I. Egy technokrata megközelítés
Ma kivételesen egy antipolitikus jelentkezik ezeken a hasábokon, akit többen is (köztük aktív politikusok) felkértek, hogy vizsgálja meg, a hatályos választási törvény keretei között milyen szcenárióban lehetne maximalizálni az Ellenzék mandátumszámát a 2026. évi választásokon („if any”). (A továbbiakban „Ellenzék” alatt az összes ismert pártot és szerveződést értem, természetesen az állampárt és a Mi Hazánk kivételével.)
Ez azért nagyon nehéz feladat, mert a hatályos szabályozás alapján a választás végeredménye döntő mértékben a 106 egyéni körzetben dől el. Persze „jó tudni”, hogy a Tisza négy közvélemény-kutató intézetnél is 8-12 százalékkal vezet az országos listára leadandó szavazatok tekintetében, de ettől még a jelenlegi állampárt akár fölényesen is megnyerheti a választásokat. A végeredmény alapvetően két tényezőtől függ (az országos listára leadott szavazatok szerepe harmadlagos): egy-egy körzetben hány ellenzési jelölt indul, valamint hogyan alakul a hírhedt győzteskompenzáció.
Az alapvető kérdésre persze lehetne empirikus választ is adni, de ehhez a 106 körzetben kellene darabonként 1000 fős közvélemény-kutatást rendezni, és minden körzetben legalább három szcenárióra rákérdezni. Például: melyik jelöltre szavazna Ön Budapest ikszedik egyéni körzetében (ahol jelenleg DK-s a képviselő), ha egy ellenzéki jelölt van (pl. DK), kettő (Tisza, DK) vagy hat (Tisza, DK, Párbeszéd, MSZP, MKKP, 2RK)? Rémisztően különböző eredmények születnének az egyes szcenáriókra. Megítélésem szerint már a másodikban is valószínű a Fidesz-jelölt győzelme, a harmadikban pedig garantált. Ilyen közvélemény-kutatás nincs (vagy ha van, az „top secret”), és reálisan nézve valószínűleg még hónapokig nem is lesz.
Ebben a helyzetben a felkért szerző egy dolgot tehetett: megkérdezte a mesterséges intelligenciát, esetünkben a Google legfrissebb Gemini 2.5 verzióját. Konkrét vizsgálatok hiányában nincs eszköz a kezünkben, hogy felülbíráljuk a Gemini – saját bevallása szerint is spekulatív – mandátumbecslését, de egy dolog biztos: a kirajzolódó tendencia teljes mértékben logikus és védhető. Ugyanakkor nagyon remélem, hogy a közvélemény-kutató intézetek és/vagy a választási földrajzzal, matematikával foglalkozó szakértők verifikálják és pontosítják, esetleg „lesöprik az asztalról” az itt megfogalmazott forgatókönyveket.
II. A Tisza mindent visz
A Tisza Pártnak a kezdetektől az a stratégiája, hogy mind az állampártot, mind az általa óellenzékinek nevezett pártokat le akarja váltani, és a pártban láthatólag bíznak is ennek a stratégiának a sikerében. E gondolatmenet szerint teljesen mindegy, hogy melyik párt kit indít 2026 áprilisában az egyéni körzetekben, a választók „csukott szemmel” fogják az X-et tenni a Tisza-jelölt neve mellé.
Miben reménykedhet a Tisza?
1. Csalódottság a hagyományos ellenzékben.
2. Kormányellenes hangulat, de alternatíva hiánya. A Tisza Párt hirtelen és látványos felemelkedése éppen ezt a „vákuumot” célozza meg.
3. Új arc, új lendület: Magyar Péter frissessége és a „nemzet ügyét” felvállaló retorikája sokak számára vonzó.
4. „Sem a Fidesz, sem az ellenzék” tábor: a Tisza Párt pontosan erre a rétegre hivatkozik, amikor azt mondja, hogy ők „sem a régi Fidesz, sem a régi ellenzék”.
5. Populista elemek. A Tisza retorikájában vannak populista elemek, amelyek a szélesebb társadalmi elégedetlenségre építenek, és az „elit” elleni fellépést hirdetik (legyen az a kormány vagy a hagyományos ellenzék).
