Nem valószínű, hogy Friderikusz Sándort a nagy ihlet kólintotta fejbe, mikor kitalálta az RTL számára új műsorát

Nem valószínű, hogy Friderikusz Sándort a nagy ihlet kólintotta fejbe, mikor kitalálta az RTL számára új műsorát. Egy újabb talk-show. Tele van velük a média. A profi beszélgetés műsorai. Friderikuszt meg évtizedek óta ismerjük. Tévés legendát teremtett magából, kemény munkával, kiváló képességekkel. A talk-show mestere, sokféle variánsában. De mihez lehet még kezdeni ezzel a műfajjal? A műsorvezető is érezhette, nem sokat, legalábbis nem kell nagy csinnadrattát csinálni a dologból. Ennek megfelelő visszafogottsággal vezette fel az április 18-i nyitó adásban az új produkciót: „Minden alkalommal öt különböző vendég foglal majd helyet ennél a nagy kerek asztalnál, akik bepillantást engednek saját életükbe, elmesélik, mi foglalkoztatja őket, ezen keretek között egyszerűen csak beszélgetni fogunk, nyugodtan, egymásra figyelve, itt-ott remélhetően még viccesen is. Ebből a következő majd' két órából kiderül, hogy ez a mai viszonyok között az ilyen típusú műsor még műsornak számít-e.”

Ezekben a műsorokban a vendégek általában valamilyen asztalnál ülnek, bepillantást szoktak engedni az életükbe, csipognak róla, mi foglalkoztatja őket, és ha összejön, viccelődnek. Illik közben egymásra figyelni. Teljesen általános vonások. Friderikusz azonban úgy érzi, beérheti velük. Mert talk-show-jának mindenképpen lesz egy sajátos vonása. Hogy ő csinálja! És ő tudja, hogyan kell ezt igazán professzionálisan csinálni. Igen, ettől lehet ez a műsor más, érdekfeszítőbb. Nem is kell hozzá csillogi-villogi, agyalék szerkezet, izzadós hangulatfűtés. „Egyszerűen csak beszélgetni fogunk.” Friderikusz asztalánál ennyi is elég. Ha pedig mégsem, ha kiderülne, hogy egy ilyen műsor már nem műsor, nincs mit tenni, új korba léptünk, a melyben nem érdekes a közvetlen emberi szó, az őszinte, termékeny társalgás.

Nos, az első adás alapján úgy érzem, ennyi nem elég. Még egy legendás médiaegyéniségtől sem. És ha végigpörgetjük emlékezetünkben műsorait, szinte mindegyikben találunk markáns elemet, sajátos fókuszt. Számomra az ATV-s Friderikusz volt a csúcspont. Üzenet értéke volt, ahogy a vendégekkel közel tudta hozni a tudomány világát, szemléletmódot, mélységeket tárt fel követhetően, rávilágított, mekkora intellektuális teljesítmények történnek szinte észrevétlenül körülöttünk, hogyan viszik előbbre a világot. Ehhez a műsorhoz rendkívül alapos felkészülés, és nagy alázat kellett. Friderikusz erre is képes volt.

Az új talk-show-ban nem érezni se tartalmi, se szemléleti szervezőelvet. Nem sikerült (egyelőre) megtalálnia azt a közelítést, szerkezetet, amely belobbantanná egy egyszerű, őszinte, értelmes beszélgetés kályháját. Így aztán a műsor lecsúszik a rutintermék szintjére. Ahol persze megállja a helyét. Végig lehet hallgatni, hogyan alakul a ruhatervezéssel felhagyó Náray Tamás pályája, mi feszíti Borbély Alexandrát, felvillanyozó volt az ifjú csillagász, Szabó Norton intelligens személyisége, tudása, megrendített Dinok Melinda ápolónő kálváriája, hogy örökbe tudjon fogadni egy kórházban hagyott csöppséget. De mindegyik feltárulkozás valahogy átlag talk-show-s jelleget kapott, nem jött létre igazi kapcsolat a vendégek között. A vágókép-reakciók is erről tanúskodtak, az ápolónő történetének hatását kifejezetten gyengítették a felvillanó, az együttérzés-megrendültség megfelelő kifejezését kereső arcok. És nem világos Kovácsovics Fruzsina énekesnő egyelőre igencsak passzív társműsorvezetői szerepe sem.

Számomra Hajós András szereplésénél izzott fel valamennyire az adás. Bár az attitűdjében pislogott némi pengézési vágy Friderikusszal, mintha ő érzett volna rá, mit is vár a házigazda vendégeitől. Mélyen feltárulkozó volt, önreflektív (látszott, hogy sokat töpreng önmagán), és mély gondolatokat fogalmazott meg hitelesen arról, hogyan kereste-keresi a helyét az életben sokoldalú, de egyik területen sem igazán kibontott tehetségével. Elgondolkoztatott arról, az életbölcsesség mennyire egyénre szabott.