Kérek még!

Ez egy borcikk nemcsak borivóknak. Azt tervezzük, hogy miként a múlt héten a hívőket, ezen a héten a borászokat haragítjuk magunkra. Mert mi aztán egekig szoktuk magasztalni, ha szép magyar borral találkozunk, és a (magyar) kultúra egyik legszebb szegmensének tartjuk a borkultúrát.

Tompa Imre: Jézushagyma és a szalmakutyák

Múlt heti BBC-hír: egy ausztrál vallási csoport, a magukat Szenteknek tituláló gyülekezet tizennégy tagját elítélték egy nyolcéves cukorbeteg lány meggyilkolása miatt, akitől csaknem egy hétig megvonták az inzulint. A szekta tagjai azt remélték, Isten majd meggyógyítja a beteg gyermeket, így nem szükséges annak kezelése.

Tompa Imre: Bukovári

Bukovári van – mondta a maga elegáns, kifinomult (a focipálya tizenhatosáig tartó) latinos műveltségével a miniszterelnök úr a főpolgármester-választás előtt. Az alábbiakban amellett próbálunk érvelni, hogy szerintünk megint az van, s hogy a tárogató rossz végét választottuk (szívjuk).

Tompa Imre: Please return the kombinált fogó!

Mit adtak nekünk az oroszok? Mindenekelőtt a homo sovieticust, azt az alattvalót, aki a polgár fogalmának inverze, és a mostani magyar rezsim első számú bázisa. Ez a demokratikus hagyományokkal és erős középosztállyal nem rendelkező egyharmadország a posztkádári alattvalók és opriscsikok másodlagos frissességű koszfészke

Tompa Imre: A Nyugat alkonya

Tompa Imre: A magyar borkultúráról

A magyar borkultúra meggyengülése hatalmas kulturális veszteség, és bár újjáéledt, nem tért vissza a hétköznapokat átható borkultúra, mely értékeli és használja a magyar bort. 

Tompa Imre: Így is jó

Kóstolni, nem inni, ez a borral foglalkozó firkászok alapparancsa, mégis megesik, hogy az ember vétkezik, mint magam a minap, és elbólintottam, és azt álmodtam, hogy lehetett volna csinálni egy másik Magyarországot.

Tompa Imre: Dzseeez

A jazz szó réges-régen úgy általában a nyugati tánczenét jelentette, tán a szvingkorszak okán, s nem azt, amit ma – régi, megrögzött kiejtése is ebből az időből származik, dzsessz, de igazából inkább valahogy úgy hangzik, hogy dzseeez. 

Mérsékkel!

Némileg összegezzük idei mézkutató légi útjaink során szerzett tapasztalatainkat a magyar borkultúráról mintegy, és ajánlunk egy tuti borsort a karácsonyi vacsihoz. Annak is ajánljuk, aki nem keresi-szereti a bort, hiba nem kipróbálni.

Rejtő, Sajdik, Gamza

Hatalmas ötlete támadt a bolgár borokat behozó Rossen Tkacsenkónak, a Magyar-Bolgár Gazdasági Kamara elnökének: lefordíttatta-fordította bolgárra A tizennégy karátos autót, ismerjék meg a bolgárok is Rejtő Jenőt. 

Tompa Imre: London lángokban

Reggel pia, este pia, ez csak egy kis disztópia. Legjobban Londont utáljuk.

Tompa Imre: Notturno

Van egy közszolgálati rádióadó, ami nagyjából tiszta maradt és fennmaradt benne a szaktudás mentén kiosztott szereposztás, tehát nem a lojalitás és a hazudozási képesség mentén rekrutálódnak a moderátorok benne, hanem mert durvára értenek hozzá.

Tompa Imre: A majmoké a világ

Balcsi, bor

Egy ősi borászmondás szerint borászkodással úgy kell szert tenni egy egész kis vagyonra, hogy van egy egész nagy vagyonod, borászkodsz, és lesz egy egész kicsi.