Ha ez a szélsőséges forgatókönyv valósulna meg, valószínűleg a DK sem jutna be a parlamentbe, és a Tisza Párt elvben megszerezhetné a mandátumok akár 2/3-át. Ma ennek minimális esélyét látom. Ennek egyik oka, hogy a Fidesz könnyedén akár négy előre borítékolható mandátummal indulhat a versenyben: két külhoni (hasonlóan 2022-höz), egy német és – várhatóan – egy roma nemzetiségi mandátummal. Ez olyan előny, mintha valaki a 199 méteres síkfutásban a startvonal helyett 4 méterrel előrébb indulhatna, s csak 195 métert kellene lefutnia.
III. Mindenki önállóan indul, felvállalva az érdemi járulékos veszteséget is
A jelenlegi „melldöngetéses” fázisban a Tiszán kívül az alábbi ellenzéki pártok jelezték indulási szándékukat, ami automatikusan minimum 71-71 egyéni jelöltet is feltételez: DK, MSZP, Párbeszéd, MKKP (Kutyapárt), Második Reformkor (2RK), Jobbik.
Nem indul a Momentum, a Mindenki Magyarországa Néppárt (MZP) és Jámbor András. A hangsúlyosan jelenlegi ismereteim alapján mélyen egyetértek Jámbor indoklásával. A képviselő úgy véli, ha megmérettetné magát a választásokon, inkább a Fidesznek szerezne mandátumot, mint magának.
Pontosan ez a legnagyobb probléma ezzel a forgatókönyvvel. A sok önálló induló csak az állampártnak kedvez, az alábbiak miatt.
1. Szavazatszétaprózódás (fragmentáció). Ez azt jelenti, hogy gyakran viszonylag alacsony százalékkal is lehet nyerni egy egyéni körzetet, ha a többi szavazat több irányba szóródik.
2. A magyar rendszernek „a győztes mindent visz” elve az egyéni körzetekben maximálisan érvényesül.
3. Ez az a mechanizmus, amellyel a Fidesz az elmúlt választásokon rendre aránytalanul sok egyéni mandátumot tudott szerezni, még akkor is, ha az országos listás eredményük „csak” 45-50 százalék körül volt.
A legnagyobb veszteség Budapesten következhet be. A főváros hagyományosan ellenzéki fellegvár, de a 2022-es választásokon már látszott, hogy a Fidesz is tud egyéni mandátumokat szerezni, ha az ellenzék szavazatai megoszlanak.
A „mindenki önállóan indul” forgatókönyvnek három fontos hátrányát kell még megemlíteni.
1. Valószínűleg érdemi baloldali és liberális ajánlat hiányában több százezer baloldali és liberális szavazó egyszerűen otthon maradhat, mert nem szeretnének sem a Fideszre, sem a Tiszára szavazni.
2. A másik nagy veszteség a győzteskompenzációs szabályok miatt érné az ellenzéki pártokat. Feltéve, hogy meg is nyernek néhány egyéni körzetet, olyan kis különbséggel fogják, hogy gyakorlatilag nem tudnak majd profitálni a győzteskompenzációból.
3. A harmadik probléma az lehet, hogy a legtöbb önállóan induló párt nem tudja megugrani az 5 százalékos küszöböt (talán a DK a kivétel), azaz akár 8-10 százaléknyi listás szavazat is „mehet a kukába”.
Összesített mandátumbecslés (Gemini 2.5):
- Fidesz−KDNP: 110-130 mandátum (valószínűleg megőrzött abszolút többség, de messze a 2/3-tól)
- Tisza Párt: 50-80 mandátum (erős, de megosztott ellenzék vezetője)
- Hagyományos Ellenzék (DK, esetleg MSZP, Párbeszéd összesen): 0−15 mandátum (nagyrészt kiesve)
- Mi Hazánk Mozgalom: 5-10 mandátum
IV. A józanabb ész diadala – egyesül a baloldal
Novemberre valószínűleg mindenki lehiggad, és felméri, hogy az előző forgatókönyv kizárólag a Fidesznek kedvez, de neki nagyon. A „kicsik” (Jobbik, 2RK, MKKP) eldöntik, hogy mégsem indulnak 2026-ban, míg a három büszke baloldali párt létrehoz egy új választási pártot, amelynek a munkaneve legyen Egyesült Baloldal (EB).
