Közérthetően a pénzügyi válságokról

Bevezető helyett

Tizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.

Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek.

Charles P. Kindleberger–Robert Z. Aliber: Mániák, pánikok és összeomlások – A pénzügyi válságok története. Osiris Kiadó, 2023

Ahogy mondani szokás, ikonikus könyvről van szó; először is abban az értelemben, hogy a pénzügyi- és bankválságok tanulmányozói, kutatók és diákok számára alapmű. Másfelől abban az értelemben is, hogy új és új kiadásokat él meg – a magyar fordítás a hetedik kiadás alapján készült –, amelyekbe beépülnek az időközben történtek, legyen az egy újabb válság, buborék vagy éppen a bitcoin.

Az első négy kiadást még Kindleberger gondozta, a folytatást tanítványa Aliber vette át, és a könyvhöz csatolt epilógus második részét, amely a bitcoin jelenséget tanulmányozza, a tanítvány tanítványa, Robert McCauley írta. A szerzők nagy gondot fordítanak a közérthetőségre, sok a keretes történet – pl. A Hollywood és a globális válság vagy a Börtönbüntetés és pénzügyi szankciók című részek –, amelyek közelebb viszik az amúgy nem könnyen emészthető témát az olvasóhoz.

Kindleberger, a gazdaságtörténész áttekinti a nagy pénzügyi válságok és buborékok történetét a holland tulipánhagyma-buboréktól egészen a 2008-as ingatlanpiaci buborékig az Egyesült Államokban és néhány európai országban. Másfelől Kindleberger, a közgazdász felismerte, hogy a válságoknak van ismétlődő mintázatuk és szabályszerűségük, hasonlóak az okok és a következmények. Kiváltképp érdekelte az irracionális magatartás, amely a válság vagy a buborék előrehaladtával egyre inkább és egyre többeket a hatalmába kerít az eseményekben résztvevők közül. A pénzügyi-bankválságok elemzésében egy másik amerikai közgazdász, Hyman Minsky hipotézisét veszi alapul, ami egészen a 2008-as válságig tökéletesen az oldalvonalra szorult, azóta viszont szinte axiomatikus lett. (Másfél évtizedes óraadói pályafutásom során kénytelen voltam konstatálni, hogy a Minsky-féle hipotézis még ma sem része a pénzügyi-banki curriculumnak a Corvinus Egyetemen.)

A harmadik vonulat, ami már minden „de vagy ha” nélkül Kindleberger nevéhez fűződik, a válságok időben és térben történő terjedésének a magyarázata – hogy a válság vagy a buborék egy adott helyen és időben hogyan ágyaz meg egy másiknak egy másik időben és helyen. Elemzésének fontos eredménye a rövid lejáratú tőkemozgások – a forró pénzek – romboló hatásmechanizmusának a vizsgálata: a tőkebeáramlás nyomán felértékelődik a nemzeti valuta és emelkednek az eszközárak, romlik a kereskedelmi mérleg. Aztán bármilyen valós vagy vélt rossz hír hatására a külföldi tőke menekülni kezd, zuhan a nemzeti valuta árfolyama, zuhannak az eszközárak, összeomlik a gazdaság. Az első esetben a piac erői „túllőnek”, a második esetben „alul lőnek”, mindkét esetben súlyos következményekkel.

És végül a bitcoin. A vendégszerző írásának „A bitcoin – rosszabb, mint egy piramisjáték” címet adta, ami elég sok mindent elmond. A zűrös háttértől függetlenül a bitcoin nemes, de legalább is jó szándékú eszmék égisze alatt indult: a pénzügyeket lehet és kell demokratizálni, az emberek és a vállalatok függetleníthetik magukat a „csaló” bankoktól és a mindenre és mindenkire rátelepedő államtól. Mára azonban a bitcoin egyetlen pénzfunkciót (fizetni lehet vele) nem számítva, kizárólag a spekuláció és nem ritkán az ezzel járó csalások és visszaélések eszköze. Nehéz elgondolni, hogy másra is alkalmas lehet, ha az értéke egyik napról a másikra 10-20 százalékkal, vagy még nagyobb mértékben ingadozik. És hát ez az a terület, amelyre az állami szabályozás, dacára az elképesztő összegeknek, gyakorlatilag nem terjed ki.

A legutolsó kapcsolódó hír, hogy a 32 éves korára sokszoros milliárdossá vált amerikai Bankman-Fried, a legnagyobb kriptotőzsde alapítója 25 év börtönt kapott csalásért és sikkasztásért.