt térből. Nem kell asztal, szék, kanapé, háttér! Beszélgessünk ott, ahol szoktunk. A világban. Egymásnál, munkahelyen, kocsiban, vonaton, parkban, strandon, étteremben, presszóban, szaunában, műemlékeknél, képtárban, bárhol. Mindegyik helyszín lehet egy külön műsor.

Boldogok a fideszesek, de nem a közszolgáltatások minősége miatt

Ha ön nem Fidesz-szavazó, és 2010 óta nem érzi túl jól magát a bőrében, míg kormánypárti ismerőse (ha ilyesmi még elképzelhető) magabiztosan, sokat mosolyogva éli az életét, pedig kicsit rosszabbak az anyagi körülményei, és apróbb magánéleti problémái is vannak, ne lepődjön meg. Idézze fel, mi volt 2010 előtt! Ugyanígy élt, mégis boldogabbnak érezte magát. Politikai kötődéseink hatását a boldogságszintünkre már a tudomány is vizsgálja. Egyik kutatója Farkas Eszter, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének tudományos munkatársa. Interjú

„Teljesen ösztönösen csináltam” – Interjú Révész Sándorral, aki nem szorult rá a magyar közéletre, így is egy nemzedék rajongott érte

A 2010-es években ismét a közönség elé álló Révész Sándor a Rock and roll közlegények címet adta egyik programjának, amelyben fiatal zenészekkel, gitárokra hangolva adta elő népszerű dalait. Pályáját összegezve szerény, de karakteres helyet jelölt ki magának a popzene világában. Arcélét sosem kozmetikázta túl, nem keményítette közéleti, politikai vonásokkal. Nem szorult rá. Így is egy nemzedék rajongott érte. A hangjáért, külsejéért, varázslatos színpadi lobogásáért. Mindezt néhány éve a mai zenerajongóknak is fel tudta mutatni a Piramis-évek koncertjein. Az új lendületnek egy váratlan stroke vetett egy időre véget. A rehabilitáció nehéz időszakában a magyar rockzene csillaga egy önéletrajzi könyvvel lepte meg olvasóit, amely Ezt én választottam címmel néhány hónapja jelent meg a Helikon Kiadó gondozásában. 

Osváth Zsolt átlagos, trendi celebfigurává alakult televíziós talkshow-ja műsorvezetőjeként

Kérdez, pedig lehet, hogy ő tudná a legérdekesebb dolgokat mondani a témáról.

Megkopott nemzeti show

Mint ismeretes, egy játék akkor érdekes, ha komolyan lehet venni. Amikor van benne kreativitás, felmutat ügyességet, tudást, át lehet benne élni a verseny élményét minden váratlan buktatójával, a győzelem mámorát, a vereség keserűségét.

Radikaly: Orbán Viktorban elszakadt valami

„Time to go” (Ideje lenne távozni) – üzeni az Európai Néppárt egy posztban a magyar miniszterelnöknek. A demokrata szívnek jólesik, hogy Orbán Viktor ennyire kihúzta a gyufát az Európai Unió vezető köreinél. De azért felmerül a kérdés, miért pont most, és eddig miért nem. Leginkább pedig az, miért fontos az ő stílusában bánni vele? Mi jön ezután? Plakátvagdalkozás, kölcsönös megalázások? A kemény fellépés nem kíván feltétlenül közönségességet. Vagy beköszöntött az európai, uniós politikában is a radikális hangütésű adok-kapok marketing kora? Milyen erőknek előnyös ez?

Mindennapi művészetünk

Tévérendezőként nyugodalmasan lehet távozni ebből a világból. Nincs könnyfacsarásra késztető gyász, nem helyeződik nyomás a sajtóra, hogy minél gyorsabban készüljenek el a gyönyörű nekrológok, nem kell műsorváltozást csinálni a tévécsatornáknál, és hetekig nyomatni az életmű legjobb darabjait. A tévérendezőt nem bálványozzák, nem „nagy ember”, művész, de mégsem az.

Farkasházy Tivadar: A szatíra itt létműfaj a kabaréval együtt

Idén 35 éves a Hócipő, 25 éves a Heti Hetes. És 50 éve kezdte a pályáját az a humorista, aki nélkül aligha olvashatnánk a lapot, és emlékeznénk még ma is a műsorra. Farkasházy Tivadar kétségtelenül a magyar kabaré és szatirikus újságírás motorja volt az elmúlt évtizedekben. Nem a kedélyes nevettetők közé tartozik, de épp a csipetnyi érdesség jelzi azt a szenvedélyt, elkötelezettséget és energiát, amellyel sikerült életben tartania a pesti kabaré szellemiségét. Az évfordulók egy tartalmasnak ígérkező estet is ihlettek, amelyre október 27-én kerül sor a Radnóti Miklós Művelődési Központban. Miután ő kedveli a tegezést, emellett kollégák is vagyunk, ennél a formánál maradtunk.

