Miután 2022 februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát, és a magyar kormány egyre nyíltabban oroszbarát álláspontot képviselt, továbbá a Fidesz újabb kétharmadot ért el az akkori parlamenti választáson, 2022. május 24-én megjelent a 182/2022. számú kormányrendelet a kormány tagjainak feladat- és hatásköréről. Ez a jogszabály példátlan hatalomkoncentrációt hozott létre a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter kezében. Rogán Antal a propaganda irányítása mellé (vagy ahhoz?) megkapta a polgári titkosszolgálatokat: az Információs Hivatalt (IH), az Alkotmányvédelmi Hivatalt (AH), a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot (NBSZ) és az újonnan létrehozott Nemzeti Információs Központot (NIK).
A Pegasus-ügy óta tudható, hogy a kormányzat erősen érdeklődik az ellenzék, egyes ellenzéki személyiségek és újságírók iránt. A 2022-es választáson az ellenzéki összefogás riasztó volt a kormányzat számára. A riadalmat pánikká erősítette a Tisza Párt érdemi kihívóvá fejlődése a kegyelmi botrány óta. „Igény van rá”, hogy a vezetés alaposabb ismereteket szerezzen ellenzékéről.
Első lépésként tehát a szolgálatok Rogán Antal irányítása alá kerültek. A fenti szervezetekben ugyan nem sikerült olyan nagytakarítást végezni, mint a Külgazdasági és Külügyminisztériumban (ahol a munkatársak mintegy háromnegyede cserélődött le), azonban 2022 végéig egy középvezetői szintig leérő „fiatalítási” (azaz tisztogatási) hullám zajlott le.
Az „eredmények” ismertek. Kezdésként a NIK-nek fel kellett dolgoznia a 2022-es választás ellenzéki résztvevőinek „külföldi finanszírozását”. A következő lépés a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZUHI) létrehozása volt a 2023. évi LXXXVIII. törvénnyel 2023. december 12-én. A SZUHI-nak a hazafiatlan szervezeteket listáznia, tevékenységüket „elemeznie” kell, a NIK feladata pedig – többek között – jelentések készítése a SZUHI számára az érintettekről. Olyan minősített információkkal, amelyeket titkosszolgálati eszközökkel szereznek meg – és amelyeket éppen minősítésük okán a SZUHI meg sem kaphatna.
A kialakult rendszert megerősítették a 2023–24-ben lezajlott személyi változások. 2023-ban Barthel-Rúzsa Zsoltot a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) irányításáért felelős honvédelmi államtitkárrá nevezték ki. 2024-től Bíró Marcell nemzetbiztonsági főtanácsadóként foglalkozik a polgári szolgálatokkal, Farkas Örs pedig államtitkárként gyakorol irányítói feladatokat. Minden szinten Orbán Viktor iránt teljesen lojális vezetők vették át a titkosszolgálatok irányítását.
A kialakult titkosszolgálati rendszer kifejezetten NEM JOGÁLLAMI jellegű. Alapjaiban összeférhetetlen funkciókat helyez egyetlen miniszter irányítása alá. Rogán egyik alapfeladata a propaganda, és fontos szerepe lesz a soron következő választási kampányban. Ehhez olyan erős politikai érdekek fűződnek, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg a titkosszolgálati terület pártatlan, elsősorban a működés törvényességére összpontosító irányítását.
Az „ellenzékre fordulás” újabb lépése volt az ún. átláthatósági törvény ötlete, (amit ugyan nem fogadtak el, de a miniszterelnök ez év őszére újra kilátásába helyezte), valamint a gyülekezési szabadság korlátozása (a Pride-jogszabályok).
A hatalmas tömegeket megmozgató Pride a kormányzatnak csúfos kudarcot jelentett. A kudarc azonban azt erősítette meg a Karmelitában, hogy helyes döntés volt elvenni a titkosszolgálatokat a belügyminisztertől. A kormányzati politikai akarat a Pride megakadályozására irányult. A rendőrségnek fel kellett készülnie az esemény kezelésére. Úgy hírlik, a megelőző szakmai megbeszélések során a rendőri vezetők egy része inkább a politikai elvárásnak felelt volna meg és hajlott a rendezvény feloszlatására. A tapasztalt és sokat (köztük a 2006-os eseményeket) látott Pintér Sándor belügyminiszter azonban tisztában volt azzal, hogy ez milyen következményekkel járhat. Így a demonstráció békés biztosítása mellett döntött, gyakorlatilag a demonstrálók mellé állva és szembemenve a miniszterelnöki állásponttal, miszerint a „Pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével”.