Tegyük fel, hogy az EB markáns és hihető baloldali ajánlattal jelentkezik (infláció, megélhetés, egészségügy), „a csillagokat is leígéri az égről” a korrupcióellenes harc terén (pl. belépés az Európai Ügyészségbe), majd mindezt „leönti” még némi liberális mázzal is. Ez így már komoly dolog, több százezer baloldali és liberális szavazónak megjöhet a kedve a választási részvételhez.
A Gemini 2.5 így látja ezt a variánst: ez a forgatókönyv jelentősen csökkenti a fragmentációt a „mindenki indul” esethez képest, ami valószínűleg kevésbé kedvezne a Fidesznek, és inkább a fő ellenzéki erőknek lenne előnyös.
Mandátumbecslés (nagyon spekulatív forgatókönyv):
Tegyük fel, hogy egy „protestcunami-hatás” továbbra is nagyrészt a Tiszának kedvez, de az „Egyesült Baloldal” sikeresen konszolidálja a bázisát.
1. Egyesült Baloldal (Konszolidált Hagyományos Baloldal)
- Országos listás támogatottság. A konszolidációt figyelembe véve reálisan elérhetik az országos szavazatok 10-15 százalékát. Ez alacsonyabb, mint e pártok összesített eredménye 2022-ben, ami a Tisza felé történt eltolódást tükrözi, de így is jelentős blokkot képeznének.
- Egyéni választókerületek (106 mandátum). Városi területeken és hagyományosan baloldali fellegvárakban (pl. bizonyos budapesti kerületek, ipari városok) az Egyesült Baloldal nyerhetne néhány egyéni mandátumot. Konszolidált bázisuknak köszönhetően kb. 10-20 körzetben lenne esélyük.
- Becsült mandátumok:
– egyéni: 5−15 mandátum
– listás: 10−20 m.
− összesen: 15−35 m.
2. Tisza Párt (A Fő Protesterő)
- Országos listás támogatottság. A „protestcunami” erősségétől függően potenciálisan elérhetik az országos szavazatok 35-45 százalékát. (Megjegyzés: azért alacsonyabb a becsült országos szavazati arány, mint az aktuális közvélemény-kutatásokban, mert a Gemini valószínűleg figyelembe veszi a baloldal konszolidációját.)
- Becsült mandátumok:
− egyéni: 40-60 mandátum (különösen a budapestin kívüli városi területeken és néhány vegyes választókerületben)
– listás: 35−50 mandátum
– összesen: 75−110 m.
3. Fidesz−KDNP (a vezető párt, kihívásokkal)
Indokok. Megtartják erős és hűséges bázisukat, különösen a vidéki területeken és az idősebb szavazók körében. Jól működő kampánygépezetük félelmetes lenne.
Becsült mandátumok:
– egyéni: 45−65 mandátum (főleg vidéki és hagyományosan erős Fidesz-területeken)
– listás: 30−40 m.
– összesen: 75−105 m.
Összefoglaló mandátumbecslés (nagyon spekulatív, 4 pártos versenyben, Tisza-párti protestcunamival):
- Tisza Párt: 75−110 mandátum
- Fidesz−KDNP: 75−105 m.
- Egyesült Baloldal: 20−35 m.
- Mi Hazánk Mozgalom: 5−11 m.
Az előző becslésemhez képest a fő különbség: az „Egyesült Baloldal” konszolidációjával a Tisza Párt valószínűleg több egyéni mandátumot szerezne, mivel az ellenzéki szavazatok kevésbé oszlanának meg az eddigi kisebb pártok között. Ez a Fidesznek is rosszabb hír lenne az egyéni körzetekben.
Idáig tartott a Gemini elemzése, magam sem tudnám szebben megfogalmazni. Bár ez a forgatókönyv jobb, mint az előző, de messze nem tökéletes. Ugyan listás szavazat nem vész el, de az EB és a Tisza érdemi mennyiségű nyerteskompenzációs mandátumtól esik el. Továbbá – főleg Budapesten – most is könnyen megtörténhet, hogy erősen ellenzéki körzetekben is a Fidesz-jelölt nyer nevető harmadikként. Azaz az alapvető problémát (mandátummaximalizálás) ez a megoldás sem oldja meg.
V. Halál a koordinációra, de azért vannak spontán visszalépések
Oké, értem. Tegyük fel, hogy 2026 februárjában a Tisza visszalépteti az egyéni jelöltjeit 14 budapesti és egy szegedi körzetben. Cserébe az Egyesült Baloldal visszaléptet szintén 15 egyéni jelöltet, jellemzően a megyei jogú városokban. Nincs egyeztetés, mindez spontán történik. (Még hiszek a csodákban.)
