Bár a magyar filmszakma már évek óta bizonyítja, hogy felnőtt az efféle feladatokhoz, és megfelelő finanszírozás esetén képes nemzetközi szintű produkciókat gyártani, ez a munka mindennél ékesebb bizonyíték. Nagyszabású, gazdag kiállítású, nem szorul rá spórolós kényszermegoldásokra, hömpölyög kedvére, jó tempóban, ha nem is mindig fordulatos, de sodró – akciókban dús cselekménnyel, karakteres arcokkal, szép testekkel, véres csatákkal, örömökkel, borzalmakkal. Történelmi dimenziót teremtve, szigorú történelmi hűség nélkül. utat engedve a fantázia kalandos csábításainak. Bravúros a képi világ tónus-gazdag festőisége, Garas Dániel és Réder György munkája. De minden alkotó, színész dicséretet érdemel, miként a csapatot működtető Robert Lantos producer is társaival együtt.
A sorozattal kapcsolatban nincs hiányérzetem, mert magas színvonalon hozza, amit ma kell. Probléma az utóbbival van: hogy mi az, ami ma kell. A technikai virtuozitás, a tesztelhető történetmesélés, a panelek ügyes kombinációja. Nem véletlen, hogy az efféle gyártmányoknak nincs szerzője. A Hunyadiban négy rendező (Nagypál Orsi, Robert Dornhelm, Szász Attila és Lengyel Balázs) osztotta el egymás között az epizódokat, a forgatókönyvírói feladatokat is egy csapat végezte a mű alapjául szolgáló regénysorozat írója, Bán Mór mellett (Lengyel Balázs, Lovas Balázs, George Mihalka, Ruttkay Zsófia, Veres Attila). Nem szükséges egyéni látásmód, stílus, elegendő a szakmai megbízhatóság. Itt a történelmet sem azért kell átírni, hogy átérmezzenek benne valamit, vagy mélyebben bontsanak ki egy konfliktust. Az elrugaszkodásokat kizárólag a dramaturgia szabványban tartása kényszeríti ki. Egy érzéki kapcsolatokat halmozó meseözönbe nem fér bele, hogy Luxemburgi Erzsébet és Ulászló trónért vívott küzdelme polgárháborúvá fajuljon. Főleg, ha Hunyadi János a főhős. Ide az illik, hogy első látásra megkívánják egymást, majd egy szenvedélyes nászéjszakán egymáséi lesznek. Végül is, az eredmény, megbékélésük ugyanaz, a történelem menete nem zökken ki.
Természetesen a karaktereket sem érdemes túlbonyolítani. Nem kell megfejteni, ki volt Hunyadi János. Ő ebben a kompozícióban egyszerűen szuperhős. Egy vonzó vadember.
Szerencsére nem kell fitneszbe járnia, mert a harc szinte naponta edzi. Megszállott katonaember, ha helyzet van, már pattan is, és mondja királynak, istennek, hogy irány a csatamező. Hazáért, családért, keresztény Európáért, török ellen bármikor. Vágtat, üt, vág. Otthon meg szeret, keményen, harcos feleséget. Ellenlábasa, Cillei Ulrik sem bonyolítja magát összetett történelmi figurává. Jól megvan az intrikus agyonrágott bőrében, tagolt, ármánykodó hanglejtésű beszéddel. Kádár L. Gellért és Fekete Ernő sem vitatkozik feladatával. Jól teszik, mélyítés nem szükséges, lehetőség sincs rá.
A cifrázás azért is felesleges, mert a legszigorúbb szabadalom is kijelöl pontokat, amelyek eltűrik a finomabb megmunkálást. A Hunyadiban ez három uralkodó, Zsigmond (Gálffi László), Ulászló (Csákvári Krisztián) és II. Murád szultán (Murathan Muslu) ábrázolása. Nem jut ugyan számukra nagy szelet a történetből, de érdekes változatait nyújtják az emberi és a hatalmi én konfliktusának. Zsigmond bölcs szarkazmussal belehóbortosodik, Ulászló végzetes csatába menekül előle. Murád pedig rezzenéstelen érzékenységgel belátja hatalma kegyetlen értelmetlenségét. A szultánnak ebben nagy segítségére van szeretett háremhölgye, Brankovics Mara (Törőcsik Franciska), aki ráérez vívódására. Ha művészi szempontból kéne értékelni a sorozatot, talán ez a nőfigura és ez a kapcsolat ajándékoz meg igazán emelkedett pillanatokkal.
Lehet, hogy talán ennyi elég is belőlük. A Hunyadi nem rájuk épül, szinte első jelenetétől világossá teszi, hogy egyszerűen minőségi szórakoztatást akar nyújtani a mai filmipar trendjei mentén.
Nem keres mély drámai konfliktusokat, és mítoszteremtésre sem törekszik. Játszik egy jót a magyar történelemmel, amivel hírt tud adni róla a nagyvilágnak is. Az viszont talán nem lenne jó, ha sikere, magas technikai színvonala miatt eltúloznánk jelentőségét.
Kár lenne, ha árnyat vetne egy korábbi történelmi sorozatunkra, a Tündérkertre, amely hasonló szakmai igényessége mellett izgalmasabb, megrendítőbb, elgondolkoztatóbb képet nyújtott egy kicsit későbbi korszakról. Lehet, csupán amiatt, hogy a regényt, amelyből készült, Móricz Zsigmond írta.
Aktuális politikai jelentésréteg azonban manapság mindenre rávetülhet. A Hunyadi-sorozat sem kivétel. Nem törekedett rá, de ilyen korban élünk Magyarországon. Legendás hadvezérünk ezekkel a szavakkal fordul katonáihoz a tragikus várnai csata előtt: Megint benne hagytak minket a szarban! Igaza van. Elmaradt a nemzetközi, európai segítség. Máskor pedig a nagyurak hatalmi taktikázásai gátolják a törökök elleni harcban. Erről ma az jut eszembe: Ki nem támogatja Ukrajna küzdelmét az orosz agresszió ellen? Ki taktikázik, dörgölődzik önös előnyökért nagyhatalmakhoz?
