Előző cikkemben kimutattam, hogy a választás nem olimpia. Az írásban annak a véleménynek adtam hangot, hogy egy minden szinten szinte mindent „leuraló” rendszerrel szembeni választáson nem a részvétel, hanem az elérhető mandátumok maximalizálása a fontos. Az országgyűlési választásokon azé lesz az „aranyérem”, aki a legtöbb mandátumot kapja – méghozzá az egyéni választókerületekben megszerzendő képviselői helyek révén. A Tisza Párt 2025. július 12-én látványos kongresszust tartott Nagykanizsán, mintegy 3000 résztvevővel. Az ott elhangzott programelemekre szándékosan nem térek ki, hanem csak a választási matematikával összefüggő elképzeléseket vizsgálom.
Az Április Front lényege
1. Nem a szűken vett Tisza, hanem a széles körű Ellenzék mandátumainak maximalizálását kell megcélozni és elérni.
2. Ehhez ki kell használni a Fidesz „csodafegyverét”, a győzteskompenzációt.
3. A győzteskompenzáció előnyét csak akkor lehet maximalizálni, ha az összes egyéni választókerületben csak a Tisza állít jelöltet.
4. A Tisza nem koordinálhat, nem tárgyalhat senkivel. Ehelyett olyan keretrendszert kell meghirdetnie, hogy a többi párt és jelölt érdekelt legyen önként csatlakozni.
5. A Tisza előválasztások útján fogadjon be nem Tisza-jelölteket, hiszen senkitől sem várható el egy demokráciában, hogy a semmiért cserébe önként lemondjon a választásokon való részvételről.
6. Utóbbira már csak azért is szükség van, mert ellenkező esetben fennáll a lehetősége, hogy több százezer baloldali és liberális szavazó – megfelelő ajánlat híján – egyszerűen otthon marad a választások napján.
7. A „Tiszántúli” ellenzéki pártoknak előzetes ígéretet kell kapniuk arra, hogy az új országgyűlés módosítja a választási törvényt és a pártfinanszírozás szabályait úgy, hogy az indulástól visszalépő pártok ne szenvedjenek anyagi hátrányt.
Kongresszus utáni adok-kapok
A kongresszuson a párt operatív igazgatója, Pósfai Gábor bejelentette, hogy a Tisza kétfordulós előválasztáson választja ki a párt egyéni jelöltjeit. November utolsó hetében aztán megtartják a harmadik kongresszusukat, ahol bemutatják mind a 106 képviselőjelöltet. Hadházy Ákos azonnal bejelentkezett az előválasztásra, de Magyar Péter nem volt vevő az ötletre.
Megszólalt Dull Szabolcs is, hogy miért nem szabad Magyarnak régi ellenzéki képviselőket beengednie az előválasztásába. Érvei a következők voltak: Magyar Péter korábban többször is kijelentette, hogy a Tisza önállóan indul, nem szeretne összefogni, egyeztetni senkivel. Egyrészt most nincs erre rászorulva, másrészt erős hitelvesztés és szavazóvesztés lenne számára, ha belemenne az ellenzéki háttértárgyalásos, összefogós történetbe, amely hibát az ellenzék már háromszor elkövette. Ezzel együtt is meg kell magyaráznia a választóknak, hogy miért zár ki a folyamatból olyan népszerűbb ellenzéki jelöltet is, mint Hadházy Ákos. Ugyanakkor ha Magyar beengedné Hadházyt az előválasztásba, akkor ezzel olyan rést nyitna a Tiszán, ahol a beömlő régi ellenzéki vizet már nem lehetne megállítani. Magyar Péter a politikai történetét pillanatok alatt kivégezné, ha a rendszerváltásra való fókuszálás helyett elkezdődne a már sokat látott ellenzéki huzavona.
Tordai Bence kontrázott: „Ha Magyar Péter nem ad esélyt a legerősebb ellenzéki jelölt kiválasztásának, abból baj lehet 2026 áprilisában. Ha a ’22-es győztes, helyben ismert, beágyazott inkumbens ellenzéki képviselőkre is ráindítja az ismeretlen jelöltjét a Tisza Párt, könnyen előállhat az a helyzet, hogy a Fidesz nevető harmadikként elhozza a mandátumot, akár 30-35 százalékos támogatottsággal is.”
Magyar Péter pedig bemondta az „all in”-t: „A Tisza az összes budapesti körzetet be fogja húzni, hogyha szerencsénk van, de mindenki számára legyen világos, nem Budapesten dől el ez a választás.” Arról is beszélt, hogy a Tisza-támogatók 90 százaléka azt szeretné, hogy csak a tiszások közül kerüljenek ki a jelöltek, azaz kevésbé népszerű álláspont lenne összeállni másokkal.
