Palotás János: Orbán Viktor menjen vagy maradjon?

A négy héttel ezelőtt megjelent írásomnak azt a címet adtam, hogy „Tudod te, mit teszel?” Írásom üzenete az volt, hogy a társadalom demokratikus szereplőinek – nem csak az ellenzéki pártoknak – abba kellene hagyniuk az egymással való versengést, az üzengetést a másiknak, hogy mit tegyenek, vagy ne tegyenek, s egymás döntését tiszteletben tartva, mostantól minden eszközükkel a demokráciát sárba tipró orbáni bűnszervezet végleges leváltásának szándékára koncentráljanak. Összegezve: az „egymásra nem lövünk” elvhez kössék magukat.

Saját felületeimet felhasználva kértem a Facebook-oldalam és/vagy YouTube csatornám követőit, hogy akár a Népszava augusztus 23-i számát felvásárolva, akár a https://nepszava.hu/szerzo/palotas-janos weboldalon is elérhető írásomat online módon továbbítva, de tömegesen juttassák el az általuk választott, a bizalmukat kérő, és a támogatásukat megszerző vezetőik felé. Hívják fel a figyelmüket arra, hogy az elvárás, amiért a bizalmukat megadták nekik, nem a demokratikus elveken szerveződő más szereplőkkel való versengés, az eltérő demokratikus közösségekkel szembeni kritikai fellépés, hanem a létező diktatúra, Orbán rendszerének egyszer és mindenkorra való eltávolítása a közéletből.

Abban bíztam, hogy legalább néhány meghatározó politikai vezető szereplő ráérez az általam vélt igazságra, és ezért kommunikációs stílust vált. Egyúttal megfogadja, és nyílt vállalásává teszi az „egymásra nem lövünk” nem túl bonyolult elvet. Sajnos, látnom kell, hogy az elmúlt négy hét sokkal inkább az ellenkezőjéről szólt.

Szeptember 7-én ott voltam Kötcse ikonikus rendezvényén, ahol a Tisza Párt, mint a ma legnagyobb, éppen ezért a rendszerváltásban egyszerre kikerülhetetlen és nélkülözhetetlen ellenzéki párt, egy új időszak kezdetét jelentette be. A kampány központi üzenetében Magyar Péter egyenlőség jelet húzott a második legjelentősebb ellenzéki politikai szereplő, a Demokratikus Koalíció mai és korábbi támogatói/követői, illetve az Orbán bűnszervezetét máig fenntartó támogatók közé.

Ez nem „csupán” durván erkölcstelen és igaztalan, hanem a Tisza Párt kampánystratégiáinak matematikai ismerethiányára is felhívja a figyelmet.

Számukra most Magyar Péter azt üzente, hogy az elmúlt tizenöt év bűneiért ugyanakkora felelősségük van, mint Orbán támogatóinak. (Forrás: a Republikon Intézet 2023. tavaszi és a 2025. júliusi kutatásának összevetése.)

Én magam a Tisza Párt helyszínen lévő legaktívabb támogatóinak közel egytizedét az elmúlt tíz év tüntetéseiről jól ismertem. Ők akkor is a demokratikus jogok kiköveteléséért, Orbán bukásáért voltak kint az utcán, csak éppen a DK-t támogatva, hiszen az akkori legerősebb, így a változásban legesélyesebb párt mögött álltak. Magyar Péter – az ő felelősségükre utaló – beszéde közben legtöbbjük arcán ott volt, hogy ők ezt biztosan nem érdemelték és nem is érdemlik meg. És én ezzel teljes mértékben egyetértek.

Szeptember 10-én részt vettem egy, a sajtó szabadságának fontosságáról rendezett nemzetközi konferencián, ahol a vitázó, általam tisztelt felek beszédeiből rá kellett jönnöm, hogy fel sem merül bennük, mennyire más a feladatuk akkor, ha nem egy demokratikus államban vállalják a demokratikus sajtó és a demokratikus jog képviseletét, hanem egy diktatúrában, legyen az hibrid vagy már teljesen kiépült diktatúra.

Szeptember 8-án jelentette be Dobrev Klára a most induló országjárását, amely középpontjában továbbra is a párt 150 pontos szakmai vállalása áll, amellyel igazolni kívánják, hogy a DK rendelkezik a legfelkészültebb programmal. A DK kampánya egy demokratikus közegben érthető, de a diktatúra leváltásának esélyét ma nagyon is rombolja. Elfogadom, hogy jelenleg a DK rendelkezik a legerősebb, ha nem is a szükséges szakértői háttérrel. Mivel nekem nem hitték el, így valaki másnak kellene felismertetnie a párttal, hogy a szakmai felkészültség ugyan a választópolgárok által elvárt, felelős politikai magatartás, de nem ez a megfelelő kampányüzenet.

