Oroszország gyenge pontja

Mióta Oroszország megtámadta Ukrajnát, már többször előfordult, hogy egyes előre nem látható történések nyomán a háború új szakaszáról kezdtek el beszélni az elemzők. Volt, amikor a front vonalát átrajzoló hadművelet, máskor egy új fegyverzet sikeressége jelezte, hogy fordulat állhatott be az események menetében. Legtöbbször ez olyan helyzetet vetített előre, amire hol az egyik, hol a másik harcoló fél volt kénytelen reagálni. Ilyen volt, amikor az ukránok bevetették a HIMARS-rakétákat, vagy amikor az oroszok a szárnyas bombák tömeges alkalmazásával romboltak le bevehetetlennek gondolt védműveket.

Át is alakult mostanra a harcok jellege; állóháborúról beszélünk, megdermedt frontvonalakról, ahol egyik hadsereg sem képes a másik fölébe kerekedni. Ebben a helyzetben volt kénytelen Oroszország megoldást találni a kimerülő tüzérségi lőszerkészletei feltöltésére.

Erre volt kénytelen Ukrajna, pontosabban a Kijevet támogató Nyugat úgy reagálni, hogy milliós nagyságrendűvé fejlesztette a tüzérségi lőszergyártói képességét.

Az Ukrajnát segítő Ramstein-csoport létrejöttére válaszul, Moszkva diplomáciai sikerként felsorakoztatta Iránt és Észak-Koreát úgy, hogy először Kínának csak az árnyéka sejlett fel. Azonban mostanra egyértelművé vált Peking szerepe a globális Nyugat eddigi hegemóniáját megtörni hivatott nagy „déli” összefogás élén. 

A nagyhatalmak, az Egyesült Államok és Kína egymásnak feszüléséből Ukrajna leginkább azt érzékelte az utóbbi hónapokban, hogy honvédő háborújának ügyét kezdik háttérbe szorítani a nagy világpolitikai játszma csörtéi. Ez leginkább Vlagyimir Putyin érdekeinek felelt meg, ugyanis már felsejlett annak a lehetősége, hogy kiegyezve Donald Trumppal, mindenki feje fölött megkötik az évszázad leginkább gyomorforgató ügyletét, a világ működését új szabályrendszerbe kényszerítő szuperhatalmi alkut.

Számos erőfeszítésnek lehettünk tanúi, nagyon aktívakká váltak az Európai Unió vezető politikusai, Kanada, Lengyelország és a skandináv államok nyomást gyakoroltak Trumpra.

Elterjedt az az értékelés, mely szerint rendkívüli hatással volt az amerikai elnökre mindaz, amit a hivatalos látogatása alatt tapasztalt Nagy Britanniában. Trumpról köztudott, hogy hiúságának mértéke sebezhetővé teszi őt, így csak az a kérdés, hogy aki megszólítja, mennyire ismeri a befolyásolás mesterfogásait. Állítólag Trumpot teljesen elvarázsolták a londoni házigazdák. Keir Starmer brit miniszterelnök, és III. Károly király olyan figyelmességgel, ajándékokkal halmozták el az amerikai elnököt és feleségét, amikre mindig is vágyott a Fehér Ház lakója. Így pedig valóban hatékonyan tudták célba juttatni a vendég gondolkodását befolyásolni hivatott üzeneteket. A két dörzsölt brit valamit nagyon jól csinálhatott, mert londoni útja után kezdett látványosan új módon fogalmazni a háborúról, Ukrajnáról, Putyinról a Washingtonba visszatérő Trump.

Bizonyára számos erős hatás érhette, mivel az ENSZ közgyűlése előtt mondott beszéde, majd a Zelenszkij ukrán elnökkel lezajlott négyszemközti találkozója után egy egészen új amerikai elnököt ismerhetett meg a világ.

