Soros-mítoszában még jelen voltak a klasszikus összeesküvéselméletek gyökerei: valaki világuralomra tör, mindenféle eszközzel befolyást gyakorol országokra, az Európai Unió nemzetközi szervezetére, aki nincs ellene, az ügynöke. Egy ilyen klasszikus képletre építve aztán korlátlan mennyiségben lehet karaktergyilkos „koncepciós pereket” kreálni. A migránsellenes kampány modellje is jól ismert torzítást alkalmazott: ezek a menekültek nem menekültek, hanem a világösszeesküvés központjából mozgatott, bomlasztó hadoszlopok. Most azonban már a valóságot interpretálja hazugsággá, illetve a jövőbe helyezi vádjait.
Az utóbbi nem túl izgalmas. Egyszerűen arról van szó, hogy az ellenfelet azzal kezdi a propaganda támadni, amit majd egy esetleges győztes választás után csinálna. Magyar Péterről egy hamis programtervezetre hivatkozva a Fidesz elkezdte vadul állítani, hogy emelni fogja az adókat, megszünteti az ingyenes egészségügyi ellátást és hasonlók. Bár a Tisza azóta meghirdette programját, ezek a vádak továbbra is felbukkannak. Most azonban már inkább az kap hangsúlyt, hogy az ellenzéki kihívó, aki Brüsszel bábja (ezért sem érdemes leülni vele vitatkozni) és Zelenszkij szövetségese, mindenben kiszolgálja majd az Európai Uniót és Ukrajnát. Segíteni fogja Magyarország berántását a háborúba, illetve támogatni az ukránok hazánk ellen irányuló támadásait. Nincs rá bizonyíték (a bábszerepre sem), de ezt fogja tenni. Kicsit az a képlet ismétlődik, amit Márki-Zay Péter ellen alkalmaztak, amikor Gyurcsány bábjaként jelenítették meg. Itt azonban már nem egyszerűen a támogató, a „megbízó" nézeteiből, egykori politikai céljaiból vezetik le, mit tesz majd az ellenfél, hanem önkényesen törekvéseket, majdani intézkedéseket, tetteket tulajdonítanak neki.
Sokkal izgalmasabb azonban a másik eszköz, a valóság átinterpretálása. Mégpedig azért, mert szinte nincs benne kreált elem. Ha az ukrajnai háborúval kapcsolatos kampánynarratívát nézzük, alapvető tények nem kérdőjeleződnek meg. Ha rákérdeznek, a kormány tud hivatkozni arra, elítéli az orosz agressziót, igen, Oroszország kezdte a háborút, az ukránok a hazájukat védik. Európa pedig szankciós csomagokat vet be, anyagi támogatást nyújt, és az EU legtöbb országa fegyvereket is szállít. Mindebből mégis azt keverik ki, hogy Oroszország békét kötne, az Unió és Ukrajna akar háborút. Pusztán azzal, hogy finanszírozza és segíti a védekezést. Ám ezt valahogy sikerül elkenni, eliminálni. Részben annak hangsúlyozásával, hogy a magyar kormány a békét szorgalmazza. Minden lépésével. És ha ennek érdekében nem ad fegyvert, pénzt, nyafog a szankciók miatt, akkor ha valaki ennek az ellenkezőjét teszi, szorgalmazza, az háborúpárti. A fogalom teljesen képlékeny, kezdetben inkább azt jelenti, hogy Európa és Ukrajna fegyveres erővel, kitartó katonai ellenállással látja elérhetőnek az ellenfél megállítását, megtörését és a békét, de elég önkényesen annyit állítani, hogy Oroszországot nem lehet legyőzni, és máris új értelmet nyerhet a jelző: a háborúpárti Brüsszel öncélúan akar háborút, vagyis ő a háború kezdeményezője.
Elképesztően ravasz, cinikus csúsztatás, de bele lehet zavarodni. Eddig jól erősítette Trump békemissziós fellépése. Íme, az Egyesült Államok is kifelé tart Ukrajna harcának támogatásából, azaz a háborúból, megállapodásra törekszik, akár területek átadása árán is, tehát békét akar. Oroszország pedig csak azért háborúzik, mert Ukrajna Európa ösztönzésére nem kapitulál. Csakhogy Trump az amerikai érdekszféra csiszolgatása során fegyveres akciókba kavarodott Venezuelában és a Közel-Keleten. Néhány napja pedig háborút indított Izraellel Irán ellen. A valóság tehát jelenleg úgy áll, hogy Orbán mindkét békére kész támogatója, a trumpi USA és a putyini Oroszország is háborúzik. Szemben az Európai Unióval, amely nem vesz részt harci cselekményekben. Mégis Brüsszel lenne a háborúpárti, militáns alakulat?
Hétvégi, esztergomi fellépésén Orbán Viktor megpróbálta a jelenlegi helyzetet is „békeharcos" kampánynarratívájába interpretálni. Zavarosra sikeredett, nem ment elhallgatások, direkt torzítások nélkül. Disszonáns, hogy mikor két nagy háború zajlik nagyhatalmak részvételével (Európa nélkül), valaki a Barátság olajvezeték körüli problémákat állítsa a történések középpontjába, az országa elleni támadásként értelmezve, folyamatosan károgva, hogy a magyar népet háború fenyegeti. Európa miatt.
