Az ÖT intézményesült. Egy tévéműsorból YouTube-csatorna és afféle blogportál lett. Ha valaki nem tudná, miről van szó, pár mondat a forrásról. Az ÖT az ATV késő esti műsoraként született meg (és létezik ma is). Műsorvezető moderálásával négy független attitűdű véleménymondó, Konok Péter, Puzsér Róbert, Ceglédi Zoltán és Hont András kommentált benne aktuális közéleti eseményeket. Hol egyetértettek, hol nem, hol csipkelődtek kicsit egymással, hol nem. Felszabadító hatású formátum volt (ami azt is jelenti, hogy sok néző hátát borzongatta), mert teret adott a szabados gondolkodásnak, szellemi cikkcakkozásnak, nehezen volt kiszámítható, hova lyukadnak majd ki a fejtegetések. Puzsér és Konok képviselte legcsavarosabban ezt az irányt, Ceglédi inkább a dolgok fonákjára összpontosított, míg Hont maradt a megmondó, igazságfejtő ember hangütésénél. Később Puzsér kiszállt, és akikkel pótolni próbálták (köztük volt Vona Gábor és Schiffer András), nem tudtak hasonló módon szellemileg ellazulni, inkább a hagyományos politikai elemzés műfajában érveltek. Megszűnt hát a korábbi friss összhangzás, de azért nem fogyott el a függetlenség, az alternativitás levegője.
Nos, ez a produkció, hangütés intézményesült néhány hete egy kisebb szerkesztőségi stábbal, az ATV és az Index partnerségével. Nehéz lenne megjósolni, mennyire lesz sikeres a vállalakozás. Képesek lesznek-e a szerzők további izgalmas színárnyalatokkal gazdagítani azt a szemléletet, amely egy műsor keretei között oly hatásosan épült be egy tévécsatorna kínálatába. Mindig érdekes kihívás, amikor valamilyen szokatlan, egyedi látószög, tónus professzionalizálódik, védjeggyé, márkanévvé válik. És bár az indulásnál előny, később nehézség lehet, hogy a vállalkozás frontemberei ma már több színpadon is muzsikálnak. Mi érdekeset tudnak még kihozni magukból hétről hétre? Mindenesetre egyelőre megy a szekér. A YouTube-n is. Jópofa a dizájn, Ceglédi Zoltán csípős monológokkal jelentkezik, Konok Péter és Balogh Gábor a történelmet pöcköli, Schiffer András a Közelképben domboríthatja bölcsességét, Gavra Gábor Ringjébe pedig érkeznek a prominens közéleti személyek. Bár önmagában egyik sem olyan érdekes formátum, mint az ihlető tévéműsor.
Akárhogy is, egy hete az ÖT az egész országnak hírt adott magáról, miután egyik műsora alaposan felkavarta jobbra-balra a közvéleményt. Orbán Viktor érkezett a stúdióba, és interjút adott Hont Andrásnak.
Több problémám is van ezzel a beszélgetéssel. De azonnal hozzáteszem, mindez utólagos okoskodás, ha esetleg akad benne valami megfontolandó, csak a jövőre vonatkozik. Nem tudom, hogyan kellett volna ezt élőben másképp csinálni. Így sikerült. Számomra nem volt izgalmas élmény. Valahogy végig rosszul éreztem magam. Mintha egyik szereplő számára se lett volna világos, mit keresnek itt, mit is akarnak egymástól. Furcsa, mikor egy műsorvezető azzal indít, hogy magyarázni kezdi a beszélgetés létrejöttét. Mintha kicsit véletlen, meglepetés lenne, mintha ő nem is gondolta volna ezt komolyan. Mert hívta is, meg nem is. Hát, gyerekek, ez van, itt a miniszterelnök. Aki mosolyog erre egyet, ugyan már, ő mindenhová elmegy, ahol értelmesen lehet beszélgetni. Aztán elindul az interjú, de ez a kis zavarodottság végig belengi. Hont András felteszi az összes fontos kérdést, közülük a legmerészebb, hogy létezik-e Orbán-rendszer. A miniszterelnök pedig kulturáltan, készségesen válaszol. Hont tekintete, gesztusai mégis egyre több bizonytalanságot jeleznek. A magabiztos, kemény véleményformáló ebben a szerepben, helyzetben mintha nem találná a helyét. Hogyan legyen tisztelettudó és mégis tökös?
És ez a csipetnyi megszeppentség elegendő ahhoz, hogy a beszélgetés Orbán péntek reggeli rádióinterjúinak tónusához közelítsen.
Márpedig a miniszterelnök számára egy beszélgetés akkor értelmes, ha ő értelmesen beszélhet. Ha elmondhatja, most van elég ereje a kormánynak ahhoz, hogy betiltsa a Pride-ot. És nem kérdezi meg senki, hogy mi a baja a Pride-dal. Elmondhatja, hogy Ukrajna veszített, nem szuverén állam, nem csatlakozhat az EU-hoz. És nem kérdezi meg senki, hogy miért áll Oroszország pártján, mi a baja Ukrajnával.
Az ilyen beszélgetéseket nem lehet a véletlenre bízni: hogyha holnap van rá lehetőség, akkor egy nap felkészülés is elég. Hont is tudja, hogy nem elég. Még neki sem. Hiszen nagyon át kell gondolni, mit akarok Orbán Viktortól, miért hívok meg egy olyan miniszterelnököt, aki gyűlöletbeszéddel, megalázó minősítésekkel, uszító politikai vádaskodásokkal megosztja az országot, saját táborát gonoszságra hangolja, hazug képet fest bármiről. Miért beszélgetek vele? Nyilván nem azért, hogy bemutassam, valójában milyen kedves, értelmes, kulturált ember.
Hont András saját csatornáján, az ÖT Ring műsorában igyekezett magyarázatot adni az interjúval kapcsolatban felmerült kérdésekre. Ami szintén furcsa. És felesleges. Megtörtént, így történt, nincs benne szégyellnivaló. Lesz még sok ötös.