A társadalom ma biztosan nem azt várja el a demokratikus politikai szereplőktől, hogy Orbán bűnszervezetének kormányzóképességével vessék össze a saját tudásukat, mert egy bűnszervezettel nem szokás szakmai vitát folytatni. Az sem tűnik észszerűnek, hogy a Tisza Párt kormányzóképességének hiányosságaival hasonlítsa össze a DK a maga szakértelmét, mert ezzel a Tisza kormányzóképességébe vetett bizalmat gyengíti, miközben Orbán kötcsei, a beszéde végén elhangzott kiemelt kampányüzenetét erősíti. Persze ez fordítva is igaz! Orbán szerint a 2026-os választásnak az a tétje, hogy a mai súlyos válságok idején ki tud, vagy ki nem tud a ránk váró feladatokhoz méltó, felkészült kormányt bemutatni.

Mi lesz a 2026-os választás elsődleges kampányüzenete?

Alapjaiban egyetértek a Dull Szabolcs újságíró által a Republikon Intézet szeptember 12-én rendezett konferencián felvetett állítással, hogy a választás végeredményére döntő befolyással lesz a választópolgárokban kialakuló meghatározó kampányüzenet. Az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha sikerül elérni, hogy a szavazófülkék felé haladó választó a szavazatával arról akarjon dönteni, hogy „Orbán és rendszere maradjon, vagy véglegesen zárják ki a magyar közéletből?”, akkor az orbáni/rogáni hamis propaganda minden eleme darabjára esik szét. E kérdésben ugyanis minimum kétharmados ma a fölénye annak, hogy Orbánéknak menniük kell. Ha tehát ez lesz a kérdés, akkor a Fidesz súlyos vereséget szenved a mai állás szerint.

Orbán számára veszélyes kampánykérdés lehet az is, hogy „Magyarország jövőjét az Európai Unióban, vagy Orbán vezetése mellett az Oroszország, Kína által fémjelzett szövetségben képzeli el?” Ez utóbbi esetben is jóval kétharmad feletti a választópolgárok által preferált Európai Unió támogatottsága. Azonban a rendkívül magas, még az Orbán távozását akarok arányánál is magasabb uniópárti támogatás ellenére maradnék az „Orbán menjen vagy maradjon?” kérdés kampány központjába állításánál, mert Orbán befolyásolási mozgástere az Európai Unió hibáztatása körében nagyobb.

Látható, Orbán akár százmilliárdokat is hajlandók közpénzből arra fordítani, hogy az „Orbán menjen vagy maradjon?” helyett, a választópolgárok által befogadott eldöntendő kérdés inkább az alábbiak valamelyike legyen:

Ki az alkalmasabb vezető Orbán Viktor, Magyar Péter vagy Dobrev Klára?

Ki tudja nagyobb szakértelemmel megoldani az ország problémáit?

Valós veszély, hogy a Fidesz a több mint 90 százalékos médiatúlsúlyának és százszoros finanszírozási képességének – jogsértő – felhasználásával képes Magyar Péter, Dobrev Klára személyét úgy lejáratni, hogy a választók többsége körében az Orbán Viktor melletti döntés kerüljön többségbe.

Orbán Viktor kampányüzeneteit kifejezetten segíti Magyar Péter személyisége, aki szívesen vállalja az alkalmasság típusú megméretést, ami azonban sokkal kockázatosabb annál, mint hogy „Orbán menjen vagy maradjon?”. Ha ez utóbbi a kérdés, akkor Rogán propagandistáinak minden lejárató, hamis vagy igaz kampánya okafogyottá válik, mert nem a kihívókról fog szólni a választók döntéséhez vezető kérdés.

Mégis igaz, hogy Orbán a média- és a finanszírozási képesség túlsúlyával, megfelelő marketing-beavatkozás mellett megtévesztheti a választópolgárokat annak a vitának az eldöntésében, hogy hol van a nagyobb szakértelem.

Itt van különös jelentősége a DK jelenlegi kampány üzenetének, amely szintén kiszolgálja Orbán érdekeit, hiszen számára sokkal kedvezőbb a szakértelemről, szakmai kérdésekről szóló vitát meghamisítani, mint hogy az „Orbán és rendszere maradjon, vagy véglegesen zárják ki a magyar közéletből?”, kérdésről szóljon a vita. Megjegyzem, hogy Orbán látható stratégiájának csapdájába a Tisza Párt is beleesett, amikor elkezdte a szakmai vitákat egy bűnszervezet ál-szakértőivel, akik számára a hamis nyilatkozat semmilyen gondot nem jelent, míg egy ellenzéki szakértőt mindig kötnek a szakmai korlátok.

