Így kell ezt, Hunyadi!

Nehéz lenne elvitatni, hogy a Hunyadi-sorozat pompás filmipari termék. Örülhetünk neki, büszkék lehetünk rá az osztrák partnerekkel együtt.

Mit kezdjünk a miniszterelnökkel?

Az ÖT az egész országnak hírt adott magáról.

Az elitlégió csak átalakul

A könyvesboltokban általában egymás mellé kerül két stand vagy polc, a Történelem és a Politika. Ha a közelmúlt, az utóbbi három-négy évtized a témája egy könyvnek, már nem is olyan könnyű eldönteni, hol a helye. Főleg, ha leleplező olvasmány. 

A nemesi lét aurája – Deva Cassell szépsége csak sugárzik a megvetéstől

Mint ahogy jó páran, én sem tudom, milyen nemesnek lenni. Vagy hercegi, grófi leszármazottnak. Családi címerrel, dicső feljebbvalókkal, birtokokkal, kastélyokkal büszkélkedni. Beleszületni abba, hogy valaki vagy. Fejet hajtanak előtted. Csak azért, mert mikor bemutatkozol, odabúgsz a nevedhez egy rangot. Vajon milyen ezzel élni?

Az érzékeny derű holtágán

Létünk tragédiája megszólít: a Kamaszokkal igazi kulturális esemény született egy streamingcsatornán

Ideje lenne végre leszámolni a hiedelemmel, hogy a nézők széles rétegének csakis mese kell, jó és rossz küzdelme szerelemmel édesítve. Ha egy téma, egy koherens mű az elevenükbe vág, szinte bármilyen szerkezetet képesek befogadni. 

Rigai farmerek szovjet sztorija

Stanislavs Tokalovs és Juris Kursietis rendezők története az 1970-es évek végére, a Brezsnyev-korszak utolsó időszakába repít. 

Gondoskodás szeretet nélkül

A mai internetes világban semmiről nem lehet lemaradni. Főleg jelentősebb művekről. Ott keringenek a fejünk körül, kúsznak elő a portálokon, hírt adnak magukról. Nem lehet többé azt mondani, „jaj, nem tudtam megnézni, fontos dolgom akadt”, „nem vettem észre a műsorújságban”, „áramszünet volt”. Most szinte mindent meg lehet nézni. Bármikor. Az ember maga dönti el, miről marad le.

Vérbe csomagolt romantika – Itt a sorozat, amelyben a fejlövés szinte már felüdülésnek számít

Ahogy Don Quijote a lovagregények igézetében élt, úgy vált a XX. század emberének mitikus, képzeletbeli életterévé a Vadnyugat a maga cowboyaival, indiánjaival. Leginkább a filmnek, a westerneknek köszönhetően. 

Örök magyar világ?

„Nálunk sajnos nem úgy van, mint az angoloknál. Nálunk mindig a kormánypárt kormányozhat. És itt alig van ellenzék. És ez az ellenzék sosem fog kormányozni” – hangzik el 1977-ben egy magyar tévéfilmben, amely a múlt század elején játszódik. 

Csehovról nem könnyű leszakadni

Csupán annyi van, hogy leülök a tévé elé, bekapcsolom, rámegyek a Duna csatornára, és megnézek egy új magyar tévéfilmet. 

Dettre Gábor és a meggyötört érzelmesség

Apósra nem sújthat a szablya

A nagy tragédiák nagy művészetet ihletnek. A filmeknél maradva: Mennyi remekmű született a II. világháborúról! Főleg a befejezését követő két-három évtizedben. A román filmművészet megújulása a Ceauşescu-korszak drámai helyzeteiből buggyant ki. A posztjugoszláv film, azon belül is elsősorban a szerb, a délszláv háború kataklizmájának köszönhetően maradt az európai filmkultúra horizontján. És bármily fájdalmas, sok nagyszerű ukrán és orosz alkotásra is számíthatunk – remélhetőleg a közeljövőben.

Ez nem S.E.R.E.G., hanem maga a K.U.D.A.R.C.

Ami az értékelést illeti, az új hatrészes sorozat, a S.E.R.E.G. nem okoz nehéz feladatot a kritikusnak. Nem kell mindenfélét mérlegre tennie, töprengenie, jól látja-e a dolgot. Eléggé egyértelműen, de legalábbis nyugodtan kijelenthető, hogy ez a produkció egy kudarc, amit lényegében maga a TV2 is elismert, hiszen mi mással lehetne magyarázni, hogy késő esti időpontban, negyed 11-kor sugározta a sorozatot.

Matt a gépembernek

Garri Kaszparov és az IBM működése együtt mutat szorongást keltő képet az életünkről. Kijelölni egyetlen célt, és azt elérni mindenáron. Győzni, győzni, győzni! Elérni a gépek hatékonyságát, tökéletességét. Ahelyett, hogy emberi lényegünket szabadítanánk fel. 

A tudatos jelenlét maffiózója

A pszichológia és a pszichiátria számos módszert dolgozott ki mindenféle lelki bajaink kezelésére. Legtöbbjük tudományos megalapozottsága vitathatatlan. Ám amikor a kliens terápiára jelentkezik, meglepődhet, hogy tőle várnak erőfeszítéseket. Tárulkozzon fel, bizonyos szempontok mentén dolgozzon önmagával a problémáján, és a terapeuta segítségével maga jusson el a kedvező változásig. A kezdő kliensnek ez furcsa, még ha tisztában van is vele, mert ő titkon tanácsra vár. Mondják meg, mi baja, és mit csináljon! 

