Egy képzeletbeli értelmező szótárban valami olyasmi definíció lenne a luxizásról, hogy eredete: latin–görög–magyar, a. m. „buja tenyészet, bőség, pompa”, főbb jellemzői: fényűzés, pompa, dísz. 1. Luxust űz (vmivel v. vmiből). A jó étel nem luxus. Lakását nagy luxussal rendezte be. Az asszonyság abból űzött nagy luxust, hogy tartott egy fehér pincsi kutyát. (Mikszáth Kálmán) 2. Vkinek anyagi erejét túlhaladó kiadás, költekezés. Nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy autót tartson. Nem éreztem jogosítottnak magam arra, hogy ilyen luxust űzzek.(Móricz Zsigmond). Görög jelentése lehet ferde, elhajló. A magyar fényűzés fordítása azon a téves vélekedésen alapul, hogy a szó a lux ('fény') etimológiai körébe tartozik. A becézett, -ás főnévképzővel ellátott változat legújabb kori szóképzés, az ötödik Orbán-kormány alatt jelent meg, mint a...
Na, hát ez az.
Nem akarnám senkire ráerőltetni a magam kicsit ilyen zen-buddhista-taoista-cinikus értékeit (egyébként de), cinikus itt nem a kiégett, durvára utálatos gúnyolódót jelenti, hanem az Antiszthenész-Diogenész-féle értékvilágot. Fő iránytűm Mijamoto Muszasi Dokukodója, ebből mazsolázgatok egy kicsit, mondókámat illusztrálandó, btw a világvallások bármelyikéből lehetne meríteni az üzenetem igazolására, bár az üzenet szót nem szeretjük; üzenet, az a posta (Fellini).
Muszasi kétkardos csodavívó zseni volt, kenszei, kardszent, párbajhős, aki soha nem talált legyőzőre, noha több száz párbajban és jó néhány csatában forgatta két kardját. Meleg szamuráj volt és filozóf, és sajnos arról volt híres, hogy sose mosdott, egyszóval igazi förtelmes, vad szörnyeteg volt, de nem csak ezért szeretjük. Ilyesmiket ír a Dokukodóban 1645-ben: Ne szállj szembe a kor szokásaival, amelyben élsz! Ne keresd az élvezeteket! Mindenben maradj pártatlan! Másokkal törődj, ne magaddal! Ami megtörtént, megtörtént, ne sajnáld! Ne irigyelj senkit, se jóban, se rosszban! Akármi legyen is az utad, indulj szomorúság nélkül! Ne tégy szemrehányást se másnak, se magadnak! Ne sóvárogj semmi után! Ne keresd az ínyencfalatokat! Ne gyakorolj önmegtartóztatási rítusokat! Addig gyakorold az Utat, amíg már nem félsz a haláltól! Ne kívánj gazdagságot öreg napjaidra!
Well, amikor azt hiszem, hogy két ebédet is meg tudok enni, nem kicsit hibázok, hanem az alapokat vétem el. A fogyasztás jó játék, és tény, hogy a pláza a kor gótikus katedrálisa, de a fogyasztást tenni első helyre, Louis Vuitton táskával virítani, százmilliós Chopard L.U.C Janus karórát viselni, lehetőleg úgy, hogy lássák, hisz’ ez a dolog lényege: lássák, hogy gazdag vagyok, hogy valaki vagyok, amikor kétmilliós kádakat hozatok a kastélyomba és magángéppel járok meccsekre – nem apró hibát vétek, hanem a lényeget vétem el. Nem hogy valaki vagyok: ezek személyiségpótlékok és én éppen, hogy egy nagy büdös senki vagyok, felcserélem, feje tetejére állítom a világot, az értéktelent tekintve értékesnek, ez közhelynek is kínos. Amikor ezek a felkapaszkodott faluszéli parvenü, igen egyszerű homloklebenyekkel felszerelt bumburnyákok és eszkortdurváik 1,2 milliárdos Lamborghini Venenóban csapatják és boldogok, mert azt hiszik, hogy most élnek, tévedésben vannak. Volt btw egy fiatal zsidó hippi is, megjelenésében és nézeteiben is tökre hasonlított mind Muszasira, mind a cinikus csávókra, ő is ilyesmiket mondott, hogy „Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem… Sőt azt is mondom nektek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” Csak úgy mondom.
