Nem a jegyektől lesz értékes a gyerek, de a magyar gyerekek mentális állapota alig jobb, mint a háború sújtotta Ukrajnában élő társaiké

Az Ifjúsági Lelki Elsősegély telefonszámot több tagszolgálat működteti, a pécsi Lélektér Ifjúságsegítő Alapítvány az egyik. – A telefonnál képzett önkéntes segítők ülnek, akik meghallgatják a krízissel, problémákkal küzdő fiatalokat és idősebbeket, mert bár ifjúsági szolgálat vagyunk, minden hozzánk fordulóval beszélgetünk – mondta el lapunknak Székely Zsuzsanna szociális munkás, művészetterapeuta, a Lélektér Ifjúságsegítő Alapítvány elnöke. Alapítványuk emellett prevenciós munkát végez, szeptembertől májusig Lélektér estek címmel minden hónap második hétfőjén előadásokat tartanak szakemberek bevonásával, nyáron pedig fesztiválokra települnek ki (Fishing on Orfű, Ördögkatlan), hogy fiatalokkal beszélgessenek. Van kortárs önkéntes csapatuk, akik közösségi szolgálatot végeznek náluk, és a közösségimédia-felületeiken is olyan ismeretterjesztő tartalmakat osztanak meg, amelyek támogatják a lelki egészséget – erre lettünk figyelmesek mi is.

Ezen időszakban többen is fordulnak hozzájuk, mert a rossz bizonyítvány vagy az egyetemi vizsgaidőszak sikertelensége sokakat megvisel, főleg, ha nagyon erős a teljesítményelvárás a szülők részéről. Ilyenkor az sem mindegy, ki mit tart rossz eredménynek: vannak, akik egy négyes miatt is kétségbeesnek, mert úgy érzik, annyira sok múlik ezen.

Elvárások mindenütt

Mindenekelőtt lényeges, hogy a szülő a gyerekét önmagáért szeresse, és elegendő legyen a létezése ahhoz, hogy őt elfogadják, és ne a teljesítményhez kössék a szeretetet. Persze az elvárások bizonyos mértékig jogosak, de fontos, hogy mindenkit a saját képességeihez érdemes mérni, nem a többiekhez. – Lehet, hogy valaki nagy erőfeszítésekkel is csak közepes eredményre képes, míg mások tanulás nélkül is ötösöket zsebelnek be. Ha egy szorgalmas közepes tanuló négyest kap, érdemes elismerni a befektetett energiáját, igyekezetét. Jó, ha minden gyerek meg tudja találni szülői, pedagógusi segítséggel, hogy miben jó, és arra érdemes hangsúlyt fektetni, ahhoz igazítani a pályaválasztást is – javasolja Székely Zsuzsanna.

Miközben a gyerekek „szülői bizonyítványként” való kiposztolása a gyerek személyiségi jogait, integritását is sértheti, ebben az időszakban rengeteg szülő (és gyerek is) megosztja a kitűnő bizonyítványt, amire lehet büszke valaki, de egy ember értékessége nem ezen múlik. Felnőttként talán már többen tudjuk, hogy a sikeres, boldog életnek csak egy szeletkéje a karrier sikere. Mellette ott van még a kiegyensúlyozott családi kapcsolatok, a jól működő párkapcsolat, az ápolt baráti kötelékek, ha találunk egy hozzánk közel álló szabadidős tevékenységet, ha sportban, művészetekben el tudunk mélyülni, ha vannak olyan emberi tulajdonságaink, amik szerethetővé tesznek bennünket.