Fontos megjegyezni, hogy ennek a forgatókönyvnek csak a „tiszántúli ellenzék” teljes konszolidációja esetén (azt követően) van értelme, és akár minimális esélye. Miért gondolna a Tisza bármilyen spontán visszalépésre, ha egy budapesti egyéni körzetben még azután is maradna öt jelölt? Az teljesen új helyzet, ha az esetleges visszalépés után csak egy potens ellenzéki jelölt marad a színen.
Ez a forgatókönyv, ahol a Tisza és az Egyesült Baloldal spontán módon, koordináció nélkül léptet vissza jelölteket, egy rendkívül komplex és valószínűtlen esemény, de ha mégis megtörténne, akkor drámai hatású szituációt eredményezne. A „spontán” szó itt kulcsfontosságú, mert a tudatos koordináció hiánya jelentős kockázatokat és bizonytalanságot hordozna.
Motiváció:
- Tisza (Budapest): A Tisza felismeri, hogy Budapesten az „Egyesült Baloldal” bázisa még mindig erős, és sok régi ellenzéki szavazó számára ők jelentik az egyetlen hiteles alternatívát, vagy legalábbis jobban bíznak bennük.
- Egyesült Baloldal (megyei jogú városok): Felfogják, hogy a vidéki városokban a Tisza lendülete sokkal erősebb, és az ő jelöltjeiknek kevesebb esélyük van, különösen, ha a Tisza elviszi a protestszavazatok jelentős részét. Így inkább „átengednék” ezeket a körzeteket a Tisza Pártnak, remélve, hogy ők legalább nyernek a Fidesz ellen.
Mandátumbecslés (4 párt, spontán visszalépésekkel):
Ez egy rendkívül bonyolult számítás, de nézzük a lehetséges hatásokat:
1. Egyesült Baloldal (főleg Budapestre és a meglévő bázisra koncentrál)
- Egyéni mandátumok:
Budapest (16 körzet): A 14 visszaléptetés miatt a Tisza Párt nem vinné el az ellenzéki szavazatokat. Ez az „Egyesült Baloldal” számára óriási esélyt jelentene, hogy a budapesti körzetek jelentős részét (akár 10-15 mandátumot) megnyerje.
Vidék: A megyei jogú városokban történt visszalépések miatt elvesztenének néhány potenciális egyéni mandátumot, de a szavazatokat így is a Tisza szerezné meg (remélhetőleg). Pár, hagyományosan erős vidéki körzetben még nyerhetnének (pl. Dunaújváros, Salgótarján).
- Összesen: 25-45 mandátum. (Ez az előző forgatókönyvhöz képest jobb, vagy legalábbis biztosabb egyéni mandátumokat jelentene.)
2. Tisza Párt (vidékre és a protestszavazatokra koncentrál):
- Egyéni mandátumok:
Budapest: A 14 visszaléptetés miatt ők nem szereznének budapesti egyéni mandátumot, ami hátrány.
Vidék (15 megyei jogú városi körzet): Az „Egyesült Baloldal” visszaléptetése miatt sokkal nagyobb esélyük lenne ezekben a körzetekben nyerni a Fidesz ellen. Ez akár 8-12 plusz egyéni mandátumot is jelenthetne a Tiszának. Ezenfelül a többi vidéki körzetben is erősek maradnának. Összességében a Tisza könnyebben tudná mandátumra váltani a vidéki protestszavazatokat.
- Összesen: 80-120 mandátum. (Ez az előző forgatókönyv optimista végét közelítheti, vagy akár meg is haladhatja.)
Összesített mandátumbecslés (4 párt, spontán visszalépésekkel):
- Tisza Párt: 80-120 mandátum (potenciálisan a legnagyobb frakció, vagy az abszolút többség közelében)
- Fidesz–KDNP: 65-95 mandátum (erős ellenzéki erővé válhat)
- Egyesült Baloldal: 25-45 mandátum (stabil, kisebb frakció)
- Mi Hazánk Mozgalom: 5-11 mandátum
Ez a forgatókönyv az eddigi legjobb, de még mindig nem tökéletes, mert nem tudja kihasználni a győzteskompenzációban rejlő összes előnyt. Pedig az állampártot csak a saját „innovatív fegyverével” lehet legyőzni, azaz olyan megoldásra van szükség, amely „kimaxolja” a győzteskompenzációt. Íme a javasolt megoldás.
