A hazai normáktól eltérően öt nap alatt lezavarta, nem engedte be az utolsó részt sem a hétvégi programba. Inkább hozzácsapta pénteken az ötödik epizódhoz – este negyed 12-kor.
A S.E.R.E.G. tehát nem szorul rá, hogy bárki lerántsa róla a leplet. Lehajtott fejjel áll a közönség elé, és csendesen, bocsánatkérően néz a szemünkbe. Ez így rendben is van, nem kell bántani az alkotókat. Valami nagyon nem jött össze, előfordul. Kissé meglepő, mert a Megafilm produkcióinak eddig nem nagyon volt okuk a szégyenkezésre, nagyszerű munkák is születtek itt, mint például a Tündérkert. És úgy érzem, most sem igazán szakmai szinten történt a kisiklás. Sokkal inkább az elképzelésben sántít valami, ami előre kódolta a bukást. Ez a történet olyan látványos, gerincig hatoló merevséggel, görcsösséggel bontakozgat ki előttünk, amit nem lehet egyszerűen rossz rendezői, operatőri, színészi teljesítményekkel magyarázni.
A vállalkozást támogatta a Honvédelmi Minisztérium, feltehetően azt remélve, hogy a hadsereg életének ábrázolásával kedvet támaszthat fiatalokban a katonai hivatáshoz. Nevezhetjük ezt propagandacélnak, de nincs vele baj. A honvédségünkre szükség van, és nem könnyű feltölteni az állományt. Régen is születtek ilyen produkciók, és a nézők elfogadták őket, mert felvállalták a célt, és igyekeztek kedélyesen, némi humort sem mellőzve eleget tenni neki. Ma is el lehet szórakozni a Princ, a katonán vagy az Őrjárat az égen pilótaképzésén. Valahol persze annak is meg kell jelennie, hogy azért penge hadsereg a miénk, ha úgy adódik, bárhol bevethető, megold minden feladatot az árvízvédelemtől a kémrepülők kitessékeléséig. De hát nem nézünk tucatjával amerikai és egyéb kommandós filmeket?
A feladatot jól oldotta meg a Kisváros című sorozat is. Megteremtette határőr közegét, a karaktereit, magánéleti hátterüket, és könnyedén billegett a katonai feladatok és a privát szféra között. A S.E.R.E.G. két történetszála ugyanerre a pályára illene. Egy kiváló tisztet nyomaszt utolsó missziójának kudarca, amely bajtársa, barátja életét követelte, és eléri, hogy visszatérhessen a terepre. Végigkövethetjük a csapat összeállását, kiképzését majd az iraki akciót, amely ezúttal sikerrel zárul. A másik szál a tiszt fiáról szól, egy rossz társaságba keveredett orvostanhallgatóról, akit apja berugdal a katonai alapképzésbe, hogy jöjjön meg az esze. Lassan meg is jön, szerelem is édesíti, és úgy dönt, a seregben marad egészségügyi vonalon. Ez két szép sablontörténet, próbabiztos toposzokkal. Egy akciós és egy nevelési szál, tökéletes katonasztori.
Körlevélben utasították a magyar katonákat, hogy ne kritizálják a S.E.R.E.G. című sorozatotÉrdekes módon azonban a Dombrovszky Linda rendező irányította filmes stáb mintha nem akarta volna felvállalni ezt a missziót. Pontosabban, nem akart szokványos katonafilmet csinálni. Úgy döntött, tartózkodik mindenfajta idealizálástól, és bemutatja a honvédség kemény világát. Fakó színárnyalatokba, szűkszavú dialógokba, katonásan menetelő ritmusba rántották a történetet. Csak éppen nem változtattak rajta. Beérték annyival, hogy színvonalasan, a lehető legtöbb mélységgel adják el, de nem találták meg hozzá a megfelelő hangütést, és így fura torzó született a vállalkozásból. A színészeket különösen sajnálhatjuk, mert nem kerülnek olyan jelenetekbe, amelyekhez meghatározó szerepet kapó tekintetük hozzá tudna adni valamit. Üressé csupaszított dialógokba nem tudnak vele életet, mélységet vinni. Az acélosan szótlan, magába fordultan kemény főhős tiszt archetipikus figurája nem izgalmasabb, hanem megmosolyogtató lesz a sok maga elé bámulástól, nehézkes tőmondattól. Fia átnevelődése pedig követhetetlen és érthetetlen az élettelenül realisztikus, rideg közegben. A kiképzés képei, a tisztek „nevelő szándékú” durvasága azt üzenik: el innen, minél hamarabb! Miért marad itt ez a srác, akit tanára visszavár az orvostudományira?
Egyedül az a baj, hogy ez a művészi kudarc nem teljesen jelentés nélküli. Ha nagyon erőltetjük az értelmezést, hogy kihámozzunk belőle valamit, összeállhat valamiféle kép. De ez sokkal kedvezőtlenebb a toborzó propagandánál. Egy totálisan patriarchális világot látunk, őskonzervatív férfi és női szerepekkel, a hatalomnak való engedelmesség, a hierarchiába illeszkedés nevelő hatásával. Itt egy fiatal a seregben nem katonává, hanem „emberré” válik: beletanul az érzelmek lefojtásába, a kíméletlen határozottságba. Itt a nőnek kell alkalmazkodnia férjéhez, hiába dolgozik ő is keményen mondjuk gyerekorvosként. El kell viselnie, meg kell értenie a férfi távolodását is. Igaz, a fiatal párok egyenjogúbbak – ha mindketten katonák. Nem egy vonzó világ. Úgyhogy ne teremtsük meg magunkban a befogadás közben, intézzük el a dolgot annyival, hogy ez a sorozat egy kudarc. Pont.
Bangladesből, Oroszországból és Szíriából kapja a magas IMDb-értékeléseket a S.E.R.E.G., így már a 10-ből 1,4 csillagon áll