Ami felfoghatatlan, hiszen az indulók száma szinte beláthatatlan ezen a pályán. Ráadásul ma már a médiacelebek is használják; indítják egymás után a podcastjaikat, meg ott vannak az újságok videócsatornái, a netre felkerülő tévé- és rádióműsorok. Mind harcosabban nyomul a politika is. Országosan ismert arcok vándorolnak egyik adásból a másikba, és mondják, mondják. Szinte már olyan az egész, mintha egyetlen nemzeti társulat játszaná ugyanazokat a darabokat a színházakban. Régi recept, hogy nélkülük nem megy, az ő nevük hozza kiszámíthatóan a nézőket. Meg a szaftos közéleti címek. Ha a káposztatermelésről csinálsz videót, akkor is legyen ott a címében az aktuálpolitika: A nagy kunszt, amiről Orbánnak fogalma sincs. A képlet működik.
Hogyan történhet meg mégis, hogy ebben az egyenlőtlennek tűnő versenyben a semmiből válnak óriási kedvenccé influenszerek? És miért pont ők? Nem nagyon lehet fogódzót találni, mert van köztük, aki jól beszél, van, aki nem, van, aki kellemes külsejű, van, aki nem, van, aki okos, szellemes, és van, aki nem. A válasz keresése a siker forrására szép feladat a médiakutatóknak.
A Fókuszcsoport (Fókusz Stúdió) mára kisebbfajta műsorgyártó komplexummá fejlődött. Négy YouTube-csatornán érhetők el produkciói. Vlogok, közéleti videók, podcastok. A feliratkozók száma százezres nagyságrendű. Az egész egy baráti társaság laza videózgatásából indult, majd Nagy Ádám elindította a névadó műsort. Beszélt a kamerába filmekről, közéletről – és megkedvelték. 2021 végén beemelte maga mellé Szabó Mártont (Csokit), útnak eredt a Jólvanezígy, amely hatalmas népszerűséget ért el. Maradjunk ennél a műsornál, mert kulcsszerepe van a próbálkozás sikerében.
Első pillantásra a Jólvanezígy nem nyújt semmi különöset. Beszélgetős kommentműsor. Ketten ülnek a kamera előtt, és reflektálnak napi történésekre. Nem hangzanak el igazán eredeti gondolatok, a viccelődés szintje sem ver a földhöz. A duett, a két karakter jópofa hatást kelt, de azért nem varázsol el. Százával keringenek hasonló adások a neten.
Hol van akkor a titok? Nos, számomra a hangütésben. Az sem új, de nagyon erős. Mit látunk a beszélgetős műsorok többségében, főleg a profi termékekben? A résztvevők, vendégek igyekeznek minden tudásukkal megmagyarázni valamit. Akkor is, ha nincs hozzá elég információjuk. Ez az elvárás. A műsorvezető kérdez, ők válaszolnak. De még lazább, társalkodó változatokban is, amilyen például a Civil a pályán vagy az Öt csatorna több műsora, szinte kötelezőek a világos gondolatmenetek, határozott álláspontok. Valamilyen szinten hinteni kell az észt. Kimódolt, markáns stílusban, hanglejtéssel, miegymással. Ők tudják, mi kevésbé. (Olykor azt érezzük, ők se tudják, vagy mi tudjuk jobban, de ettől a „tanár-diák” viszony még fennmarad.) Ezzel szemben a Jólvanezígy közvetlen, igazi civil húrokon peng. Nagy és Szabó csak ül és töpreng. Ahogy mi is a társaságainkban. Eszükbe jut valami, mondják, vagy inkább odavetik, a másik reagál, hol vicces, hol kevésbé. Tág asszociációs mezőben mozognak, lazán kalandoznak benne. Tudni semmit se tudnak, mert nem tudhatnak, hiszen egy átlagpolgár, ha a közéletre, politikára tekint, nem tudhat semmiről semmit. Csak spekulálhat. Ami meggyőzően szakad fel, rábólinthatunk, máskor csak megértően legyintünk. De ez az egész tényleg nekünk szól, értünk, a mi intonációnkban. Mondom, nem eredeti közelítés, ám nagyon erősen szól. Mert ez a kettős épp erre van teremtve. Kapcsolódásuk egymáshoz, a beszédmódjuk, gesztusaik, a finoman beszédszaggató vágás természetes összhangja átütő minőséget eredményez.
Szabó Márton Csoki nemrég abbahagyta a Jólvanezígyet. Azt hiszem, kiválása szimbolikus értelemben vízválasztó a Fókuszcsoport történetében. A kérdés az lesz, mennyire sikerül őrizni hitelesen a civil hangütést. Egy viszonylag új podcast, a gazdasági kérdésekkel foglalkozó, bizonyos értelemben hiánypótlónak is nevezhető Válságstáb például jól érzi. A tudományos témákat népszerűsítő Világjegy már inkább a határon táncol. Néhány videóban felsejlik, hogy könnyen túl lehet pörgetni a civil hangot. Modorossá válhat, kommersz, hatásvadász patentté, amibe bele tud borsódzani a hát. Szerintem Nagy Ádámnak és a többieknek komolyan oda kell figyelniük erre a veszélyre. Bár kérdés, ha valaki hivatásos médiakészítővé válik, meddig őrizheti hitelesen magában a civil intonációt.
