Mert azért az bámulatra méltó, hogy pont az ellenkezőjét hiteti el a mi Cipollánk a megbabonázott nézőseregével, mint ami a valóság. Káprázatos, hogy miket konfabulál, milyen koherens rendszerré szervezi a hazugságait. Azt sejteti, hogy tkp. Ukrajna és Európa támadta meg Oroszországot, hogy a Magyarországot annyiszor megerőszakoló, sárba taposó, kifosztó és halálra kínzó oroszokhoz kell dörgölőzni, mely oroszok ugyanazok Rettenetes Iván óta, mert a hűs sztyeppén mindig újraképződő medvekrácia „politikai szerkezetének hiányzik az »önfelszámoló képessége« (A. Janov)”, „a válságok-káoszok után létrejövő új struktúrák mindig olyanok, mint a régiek, a nyugati kísérletek mindig bebuknak”. (Önidézet a 2025. december 14-i Szép Szóból.) Hogy a megerőszakolt kiskorúak a hunyók, minek mentek oda, hogy mindig más tehet a problémákról, mindig más a felelős, sose mink, hanem a fehérek, feketék, tarkák, ragadd meg a Putyin farkát, és hogy az a hazaáruló, aki szóvá teszi, hogy Csipi a gazdaság kivéreztetésével ugyanúgy fekszik le a ruszkiknak, a hiány növelésével meg a hitelből finanszírozott hitelekkel ugyanúgy áldozza be a gazdaság, a nemzet hosszú távú érdekeit a hatalmon maradásért, mint példaképe, hőse, mintaképe és titkos szerelme.
Sok megfigyelő kritizálja a magyar eliteket, hogy ők a hunyók a mi Cipollánk szarba szökkenése miatt (sic!), és persze igazuk van, a hagyományosan harmatos magyar eliteké a fő felelősség, pl. az előző világháború végén a nyilasok elmebajos szadista csürhéje a művelt középosztály egy részének támogatásával valósított meg tömeggyilkos rémuralmat, és egyetlen más európai ország elitje se volt ennyire ostoba és erkölcsellenes (Széky János). Helyben vagyunk.
Tkp. teljesen konzekvens, hogy a mi Cipollinónk az áldozat helyett az agresszor, az abuzált helyett az abuzáló mellé áll, így például egy mozdulattal dobja oda az erdélyi magyarokat a magyarfaló rossz arcú román faszistának (George Simion), vagy a felvidékieket az ugyancsak egy temetkezési vállalkozóra hajazó mosolyú, magyargyűlölő maffiózus posztkomcsi maradék Ficónak. Leleplezve magát, hogy szaharik a határon túli magyarokra és csak instrumentálisan használja őket, mindig oda áll, ahonnan (anyagi) hasznot remél, ahonnan, mint a nemzet első lókupece (ő nem a legnagyobb magyar, hanem a legsikeresebb lókupec – o tempora, o mores) a legtöbb lóvét tudja kibazseválni. A kupec különben negatív konnotációkkal terhes; olyan ravasz és haszonleső vándorló lókereskedőt jelent, aki igyekszik becsapni a másik embert, nem tiszteli és szereti a lovat, nem jól bánik vele, meghamisítja a papírjait, megesik, hogy inkább kolbászba tölti a pacit, ha az épp’ nagyobb haszonnal kecsegtet.
Ez a lókupec-duma tökéletes metaforája mi Csipink instrumentális, totálisan haszonelvű, machiavellista, divatos kifejezéssel tranzakcionista politikájának, amiből tökéletesen hiányzik minden morális (és európai) érték és csak a hatalommegtartás és a szavazatmaximalizálás eldobható eszközeként érdeklik a kiskorú abuzáltak, a nyomorgó nyuggerek és az elárult határon túli magyarok. Oké, ebben nincs semmi új, de ott van az a szűk egyharmad-országnyi rendes magyar ember, aki ezt mind beveszi és beszopja, akiket Cipolla úgy meghipnotizál, hogy azt is megtapsolnák, ha a főminiszter az ő saját lányukat prütykölné a Karmelita teraszán, ha még tudna egyáltalán prütykölni. Hogy ennek a publikumnak a színes szövete milyen szálakból áll össze, arról legközelebb.
Btw az a második világháborús magyar elit, sőt az állam szinte teljes felső vezető rétege anno dacumál egy tökéletes összeomlásban, egy rettenetes csődben (Juhász Gyula) tokkal-vonóval, az orrcsúcstól a farokúszó tövéig, szinte az utolsó szálig megsemmisült. Hogy is végezte Cipolla...?
