Gyurcsány Ferenc távozása sem hozott megváltást a DK-ban, a párt helyzete még rosszabb lett

Tavasszal, amikor váratlanul lemondott Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke, és minden pozíciójától megválva kivonult a politikából, a lapunk által megkérdezett, vállaltan baloldali személyiségek helyeselték a lépést. Ágh Attila politológus és Földes György történész egyaránt abban bízott, hogy Gyurcsány távozása teret nyithat a baloldal megújulásának.

Időközben Dobrev Klárát választották meg pártelnökké. Közvélemény-kutatók – bár arra is figyelmeztettek, hogy ettől nem várható gyökeres fordulat – logikusnak tartották a döntést, hiszen felméréseik szerint Dobrev Klára népszerűbb volt Gyurcsány Ferencnél.

Több mint száz nap telt el Gyurcsány Ferenc lemondása óta. Ismét megkerestük Ágh Attilát és Földes Györgyöt, azzal a kérdéssel, hogy az elmúlt hónapok mennyiben igazolták vissza várakozásaikat.

A DK tulajdonképpen rosszabb helyzetbe került – vélekedett Ágh Attila. Eddig ugyanis rá lehetett fogni Gyurcsányra, hogy a Demokratikus Koalíció miatta sodródott perifériára. Mára azonban kiderült: az ő személyének nem volt akkora jelentősége, hogy önmagában a DK háttérbe szorulását okozhatta volna. Attól még, hogy Dobrev Klára állandóan elmondja, „mi vagyunk a baloldal”, pártjának nem sikerült erősebb pozíciót szerezni – fogalmazott a politológus.

Közben – folytatta – Európa forrong. Az Európai Unióban új távlatok nyíltak, mindennek pedig direkt következményei vannak az összes ország költségvetésére. Az európai perspektívák ügyében a DK-nak is érdemben meg kellene szólalnia, de ezt eddig csak Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke tette meg a székesfehérvári beszédében.

A baloldal – idézte fel Ágh Attila – azzal vádolja a Tiszát, hogy a Fideszhez hasonlóan egypártrendszert akar létrehozni. A DK erre hivatkozva igyekszik igazolni a létjogosultságát, azt, hogy helye van a parlamentben. Kétségtelen, hogy a baloldali pártok közül ma már csak a DK rendelkezik kimutatható támogatottsággal, de az említett hivatkozást a választási felkészülés szempontjából a politológus elégtelennek tartja.

Még jó néhány hónap lenne ahhoz, hogy a baloldal „előálljon egy európai perspektívával”, ám Ágh Attila szerint ennek egyelőre nyoma sincs. Pedig – tette hozzá – a magyar szavazókat az uniós támogatások léte vagy nem léte közvetlenül érinti. „Gyurcsány levonulása után nem ébredtek fel a baloldali pártok, alapvetően ez a probléma” – jelentette ki.

Földes György történész se látja rózsásan a helyzetet. A baloldal egészét tekintve úgy gondolja, a Gyurcsány Ferenc távozása óta eltelt hónapokban nem történt jelentős változás a hitelesség visszaszerzése érdekében. Nincs érdemi személyi és szervezeti elmozdulás. Ugyanazok a pártok kérnek bizalmat, amelyek nem kis felelősséget viselnek a 2006 utáni sorozatos vereségekért és kudarcokért, a baloldal ellehetetlenüléséért, azok, amelyek akarva-akaratlanul legitimálták a NER-t – tette szóvá.

A hiteles önkritikára az összes elvesztett választás után módja lett volna a baloldalnak, amely ezeket a lehetőségeket nem használta ki. Másfelől: ma, amikor a baloldali szavazók többsége – „közöttük én is” – a Fidesz-kormány leváltását tartja a legfontosabb célnak, a DK, az MSZP és a Párbeszéd is nehéz döntés előtt áll. 

A baloldali pártoknak nem feltételek nélkül, de a Tisza győzelmét kell elősegíteniük – nyomatékosította. A színen lévő baloldali vezetők azzal érvelnek, hogy a baloldalnak ott kell lennie a parlamentben, a másik érvük az, hogy a baloldali választók nem hajlandók a jobboldalra szavazni. Földes György ezzel szemben állítja: a baloldal érdeke nem lehet más, mint a társadalom, a nemzet és az ország érdeke. Ezt azoknak az ellenzéki politikusoknak is be kell látniuk, akik valóban sokat dolgoztak, és nem ők felelősek a baloldal mai válságáért.

A baloldal számára nem a parlamenti jelenlét a leglényegesebb, hanem a helyreállított hitelesség és a Tisza Pártra gyakorolt nyomásgyakorló képesség megteremtése – hangsúlyozta. Van olyan helyzet, amikor a baloldali politikusoknak az a feladata, hogy meggyőzzék a baloldali választókat: ne az érzelmeik, hanem a józan belátásuk alapján szavazzanak, segítsék az országot és a társadalmat nyomorító Fidesz-kormány megdöntését.

Mindig azon a hídon kell átmenni, ami előttünk van – változtatott kicsit az ismert mondáson Földes György. Ha átjutunk a hídon, akkor új helyzet keletkezik, ami a baloldal és az ország javára válhat. Ehhez – a történész következtetése szerint – a baloldali pártoknak alá kell rendelniük politikájukat a fő célnak, a Fidesz-rendszer megdöntésének. Adott esetben ez jelentheti azt is, hogy pártként nem indulnak el a parlamenti választáson.

Kérdésünkre, hogy ez nem jelentené-e a baloldali pártok önfelszámolását, a történész azt válaszolta: a felelős magatartás erősíti a hitelességet. Ha a baloldal gesztust tenne, és visszalépne a választástól, ennek „meg kell kérni a politikai árát”: azaz a baloldal számára is elfogadható kormányprogramot kell követelnie. Ha a Tisza nem viszonozza a gesztust, a baloldalnak akkor is újjá kell építenie önmagát, és akkor is világossá kell tennie az álláspontját a fontos társadalmi kérdésekben. Földes György attól tart, hogy a mai politikai baloldal akkor fogja felszámolni magát, ha nem képes változtatni a jelenlegi állapotán.