Írásom leadásának pillanatában (szeptember 16-án) szembesültem az aHang legújabb országos akciójával, hogy legyen a 2026-os választás előtt miniszterelnök-jelölti vita. Ha nem látom a fejlécet és a felületet, ahol a felhívással találkoztam, akkor azonnal a Magyar Nemzet és/vagy a Mandiner hírére gondoltam volna. Íme itt a Rogán Antal–Orbán Balázs páros nyilvános kampányterve, amely eltereli a figyelmet az „Orbán menjen vagy maradjon?” kérdésről, teret engedve egy lejáratókampányhoz. Ugyanakkor kétségmentes meggyőződésem, hogy az aHang valamennyi munkatársa Orbán Viktor távozását szeretné, mégis ingyen, felemelt kézzel szolgálják ki a Fidesz stratégiáját.

Fel kell tenni a választói akarat valós kérdéseit

Be kellett látnom, hogy a demokratikus politikai szereplőket nem lehet egy-egy Népszava-írással, a Klubrádióban vagy a Hírklikk YouTube-csatornáján látható beszélgetéssel kizökkenteni a dogmaként kezelt saját elképzeléseikből. Ezért keresek olyan megoldásokat, amelyek kikerülhetetlenné teszik az érintettek számára, hogy újragondolják saját kampánycéljaikat.

Ilyen eszköz lehet, ha széles körű közvélemény-kutatással rámutatunk arra, hogy mi az a valós társadalmi akarat, elvárás, amely mentén a politikai pártok, egyéb szervezetek vezetői a saját támogató és/vagy tagsági hátterüktől kaptak, szemben azzal, amit ma képviselnek.

Fontos, hogy a közvélemény-kutatás eredménye a pártokon túl irányváltást érjen el mások mellett a demokratikus média szerkesztési elveinél, hasonlóan a szakszervezetek, szakmai szervezetek és más civil szervezetek feladatfelfogásában is. A feladatuk ugyanis alapvetően más lenne a mai diktatórikus államhatalom keretei között, mint amit az alapításuk idején fennálló demokratikus társadalmi környezetben alapszabályukban, etikai szabályzataikban megfogalmaztak, és amelyekre ma is hivatkoznak.

Látható, hogy a máig készült közvélemény-kutatások megrendelőinek kérdései azzal a szándékkal születnek, hogy az őket támogató válaszok lehetőleg az általuk elképzelt út jóváhagyását, támogatását támasszák alá. Ezért tartom ma kikerülhetetlennek, szükségesnek egy olyan kérdéscsoport feltevését, amely abból a szemszögből teszi fel a kérdést, hogy „Orbán és rendszere maradjon vagy véglegesen zárják ki a magyar közéletből?”.

Néhány lehetséges kérdés

1. Szeretné-e, hogy a 2026-os országgyűlési választást követően Orbán Viktor maradjon Magyarország miniszterelnöke?

Igen – Nem – Nem tudom

Folytatás csak abban a csoportban, ahol NEM választ adtak.

2. Részt venne-e azon a bejelentett és engedélyezett országos tüntetéssorozaton a saját városában, amelynek meghirdetett célja, hogy mindaddig tart, amíg Orbán Viktor és kormánya, valamint az Orbán államhatalmi rendszerének intézményeit vezető személyek le nem mondanak, valamint a Fidesz–Magyar Polgári Szövetséget és a Kereszténydemokrata Néppártot fel nem oszlatják?

Igen – Nem – Nem tudom

3. Támogatna-e egy olyan felhívást az ön által preferált politikai párt vezetése irányába, hogy az Orbán-rendszer teljes lebontásáig valamennyi megszólalásuk kizárólag a párt elképzeléseinek bemutatásáról, valamint a Fidesz-KDNP és a NER rendszerének lebontásáról szóljon, és sem kritikai megjegyzéssel, sem egyéb módon más demokratikus ellenzéki szereplőt ne bíráljon, vele szemben ne lépjen fel? Egy másik rendszerváltó erőről szóló kérdésre az adott párt politikusai, képviselőjelöltjei úgy nyilatkozzanak, hogy arról, majd a választópolgárok fognak dönteni, s jelenleg minden eszközzel Orbán rendszerének lebontására kívánnak koncentrálni?

Igen – Nem – Nem tudom

4. Szeretné-e, hogy az ellenzéki pártok akár külön-külön is, de felkészítenék a választóikat arra az esetre, ha Orbán és/vagy bármely hatalmi szervezete bármely okból és bármely módon, de megakadályozná bármely ellenzéki párt vezetőjének vagy a pártnak az indulását a 2026-os országgyűlési választáson, illetve a választás elhalasztását kezdeményezné?

Igen – Nem – Nem tudom

Megjegyzés: Nem garantálható, hogy az ország demokratikus közössége kellő létszámú jelenléttel el tudja érni Orbán és bűntársainak önkéntes távozását, de nem is lehetetlen. Ugyanakkor a tüntetéssorozat egyrészt rendkívül nagy mozgósító erőt is jelentene, valamint arra is rámutatna, hogy Orbán választási rendszere eleve választási csaláson alapszik, semmilyen elemében nem felel meg a szabad választás követelményének, és így az Európai Unió jogi követelményeinek sem.