választások;Orbán Viktor;hazugságok;

Jabba, a hutt: „Nézz rám, én addig faltam az országot, amíg olyan nem lettem, mint egy mindenórás mangalica”

Tompa Imre: Szavazz rám!

Szavazz rám!

Hisz’ egyetértesz a dolgaimmal, hisz’ ezért támogatsz. Beveszed, hogy nem a hanyatló, dekadens Nyugat, hanem Eurázsia az irány, hisz’ mink, varkocsos magyarok Kelet felől fújjuk a basszátszelet, nem kell ez a puhapecsű, kokakólamámorban fetrengő buzeráns Nyugat. Egyetértesz a keresztény-libernyák Európa fikázásával, és hogy az ukránok nácik és maffiózók és a Nyugat bábjai, hogy hazugság, hogy gyermekkórházat bombáznak az oroszok, és ha igaz, jól teszik, mert azok nácik, ahogy a zsidó csecsemők megszállók, ezért jogos likvidálni őket, s hogy persze a hanyatló, háborúpárti Nyugat tehet az egészről, hogy ők robbantották ki a speciális katonai műveletet;

és neked is tetszik, hogy elárultam Európát, elárultam 56-ot, megszüntettem a hatalmak szétválasztását, hülye európai izé, homokozó a homokos brüsszeli bürokratáknak;

és ugye te is egyetértesz azzal, hogy az áldozat helyett az abuzáló mellé kell állni, mert mindig az erősebb kutya az izé, hogy gleichschaltoltam a sajtót, a tudjukkik uralta médiát, mert mink együtt nem szeretjük a színeket, csak a szürkét és a feketét és a narancsszínűt, meg ingben a barnát és a zöldet ugye, hogy egyirányúsítottuk a sulit is, majd mi tudni fogjuk, ki való tanárnak, a tanarak amúgy is a legergyább rész, akik semmire nem jók, azok mennek tanárnak, puhák, mint egy brüsszeli bürokrata kis micsodája, le lehet őket nyomni, mint a bélyeget, és neked még a MÁV is tetszik, mint az egész metaforája, mert ami nem megy, az mind az ukránok miatt nem megy, meg Magyar Péter, meg a durva anyám, satöbbi, satöbbi, tudod;

mondjuk attól a durva góltól még nekem is fennakadt a szemem és nyalogattam a szám, mint egy kiszabott varánusz, tudod, nyálzok, mint Jabba, a hutt, a nyelvemet ugyanis nemcsak a szakadatlan hazudozásra használom, hanem hát egész nap nyalok, és így állandóan törölgetnem kell az ajkaimat ugye. De iperedik a hazám, nézz rám, én addig faltam az országot, amíg olyan nem lettem, mint egy mindenórás mangalica.

Hát persze, hogy hazudok, a valóságot úgy kell hajlítani, hogy a jobb ügyet szolgálja, minden megengedett, a cél szentesíti a satöbbi satöbbi.

Igaz ugyan, hogy közben Európa szegényháza lettünk, utolsók majd’ minden paraméterben, hogy az államadósság az egekben ugye, a kumulált infláció majd 50 százalékos, a kaja 82 százalékkal lett drágább, a nyuggerek negyede nyomorog, az egyedül élő 65 év felettiek harmada él szegénységben, satöbbi, ezt már sokszor elmondtam, de most megetetem őket ezzel a 13. meg 14. meg vasom tudja már, hanyadik havi nyugdíjjal, szórom a pénzt, ami nincs, lefizetek minden hülyét, nem engedhetem át a hatalmat ezeknek;

tudod, én el is hiszem, amit épp’ mondok, erre mindig nagy gondot fordítottam, legnehezebb dolgom a vallással volt, és durwára nem könnyű KISZ-titkárból a libernyák internaci alelnökségén át eljutni odáig, hogy mondjuk a spanyol széljobberek horogkeresztes zászlóival fotózkodom, vagy próbálom ignorálni a Böjte testvér gyermekotthonaiban elkövetett nemi erőszakcselekményekről kotkodáló képviselő asszonyt, meg a bicskei pedó igazgató és a Szőlő utcai javító igazgatójának bántalmazási ügyeit, mert ezek ártanak a szépségemnek. Szavazz rám, mert ahogy a megtámadott ország helyett mindig a támadó mellé állunk, úgy állunk az abuzált helyett az abuzáló mellé, régi dolog ez, afféle horogkeresztény hungarikum.

Na ezt csinálja utánam valaki. És támogatod, hogy igazából semmi, de semmi sem működik ebben az országban, de neked ez is tetszik, te kis hülye, te kretén félproli ott Bivalyb@sznádon, mert szerencsére nem veszel észre és nem értesz semmit, mert egyrészt, felül a réges-régi rend leszármazottja vagy, ún. úri középosztálybeli abortuszmaradék, és azt hiszed, hogy én tényleg a megoldás vagyok, mert a hazát képviselem, és behunyod a szemed, hogy ne lásd, miközben elosonunk a lopott holmival, középen alig van valaki, alul meg a hülyék tengere, annyi agymosott félproli, amennyi elég a következő kétharmadhoz, és akkor lesz nemulass itt Kárpát-Duna Nagy-hazában...

„Mi lenne az, amit ma elmondanál a szüleidnek, nagyszüleidnek, amit annak idején nem mondtál el nekik?” A B120 LifeTresor által támogatott sorozat szerzői arra kaptak felkérést, hogy erről a témáról írjanak tárcanovellát. A mai számban Halász Rita (1980) író, művészettörténész, tanár írását olvashatják.