A pók kövér, szőrös, fekete és nyálzik, mindent összefen a nyálával, és ott ül a háló közepén, figyel minden rezgésre, igyekszik mindent és mindenkit elkapni, ő a felelős, az egyszemélyi felelős mindenért, ami a hálóban, melyben gúzsba kötve rángatózunk, történik.
Mindenért. Mondok: mindenért. Ezt jövő héten listázom szerény J’Accuse című polipologizáló zsebesszémben, most csak kimazsolázok egy-két aktuális, eget verő minapi holmit a hihetetlen hosszúságú leporellóból, ami a minielnök et. másfél évtizedének leltára, és fehéren-feketén bizonyítja, hogy pont az van, mint régen: helyet cserélt a fej és a végbélrózsa. Akkora összegről van szó, amiből itt egy boldog országot lehetett volna csinálni.
Először a Szily úr kifigyelte és szokásos szellemességgel megformált Vészabó-Orbán portrét említeném (https://444.hu/2025/04/16/eddig-ismeretlen-veszabo-noemi-alkotas-kerult-elo ), mert olyan gyönyörű, önmagán túlmutató, sokjelentésű izé, hogy visongtam a gyönyörűségtől. Merugye világosan kiderült, hogy Vészabó azért kapott Munkácsy-díjat, mert festett egy portrét a minielnök úrrólnak. Érted: nem az, hogy szakmai grémium, meg az eddig díjazottak, meg egy díj súlya és hitelessége és presztízse. Ó no, átnyúlok mindenki feje fölött a kolbásztöltéstől zsíros ujjacskámmal, rámutatok erre a fékezhetetlen agyvelejű nénire, ez fog Munkácsy-díjat kapni, oszt’ jó napot. És akkor még egy szót sem szólunk arról, hogy művészet – mi is az? Az ízlés, a kultúra hiánya, e rezsim meghatározó paradigmája ismét leplezetlenül tárul fel. De hát így megy ez, so it goes, ahogy a tralfamadoriak mondják a világ egyik legjobb regényében, Az ötös számú vágóhídban. Megszoktuk, mint a heti Alkocsmány-módosítgatásokat, vagy az éjjel benyújtott törvényjavaslatokat, vagy Schmidt Mária látványát, ja nem, azt nem lehet megszokni.
A másik ez az MNB-izé. (Az ex-bankelnök a jegybank pénzét, azaz közpénzt pakolt magántőke-alapokba, amit például devizahiteles valutázással és a forintgyengítéssel is szaporított, a nyereségből a családi-haveri klaszter hízott szépen, végül kábé 460 milliárd forint elillanásáról szól a fáma). Tuti, hogy a duci főpók tudott róla, a független sajtó bő évtizede próbálta leplezni a gigászi umbuldát. Ahogy az épp bedőlő akkugyár-projekt is a főpókot dicséri: Fú, gyerekek, az akkuk, aQQrw@ anyját, mekkora ötletem van; figyu, Janó, Tóni, Gergő, Gyuri, ja, Gyuri már nem, odadobtuk, mint amikor kihajítjuk a homokzsákot a léghajóból, kellett neki minket kritizálni, szal Misi, vagy hogy hívnak, olyan nehezen tudom megjegyezni a nevedet, hiába, harminc éve nincs arcod ugye, így nem könnyű, ha a te képed kéne tenni egy bankjegyre, durwára ráfaragnánk, max te lehetnél a lyukas kétfilléresen a lyuk, muhaha; hát ez jó, na, gyerünk, röhögjetek, mint a frakció, amikor elsütök egy poént, úgy röhögnek, mint a fakutya, na szal srácok: január, február, felépül az akkugyár, mink leszünk a világ izéi, figyeljétek meg, egy-két hét és mindenki villanyos autóval jár disznót vágni és a meccsre, és akkor mink jövünk és dől a lé. Az, hogy tavalyhoz képest 51 százalékkal esett vissza az akkugyártás teljesítménye, múló rosszullét, ezért ne is nagyon beszéljetek róla, értem?!, illetve kenjétek az ukránokra és a Tiszára, ahogy a napi egymillió eurót is, amit a menekültügyi huxit miatt vesztünk miattuk.
Mi jelenik meg Orbán Viktorban? Hát sztem ez az ember a magyar társadalom domináns rurális paradigmájának ideáltípusa, a faluszéli félproli, aki becsvágyó és erőszakos családi ösztönzések hatására kábé a mai magyar társadalom legregresszívebb vonásait ülteti át a gyakorlatba. OVI az okosba’ umbuldáló, becsapós, korruptan ügyeskedő, a kádárizmusban szocializálódott szaki szobra, aki abban a tágabb értelemben is igazi homo sovieticus, hogy nemcsak a kisstílű harácsolás, a javak kisgömböc falánkságú habzsolása, a megoldások csalárd, ügyeskedő alkalmazása jellemzi, hanem a fair megoldásoknak, a demokrácia ethoszának, a művészetnek és az értelmiséginek a teljes megvetése is; imígyen szocializálódott ott a kies felcsúti pampákon a becsvágyó és erőszakos, önmaga által is bevallottan teljesen kulturálatlan közegben, az 1966 óta kommunista párttag édesapa kemény keze alatt. (https://www.youtube.com/watch?v=Q0-tHJTxOiQ)
Hogy az imént a szósl médián olvasott titokzatos szerző, Marika néni idézetével keretezzem kis szösszenetemet: „Ilyen az, amikor egy kivakarózott bunkó rászabadítja a hordáját egy önmagát sem tisztelő, mindenbe belenyugvó, megvezetett népre. özvegy Bartos Tivadarné.”