Ezzel a nyilatkozattal akkor van a legnagyobb probléma, ha Magyar Péter el is hiszi, amit mond a budapesti „toronymagas” vezetésről. Vegyük például a budapesti 07. választókerületet, ahol 2022-ben Hiszékeny Dezső a szavazatok 60,5 százalékával nyert. Komolyan gondolhatja bárki is (beleértve Magyar Pétert), hogy a következő választáson egy „Névtelen Tiszás” lenyomná Hiszékeny Dezsőt, sőt még egy „Szürke Fideszes” is megelőzné őt?
Magyar másik állítása, hogy „a Tisza-támogatók 90 százaléka azt szeretné, hogy csak a tiszások közül kerüljenek ki a jelöltek”, ugyancsak aligha megalapozott. Ennek tarthatatlanságára álljon itt egy példa. Közvélemény-kutatást tartanak a Felcsút labdarúgócsapat szurkolói között. A kérdés: Szeretné-e ön, hogy a Felcsút kizárólag az ottani Puskás Akadémián nevelkedett magyar játékosokkal jusson be a Bajnokok Ligája főtáblájára 2026-ban? „Surprise, surprise”, a Felcsút-támogatók 90 százaléka azt szeretné, hogy az akadémiások közül kerüljenek ki a játékosok.
A valóban korrekt kérdésnek máshogyan kellett volna (kellene) szólnia: Ön a következő három lehetőség közül melyiket támogatja?
1. A jelöltek csak a tiszások közül kerüljenek ki. A Tisza nem tesz semmit, hogy más pártok és/vagy azok jelöltjei visszalépjenek a Tisza javára. (Ebben az esetben a „választási pálya erős lejtése miatt” valószínűleg a Fidesz lesz a legerősebb párt és egyedül, vagy a Mi Hazánkkal koalícióban tud majd kormányt alakítani.)
2. A Tisza elvet minden koordinációt, egyeztetést a többi ellenzéki párttal, de a győzelem érdekében tudomásul vesz bizonyos nem tervezett lépéseket, például visszalépteti a saját jelöltjeit 15-20 körzetben, és cserébe „spontánul” ugyanígy tesznek az ellenzéki pártok is ugyanennyi körzetben. (A Tisza így elveszíti Budapestet, de a korábbi forgatókönyvnél sokkal több vidéki körzetet nyer meg. Végeredményként a Tisza vagy abszolút többséget szerez, vagy koalíciós kormányt tud alakítani a parlamentbe bejutó más ellenzéki/baloldali pártokkal. A Fidesz még a Mi Hazánk-kal sem tud kormányt alakítani. Senki sincs a kétharmad közelében.)
3. A Tisza legfeljebb 27 körzetben olyan előválasztást rendez, amelyen más ellenzéki jelöltek is részt vehetnek (DK, MSZP, MKKP, Párbeszéd, Momentum, függetlenek). A győztes DK- és MSZP-jelöltek után pártjaik még egy-egy országos listás helyet is kapnak a Tisza listáján. Minden „Tiszántúli” párt visszalép, mind a 106 körzetben csak hivatalos Tisza-jelölt indul. (A Tisza valószínűleg önállóan tud kormányt alakítani, és a többi ellenzéki párttal közösen megszerzi a kétharmadot is.)
Ebből a három ajánlatból lenne tehát értelme választani.
Hol téved Magyar Péter?
A Tisza megjelenésével nehéz helyzetbe kerültek a mai parlamenti ellenzéki pártok. Képviselőik szinte légüres térben mozognak, mert szabályosan „elfogytak” mögülük a pártjaik. Persze ezek a pártok sem könnyítik meg a saját helyzetüket. Itt van például a Demokratikus Koalíció (DK). Ők valószínűleg (beleértve személyesen Dobrev Klárát is) jobban jártak volna, ha korábban „engedik el Gyurcsány Ferenc kezét”. Az sem egyértelmű, hogy pont Dobrev Klára a legalkalmasabb személy a DK megújítására.
Ugyanakkor úgy tűnik, hogy van 19 olyan országgyűlési képviselő, akik 2022-ben egyéni választókerületben bizonyították, hogy le tudják győzni a Fidesz jelöltjét. Közülük többen már 2022-ben is függetlenek voltak, mások kiléptek a pártjukból, vagy a „párt lépett ki belőlük”. Az inkumbens képviselőkre szinte kivétel nélkül igaz, hogy helyben tisztelet övezi a munkájukat, gyakorlatilag függetlenül a mögöttük álló párt aktuális támogatottságától. Mivel mindenki (pl. Magyar Péter és Tordai Bence) a saját „szája íze” szerinti közvélemény-kutatásokra hivatkozik, nem lehet tisztán látni az erőviszonyokat három feltételezett esélyes jelölt (Fidesz, Tisza, inkumbens ellenzéki) esetén. Ennek eldöntésére kiválóan alkalmas lenne az előválasztás.