Elöl Rómeó, hátul Júlia

Mindig fejhangon sikoltozni kezdek, amikor vicces közös képeken együtt látom Mona Lisát és Leonardót.

Tompa Imre: Sorok a sörökről

Prága kibírhatatlan. Törtetni kell a Károly hídon, mint a japán metróban. 

Tompa Imre: Budapest Köztársaság

Van egy kedvenc idézetem: „Pest még mindig távol van az országtól, a földtől, a vidéktől. Fonálon magasan lebegő léggömb, még csak nem is egyenest fölöttünk lebeg, hanem oldalvást, amerre a szél fújja, keletre vagy nyugatra, épp’ csak hozzánk van kötve, azáltal, hogy ebből a földből él. S ha elvágnák?” Kérdi mindezt Illyés Gyula 1946. február 7-i naplóbejegyzésében. Anyádat, gondolom ilyenkor.

Tompa Imre: Szép élet, szép bor, Szekszárd

Milyen a jó vörösbor manapság, midőn nem isznak vörösbort a népek? 

Tompa Imre: Gyilkosok Klubja (Kutyin putyája 2.)

A hideg szemű, rókaarcú Vologyában reinkarnálódott Rettenetes Iván. És ehhez a kegyetlen csekista vérkomcsi ex-KGB-s kémhez dörgölőzik a mi első miniszterünk.

Tompa Imre: La Posa

„Ha én államférfi lennék, mindig-mindig ministrálnék...”

Ha én államférfi lennék, úgy rúgnám ki Gerő Ernő és Goebbels kicsit hidrokefál szerelemgyerekét, a klottgatyás külügyminisztert, hogy a levegőben éhen halna.

Egy csodabor és a krízis

A magyar bor megint szép lett, a borszőlő termőterület csökkenése ellenére a magyar bor néha megérinti a világszínvonalat fehérben-vörösben-szárazban-édesben-bubisban-csendesben egyaránt. 

Tompa Imre: De jó, hogy nem vagyok nyimi-nyomorék

Megróttak az egyik közösségi média-platformon, hogy nem elfogadható, ha egy értelmiségi valakinek a külsején gúnyolódik, mivel a miniszterelnök úrról megosztott videón szörnyülködtem, mármint azon, hogy micsoda irdatlan hasat növesztett ez az ember. Növesztett, és ez a lényeg. Nem veleszületett, ő csinálta az utóbbi másfél évtizedben, és ez óriási különbség – érdemes lenne megérteni azt a distinkciót, hogy két különböző dolog, ha valakinek veleszületett fogyatékossága van, amiről nem tehet, illetve szörnnyé torzul, amiről igenis ő tehet. 

Tompa Imre: Bűnbaksör – Szavazz rám, csibehús!

Vannak gondok, de egyrészt csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, másrészt ezekről nem mi tehetünk, hanem a tudjukkik, akik harmadrészt azt hazudják, hogy egyáltalán nem tudunk kormányozni, és nemcsak az államháztartás ügyeiben buktunk meg, de nincs olyan alrendszer, amit profin tudnánk irányítani a sulitól a reptérig.

Tompa Imre: Kutyin putyája

Ősi magyar hagyományt követ ám a miniszterelnök úr.

Focikutya

Sokszor feltűnik a közösségi médiában egy-egy kutya, ahogy baromi ügyesen focizik, fejel, kergeti a labdát. Ő még önfeledten és minden érdek nélkül focizik, a játék öröméért kergeti a bőrt. Amit egy csomóan érdektelen csacsiságnak tartanak, noha kevés olyan közösségi élmény van, mint a foci, ami ennyire képes igazi katarzist, és az összetartozás érzésének átélését adni.

Háboristák (ál-borleírás)

Magyar változatok (ál-borleírás)

A szívem a tiéd, Budapest (ál-borleírás)

Mert ma már jóformán csak Budapest őrzi Európát, a sokat szidott liberális plurális demokráciát, a hatalmak szétválasztásának és az európai értékközösségnek az eszményét. 

Sötétség délben (ál-borleírás)