Játék a kastélyban. Molnár Ferenc örök sikerű színpadi művének elején Turai színműíró azon töpreng, milyen nehéz egy darabot elkezdeni. A szereplőknek egy csomó érdektelen dolgot kell összevissza beszélniük, míg kiderül, kicsodák, mit akarnak. Nem volna értelmesebb, ha egyszerűen bemutatkoznának? És bele is vág: „Jó estét. Mi hárman itt ebben a kastélyban vendégek vagyunk, most az ebédlőből jövünk, kitűnően vacsoráztunk, megittunk két üveg pezsgőt. Az én nevem Turai Sándor, színműíró vagyok, harminc éve írok darabokat, ebből élek. Pont.”
Játék a kastélyban egy idén bemutatott magyar tévéfilm, a Királytalálkozó is. Író-rendezője, Pozsgai Zsolt tanult Molnár Ferenc hősétől. (Színházi munkássága, tapasztalata alapján ez nem is meglepő.) Műve a középkor közép-európai uralkodóinak 1335-ös, visegrádi tárgyalását eleveníti meg. Úgy dönt, a legcélszerűbb érkezésükkor bemutatni a szereplőket, az első dialógusok azonnal utaljanak eddigi fontosabb tetteikre. A gyorsan összeálló CV-k exponálják III. (Nagy) Kázmér lengyel királyt, Luxemburgi János cseh uralkodót, a szász herceget, a sziléziai fejedelmet, és a vendéglátót, nagy királyunkat, Károly Róbertet és feleségét, Piast Erzsébetet. Később bukkan fel Csák Máté, apjánál nem kevésbé lázongó lánya, a szlovák Barcinka, de az ő „névjegye” is gyorsan elkészül. Praktikus megoldás, itt azonban tanáros, csikorgó, hiányzik belőle a ravaszság, a nyers informáláson túl nem vezet be művészi világba.
Sajátos, meghökkentő mozzanat viszont, hogy az uralkodók nem lovon, hintóban, nagy kísérettel érkeznek, hanem mai autókból szállnak ki. Formai játék vár ránk, korok keverésével? Kiderül, hogy nem, ez az egyetlen hangsúlyos modernizáló elem. Ám akkor mire jó? Egy dologra lehet komolyabban gondolni: az autók kapcsolatot jeleznek az ábrázolt esemény és a jelenkor között. A mából érkezünk a múltba, majd oda térünk vissza.
Az oktató hangütés végig jellemzi a filmet. Történelmi ismereteink szerint ez a visegrádi találkozó két-három hétig tartott, feltehetően nem volt könnyű megállapodásra jutni. Az alkotók azonban érezhetően kerülni akarnak minden kuszaságot. Károly Róbert előadja javaslatát, a többi résztvevő megfogalmazza álláspontját, királyunk érvei nagyon meggyőzőek, azok is rájuk bólintanak, akiket hátrányosabban érint a terv, és lehet is aláírni a dokumentumot. Másfél nap alatt lezajlik minden. Elsimul a lengyel-cseh viszály, a regionális szövetség Bécs kikerülésével tud biztosítani maga számára fontos kereskedelmi útvonalakat. Az előnyök miatt a szászok, a szlovákok, Szilézia lemond autonóm törekvéseiről. A magyar király útmutatásával új hatalmi központ alakul ki. Közép-Európa odapörköl a német-római császárnak, a régiót sanyargató Nyugatnak.
Gondolom, mindebből nem kell hosszasan kielemeznem a film aktuális üzenetét. Célja nem is több, mint hogy ezt minél világosabban közvetítse, szájába rágja a nézőnek. Minden más, az apróbb magánéleti morzsák, csak időhúzó díszítést jelentenek. A lényeg, hogy tudatosodjon bennünk a V4-ek mai küldetése: nemzetállami összefogással ellensúlyt képviselni az Európai Unióval szemben, a szervezeten belül, kitörni a hátrányos gazdasági feltételek közül, ha kell, nyitni Kelet felé. A projekt ihletője, mozgatója pedig Magyarország, és annak vezetője.
Elvileg nem vagyok a kormánypropaganda efféle termékei ellen. Elfogadom, hogy az alkotók őszintén hisznek abban, amit közvetítenek. Ráadásul ez egy szelíd forma. A teljes történelmi hitelesség hiánya sem érdekel. Az üzenettel nem értek egyet, amely egy hamis párhuzammal teljesen torz képet fest Európa jelenlegi viszonyairól és benne Magyarország helyéről, érdekeiről. De még erről is lehetne vitatkozni. (Ahol nem teljesen értik, mint feltehetően a Las Vegas-i fesztiválon, akár díjazhatják is.) Az viszont már szolgai, uszító aktualizálás, amikor Károly hangsúlyozza, alapvető feladat az afrikaiak bevándorlását meggátolni. És végképp ízléstelen, elfogadhatatlan, hogy a császár kémkedő követe női ruhában, transzneműséget jelezve próbál információkhoz jutni. A romlott, pusztulásra ítélt Nyugat! Köszönöm, ilyen alávaló szintű nótából egy taktust sem kérek.
Vlagyimir Putyin is a történelmet hívta segítségül, hogy alátámassza Ukrajna megtámadásának jogosságát. A Királytalálkozó nem rendelkezik olyan kvalitásokkal, hogy hatásosan tudja történelmileg igazolni a mai magyar kormány kurzusát. Mindenesetre megpróbálta. És ennyi elég is volt ahhoz, hogy díjat kapjon az idei Magyar Mozgókép Fesztiválon. Közönségdíjat. Vajon lesz máshol is ennyire hálás közönsége?