A titkosszolgálatok körüli helyzet „fokozásának” egy újabb kormányzati lépése volt az augusztus 7-i, 254/2025. számú kormányrendelet a „személy- és létesítményvédelem veszélyhelyzeti szabályairól”. A rendelet példátlan módon szakít az európai demokráciák jogállami-nemzetbiztonsági hagyományaival, ugyanis a titkosszolgálatokat és a Honvédséget hatósági, kényszerintézkedési jogosítványokkal (személyek elfogása és előállítása; épület, építmény, helyszín, csomag és jármű átvizsgálása; ruházat átvizsgálása [motozás]; közterületet lezárása; nyilvános intézmények működésének korlátozása; belépés magánlakásba; területet lezárása) ruházza fel. Azaz a titkosszolga és a katona rendőrként járhat el. Egy alacsonyabb szintű jogszabállyal, kormányrendelettel módosították a sarkalatos nemzetbiztonsági, honvédelmi és rendőrségi törvényeket, a „veszélyhelyzetre” hivatkozva. Igaz, a rendelet a kiemelt személyekre (mindössze hat „munkakör”) és intézmények védelmére korlátozza a hatósági jogosítványokat. Ám az intézményi kör gyakorlatilag az összes minisztérium épületét felöleli. Innentől könnyű a rugalmasabb értelmezés, szükség esetén a jogszabály bővítése.
Nem véletlen az sem, hogy Rogán néhány héttel korábban kiadta a 13/2025. miniszteri rendeletet „a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a szolgálati lőfegyver, a vegyi eszköz és az elektromos sokkoló eszköz rendszeresítésének, viselésének, használatának és tárolásának szabályairól”, mintegy előkészítendő a fenti kormányrendelet végrehajthatóságát. (Megjegyzendő: a feladat végrehajthatatlan a választásokig: a kormányrendeletben megszabott funkciók gyakorlásához igen alapos kiképzésre lenne szükség…)
Mindez azonban inkább a hatalom „pánikrohamának” a mutatója. Fel kell készülni minden eshetőségre a választások közeledtével, alkalmassá kell tenni a szolgálatokat és a Honvédséget is arra, ami elhangzott Kötcsén: „(...) semmi nem lesz elfelejtve. Minden fel lesz jegyezve, és minden el lesz rendezve.”
A kormány legutóbbi, szeptember 11-i, 290/2025. „a terrorizmus megelőzés és elhárítás veszélyhelyzeti szabályairól” tárgyú rendelete tovább „fokozta a helyzetet”. A jogszabály feljogosítja a Terrorelhárító Központot (TEK), hogy – akárcsak a hírszerzés – külföldön titkos információszerzést folytasson (amihez egyébként nem rendelkezik képességekkel), továbbá „speciális képességeivel külföldön Magyarország biztonsági, bűnüldözési érdekeinek érvényesítését szolgáló tevékenységet láthat el”. Magyarra fordítva a lényeget eltakaró jogi nyelvezetet: a TEK mehet külföldre kommandózni. Ad abszurdum: ha a Karmelita még jobban megorrol Robert Brovdira, a Barátság kőolajvezetékre csapást mérő ukrán drónparancsnokra, a fiúk „jogszerűen” kiutazhatnak Ukrajnába és például szőnyegbe csavarva áthozhatják Magyarországra egy kis ejnye-bejnyére... Ez mindössze plusz négymilliárd forintjába kerül az adófizetőknek.
Végül sok múlik azon is, a hatalom hogyan kísérli meg kriminalizálni az ellenzéket a választásokig és ehhez hogyan használja fel a szolgálatokat. „Kézenfekvő” lehet az alaptörvény. Ha valaki szorgalmazza az euró bevezetését, megkérdőjelezi az „apa férfi, az anya nő” tételt, vagy kritizálja a készpénzhasználati jogot, az tulajdonképpen értelmezhető az alkotmányos rend elleni fellépésként is. Ha pedig az alkotmányos rend veszélyben van, akkor akár a veszélyhelyzeti szintet is meg lehet emelni...
***
A titkosszolgálati „keleti nyitásban” egyszerű az alaprecept. Az orosz agresszor áldozatának támadása, másfelől hallgatólagos vagy nyílt együttműködés az agresszor szolgálataival, mélyülő kapcsolat a kínaiakkal.