„A Fidesznek nem érdeke a tudásalapú társadalom, mert az kevésbé kontrollálható politikailag”

Évtizedek alatt semmi sem fejlődik, csak életben marad. Ez történik akkor, ha uniós pénzbőség és konjunktúra idején (2014 és 2020 között például) az alulfinanszírozott alrendszerek szívják el a fejlesztési forrásokat. Pogátsa Zoltán közgazdász mondja ezt. Szerinte akik pályázatokból tartják fenn magukat, az Uniótól fejlesztésre elnyert támogatásokat valójában a működésre költik. Úgy tartanak el alkalmazottakat, hogy fejlesztést szimulálnak. A NER ideológiája az volt, hogy jöjjön létre egy hazai tulajdonú vállalati szektor. Megtörtént. Eddig döntően a hazai közbeszerzésekből élt.

Ami jó, ott nincs dilemma

Egy beszélgetős műsornak akkor van súlya, ha esemény.

Meddig cipeljük a patrónus-kliens viszonyrendszert?

„Kérem, ha maguk között maradhatok, én később, odaát, viszonozni tudom” – ajánlkozik Szíjjártó, a naiv kommunista A tizedes meg a többiekben. „Kit ismersz te odaát?” – csillan fel Molnár szeme. „Személy szerint senkit.” „Hát akkor meg mit jár a szád?! Azt hittem, valamelyik fejes a barátod.” Az új patrónusok még meg sem érkeztek rendszerükkel, de a mi élelmes tizedesünk máris klientelista viszonyokban gondolkozik. De mi is a klientelizmus? Egyszerű feudális csökevény, amely mai társadalmunkat is áthatja? A jelenség jóval bonyolultabb, de ezen keresztül jól meg lehet ragadni egy társadalom hierarchikus szintjeit, érzékeltette a Visszhangnak Pulay Gergely szociológus, antropológus.

Sörétes össztűz a családra

Nehéz lenne felidézni, mekkora hatása volt nálunk a kaliforniai Menendez-gyilkosságnak. 

Duma szabadon, kötötten

Nem tudom, van-e még értelme a kritikának. Legalábbis a közéleti talkshow-kkal kapcsolatban.

Magunkat nem fogjuk letojni

Mától ismét látható a mozikban – a Filmarchívum és a Pannonia Entertainment 4K-s felújításában – minden idők egyik legnépszerűbb magyar vígjátéka, A tizedes meg a többiek. Vajon meddig koptatható még ez a siker? Csak egy nemzedék számára kultikus mű, vagy a fiatalabbakba is bele tud égni?

Az őszinteség elnökjelöltje

Köztudott, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egy tévésorozat, A nép szolgája főszereplőjeként érte el azt a népszerűséget, amely az állam csúcsára repítette. A jópofa, szatirikus történet egy tanár váratlan politikai karrierjéről szól, akit diákjai tesznek internetes posztokkal ismert közéleti figurává. A valóságnak is tetszett a forgatókönyv, és magába fogadta, igaz, ebben már elit körök megfontolásai és pénzei is szerepet játszottak. 

Szabad nekem bemenni a Hír TV-be?

Ahelyett, hogy részt vennénk a közéletben, sokan közéleti moralizálást folytatunk. Mintha segítene valamin árgus szemekkel figyelni, ki kivel ebédel, milyen orgánumban nyilatkozik, kiről, kinek éppen mit mond. Ha a bátorság rendkívüli adottság, el kell fogadni, hogy a gyávaság, a megalkuvás mindennapi. Nem érdemes háborogni miatta. Főleg egy hazug, megalázó rendszerben.

Ottó hittel tolja

Nem tudom, van-e értelme írni demokratikus szellemű lapba – máshova aligha lehet – a Hír Tv közéleti-politikai műsorairól. Párszor megfogadtam, hogy felhagyok vele. Teljesen értelmetlen. A másik oldalról úgyis visszapattan minden megjegyzés, legjobb esetben becsmérlő kommentzivatarra lehet számítani a Facebookon. A saját olvasótábor meg nem szorul rá. Ellenszenvét fölösleges tovább gerjeszteni, tárgyilagos megállapításokra nem kíváncsi. Különösebben izgalmas, újító teljesítmények meg nem születnek a Hír Tv-ben, ahogy máshol sem. Egyszerűen legyinteni kéne hát rá.

Érteni kell a könyveket, nem tiltani

Betiltott könyvek címmel impozáns kiadvány jelent meg nemrég, több tucat mű példáján mutatva be, milyen retorziók értek jelentős alkotásokat. Meglepően bő a merítés, és távolról sem a kelet-európai államszocialista példák dominálnak. Ki gondolná, hogy a Huckleberry Finn kalandjai, a Grimm-mesék, a Búcsú a fegyverektől és a 22-es csapdája is a listán van. Ma sem ritka, hogy állami vagy egyéb szervezetek megnehezítik egy könyv terjesztését. Nálunk a fóliázás az új módszer, amely az iskolai és egyéb könyvtárakat is elriaszthatja a rendeléstől. Budaházy Árpáddal, a kötetet kiadó HVG Könyvek vezetőjével beszélgettünk.