Megoldási javaslat Magyar Péternek: felejtse el egy pillanatra a jelenlegi ellenzéki parlamenti pártokat, de fogadja el az inkumbens képviselők személyét. Támogassa, hogy az eredetileg is független (pl. Hadházy), az időközben párt nélkülivé vált (pl. Csárdi Antal, Jámbor András), és a momentumos (pl. a jelöltségről amúgy korábban lemondó Orosz Anna, Hajnal Miklós) inkumbens jelöltek elindulhassanak a Tisza előválasztásának második fordulójában (az első forduló ugyanis a tervezett formában nem alkalmas a tényleges erőviszonyok felmérésére). Szintén vizsgálandó az eredetileg Párbeszéd-képviselők indulása a Tisza előválasztáson, feltéve, ha a Párbeszéd gyorsan lemond az önálló indulásról (amire különben sincs sok esélye). Én speciel személyesen is nagy érdeklődéssel várnám Magyar Péter és a momentumos Hajnal Miklós találkozását a XII. kerületi előválasztáson. Egyáltalán nem biztos, hogy nem Hajnal nyerne, még akkor sem, ha a Tisza a tényleges választáson majd 55 százalékot kapna ugyanott listán.
Természetesen a Tisza előválasztásán való indulás feltétele, hogy a jelölt vállalja, előválasztási győzelme esetén a Tisza színeiben, a Tisza egyéni jelöltjeként indul a tényleges országgyűlési választásokon. Amennyiben több inkumbens képviselő is győzne a Tisza előválasztáson, az valószínűleg növelné – főleg Budapesten – a választásokon való részvételi kedvet, hajlandóságot. Ez különösen igaz a liberális, baloldalibb szavazókra, akiknek a Tisza önmagában (okkal, vagy ok nélkül) túl „jobboldali” (bármit is jelentsen ez).
Mit kellene maximalizálni?
Szerény megítélésem szerint Magyar Péter „va banque” játszik. Ő láthatólag a Tisza maximális, lehetőleg kétharmados mandátumszámát szeretné elérni egy két-, vagy maximum hárompárti (amennyiben a Mi Hazánk is bejut) parlamentben. Ez még a korábbi, kétfordulós választási rendszerben elvben sikerülhetne is, hiszen volt rá példa 2010-ben, amikor a Fidesz a régi szabályok szerint szerzett kétharmados parlamenti többséget.
Ugyanakkor a jelenlegi széttöredezett pártstruktúrában a hatályos választási szabályok mellett könnyen előfordulhat, hogy Magyar Péter egy régi magyar közmondásnak lesz az áldozata: „sokat akar a szarka, de nem bírja a farka”. Minden pártszimpátiát félretéve, szerintem a Tisza Pártnak az lehetne a győztes stratégiája, ha az Ellenzék összesített mandátumszámának maximalizálására törekedne. Ezt a Tisza szavazóinak is meg lehetne magyarázni. Ilyen egyszerűen. Egyes budapesti körzetekben valószínűleg nem tudnak nyerni a Tisza jelöltjei egy hármas (négyes) versenyben, ezért inkább induljon Orosz Anna, Jámbor András, Hadházy Ákos, Hiszékeny Dezső Budapesten egyedül a már jól bejáratott választókerületükben, és nyerjen a Fidesz (plusz esetleg a Mi Hazánk) jelöltjei ellen.
Az Ellenzék összesített mandátumainak a számát akkor lehet ugyanis maximalizálni, ha minden választókerületben egyetlen ellenzéki jelölt indul a Fidesz és Mi Hazánk jelöltjeivel szemben. Ez nem csak Budapestre igaz, hanem a vidéki körzetekre is.
Méz a bot végén
A Momentum pártként nem indul 2026-ban, bár én személy szerint örülnék, ha az inkumbens képviselőik elindulhatnának a Tisza előválasztásán. Valószínűleg a Párbeszédet is könnyű lenne lebeszélni az önálló indulásról, ha az inkumbens képviselőik indulhatnak a Tisza előválasztásán. Bár a Jobbik és a Vona Gábor-féle Második Reformkor Párt (2RK) fogadkoznak, hogy önálló indulnak, nagy valószínűséggel nem járnak majd sikerrel, hacsak nem kapnak egy nagy löketet „valahonnan”. Ezzel együtt, az ő indulásuk nem sok vizet zavarna, annak ellenére, hogy kifejezetten tisztelem Vona Gábort.
