Másik Magyarország 1. (utó pia)

Azt álmodtam, hogy van egy másik Magyarország, ahol az emberek mosolyogva ülnek a metrón, derűsen és kíváncsian néznek a többiekre, a boltban szinte kínosan kedves hölgyek és urak igyekeznek segíteni így a karácsonyi vásár idején.

Tompa Imre: Szavazz rám!

Tompa Imre: Pétishow

Az egyik első áldozat, akinél fehéren-feketén lehetett látni, hogy a főminiszter démoni módon nem elégszik meg az ellenfél eltávolításával, hanem addig megy, amíg fel nem égeti az ellenségnek tartott személy addig elért/felépített eredményeit, tekintet nélkül arra, hogy ez a bosszúhadjárat mennyi kárt okoz, Ángyán József volt. 

Tompa Imre: Ne láss, csak nézz

Sajtszabadság

Tompa Imre: CÖF, CÖF, CÖF

Én mondjuk maximum konfekcióban nyomulok a Békemeneten a hátsó sorokban, mert a frontvonalban, az első sorban joggal törnek előre hazánk krémjének legragyogóbb elméi, akiknek lángoló tekintete úgy ragyog, mint a gyémántok Rogán Cili Birkin-táskáján. 

Tompa Imre: Jó kis borcikk

A jó borcikk nem csak a borról szól, sőt. 

Tompa Imre: Luxizás

Ha volna ilyen, hogy az Év Legundorítóbb Kifejezéseinek Versenye, tuti, hogy a luxizás vita nélkül vinné el a pálmát a repülőrajt és Menczer Tamás előtt.

Tompa Imre: A bűzös város

Ugye Budapest szép. Volt.

Tompa Imre: Dzsentriburger

„Ami magyar, az csak jó lehet” – ez a vitatható szlogen magába sűrít egy olyanféle önáltató önképet, amit sokan vallanak ebben a kis Kánaánban, mely most süllyed a kulába, a legmélyebb hullámvölgyeket idéző veszedelmes káoszba.

I Love America

Most úgy néz ki, hogy mindennek vége, megrendült a rendíthetetlennek hitt Amerika-kép, és nem tudni, lesz-e elég ereje a társadalomnak kivédeni a fasizálódást.

Pusztaóvszer

Agyfasz.

Tompa Imre: A háromszögletű kalap

Most, hogy komposztországot mindig száját nyalogató kiskirálya (ennek okait inkább hagyjuk) végleg le akarja horgonyozni a kegyetlen keleti pampákon, felemlítem egy fejfedő esetét, amely jelképezte mintegy azt az occidentális Európát, ahová mindig vágyakozott e bokrétaország népének jó része, nem a zöme, a zömének láthatóan bejön a muzsik-muzsika, a szabadság helyett a szolgaság birodalma.

Pukk és fuck

Vannak ilyen masszív, kiirthatatlan, súlyos tévedések, mint Puck esete.

Tompa Imre: Go East

Érdekes izébe botlottam mézkutató légi útjaim során.

Mr. Szotyi mit fog csinálni, ha megbukik?

A teljesen esélytelennek tűnő pártokra leadott listás szavazatok biztosan nem járulnak hozzá az ellenzéki mandátumok számának növeléséhez.

Tompa Imre: Lehetett volna

Mintha elszaporodtak volna az ufóhívők ebben a kellemes atmoszférában

Spöttle is arról híres, hogy ufóhívő.

Tompa Imre: Bunkokrácia

Hankiss Elemér már vagy 40 éve szóvá tette, hogy míg a magas kultúrában nagyhatalom vagyunk, a hétköznapi kultúránk csődtömeg, és már akkor azt mondta, hogy a leszakadás a mindennapi kultúrában akkora, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés egészének kerékkötőjévé válik. 

A fölösleges dolgok szépsége

Szép ez a német nyelv, kár, hogy nem Obersturmbannführerkrapfennek hívják a Schlutzkrapfent

Nem azt mondták, Viki!

Megszoktuk, hogy hazudtok reggel, hazudtok éjjel, hazudtok minden hullámhosszon, de nem ezt hányjuk a szemedre.

Mindig más a hibás, sohasem mink

Mindig adódik vagy csinálunk egy aktuális zsidót, migránsot, most éppen az ukránt, ami azért különösen rokokó, mert egy megtámadott és megerőszakolt népről van szó, ugye. 

Tompa Imre: Különös folyadék a vér

Bámulatos napokat élünk, mint egy összeomló elmegyógyintézet végnapjai, kiguvadt hülyék évadja – az alábbiakban néhány kis színes ebből a kissé nyomasztó karneválból. 

Tompa Imre: Kátyúban

Az alábbi textust jórészt loptam. Midőn először olvastam 12 éve, megálltam a növésben. Így fog járni a nyájas olvasó is valszeg, kevesebb új ruhát kell venni.

Gyere, Teri, gyere, Feri, vár reád a periferi

Örülök, hogy nem most vagyok fiatal, mondja Goethe valahol. Megint minden egész eltörött, e fejlemények szükség- és végzetszerű okairól szól az alábbi szerény izé.

Tompa Imre: Adolf Hitler Hauptbahnhof

Tompa Imre: Attila, hun vagy?

Vannak ilyen megingathatatlan elemei a magyar nemzeti identitásnak, olyan panelek, melyekre mint evidenciára hivatkoznak tkp évszázadok óta, és bizonyíthatóan kábé annyi az igazságtartalmuk, mint ha azt mondanám, hogy Leninváros azért volt Leninváros, mert ott született Lenin.

Január, február, felépül az akkugyár

„Zsíros álmos lángos ország, / Sárba ejtett disznópörzsölő” (Lovasi András)

Tompa Imre: Buborék

Van egy pont, amikor úgy érzed, nem veszíthetsz semmit, ez rendszerint a már megszerzett jogok visszavételekor fogja el az embert. 

Volt egyszer egy Amerika