VI. Áprilisi Front: sok a tábor, egy a zászló!
Az optimális megoldás, ha a „tiszántúli” ellenzéki pártok és 3-4 egyéni jelölt 2026-ban a „szebb jövő” reményében beáldozzák a választásokon való önálló indulást, és beállnak a Tisza zászlaja alá.
Részletesebben:
- Maximum 25 körzetben (elsősorban Budapesten) igény esetén ellenzéki előválasztást kell tartani.
- Ott, ahol kettőnél több jelölt van, az előválasztás kétfordulós. (Azaz az első fordulóban csak abszolút többséggel lehet nyerni.)
- A Tisza minden körzetben állíthat jelöltet, de ez nem kötelező.
- Az előválasztáson történő induláshoz legalább 250 ajánlószelvényt kell az adott választási körzet lakosaitól összegyűjteni. (A hivatalos jelöltséghez az előválasztás győztesének majd 500 ajánlószelvényre lesz szüksége.)
- Az előválasztások lebonyolításával egy független bizottságot javaslok megbízni, lehetőleg olyan tagokkal, akik már 2022-ben is részt vettek egy hasonló folyamatban.
- A pártjelöltek előválasztáson történő indulásának legfontosabb feltétele, hogy a jelölő pártnak előzetesen közjegyzői okiratba foglaltan és nyilvánosan vállalnia kell, hogy a választáson önállóan nem indul, azaz egyetlen jelöltet sem állít.
- A pártjelöltek indulásának második feltétele egy kidolgozandó Nemzeti Minimum a jelölő párt és az egyéni jelöltek általi elfogadása. (A Nemzeti Minimum nem azonos a Tisza Párt választási programjával, hanem egy olyan általánosan megfogalmazott dokumentum, amit minden demokratikus párt – az elvei feladása nélkül – el tud fogadni.)
- Minden jelöltnek vállalnia kell, hogy megválasztása esetén a Tisza-frakcióba ül be (a „független” jelölteknek is, pl. Hadházynak).
- A valódi országgyűlési választási kampányban a pártok a saját egyéni jelöltjük és a Tisza-lista mellett kötelesek kampányolni.
- A kampányban a plakátokon és a reklámokban a pártok az egyéni jelöltek mellett feltüntethetik a saját logójukat, de a szavazócédulán minden jelölt kizárólag a Tisza jelöltje lesz.
Az Áprilisi Front meghirdetésére vonatkozó javaslat elfogadása esetén nincs elveszett szavazat az ellenzéki oldalon, és hatékonyan lehet kihasználni a győzteskompenzáció nyújtotta lehetőséget a mandátummaximalizálás érdekében. (Az „Áprilisi Front” csak egy márkanév, mondhatni „politikai termék”, hiszen a szavazócédulákon mind egyéniben, mind az országos listán csak a Tisza Párt neve és logója szerepelne.)
Azonnal felmerül a kérdés, hogy miért fogadnák el az ó- és minipártok ezt a javaslatot. Mit nyernek önálló indulásuk feladásával?
- A Tisza vállalja, hogy az előválasztáson győztes jelöltet az adott körzetben elindítja.
- Minden győztes független jelölt vagy jelölő párt minden, előválasztáson győztes jelölt után egy országos listás jelöltet is megnevezhet, aki felkerül a Tisza országos listájára.
- A Tisza vállalja, hogy a Tisza győzelme esetén (ami minimum 101 megválasztott képviselőt jelent) a nem tiszás egyéni jelölt „éles” választási győzelme esetén az országos listáról bekerül a második jelölt is az országgyűlésbe, és ő szintén a Tisza-frakcióba köteles beülni.
- Legalább négy megválasztott nem tiszás képviselő a Tisza-frakción belül platformot hozhat létre (pl. liberális platform, DK-platform, független platform stb.).
- A Tisza vállalja, hogy kezdeményezi a házszabály olyan módosítását, amely alapján a platformok önálló frakciókká alakulhatnak.
- Mivel az ó- és minipártok önálló indulásának az egyik fontos, ha nem a legfontosabb mozgatórugója a PÉNZ, ezért a Tisza vállalja, hogy az egyes platformok létszámarányosan megkapják a Tisza-frakció költségvetési támogatásának arányos részét.