Így marad három párt. A Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak (MKKP) fel lehetne ajánlani, hogy három-öt budapesti egyéni körzetben induljanak el a Tisza előválasztásán. Cserébe az országos nem-indulásért, minden megnyert egyéni előválasztás mellé kapnak egy-egy jelölési lehetőséget a Tisza országos listájára is. Én még azt is „belengetném”, hogy akkor is kapnak minimum két helyet a Tisza országos listáján (pl. az MKKP listavezetője, Nagy Dávid), ha az előválasztáson egyetlen körzetet sem nyernek meg. Egy-két MKKP-jelölt a Tisza listáján mindenképpen ösztönző lenne a szavazáson való részvételre az MKKP hívei körében, különösen Budapesten.
Az eddig felsorolt szereplőkkel szemben a DK és az MSZP jelöltjeit sajnos nem lehet beengedni a Tisza előválasztásába. Ez tényleg felérne egy térden lövési kísérlettel – ebben speciel egyetértek Dull Szabolccsal. Ugyanakkor az ő semlegesítésük és eltántorításuk az önálló indulástól is elengedhetetlen egy fölényes ellenzéki győzelemhez. Ezt a célt úgy lehetne elérni, hogy az inkumbens DK-s, MSZP-s jelöltek a Tisza előválasztásán győztes személlyel mérkőznének meg, valamikor 2026 elején.
A már említett 19 körzet mellé még nyolc körzetet javaslok, ahol ilyen típusú előválasztást lehetne tartani. Ezek: Salgótarján, Dunaújváros, Miskolc, Szolnok, Veszprém, Eger, Budakeszi és Nagykanizsa. A „bot végén a méz” ebben az esetben is azt jelentené, hogy a nem-tiszás egyéni győztes pártja jelölhetne még egy személyt a Tisza országos listájára, amellett, hogy az egyéni jelölt természetesen a Tisza jelöltjévé válik. Fontos megerősíteni, hogy a Tisza csak akkor vághat bele az előválasztásba, ha ezek a pártok is garantálják (közjegyző előtt), hogy semmilyen körülmények között sem indulnak el sem önállóan, sem pedig valamilyen „fedőszervezet” színeiben.
Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a „Tiszántúli” ellenzéki erők 79 egyéni körzetben automatikusan visszalépnek a Tisza javára. Továbbá az összesen 27 előválasztásos körzetből is valószínűleg megnyerne a Tisza nagyjából 10-et. Azaz maradna összesen 17 nem-tiszás egyéni jelölt, valamint a Tisza országos listájára is felkerülne 8-10 nem-tiszás jelölt. Nem tűnik vállalhatatlan áldozatnak.
A már idézett Magyar Péter nyilatkozatban persze vannak pozitív elemek is: például az, hogy „nem Budapesten dől el ez a választás”, hanem vidéken. Budapesten kívül 90 egyéni választókerület van. Feltéve, de nem megengedve, hogy a Tisza tényleg megnyeri a 16 budapesti választókerületet, honnan szeretne Magyar Péter „leakasztani” további 40-50 nyerhető vidéki körzetet, feltéve, hogy több ellenzéki párt is mindenütt elindul?
Összefoglalva, az az állításom, hogy az Ellenzék simán elbukhatja a vidéki választókerületek jelentős részét (és ezzel akár a teljes választást), ha nem egyetlen ellenzéki jelölt marad a porondon a Fidesz-jelöltekkel szemben. Számomra Szekeres Imre nemrég megjelent írása („Földindulás?”, Népszava, 2025. július 28.), vagy Forgács Iván esszéje („Küzdelem az utolsó érvig”, Népszava, Visszhang, 2025. július 27.) azt „súgja”, hogy az Fidesszel szemben álló ellenzék sok képviselője, illetve értelmiségi holdudvaruk semmit sem tanult, de mindent elfelejtett a választási szabályok által diktált „számtanpélda” megfejtése során. Ugyanakkor ötletem sincs, hogy Magyar Péter hogyan képzeli el a mandátumok maximalizálását kínáló helyzetet előállítani, ha „leuralja” Budapestet, és – reményei szerint – nyugdíjba küldi az összes ottani inkumbens képviselőt? Lehet, hogy a kisebb pártok (a Momentum mellett a Párbeszéd, 2RK, MSZP, MKKP) még időben „bedobják a törülközőt”, de a DK és Dobrev Klára magától biztosan nem fogja, nem is egy okból, hanem legalább kettőből.(Kivéve persze, ha kapnak valamilyen nagyvonalú ellentételezést a Tiszától, ahogy az egész elemzés sugallja.)