Sztárnégyes egérkattintásra

Nem tudom, lehetne-e ma Magyarországon valakiből filmsztár, vagy inkább mondjuk azt, sztárszínész. Mindenesetre, aki most nagy népszerűségre vágyik, jobb, ha nem a színpadon keresi a szerencséjét. Nagy filmszerepekről sem kell álmodoznia. Egyszerűbb, ha elindít egy TikTok- vagy YouTube-csatornát, berappeli magát a köztudatba, végigkönyököl egy ValóVilágot, vagy tehetségkutatót. E

Túra-talkshow

Ha már talkshow, akkor ki a stúdióból! Igen, miért ne? Tökéletesen megértem a műsorvezetőket, akik szabadulni akarnak a zárt, kreált, olykor csak összetákolt térből. Nem kell asztal, szék, kanapé, háttér! Beszélgessünk ott, ahol szoktunk. A világban. Egymásnál, munkahelyen, kocsiban, vonaton, parkban, strandon, étteremben, presszóban, szaunában, műemlékeknél, képtárban, bárhol. Mindegyik helyszín lehet egy külön műsor.

A magyarországi televíziózás fekete napja

Ilyen altesti érdeklődés mellett Orbán Viktornak a végén még farokügyi államtitkárt vagy kormánybiztost kell kineveznie.

Megkopott nemzeti show

Mint ismeretes, egy játék akkor érdekes, ha komolyan lehet venni. Amikor van benne kreativitás, felmutat ügyességet, tudást, át lehet benne élni a verseny élményét minden váratlan buktatójával, a győzelem mámorát, a vereség keserűségét.

Mindennapi művészetünk

Tévérendezőként nyugodalmasan lehet távozni ebből a világból. Nincs könnyfacsarásra késztető gyász, nem helyeződik nyomás a sajtóra, hogy minél gyorsabban készüljenek el a gyönyörű nekrológok, nem kell műsorváltozást csinálni a tévécsatornáknál, és hetekig nyomatni az életmű legjobb darabjait. A tévérendezőt nem bálványozzák, nem „nagy ember”, művész, de mégsem az.

Sörétes össztűz a családra

Nehéz lenne felidézni, mekkora hatása volt nálunk a kaliforniai Menendez-gyilkosságnak. 

Duma szabadon, kötötten

Nem tudom, van-e még értelme a kritikának. Legalábbis a közéleti talkshow-kkal kapcsolatban.

Az őszinteség elnökjelöltje

Köztudott, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egy tévésorozat, A nép szolgája főszereplőjeként érte el azt a népszerűséget, amely az állam csúcsára repítette. A jópofa, szatirikus történet egy tanár váratlan politikai karrierjéről szól, akit diákjai tesznek internetes posztokkal ismert közéleti figurává. A valóságnak is tetszett a forgatókönyv, és magába fogadta, igaz, ebben már elit körök megfontolásai és pénzei is szerepet játszottak. 

Ottó hittel tolja

Nem tudom, van-e értelme írni demokratikus szellemű lapba – máshova aligha lehet – a Hír Tv közéleti-politikai műsorairól. Párszor megfogadtam, hogy felhagyok vele. Teljesen értelmetlen. A másik oldalról úgyis visszapattan minden megjegyzés, legjobb esetben becsmérlő kommentzivatarra lehet számítani a Facebookon. A saját olvasótábor meg nem szorul rá. Ellenszenvét fölösleges tovább gerjeszteni, tárgyilagos megállapításokra nem kíváncsi. Különösebben izgalmas, újító teljesítmények meg nem születnek a Hír Tv-ben, ahogy máshol sem. Egyszerűen legyinteni kéne hát rá.

A művészi eredetiség fantazmagóriája

Kezdetben volt a film, a mozi. A fekete-fehér, a néma. Technikai csoda. Kapott is a fejére: Ez egy gép, ebben nincs semmi művészet! Primitív bohóckodás az egész, gagyi történetecskék. Aztán csak kitermelte a maga remekeit, máig újítják fel őket, gyönyörködnek bennük. 

Kreutzer szonáta kozákosan

Beethoven „csupán” bővítette remekműveinek számát a Kreutzer-szonátával, Tolsztoj azonban alaposan felkavarta a közvéleményt azonos című kisregényével. 

Az élet örömét közvetíteni

Idén nyáron (ahogy jó esetben, járvány nélküli időkben lenni szokott) két nagy nemzetközi esemény tette próbára a hazai (sport)médiát, mindenekelőtt az élő audiovizuális közvetítő szerepét bevállaló-kisajátító köztévét: a labdarúgó Európa-bajnokság és az olimpia. Kontinensünkön jelentőségében is közel került egymáshoz ez a két rendezvény. Sőt… 

Reneszánsz villalakók, avagy az általános műveltség még pislákol valamilyen szinten

Hol is gyűlnek össze a pestis elől menekülők? Egy villában. Úristen: a Villa. Villalakók. Lehet, hogy egy történelmi korba helyezett, fiktív valóságshow-ról van szó? 

Csillag István: Havannai emberünk – Ma nyolcvanéves Horvát János