A művészi eredetiség fantazmagóriája

Kezdetben volt a film, a mozi. A fekete-fehér, a néma. Technikai csoda. Kapott is a fejére: Ez egy gép, ebben nincs semmi művészet! Primitív bohóckodás az egész, gagyi történetecskék. Aztán csak kitermelte a maga remekeit, máig újítják fel őket, gyönyörködnek bennük. 

Raskó György: A legtöbb milliárdosunk a magyar mezőgazdaságban van

Raskó György agrárközgazdász és -vállalkozó a magyar mezőgazdaság szenvedélyes reformere. Pontosabban az lenne, ha a kormányok beépítenék javaslatait a programjukba. De már az államszocialista rendszer is külföldre tessékelte, amikor kritizálta az ötéves tervet. Jelenleg meg hiába igazolja kutatásaival, eredményes vállalkozói tevékenységgel elképzelései helyességét, a politika rendre más, inkább hatalmi érdekeket szolgáló utakat választ. A jelenlegi agrárgazdasági kamara sem közvetíti az efféle reformelképzeléseket, mert vezetése a kormány bábja. Legalábbis Győrffy Balázs kényszerű lemondásáig az volt. De mi is a baj a magyar mezőgazdasággal?

A parvenü isten – Miért gyászoljuk annyian Alain Delont?

Ráadásul teljesen spontán, egyéni módon, nem a hivatalos kesergés szertartásait, üzleti kiszámítottságát követve. Beszélgetünk róla, fájlaljuk a hiányát. Még üresebbek lesznek nélküle a mindennapok?

Kreutzer szonáta kozákosan

Beethoven „csupán” bővítette remekműveinek számát a Kreutzer-szonátával, Tolsztoj azonban alaposan felkavarta a közvéleményt azonos című kisregényével. 

Övék a vár, miénk az antikvár

Élmények nélküli oktatással, kötelező olvasmányokkal általában keveseket lehet rávenni az irodalom szeretetére. Senki sem tudhatja azonban, mikor kedveli meg őszintén az olvasást. Van, akinek egy adaptáció kelti fel az érdeklődését, más unalmában lapoz bele egy könyvbe, és számára is váratlanul megérinti a szöveg minősége, gondolati gazdagsága. De hogyan lehet szervesen együtt élni ezzel a kulturális kinccsel, táplálkozni, szellemi-érzelmi energiákat szívni belőle, ha jelentős része egyre nehezebben elérhető?

A politikai gonoszság talánya

Az indulatból elkövetett vétek, még ha bűnné erősödik is, kontrollálatlansága miatt könnyen megérthető és akár meg is bocsátható. A hosszan, olykor egy életen át tartó, tudatos gonoszságra azonban jóval nehezebb magyarázatot találni. A politikában is. Évtizedek óta keressük a megfejtést, hogyan tudott hódítani, társadalomszervező erővé válni a hitleri fasizmus. Születnek érdekesebbnél érdekesebb elemzések a teljes társadalomtudományi, pszichológiai arzenál bevonásával, vannak meggyőző, fontos mozzanatok, összetevők, amiket feltárnak, mégis ott maradnak a nagy kérdőjelek. Felfoghatatlan, hogyan lehet gyakorolni hosszú távon, hideg fejjel a gonoszságot. A mai politikai valóság ismét elgondolkoztat róla.

Az élet örömét közvetíteni

Idén nyáron (ahogy jó esetben, járvány nélküli időkben lenni szokott) két nagy nemzetközi esemény tette próbára a hazai (sport)médiát, mindenekelőtt az élő audiovizuális közvetítő szerepét bevállaló-kisajátító köztévét: a labdarúgó Európa-bajnokság és az olimpia. Kontinensünkön jelentőségében is közel került egymáshoz ez a két rendezvény. Sőt… 

Nem a rossz váltás okozta a rendszerhibát, a magyar értelmiség nem felelős közvetlenül a jelenlegi rendszer kialakulásáért

Immár harmincöt évre távolodtunk a rendszerváltástól. Vannak, akik szerint eredeti célkitűzéseitől, szellemiségétől is legalább ennyivel kerültünk messzebb, mások változatlanul örülnek annak az új szabadságporciónak, amelyet kiosztott számunkra. Más jött volna ki az egészből, mint aminek kellett volna? Azért erősödhetett meg a politikai autokratizmus, mert valakik hibáztak? Már a kezdeteknél? Kiket lehetne könnyedén ilyesmivel vádolni? Természetesen az átalakulásban fontos szerepet vállaló értelmiséget. Amely egyébként is hajlamos az önmarcangolásra, már csak szellemi fölényének ragyogtatása miatt is.