Bizonyos ruhaboltok jó érzékkel felszerelkeztek a cselekmény során felnövő két testvér kislány, Elsa és Anna lekoppintott jelmezeivel, és meg is lehetett belőlük a busás hasznuk, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a premierre sok kislány jött büszke örömmel az ő ruhájukban. Lehet, hogy régebben Miki egerek, Hamupipőkék akartak volna lenni, de most tán ez a legmenőbb. Bájos, ahogy még az előadás előtt kíváncsian méregetik egymást, és az is, amilyen izgatottsággal várják, hogy viszontláthassák hasonmásukat a deszkákon. Hogy a felnőttek, akik azért többségben vannak, ne takarják el előlük a kilátást, vastag párnákat kérhetnek a jegyszedőktől, amit nagy ügybuzgalommal cipelnek be a széksorok közé. Hamar ráülnek, és lerí róluk, hogy valami cefet jót várnak a filmélményeik alapján. Aki nem okoz nekik csalódást, és ezt a felfokozott várakozást ki tudja elégíteni, az már nem élt hiába. Ez elmondható Szirtes Tamás rendezőről és a Madách csapatáról.
2013 végén mutatták be az amerikai 3D-s számítógépes animációs filmet, amelyet Andersen A Hókirálynő című meséje ihletett. A rendezői Chris Buck és Jennifer Lee. Az észak-amerikai premier után egy héttel már nálunk is vetítették. Megkapta a Legjobb Eredeti Betétdal és a Legjobb Animációs Film Oscar-díját. Még nem volt musicalnek nevezhető, de már ekkor is meglehetősen hangsúlyos volt benne a zene, amit 80 tagú zenekar szólaltatott meg, és megkapóak voltak a dalok. A Legyen hó! a legnagyobb sláger. A több dallal kiegészített musicalverzió sem váratott magára sokáig, már 2014 tavaszán bemutatták a Broadway-n.
Így több mint 11 év késéssel érkezett meg hozzánk, de hosszasan harangozták be, mint a lehető legnagyobb szupersztár érkezését. Voltak sejtetések, hogy hű, de nagy dobásra készül a Madách, aztán elárulták, hogy mi lesz, majd rendszeresen tudósítottak, hogy jön, jön és jön, és most már mindjárt itt lesz, és már a hármas szereposztás is ismert volt, de hogy melyik nap ki játszik, azt nem tették nyilvánossá. Ellentétben például az Erkel Színházzal, amelyik véletlenül ugyanazon a három napon tartotta A trón című musical premierjét, de ott bárki tudhatja, hogy kikre vált jegyet.
Direktorok el szokták mondani a banketteken, büszkék arra, hogy három egyenrangú szereposztást ki tudnak állítani – most is elhangzott. Ám ez inkább udvariassági gesztus, szerintem soha nem igaz, ha így lenne, valamennyi szerepre három hajszálpontosan ugyanolyan színvonalú színészük lenne, ami képtelenség. A nézőknek pedig igenis vannak kedvenceik, ők aztán végképp nem tekintenek mindenkit egyenrangúnak. Én a harmadik napi premier szereposztását láttam.
A gyerek Anna Józsa Anna, a gyerek Elsa pedig Klinkó Manuela volt. Kedvesek, aranyosak, hiteles az ölelésük, egymás iránti szeretetük. A történet szerint Arendelle-ben a királyi család legidősebb lánya, Elsa hercegnő különleges hatalom birtokában van, képes jeget és havat varázsolni a tenyerével. Egy alkalommal, amikor Annával játszik, anélkül, hogy ezt akarná, egy jégszilánkkal súlyosan megsebesíti a fején a kishúgát, akit a szülei az erdő mélyén élő varázserejű trollokhoz visznek, hogy meggyógyítsák. Ettől kezdve Elsa fél, hogy bajt okoz, de királynővé választása után mégis a tudtán kívül az egész várost hideg ridegségbe dermeszti, ő pedig elzárkózik a varázserejével felépített jégpalotájába, hogy senkinek ne okozhasson kárt.
Az előadás jól érzékelhetővé teszi azokat a ellentétpárokat, amelyek a Jennifer Lee által írt szövegkönyvből, Kristen Anderson–Lopez és Robert Lopez által szerzett dalokból, Galambos Attila és Szente Vajk fordításából kitetszenek. Melegség–hidegség; szeretet–rideg számítás; igazság–hazugság, önfeláldozás–számító aljasság; ádáz hatalomra törekvés–mások szolgálata… A manapság igencsak divatos, ún. családi produkciók lényege, hogy ezek minden korosztály számára különböző szinten átélhetők. És ez teljesül is.
Fontos, hogy a jégkirálynőt alakító Zámbó Brigitta se legyen végleg ellenszenves, hiszen bizonyos mértékig ő is áldozat, amúgy pedig felfogható egy ember két énjeként is, mint például Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Ám ez a jól végződő mese egyben megváltástörténet is, mert sikerül megszabadítani a címszereplőt az átoktól, megtanulja annyira önfegyelmezni magát, hogy különleges képességét ne használja pusztításra. Anna, Kardffy Aisha megformálásában, döntő szerepet játszik, az általa szervezett kis szabadcsapattal a „terápiájában”. A testvéri szeretet minden nehézséget leküzdő ereje megolvasztja a jeget, felmelengeti a megfagyott lelket. Zámbó eljátssza a dermedt elmagányosodás rémisztő állapotát és az enyhülést. Kardffy a feltétel nélküli szeretetet és az ebből táplálkozó bármire képes elszántságot. Mindketten jól énekelnek. Általában is elmondható, hogy az Oberfrank Péter által vezényelt előadás zenei szempontból nagyon rendben van.
Olaf, a beszélő hóember szerepe komoly bábművészi teljesítmény is Sánta László számára. Hoffer Károly elbűvölő figurát tervezett. A színész maga előtt tartva mozgatja a hóember lábait, törzsét, fejét, száját. A gyerekek imádják, amúgy én is, mert ez a csupa-szív fazon is tulajdonképpen gyerek, miközben felnőttesen hősies, és hiába van hóból, maga a megtestesült melegség. A megtestesült képmutató gonoszság pedig Hans, Tóth Dominik megformálásában. Nekem némiképp hiányzik, hogy szinte a végkifejletig egészen picit sem árulja el magát, hogy nem valódi a szerelme, sőt, ő mutatkozik a hős szívtiprónak. Így az utolsó pillanatban bármelyik szereplőre rá lenne fogható, hogy ő a gonosz. Borbély Richárd Kristoffként lesz Anna igaz szerelme. Az ő nagy barátja Sven, a Sári Miklós tervezte rénszarvas. A szó szoros értelmében Rákli Tamás bújik bele a bőrébe, és hajt vele végre bonyolult mozgásokat. Sajnálom, hogy a meghajlásnál sem láthatjuk a nyilván kipirosodott arcát, nem veszi le a maszkját. Tihanyi Ákos koreográfus fantáziadúsan, alaposan megmozgatta a szereplőket. A tényleg meseszerűen varázslatos díszleteket Vízvárdi András, a jelmezeket Rományi Nóra tervezte.
A Madách pontosan azt nyújtja, amit várnak tőle. Minden évadban bemutat legalább egy musicalt, és azt sikerre is viszi. A felnőttek és a gyerekek is állva tapsoltak. A kis Elsák meg a Annák pedig még büszkébben feszítettek a ruhájukban, és miután kicipelték a párnájukat, boldogan mentek haza.