Miért jó az Áprilisi Front a Tiszának?
Ez szerintem nyilvánvaló, de azért néhány gondolat:
- Nem kell egyezkedni, koordinálni stb., és a kisebb pártok mégsem indulnak önállóan.
- Elkerülhető Budapest „elvesztése” (ami több jelölt esetén szinte borítékolható).
- Maximalizálható a győzteskompenzációs rendszer „előnye”.
Ez a forgatókönyv az abszolút legoptimálisabb az ellenzéki (Fidesz-ellenes) erők számára, és reálisan megteremtené a kormányváltás lehetőségét, sőt, akár egy kényelmes parlamenti többséget is biztosíthatna.
Mandátumbecslés a Tisza Párt esetében (ha ez a forgatókönyv tökéletesen megvalósul):
Tisza Párt (A Konszolidált Ellenzék Gyűjtőpártja):
- Országos listás támogatottság: Ez a forgatókönyv maximalizálná a Tisza Párt listás támogatottságát. A „sem Fidesz, sem régi ellenzék” tábor és a konszolidált baloldali/liberális szavazók egyaránt rájuk szavaznának. Reálisan elérhetik a 45-55%-ot, sőt, ha a hangulat extrém módon mellettük van, akár a 60% is elképzelhető, bár ez utóbbi extrém optimista.
- Egyéni mandátumok (106 mandátum): Itt mutatkozna meg a koordináció ereje. Mivel mindenhol csak egyetlen, közösen támogatott (Tisza-színekben induló) ellenzéki jelölt lenne, a szavazatok nem oszlanának meg.
- Budapest és megyei jogú városok: Az előválasztás biztosítaná, hogy a legesélyesebb jelölt induljon. A Tisza jelöltjei (akik között lehetnek „külsősök” is) szinte az összes budapesti és a legtöbb megyei jogú városi körzetet megnyernék, akár 35-45 mandátumot is.
- Vidék: A kevésbé urbanizált, de Fidesz-ellenes vagy ingadozó körzetekben is sokkal több esélyük lenne a győzelemre. Becslés: további 30-40 mandátum.
- Összesen (egyéni): 65-85 mandátum.
Összesen (Tisza Párt-frakció): 110-150 mandátum.
Összesített Mandátumbecslés (Ha a Tisza vezetésével megvalósul a széles körű koordináció):
- Tisza Párt (és az általa bejuttatott, koordinált jelöltek): 110-150 mandátum
- Fidesz–KDNP: 50-80 mandátum
- Mi Hazánk Mozgalom: 5-11 mandátum
Ez a forgatókönyv a legrealistább út a Fidesz leváltására és egy új kormány felállítására.
- Kormányváltás: A Tisza Párt (akár önmagában, akár a frakciójába integrált külsős jelöltekkel) kényelmes abszolút többséget szerezne. Ez lehetővé tenné egy stabil kormány megalakítását.
- A Fidesz ellenzékbe szorulása: A Fidesz elveszítené a kormányzati pozícióját, és hosszú idő után ellenzékbe kerülne, jelentősen csökkent frakciómérettel.
- A választási rendszer módosítása: Ha a Tisza Párt többséget szerez, képes lenne betartani a választási törvény módosítására vonatkozó ígéretét (kétfordulós rendszer, győzteskompenzáció eltörlése). Ez alapjaiban demokratizálná a választási rendszert, és hosszú távon nehezebbé tenné bármely párt számára a 2/3-os többség megszerzését.
- Dinamikus és vitáktól sem mentes kormányzati időszak: Az új Tisza-frakció heterogenitása (különböző hátterű képviselők, platformok) vitákat és belső súrlódásokat eredményezhet, de ha a pártvezetést stabilan tartják, ez a pluralizmus akár az erősségük is lehetne.
Összességében, ez a koordinált előválasztás és a Tisza-listára való bekerülési lehetőség egy nagyon erőteljes stratégia lenne az ellenzéki oldalon, amely maximalizálná a mandátumszerzési esélyeiket, és a legvalószínűbb forgatókönyvet jelentené egy kormányváltásra 2026-ban.
Befejezésül megismétlem, hogy ez a technokrata írás kizárólag a mandátumbecsléssel foglalkozik, és nem vizsgálja, hogy mi történik a választás másnapján. Egy biztos: a nap akkor is fel fog kelni.