Már az is meglepett mindenkit, hogy papírtigrisnek nevezte Oroszországot, egyben olyan értékelést adott Moszkva katonai képességeiről, ami több volt mint megalázó. Figyelemre méltó volt, hogy a háború lehetséges kimenetelét Oroszország gazdasági nehézségeinek ismeretében a korábbiaktól jelentősen eltérően ítélte meg. „…Ukrajna az EU támogatásával jó helyzetben lehet ahhoz, hogy harcoljon és győzzön, visszaszerezze eredeti formáját. Idővel, türelemmel, és Európa és a NATO pénzügyi segítségével, nagyon is lehetséges visszatérni azokhoz a határvonalakhoz, amelyekkel a háború kezdődött…” – fogalmazott Trump. Kemény szavak ezek, azonban az elmúlt hónapok megtanítottak mindenkit arra, hogy fokozott óvatossággal kezeljék a hallottakat. Meglepő módon az amerikai elnök a következő napokban nem korrigálta a közölteket, nem hazudtolta meg magát. Sőt, a környezetéből érkező pontosítások, nyilatkozatok világossá tették, hogy nem Trump hangulatának pillanatnyi hullámzását érzékeljük, hanem tartós fordulat állt be Washington Ukrajna-politikájában.

És hogy nem csak szavakról van szó, máris érzékelhetjük, milyen az, amikor az amerikaiak felpörgetik a fordulatszámot. A fegyverszállítás témakörében Kijev már át is adta az előzetesen egyeztetett összegű, 90 milliárd dolláros keretben igényelt fegyverek fajtáinak és a mennyiségeknek a listáját. Már az összeg nagysága is jelzi, hogy rendkívüli fejleményről van szó. Azonban a csomag tartalma és a közben ismertetett „használati utasítás” az, ami miatt új fejezet kezdődhet Ukrajna honvédő háborújában.

„Használati utasítás” alatt értsük azt, hogy az új amerikai adminisztráció levette a korlátozásokat az átadott amerikai fegyverek alkalmazásához. Vagyis Ukrajna bevetheti az amerikai eszközöket Oroszország hátországi, belsőbb területein levő katonai létesítmények, célpontok ellen. Ezzel elhárult az akadálya az európai terméknek minősülő Taurus rakéták hadrendbe állítása elöl. Ezek az 500+ kilométeres hatótávolságú speciális robotrepülőgépek 500 kilogramm robbanótöltet célba juttatását teszik lehetővé erősen védett építmények megsemmisítésére. A német-svéd gyártású Taurus amerikai alkatrészek felhasználásával készül, ezért van jelentősége Trump döntésének. Mindezek ismeretében nem csoda, hogy hisztérikus kirohanásokkal reagáltak a Kreml propagandistái, amikor szembesültek a Fehér Ház pálfordulásával.

Meglepő módon a kínai értékelések voltak az elsők, melyekben megállapították, hogy ezúttal nem üres fenyegetőzésről van szó, hanem az Egyesült Államok új Ukrajna- és Európa-politikájáról. Az európai fővárosokban akkor voltak hajlandók komolyan venni és elhinni az amerikaiak visszatérését az euroatlanti partnerségbe, amikor J. D. Vance alelnök és Keith Kellog ukrán-ügyi különmegbízott is megerősítették a Trump által hozott döntéseket. Vance meg is indokolta a Fox Newsnak, hogy mi áll az amerikai álláspont radikális módosulása mögött. „Az elmúlt néhány hétben azt láttuk, hogy az oroszok nem voltak hajlandók képoldalú tárgyalásokat folytatni az ukránokkal. Nem voltak hajlandók háromoldalú tárgyalásokat folytatni, ahol az elnök, vagy a kormány más tagja ülhetett volna le az oroszokkal és az ukránokkal” – mondta az alelnök, aki pontosította, hogy a Tomahawk rakéták átadásáról Trump dönthet, azonban ezt az elnök még nem tette meg. Moszkva ezt megelőzően még az ukránok sűrűn változó tárgyalási készségét hibáztatta a tárgyalások elmaradásáért. New Yorkban az ENSZ közgyűlésén résztvevő Szergej Lavrov kérdésre válaszolva nem részletezte, hogy Moszkva milyen feltételekkel lenne hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni az ukránokkal.

