Lehet-e és kell-e mellékszereplőként túlélni s leírni a zsarnoki, az őrült boszorkasorsú kort? „»To die in harness [Igába görnyedve meghalni]…« Macbeth gyáva volt, amikor így döntött. »To live in harness [Igába görnyedve élni]«, ez nehezebb” – írta Márai 1960-ban a Naplójába. Töredékké válik az élet s benne a tettek, a szavak. Mikor találkozunk újra? – kérdi a második boszorkány. „When the hurlyburly’s done, / When the battle’s lost and won.” [Ha elcsitult a zűrzavar, / ha elveszítik vagy megnyerik a csatát.] Az itt ismertetett könyv szerzője töredékeket fogalmaz meg a hurlybury-ról, a zűrzavarról, ahol vesztés és nyerés, emelkedés és hanyatlás, győzelem és bukás nekünk egyre megy, s egyszersmind élet vagy halál kérdése. A boszorkányok kórusa együtt fogalmazza: „Fair is foul, and foul is fair.” [A szép rút, és a rút szép.] S Márai 1975-ben már így fogalmaz a Naplóban: „a zsarnokságban a szavaknak örökké ellenértékük is van: a fordítottja is igaz, a háború: a béke, és a béke: a háború, a zsarnokság: szabadság, és a szabadság: zsarnokság – ahogy ezt már Orwell megírta.”
„Minden egész eltörött.” Amikor felkértem a szlovákiai magyar néprajzprofesszort, Liszka Józsefet, hogy írjon cikkeket a magyarországi politikai napilap, a Népszava Szép Szó mellékletébe, annak is Kentaurbeszéd rovatába, már túl voltunk a világjárványon, az ukránok megállították Putyin villámháborúját és hősies szabadságharcot vívtak, s folyt a világ, Európa, Kelet-Közép-Európa ötödik újrafelosztása. Amikor, mint Arany mondaná, „a félvilág másik felére roskada”, a Kentaurbeszéd egy nyugati, s egyben kelet-közép-európai civilizáció írásos örökségének őrzője és védelmezője. E rovatban jelentek meg sorra Nádasdy Ádám Londoni levelei, Markó Béla Marosvásárhelyről írt politikai publicisztikái, Végel László újvidéki-szerbiai helyzetjelentései, ebben a rovatban szólalt meg Iványi Gábor mellett Várszegi Asztrik katolikus és Fabiny Tamás evangélikus püspök, s itt kaptak szót olyan írók, mint Balla Zsófia, Báthori Csaba, Krasznahorkai László, Spiró György – Simon Zoltán szerkesztő avatott gondozásában. Közgazdászok és jogászok fogalmazzák meg itt a magyar gazdaság és jogállam minimálprogramjait. A cél nem kisebb, mint a harmincas évek esszéirodalmának – Babits, Szerb, Németh, Cs. Szabó, Márai, Hevesi, Halász, Bálint – megelevenítése. Üzenet a palackban: így éltünk s haltunk a macbethi 21. században.
Liszka József: Töredékek a kirekesztésrőlLiszka József egymás után megjelenő, tépelődő kisesszéi szellemi és erkölcsi, értelmi és érzelmi megközelítései kelet-közép-európai indulatainknak és hiteinknek, hiedelmeinknek és sérelmeinknek. Mítoszrombolás. A három-szín magyarságpisálás gúnyja. Ide idézhetem Márai 1983-as naplóbejegyzését: „Szellemi és jellembeli arisztokrácia nélkül nincs társadalom: a bestiális feltör a társadalomban, mint a szennyvíz, ha csőrepedés van a házban. (Grillparzer-idézet: »Von der Humanität über die Nationalität zur Bestialität.« [A humanizmustól a nacionalizmuson át egészen a bestialitásig.])” Liszka magyar és szlovák, cseh és német, zsidó és jaj ki ne mondd: migráns cserepekből, népi és elit kultúrából szedi és rakja össze, finom régész ösztönnel és kézzel, kifinomult néprajzos hallással és érzékkel a sosem volt, de mégis valahol a mélyben rejtező kelet-közép-európai civilizációt. Hona: keszegfalvi virágoskertje, Hazája: mint Rilkéé, Kelet-Közép-Európa. Nyelve: magyar, de ha kell szlovák, cseh, német. Vágya: hírt adni arról, ami van, s ami lehetne.
A csodavárásról szóló kisesszében leszámol a csodatévőkkel, a csodavárókkal és a csodákkal. Én hiszem s remélem, hogy képesek vagyunk a kisebb-nagyobb csodákra. Amikor a néprajztudós Liszka József megszülte töredékeit, átlépte önmaga határát és olyan minőséget teremtett, amelyről nyugodtan mondhatjuk: kicsiny csoda.
Budapest, 2025. augusztus 21.
(Előszó Liszka József Madách Kiadónál megjelenő kötetéhez)