Az idén május 9-én kirobbant „ukrán kémügy” két dolgot tett bizonyossá. Elsőként, hogy a magyar kormány Ukrajnát ellenségnek tekinti, és ellene kémkedik olyan hírigények megfogalmazásával, amelyek elsősorban orosz érdekeket szolgálhatnak. Másodszor, hogy a kémügy hullámverései (állítólagos ukrán hírszerzők letartóztatása, a kárpátaljai, Ceber Roland megnevezése hírszerzőként) kizárólag belpolitikai célokat szolgáltak: a Tisza Pártot és annak vezetőit próbálták kémgyanúba keverni. A lejáratás kudarcot vallott, az Ukrajna-ellenesség fékeveszetté vált.
Az orosz szolgálatok közül az orosz külső hírszerzéssel, az SZVR-rel alakult ki nyílt, gyakorlati együttműködés. Emlékezetes, hogy az SZVR augusztus 13-án közleményt adott ki, amely szerint Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, komolyan vizsgálja a „budapesti rezsim” megváltoztatásának forgatókönyveit. A kormányfői posztra fő jelöltnek az ellenzéki „Tisztelet és Szabadság” párt globalista elithez lojális vezetőjét, Magyar Pétert látja. A számítás az, hogy a parlamenti választásokon 2026 tavaszán – „vagy akár korábban” – hatalomra juttassák őt.
Bármely hírszerzés esetében az információszerzéssel egyenrangú az érdekérvényesítés, a befolyásolás. Egy hírszerzés titkos információit, értékeléseit a politikai vezetés kapja meg, azok nem sajtóközlemény tárgyai. Ha mégis ilyen jelenik meg, az egy ún. „befolyásoló művelet” része. Ezt egyértelműsíti a magyar magatartás az SZVR-közlemény megjelenése előtt és után. Augusztus 12-én Orbán Viktor nyilatkozott úgy, hogy Oroszország megnyerte a háborút és Budapest egy nap alatt be tudná dönteni Ukrajnát – vagyis orosz érdekeket szolgáló kijelentéseket tett. Másnap jött a közlemény, majd Szijjártó Péter nyilatkozata, miszerint igaz az orosz „értékelés”, annak tartalma mindenki számára ismert. Hiába, ami összetartozik, az össze is nő.
Fény derült nemcsak az SZVR, hanem a magyar propagandagépezet és az orosz katonai hírszerzés, a GRU egy kapcsolatára is. A magyar kormányzati propaganda német származású képviselője, Georg Spöttle a VSquare oknyomozása szerint szoros kapcsolatban állt a GRU budapesti rezidensével, annak segítségével több ízben Oroszországba utazott, tőle rendszeresen orosz propagandaanyagokat kapott. Azonban homokszem csúszott a gépezetbe: Spöttle egy ismerőse jelentkezett a külügy diplomáciai akadémiára, ám az AH nemzetbiztonsági kockázatnak tartotta a kapcsolatát Spöttlével. (Vajon a szakvélemény kiadását elutasító vezető még beosztásában van?) Az ügy nyilvánosságra kerülése azonban nem vetette vissza Spöttle aktivitását: továbbra is rendszeresen szerepel a kormánypárti propaganda médiumokban.
Felvetődik a kérdés: ha ilyen kooperációk nyíltan folyhatnak, mi történhet a háttérben. Kérhet-e, kaphat-e a magyar vezetés orosz (titkosszolgálati) segítséget a 2026-os választások befolyásolásához?
Az oroszokkal azonban nemcsak aktív együttműködés zajlik. A magyar elhárítás számottevő meggyengítése kényelmes működést tesz lehetővé az orosz és a belarusz hírszerzőknek Magyarországon. A legnagyobb port felvert ügy a külügy informatikai rendszereinek orosz feltörése jelentette – azóta sem tudni, sikerült-e a rendszer biztonságossá tétele. Ráadásul a többi minisztérium, hatóság rendszere sem sokkal biztonságosabb...
Az oroszbarát magyar álláspontból logikusan következik, hogy a politikai vezetésnek nincsenek nagy elvárásai a magyar kémelhárítással szemben. A Spöttle-ügy tanulsága, hogy egy orosz ügynök nyugodtan tevékenykedhet tovább Magyarországon akkor is, ha tevékenységére fény derül.
Végül a legfrissebb fejlemény, hogy a román hatóságok szeptember 8-án őrizetbe vették Romániában Alexandru Balant, a moldáv hírszerzés korábbi helyettes vezetőjét, aki a belarusz KGB-nek adott át államtitkokat, „veszélyeztetve Románia állambiztonságát”. Balan a belarusz tartótisztjeivel Magyarországon találkozott két alkalommal is. Tekintve, hogy az ügyet nyilvánosságra hozó Eurojust közleménye Romániát emeli ki, logikus, hogy az ügyet a román titkosszolgálatok göngyölítették fel (akár Magyarországon is dolgozva), majd az elsődleges bizonyítékok begyűjtése után kezdődött a nemzetközi együttműködés.