A szociális szakember szerint érdemes ilyenkor megvizsgálni, hogy a képesség, a szorgalom, vagy az érdeklődés hiányzik-e a jobb eredményhez, és arról beszélgetni, mit lehetne tenni azért, hogy legközelebb jobban menjen. Hiszen mindenkinek van valami „szuperereje”, csak meg kell azt találni, és olyan irányba segíteni, támogatni a gyereket. Otthon az segíthet, ha nem minden az iskoláról és a tanulásról, az érdemjegyekről szól. Vonjuk be a gyerekeket, fiatalokat a közös tevékenységekbe, dicsérjük meg, ha ügyesen segít barkácsolni, kertészkedni vagy sütni, főzni. Bízzunk rá a korának megfelelő feladatokat, hagyjuk, hogy csináljon olyasmit, amit szeret, és ismerjük el, ha jó benne. Ha iskoláról beszélgetünk, az se a tananyag és a dolgozatok körül forogjon, hanem kérdezzük meg tőle, hogy mit csinált szünetekben. Kikkel bandázott? Mi újság a legjobb barátjával? Történt-e aznap valami vicces a suliban? És persze jó, ha a szülők tudnak pozitív visszajelzéseket adni olyan tulajdonságokról, amelyek nem a tanuláshoz köthetők. (Például: Milyen kedves vagy, hogy segítettél a nagymamának bevásárolni! Vagy: Olyan jó ízléssel válogatod össze a ruháidat, nagyon csinos vagy!) Ha a szülő nem a jegyekkel méri a gyereke értékességét, akkor a gyereknek is lesz önbizalma, a jegyeitől függetlenül is.

Mind különbözünk

Jellemző helyzet, ha a testvérek közül az egyik jó tanuló, a másik meg épp csak elbukdácsol, ebből adódnak a családon belül feszültségek. Elméletben tudjuk, hogy testvéreket soha nem szabad a szülőnek összehasonlítania, ám a gyerekek is megérzik, ha ez nem sikerül maradéktalanul. Ilyen esetben az a legjobb, ha más iskolába is járnak, mert a tanárok is hajlamosak erre, és a gyengébb szenvedhet ennek a nyomásától. Egy család komplex rendszerében nem olyan nehéz megtalálni a testhezálló feladatokat, és házon kívül is lehet azt dicsérni, amiben jó a gyerek. A versengés közöttük óhatatlan, de ilyenkor a szülő egy-egy közbevetett mondattal is helyére tudja tenni a dolgokat, hogy „te ebben vagy jó, te meg abban, különbözőek vagytok, de egyformán szeretünk benneteket”.

Előfordulhat, hogy a gyereket olyan élmények, traumák érték, amik a tanulási képességeit is befolyásolták, ezek jelentek meg a rossz jegyekben. – Bár kellemetlen lehet, de érdemes az iskolában menet közben jelezni, ha a gyereknek nehéz időszaka van. Diákközpontú helyeken ezeket figyelembe veszik, lehetőséget adnak javításra, vagy pár hétig nem feleltetnek. Krí­zisben a felnőtt se úgy teljesít, ahogyan szokott, ez a gyerektől mégannyira sem várható el. Ezt érdemes a gyerekkel is megbeszélni, hogy „most nehéz neked, mert válunk, megértjük, hogy nem megy úgy a tanulás, majd a következő félévben kijavítod”. Ebben a világban nem is gondolhatjuk azt, hogy egy év végi érdemjegynek bármilyen jelentősége is lenne, hiszen bárki bármikor tud például szintemelő érettségit tenni, kijavítani az elért eredményeit. Nem is lehet tizenévesen életpályát választani, annyira gyorsan változik a technológia és a világ, lehet, hogy 30 év múlva már nem is lesz olyan szakma, amire most készülünk. Az okostelefonok és a mesterséges intelligencia világában az oktatási rendszer is változásra kényszerül. Darwin mondta, hogy nem a legerősebb fajok maradnak életben, hanem azok, akik a legjobban képesek alkalmazkodni.

– teszi fel a költői kérdést Székely Zsuzsanna.