A Tomahawk rakéták lehetséges átadására a Kreml meglepően higgadtan reagált. A ingerült kirohanásokat meghagyta a propagandistáknak. Peszkov elnöki szóvivő nem adta jelét sem a meglepődésnek, sem az idegességnek. Pedig, ha valamikor, akkor most minden oka megvan Moszkvának arra, hogy aggodalommal tekintsen a közeljövő fejleményeire.

Nem is olyan régen, a Pekingben megrendezett évfordulós ünnepség még látványos nyugatellenes erődemonstrációval ért fel. Mindenki mosolygott, Putyin úgy érezhette, hogy sikerült legalább a látszat szintjén rehabilitálnia Oroszországot, és visszatérni a szuperhatalmi státuszba. A mézeshetekkel felérő időszak elmúltával a rossz hírek sokasága gyorsan visszarántotta a Kreml urát a rideg valóságba.

Nem sokkal visszatérése után Putyint saját emberei szembesítették az ország valóságos állapotát tükröző gazdasági mutatókkal. Jó hírt nem igen hallott, ezért a moszkvai pletykák szerint jelentős személycserék várhatók a közeljövőben a legfőbb gazdasági posztokon.

Hasonlóan aggasztó értékelések láttak napvilágot arról, hogy mennyit romlottak Oroszország geopolitikai pozíciói a Moszkva számára kiemelkedően fontos, úgynevezett közel-külföldi övezetben. A Kaukázusban látványosan veszített befolyásából Moszkva. Kazahsztán úgy barátkozik Kínával, hogy Oroszországnak elfogytak az eszközei, melyekkel lassíthatná a gazdaságilag erősödő állam távolodását a posztszovjet érdekkörtől.

Egy hete pedig bekövetkezett Moszkva rémálma. Moldovában nem sikerült a parlamenti választásokon vereséget mérni az európai integrációpárti kormányzó pártra, a Cselekvés és Szolidaritásra. A bizonyítottan Moszkvából irányított, a putyini törekvéseket képviselő Hazafias Blokk súlyos vereséget szenvedett. Így Oroszország nem tudta megismételni Kisinyovban a grúz forgatókönyvet.

Mindezek ismeretében különösen aggasztó lehet azt érzékelni, hogy ismét a fegyverek fogják játszani a főszerepet az Ukrajnával vívott háborúban. Minden jel azt mutatja, hogy nem sikerült a diplomácia és a titkosszolgálatok eszköztárával megroppantani a Kijev mögött felsorakozott támogatói szövetséget. Európát nem tudták megosztani a Brüsszelt elfoglalni szándékozók, ahogyan a Trump vezette Egyesült Államokat sem sikerült szembefordítani történelmi szövetségeseivel.

Moszkvának most megoldást kell találnia arra, miként gátolja meg Kijevet abban, hogy a támadásaival működésképtelenné tegye az orosz olaj- és gázipart. Szakértők becslései szerint eddig a kőolaj-finomítói kapacitások 15-30 százalékára, a kőolaj exportlogisztikájának támadásával pedig a kivitel közel 40-50 százalékára voltak hatással az ukránok akciói. Mindezt úgy, hogy a támadásokban eddig kizárólag saját gyártású drónokat és rakétákat vetettek be. Ukrajna megtalálta a papírtigris gyenge pontját.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy mennyi idő alatt lövik rommá az új, Flamingo nevű rakétájukkal, valamint a most átadásra kerülő amerikai és európai eszközökkel Oroszország olaj- és gáziparát. Ha ez bekövetkezik, akkor a belföldi ellátási zavarok hatására és az exportbevételek nélkül hónapok alatt az összeomlás szélére sodródna Putyin birodalma.