Az orosz és belarusz szolgálatok lehetőségeit tovább javítja, hogy országaik polgárai könnyebben beutazhatnak huzamosabb időre Magyarországra a „Nemzeti tartózkodási kártyával” munkavállalás, tanulás, kutatás céljából. Mindehhez jön még, hogy Rogán Antal egy törvényjavaslattal „egyszerűsített nemzetbiztonsági ellenőrzés” bevezetését tervezi. Összességében tehát Magyarország átjáróház az orosz és a belarusz kémeknek...
Ez utóbbi már csak azért is fontos az orosz szolgálatoknak, mert feladatuk, hogy aktívan hozzájáruljanak a hazánkkal kapcsolatos egyik fő orosz érdek megvalósításához: Orbán Viktor hatalomban, és egyidejűleg Magyarország Európai Unióban és NATO-ban tartásához. Ezáltal lehet eredményes az orosz törekvés a NATO és az EU megosztására, az európai szélsőséges, oroszbarát politikai mozgalmak megerősítésére.
Hazai pályán bizonyosra vehető, hogy orosz részről messzemenően kihasználják majd a Digitális Polgári Körök adta lehetőséget. Technikailag számos „hiteles profillal”, tartalmilag pedig „hiteles mondanivalóval” erősítve a kormányzati narratívát, az ellenzék lejáratását, törekedve annak belső megosztására. Bizonyosra vehető, hogy az oroszok készülnek egy esetleges kormányváltásra is: a győzteseket kompromittáló anyagokkal, a Tisza Párton belüli törésvonalak erősítésével, olyan politikusok tanulmányozásával, akik révén az orosz mondandót tartják felerősíthetőnek. És mindenekelőtt a Fidesz hatalomba való visszatérésének segítésével.
Az orosz kapcsolat mellett minőségileg új fejezet kezdődött a kínai-magyar titkosszolgálati kapcsolatokban is. Az korábban is tudott volt, hogy Csen Ven-Csing, a Kínai Kommunista Párt Központi Politikai és Jogi Bizottságának titkára, korábbi állambiztonsági miniszter májusban – Moszkvából érkezve – megbeszéléseket folytatott a miniszterelnökkel. Ám mint a VSquare cikkéből kiderült, a kínai vezető a Belgrád-Budapest-vasút biztonságáról is tárgyalt az Információs Hivatalban. Azonban teljesen valószerűtlen, hogy ilyen szintű tárgyaláson ilyen kérdések kerüljenek szóba. Egyfelől politikai üzenetről van szó (már ezen a téren is együttműködünk), másfelől egyfajta tapogatózó kapcsolatfelvételről. Ilyenkor szóba kerülhet szakértői konzultációk jövőbeli megtartása, technológiai tapasztalatcsere lehetősége (mennyivel egyszerűbb lenne így az operatív technika beszerzése...).
A kínai megbeszélés – hozzávéve a harmadik számú kínai vezető, Csao Lö-csi júliusi budapesti látogatását – olyannyira nemtetszést váltott ki Washingtonban, hogy – úgy tudni – azt igen magas szinten tették szóvá. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy Orbán helyett csak Szijjártó utazhatott el Pekingbe, a második világháború lezárásának 80. évfordulója tiszteletére tartott rendezvényekre.
***
Belföldön: a titkosszolgálatok központosítása vaskézzel, felruházásuk erőszakszervezeti jogosítványokkal, egyre kiterjedtebb felhasználásuk az immár belső ellenségnek tartott politikai ellenzékkel szemben, törekvés az ellenzék kriminalizálására a legkülönfélébb indokokkal, lojalisták vezető pozícióba helyezése.
Külföldön: teljes szövetségesi bizalomvesztés, nyílt és szürke-zónás együttműködés az orosz szolgálatokkal, Magyarország titkosszolgálati átjáróházzá válása, titkosszolgálati kapcsolatfelvétel a kínaiakkal.
„Szabadság, Te szülj nekem rendet” – írta egykor József Attila. Az ország mai urai nem olvasták a verset vagy gyorsan igyekeztek elfelejteni. Sem szabadságot, sem rendet nem akarnak, csak a hatalmuk megőrzését. Ennek érdekében NERbiztonságivá silányítják az egykori nemzetbiztonsági titkosszolgálatokat.