A gyerekek nincsenek jól

A fiatalok mentális állapota ma Magyarországon meglehetősen rossz. Az öngyilkosság a 25 év alattiak körében a vezető halálokok egyike. A korosztály lelki problémái sok tényező miatt mutatnak ilyen elkeserítő állapotokra. Egyrészt életkori sajátosság, Erik H. Erikson neves fejlődéspszichológus serdülőkori fejlődési krízisnek nevezte ezt a több évig tartó időszakot, amikor gyerekből felnőtt lesz, és ez a változás nagyon megterhelő életszakasz, sokan ebből fakadóan nincsenek jól. Nem elhanyagolható összetevő a társadalmi környezet, amelyben élünk, akár hazánkban, akár a világban, hiszen globális hírekről is értesülünk, egyre többet tudunk háborúkról, klímaválságról és mindenféle aggódásra okot adó jelenségről, míg a nagyszüleink idejében ezek még korlátozottan jutottak el az emberekhez, így hatással sem volt rájuk annyira. – A folyamatos ingergazdagság is nagyon megterhelő, ömlik ránk az információ, miközben a lelkünk tempója nem képes felvenni a fordulatot ezzel. És sajnos egyre kevésbé vannak összetartó közösségek, megtartó kapcsolati hálók, ez a családokra is igaz, hiszen óriási a válások aránya, egyre kevesebb a többgenerációs család, és a kortársközösségek is kevésbé összetartók, online felületeken érintkeznek sokat, kevesebbet személyesen, és így mélyíteni sem lehet úgy a barátságokat.

Az ember társas lény, az elmagányosodás nem tesz jót a lelki egészségnek – figyelmeztet a szakember.

A nyári szünetben, amikor nincs iskola, azok a gyerekek, fiatalok érzik magukat jobban, akiknél otthon biztonságos, szeretetteljes légkör van. És vannak, akiknek az iskola a békés, biztonságos hely, mert otthon bántalmazásnak, családi konfliktusoknak vannak kitéve, a szülő szenvedélybeteg vagy pszichiátriai beteg, esetleg rákos, és ápolni kell. Ilyenkor nehezebb az otthonlét, mint az iskolában bármi, hangsúlyozza a szakember. A karantén alatt azt is tapasztalták a segítők, hogy az introvertáltabb gyerekek teljesen elszakadtak a kortársaktól. Mindenki arra várt, mikor ír rá a másik, és sokaknak nem volt igazi kapcsolódásuk, míg az iskolában ez adott. Ahogy a világunk változik, úgy az oktatási rendszernek is követnie kellene ezt, és sokkal inkább a valós életre nevelni, rendszerben gondolkodásra, kompetenciák erősítésére, nem pedig a lexikális tudás halmozására, hiszen mindenkinek ott a zsebében az okostelefonja, hogy adatokat szerezzen.

Fontos volna, hogy az iskolákban teret kapjon a lelki egészség, az önismeret, a kommunikáció és az együttműködés fejlesztése, de ezek még nagyon nincsenek fókuszban.

Így is túlterheltek

Rengeteg szakember mondja, hogy rendszerszintű változtatásokra lenne szükség az oktatásban és az egészségügy oldaláról is, hogy a gyerekeink ne traumatizálódjanak tovább, illetve megfelelő segítséget kapjanak. Csakhogy alig dolgozik gyermekpszichiáter hazánkban, tb által finanszírozott vagy más állami rendszerben elérhető gyermekpszichológusból is sokkal kevesebb van, mint amennyire igény lenne. Sokszor több hónapos a várólista, ami akut krízishelyzetben végképp kivárhatatlan, ilyenkor jut fontos szerep az önkéntes, civil szférának. Magyarországon még mindig fejlődőben van annak a kultúrája, hogy segítőhöz menjünk vagy elvigyük a gyereket, tehát úgy is túlterhelt a rendszer, hogy nem mindenki fordul segítségért, akinek szüksége volna rá.

– sorolja az Ifjúsági Lelki Elsősegély pécsi szolgálatvezetője. Fontos, hogy figyeljünk egymásra is, a gyerekekre is, hiszen az ő testi-lelki jóllétük előrevetíti a jövőt. Ma már kutatások bizonyítják, hogy a gyerekkori traumák, kezeletlen pszichés problémák felnőttkori pszichés és testi betegségekhez is vezetnek, és a meg nem dolgozott lelki sebeinket generációról generációra örökítjük tovább akaratlanul is.