A fölösleges dolgok szépsége

Szép ez a német nyelv, kár, hogy nem Obersturmbannführerkrapfennek hívják a Schlutzkrapfent

Nem azt mondták, Viki!

Megszoktuk, hogy hazudtok reggel, hazudtok éjjel, hazudtok minden hullámhosszon, de nem ezt hányjuk a szemedre.

Mindig más a hibás, sohasem mink

Mindig adódik vagy csinálunk egy aktuális zsidót, migránsot, most éppen az ukránt, ami azért különösen rokokó, mert egy megtámadott és megerőszakolt népről van szó, ugye. 

Tompa Imre: Különös folyadék a vér

Bámulatos napokat élünk, mint egy összeomló elmegyógyintézet végnapjai, kiguvadt hülyék évadja – az alábbiakban néhány kis színes ebből a kissé nyomasztó karneválból. 

Tompa Imre: Kátyúban

Az alábbi textust jórészt loptam. Midőn először olvastam 12 éve, megálltam a növésben. Így fog járni a nyájas olvasó is valszeg, kevesebb új ruhát kell venni.

Gyere, Teri, gyere, Feri, vár reád a periferi

Örülök, hogy nem most vagyok fiatal, mondja Goethe valahol. Megint minden egész eltörött, e fejlemények szükség- és végzetszerű okairól szól az alábbi szerény izé.

Tompa Imre: Adolf Hitler Hauptbahnhof

Tompa Imre: Attila, hun vagy?

Vannak ilyen megingathatatlan elemei a magyar nemzeti identitásnak, olyan panelek, melyekre mint evidenciára hivatkoznak tkp évszázadok óta, és bizonyíthatóan kábé annyi az igazságtartalmuk, mint ha azt mondanám, hogy Leninváros azért volt Leninváros, mert ott született Lenin.

Január, február, felépül az akkugyár

„Zsíros álmos lángos ország, / Sárba ejtett disznópörzsölő” (Lovasi András)

Tompa Imre: Buborék

Van egy pont, amikor úgy érzed, nem veszíthetsz semmit, ez rendszerint a már megszerzett jogok visszavételekor fogja el az embert. 

Volt egyszer egy Amerika

Tompa Imre: Úrilány

Mér’ jobber a magyar borászok zöme?

Ugye anno a komenizmus előtt – mint azt nekünk, Vagesznek és nekem maga Hugh Johnson, a borszakíró-pápa mondta 2001-ben Tokajon – három bornagyhatalom volt: Franciaország, Németország és Magyarország. Mára a világ a szakmát kivéve azt se tudja, hogy jé, készül bor „ebben a kis, antiszemita országban” (Woody Allen). Hogy’ meg voltam sértődve, amikor ezt a kijelentést hallottam…

Tompa Imre: Harcosok Klubja

Hallani vidéki paramilitáris kiképzésekről is, olyan csoportokról, amelyek legitimnek tekintik a fizikai erőszakot, és se nem irgalmas szamaritánusok, se nem libernyákok.

Rabok legyünk! (Szerény javaslat 2.)

Szerintem idén ne tartsuk meg a március 15-i ünnepségeket.

Tompa Imre: Rüszttörvény

Kedves naplóm, kézenfekvő, hogy kit-mit kéne elsőként kiseprűzni az országból, nemcsak a hétköznapi erkölcs és józan paraszti ész nevében, hanem a jog, sőt, az ő saját hazug logikájuk alapján is úgy kirúgni, belső rüszttel vagy mi a vassal, hogy a levegőben éhen haljon az illető.

Tompa Imre: Szerény javaslat

Jácint úrfi a füllentők birodalmában

Hallgatom Dömét az egymilliós átlagfizetésről és a gazdasági repülőrajtról, miközben a mélyrepülés épp’ zuhanórepülésbe vált át, és hogy mi győztünk Amerikában, amikor a történelem egyik legnagyobb és leghazugabb kreténje került az eleddig legdemokratikusabb birodalom trónjára, hogy füllentők birodalmát csináljon belőle.

Kérek még!

Ez egy borcikk nemcsak borivóknak. Azt tervezzük, hogy miként a múlt héten a hívőket, ezen a héten a borászokat haragítjuk magunkra. Mert mi aztán egekig szoktuk magasztalni, ha szép magyar borral találkozunk, és a (magyar) kultúra egyik legszebb szegmensének tartjuk a borkultúrát.

Tompa Imre: Jézushagyma és a szalmakutyák

Múlt heti BBC-hír: egy ausztrál vallási csoport, a magukat Szenteknek tituláló gyülekezet tizennégy tagját elítélték egy nyolcéves cukorbeteg lány meggyilkolása miatt, akitől csaknem egy hétig megvonták az inzulint. A szekta tagjai azt remélték, Isten majd meggyógyítja a beteg gyermeket, így nem szükséges annak kezelése.

Tompa Imre: Bukovári

Bukovári van – mondta a maga elegáns, kifinomult (a focipálya tizenhatosáig tartó) latinos műveltségével a miniszterelnök úr a főpolgármester-választás előtt. Az alábbiakban amellett próbálunk érvelni, hogy szerintünk megint az van, s hogy a tárogató rossz végét választottuk (szívjuk).

Tompa Imre: Please return the kombinált fogó!

Mit adtak nekünk az oroszok? Mindenekelőtt a homo sovieticust, azt az alattvalót, aki a polgár fogalmának inverze, és a mostani magyar rezsim első számú bázisa. Ez a demokratikus hagyományokkal és erős középosztállyal nem rendelkező egyharmadország a posztkádári alattvalók és opriscsikok másodlagos frissességű koszfészke

Tompa Imre: A Nyugat alkonya

Tompa Imre: A magyar borkultúráról

A magyar borkultúra meggyengülése hatalmas kulturális veszteség, és bár újjáéledt, nem tért vissza a hétköznapokat átható borkultúra, mely értékeli és használja a magyar bort. 

Tompa Imre: Így is jó

Kóstolni, nem inni, ez a borral foglalkozó firkászok alapparancsa, mégis megesik, hogy az ember vétkezik, mint magam a minap, és elbólintottam, és azt álmodtam, hogy lehetett volna csinálni egy másik Magyarországot.

Tompa Imre: Dzseeez

A jazz szó réges-régen úgy általában a nyugati tánczenét jelentette, tán a szvingkorszak okán, s nem azt, amit ma – régi, megrögzött kiejtése is ebből az időből származik, dzsessz, de igazából inkább valahogy úgy hangzik, hogy dzseeez. 

Mérsékkel!

Némileg összegezzük idei mézkutató légi útjaink során szerzett tapasztalatainkat a magyar borkultúráról mintegy, és ajánlunk egy tuti borsort a karácsonyi vacsihoz. Annak is ajánljuk, aki nem keresi-szereti a bort, hiba nem kipróbálni.

Rejtő, Sajdik, Gamza

Hatalmas ötlete támadt a bolgár borokat behozó Rossen Tkacsenkónak, a Magyar-Bolgár Gazdasági Kamara elnökének: lefordíttatta-fordította bolgárra A tizennégy karátos autót, ismerjék meg a bolgárok is Rejtő Jenőt. 

Tompa Imre: London lángokban

Reggel pia, este pia, ez csak egy kis disztópia. Legjobban Londont utáljuk.

Tompa Imre: Notturno

Van egy közszolgálati rádióadó, ami nagyjából tiszta maradt és fennmaradt benne a szaktudás mentén kiosztott szereposztás, tehát nem a lojalitás és a hazudozási képesség mentén rekrutálódnak a moderátorok benne, hanem mert durvára értenek hozzá.