Ha pedig valaki egyiket sem nézi, nos, bal oldalon két balliberálisnak minősíthető vendég, a másikon, a hazai pályán két Fidesz-hívő nemzeti harcos, a műsorvezető dobálja nekik a témákat jobbos hevülettel, és mehet a vita. A tét az, sikerül-e bedarálni az épp forgalomban lévő Fidesz-jobb propagandaállításokkal a nyálas érveléssel próbálkozó libsiket.
Május 23-án Novák Zoltán politikai elemző, Lattmann Tamás nemzetközi jogász nézett szembe Kovács Andrással, a Mandiner újságírójával, Huth Gergellyel, a Pesti Srácok főszerkesztőjével és M. Kovács Róbert kérdéseivel. A disputának a csatorna később a „Szeretetország” helyett terjed az agresszió címet adta weboldalán. A tematizálás a Fidesz új, ellenzéki narratíváját követte, amely szerint a Magyar-kabinet kormányzás helyett gyűlölet- ésfélelemkeltéssel, boszorkányüldözéssel, Orbán Viktor politikából való kizárásával foglalkozik, már csak azért is, mert másra alkalmatlan. Így aztán alapos kivesézére került a parlamenti vizsgálóbizottságok felállítása, a kegyelmi ügy kirakatban tétele, és az alkotmánymódosítási indítvány a miniszterelnökök hivatali idejének korlátozására. Jogászkodásra is szükség volt persze, amit Lattmann Tamás szakszerűen be is vállalt. Több kritikai megjegyzéssel. Az adás felénél Huth Gergely váratlanul magához ragadta a szót:
„Szerettem volna... előadni egy szerenádot Lattmann Tamás előtt térdelve. Volt egy ilyen nyomasztó érzés az elmúlt hetekben, hogy gyakorlatilag a baloldali tudós értelmiség inkább lapul vagy marhaságokat beszél, mert ugye az új kurzus vehemens, mindenkit elszámoltatok, mindent újraírok, mindent újracsinálok agresszivitásával szemben senki nem mer felszólalni, még akkor sem, ha saját maga addigi tudományos pályafutását köpi ezzel szembe. Hát Tamás volt az első fecske, aki nem hiszem, hogy mostantól konzervatív, jobboldali tanokat vallana eddigi életútját tekintve..."
Valóban megható elismerés. Zavarba ejtően. (Lattmann szinte belepirult, lehajtott fejjel hallgatta.) A demokratikus érzelmű nézőket viszont semmi sem gátolhatta, hogy felháborodjanak. El lehet persze ütni azzal a dolgot, szórakoztató a Fidesz és propagandagépezetének vergődése. De nem az. Továbbra sem az. Hosszú évekig hallgathattuk, hogyan, milyen jelzőkkel alázza ez a társaság az akkori ellenzéket, minden hajlam nélkül önreflexióra, kritikai gondolkodásra. Nem egyszer hatalomittas, emelt hangon. Huth Gergely sem maradt el ebben társaitól. És ezek után most azt játsszák el, hogy őket mennyire bántják, és az új, dilettáns kormánnyal káosz fenyegeti az országot. Teszik mindezt ugyanolyan agresszivan, közönségesen, megosztóan. Kívülről ez ugyan most csak károgásnak hat, de semmivel sem kevésbé émelyítő. Főleg akkor, ha még dicséreteket is osztanak. Mindenféle szégyenérzet nélkül, a demokrácia nevében, valójában a szélsőjobbos propagandista attitűdöt folytatva. Megsimogatják a fejét annak, aki képes tárgyszerűen közelíteni egy kérdéshez. Persze csak akkor, ha ez számukra előnyösen forgatható ki.
Ez a szélsőjobbos keménymag nem lesz képes rá, hogy szembenézzen hibákkal, vétkekkel, torzulásokkal. Egyedül a vereség dühe, a bosszúszomj, a revans vágya tudja motiválni. Nem várható el, hogy feladja ömagát.
